Azt hiszem, hogy néha kicsit kemény vagyok Davinával. Hiszen ő egy jó lelkű, kedves tinédzser, aki szabadságra vágyik. Hát persze, hogy arra vágyik, te barom! Melyik fiatal szeretne egy templomtoronyban ücsörögni péntek este? Elhatároztam hát, hogy ma este, mivel úgysincs jobb dolgom (Klausékat figyeltetem Dylennel, úgyhogy nekem nem kell és persze a telefonom állandó készenlétben van, ha valami történne), elviszem kicsit bulizni a lányt. Lesz ma valami kellemes vígjáték a moziban, hogyha van kedve, akkor megnézhetjük, ha pedig nincs, akkor csak simán sétálhatunk egyet a városban. Szinte biztos vagyok benne, hogy örülni fog neki és ki fog ugrani a bőréből. Bizonyára ki is fogja csípni magát, úgyhogy veszek egy kis sört magamnak, mert sejtem, hogy azért az bele fog telni „pár” percbe. Édes kislány. Biztos gyönyörű lesz majd. Érdekes, hogy soha nem gondoltam rá „úgy”, mindig is egy kislánynak tartottam, aki segítségre szorult. Múlt időben, hiszen kezdek rájönni arra, hogy kezd felnőni és lassan nem zárhatom csak úgy be őt azzal a szöveggel, hogy veszélyben van és én csak jót akarok neki. Márpedig szükségem van rá, hogy kordában tudjam tartani a várost és a boszorkányokat. Meg kell győznöm, hogy veszélyben van, hogy az életét akarják, el kell érnem, hogy higgyem nekem. Kicsit megremeg a gyomrom a gondolatra, hogy kihasználom a lányt, de megértetem magammal, hogy a kihasználás kölcsönös, hiszen habár Davina nem szabad akaratából segít nekem, megvédem őt. Mert tény, hogy a kovene még mindig a halálát akarja. És amíg ezt tudja, és dühös rájuk, addig inkább engem és a védelmemet választja, mint őket. Ahogy leveszek egy hatos pakk sört a polcról, hozzácsapok egy ízesített sört is. Nem tudom, hogy Davina mennyire szereti ezeket a szarokat, de talán majd felnőttebbnek érzi magát, hogyha viszek neki egy kis alkoholt.
Ahogy belépek a templomba, a padsorok között meglátom a lányt. Egy picit megijedek, majd dühös leszek, végül csak megrántom a vállamat, és leülök mellé.
-Hát te mit csinálsz itt? Nézd mit hoztam – nyomom a kezébe az ízesített sört.
-Van kedved moziba menni? Vagy csak úgy… sétálni egyet a városban, inni valamit, vagy… ilyesmi? – kicsit furán érzem magam, olyan eetlenül, mintha egy imádott hölgyet hívnék randira. Pedig ő „csak” Davina. Persze mindent meg szeretnék neki adni, miközben megvédem. És igen, ehhez hozzátartozik az, hogy néha kicsit kibújjon a fészkéből.
-Öltözz fel valami csinosba, megvárlak – emelem fel a hatos pakk sört vigyorogva, majd hátra dőlök, szisszentek egy sört, Jézus szobra felé emelem, majd belekortyolok az italba és Davina után nézek. Már ha nincs kérdése és elindul felfelé öltözni.