Vas. Aug. 23, 2020 11:58 pm
| Nicholas Rainwood Szabad / Stoppolva / Foglalt
Play by: Tom Holland Faj: Ember Rang: Pszichikus Kor: 24 Beállítottság: Hetero Szerepkör: már három éve együtt vagyunk.... jó, oké te nem tudsz erről, de akkor is!!!!4444!!! Kapcsolatok: Én mindenképp, meg Caleb, meg Cynthia Történetünk: A srác a szomszédból... izé, a szembeszomszédból. Már három éve képezed napjaim szerves részét úgy, hogy egy Hellon, meg Durván esik az eső, mi?-n kívül több kommunikáció sose zajlott le köztünk. Pedig sokszor álltam ott a lépcsőházban, várva, hogy megálljon előttetek az auto, te kiszállj, én meg nagy lazán odasétáljak, megkérdezzem, mi a pálya... erre te randira hívsz, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Röhögj csak, de tudod a Simjeinknél bevált, és tök szép családunk van. Egyébként nem, én beszari vagyok. Szóval valójában úgy történt, hogy álltam a lépcsőházban, bámultam, mint egy degenerált, te meg már reflexerűen inntettél oda nekem, mielőtt bementél volna. Aztán mikor jó idő volt, te is kint ültél az erkélyen, és én is ott festettem. Tudod, hogy a legjobb képeimen rajta vagy? Tudod, hogy azok miatt mehettem volna a Los Angelesi egyetemre, ahová aztán mégse fogok? És tudod, hogy tudom, a nap bármelyik szakában mit csinálsz? Hogy a fekete bőrdzsekid a kedvenced? Hogy anyud lasagneja nagyon rossz lehet, mert mindig éjjel leviszed a macskáknak? Nem, nem tudod... s úgy voltam vele, soha nem is fogod. Mi csak a fejemben maradunk egy pár, de ott a legtökéletesebb, és én sokáig beértem ezzel, de... hazudtam a bátyámnak. Sose hazudok a bátyámnak, és pocsékul érzem magam miatta. Viszont a legutóbbi találkozásunkkor, tudod, mikor elvágódtam az út közepén. Megtettem... megpróbáltam olyat tenni, amit az életbe se. Befolyásolni akartam kicsit az elméd, csak annyira, hogy ne legyek közömbös, hogy legyen valóságalapja annak, amit Calebnek hazudtam össze. Arról viszont nem tudok, hogy mivel sose alkalmaztam ezt, nem egészen sikerült, viszont te premier plánból végigfigyelhetted ezt, sőt fény derült számodra három év rejtélyére, csak mert.... olyan vagy, mint én... pszichikus. És mindennek ellenére belemész a játékba, de hogy miért? Mert amúgyis unatkozol, vagy mert tényleg nem vagyok neked közömbös? Erre csak te tudod a választ.
// Lényegében ennyi lenne. A PB-t nagyon szeretném, de ha csak ez gátol meg a megalkotásban, tök könnyen meggyőzhető vagyok. Tudok ígérni kisebb-nagyobb drámát, tudok ígérni akciót is - ha épp nem csak szockodni akarsz -, és egy nagyobb cukorbombát Chloe személyében, akinek hamarosan leszáll a rózsaszín köd az agyáról, és kénytelen felnőni. // | |
| |
|