"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Persze, Nathan, menjünk csak Mystic Fallsba, egész úton ne szólj hozzám egy szót se, aztán folytatva a néma csendet zabáljunk jéghideg pizzát, utána pedig teljenek el napok úgy, hogy te vadászgatsz, én meg malmozom a motelszobában. A francokat! Nekem ebből elegem van. Megyek és felfedezem a várost, Nathan pedig megpukkadhat ott, ahol van. Várhatnék tovább karba tett kézzel, de már két napja nem jött haza, csak SMS-t küldött, hogy a városon kívül van még pár elintéznivalója, addig foglaljam el magam. Milyen kedves, hogy szólt. Mondjuk kicsit furcsa is, mert nem szokása sokáig magamra hagyni. Rohadtul aggódik, nehogy megöljek valakit. Gondolom, abban az esetben kénytelen lenne kinyírni, amihez kicsit sem fűlik a foga. Bár nem mintha én örömmel oltanék ki egy vagy több életet. Sőt azon vagyok, hogy ez ne történjen meg, de azért nem olyan könnyű visszafogni magam. Ezért is tudom, hogy az lenne a helyes, hogy itt maradjak, de...volt olyan, hogy józanul gondolkodtam és a jó tanácsokért felelős agyi receptoromra hallgattam? Nem, akárhogy töröm a fejem, erre még nem volt példa. Én inkább cselekvős típus vagyok... Bár nem hiszem, hogy hosszútávon tudnék itt élni, de meg kell hagyni, Mystic Falls igencsak magával ragadó kisváros. Nahát, és még az egyik házban bulit is rendezett valaki. Tudják, hogy kell élni. Elsétálok a ház felé, már egy kisebb tömeg hangja szűrődik ki bentről, de odakint is állnak páran. Fogalmam sincs, mi hajt előre - talán már rég voltam kikapcsolódni -, de odamegyek az egyik idegenhez. - Elnézést, bocs. Mégis mi ez? Valami városi banzáj? - Úgy néz rám, mint valami földönkívülire, akinek legalábbis pontosan kéne tudnia, melyik bolygóra érkezett. Bár az arckifejezését látva szívesen felpofoznám a csajt, de próbálom visszafogni magam, elvégre az a célom, hogy ne öljek meg senkit. - Öhm...nem. Ez Jefferson Schilling háza. - A lekezelő stílustól, amit a hangszíne képviselt, normál esetben falnak mennék, de az elhangzott név annyira sokkol, hogy hirtelen szóhoz sem jutok. Lehetséges, hogy több ilyen nevű ember is létezik? Persze, simán. Mégis mennyi az esélye, hogy a bátyám házához kavarodtam el? Jól van, megőrzöm a hidegvérem, viszont most már csak azért is a végére járok ennek. Egy árva szó nélkül sétálok el a kicsit sem szimpatikus lány mellett, ám ahogy belépnék a bejárati ajtón, valami visszatart. Basszus, pedig Nathan ezt is említette. Nem tudok belépni más otthonába, amíg be nem hív az illető. Bukta. Pedig nem érdekel, akkor is bejutok valahogy. Most viszont úgy teszek, mint aki telefonál, így nem olyan gáz, hogy az imént határozottan megindultam, hogy csatlakozzak a bulihoz, aztán még a küszöbig sem jutottam el. Mégiscsak jobb, mintha ott toporognék. Lassan a kint ácsorgók is beszivárognak, én meg alaposan szemügyre veszem a házat, és ahogy felnézek, látom, hogy valaki áll az erkélyen. Üsse kavics, ennél már csak kevésbé lehet kínos a helyzet, na meg nincs is veszítenivalóm, felkiabálok neki. - Helló, üdv odafent! Gyors kérdés. Ki a tulaj? Csak mert oké, látom, hogy a hölgyeknek ingyenes a belépés, és ez baromi nagyvonalú meg minden, de én nem idevalósi vagyok, és mielőtt beteszem a lábam valakinek a házába, szeretek beköszönni neki. Szóval...tudom, ez elég furcsa, de szólnál esetleg neki? Kösz. - Elég ciki, de máshogy nem jutok be, márpedig meg kell tudnom, hogy a sors különös játékot űz-e velem és valóban a testvérem lakhelyéhez sodort, vagy szimplán ironikus módon egy ugyanolyan nevű fickónál kötöttem ki.
¤¤¤ || bátyó
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Vas. Nov. 26, 2017 11:46 pm
To: Arielle Scott
Az első nap, amikor nem kerestem a piás üveget, avagy, amikor nem magával a droggal kezdtem a reggelem. Minden olyan tökéletesnek tűnt, hogy szinte el sem mertem hinni, amíg el nem jött az este. A nagy munkálatok folyamatban voltak, egész nap telefonálgattam, embereket gyűjtöttem. Haverokat írtam fel a listára, s számtalan mennyiségű piát rendeltem. A háttérben zajló munka pedig meghozta a várt eredményt, hiszen rengetegen voltak. Sok-sok nő, akik beléptek, akik ismeretlenek voltak, de mégis örömmel élvezték az estémet. Néha már gondolkoztam azon, hogy rendezvényszervezőnek kellene adnom a fejem, de... valahogy nem fért volna velem össze. Mégis mikor sor adódott rá, mint most, ezer örömmel adtam hozzá a nevem, hisz' imádták az emberek. Remek zenék, tömény piák, és rengeteg kaland. Mindazon belül, nos a lakásom tökéletes helyszínnek bizonyult. Theo-nak nem szóltam egy szót sem, amúgy sem tartózkodott ma itthon, és terveim keretén belül, nem is igazán fog megérkezni estére, így bátran éltem a lehetőséggel, és szórakoztam a többiekkel. Kifejezett módon csak egyetlen pohárkával ittam, ami tőlem... igazán nagy szó volt. Aki belépett tudta, sőt már ismerte a nevemet, hiszen rendkívülien feleltem a házibuliért, és annak minden egyes élményéért. - Jefferson, beszélhetnénk? - Lépett hozzám végül Tom, eléggé bizalmasan. Többek közt őt sem vártam az estére, sőt... még drogot sem rendeltem tőle. Mégis itt volt, egy tasakkal a kezében, és úgy nyomta a markomba, mintha életbevágóan szükségem lenne rá. - Ne nézz így, haver! Ha elmeséltem, amit tudok... nos te is akarni fogod, sőt.. még kevés is lesz. - Suttogta a fülembe bizalmasabban, amivel felkeltette könnyedén a figyelmem. Megragadtam a karjánál, és magammal húztam az emeleti könyvtárba, ott is az erkély részegre. Útközben szereztem egy üveg whisky-t is, amit most a párkányra raktam le, ahogy mellé helyeztem a műanyag tasakot. - Szóval... - Kezdek bele mély sóhajjal. - ...mi az, amit tudsz, és ennyire életbevágó? Mert hát... reggelig nyilván nem érhet rá, pont a parti közepén kell mondani, drága barátom. - Tele van a hangom iróniával, amire bocsánatkérő tekintettel felel, én pedig megrázom a fejem, nos megadóan. - Jól van, sajnálom, mondjad... - Nézek rá egy fokkal kedvesebben, mintsem az előbbiekben, mire ő belekezd. - Reggel ugyebár távozott innen, Theodore... - Tart egy kis hatásszünetet, majd halkabban folytatja. - ...hazament, mármint oda haza, ahol összefutott egy nővel -, Lexy Callaway-el, ha minden igaz. - Néz rám komolyabban. - Most komolyan? - Forgatom meg a szemeimet. - Mi vagy te... kém?! - Már álltam volna neki, amikor is folytatta.. - Nem, figyelj, haver... - Ragadta meg a vállaimat. - ...találkozott valakivel, akivel lelépett onnan egy autóba ülve, majd egy ismeretlen terepen, ahol nem volt egy árva lélek sem, nos együtt voltak. Egymást élvezték ki, szex-eltek egy jót. - Zárja le, ahogy lepillant az erkélyről, épp egy nő közeledik a ház felé. Újabb vendég érkezik az estére. - Úristen, Tom! Te perverz, szadista, kukkoló! - Fogom meg hitetlenkedve a fejemet, holott rendkívüli módon fáj, amit közölt, de mégis túlléptem egy határvonalt, s megjátszottam önmagam. - Tudom, hogy ez neked mennyire fáj... - Tévedsz, mert nem fáj! Sőt... tűnj innen! Nem kértem, hogy kémkedj, Theo után, és akármit csinál, azaz ő magánügye, nem? Vagy, ha ennyire akarod magadnak, fektesd meg! - Ordibálok rá, ahogy ellököm magamtól. - Elegem van belőled, a kis meséidből, és abból, hogy elrontod a napomat! Menj innen... - Lökdösöm kifelé a könyvtáron keresztül. - Húzz el, te rohadék! - Csapom rá a könyvtári szoba ajtaját, ahogy visszasétálok az erkély pereméhez. Egy ideig csak bámultam a kint állóakat, akik néha kijöttek cigarettázni, máskor meg a módosítószereket fürkésztem megváltóan, mintha békét jelenthetnének. De semmi sem változtathatta meg a tényt... a gyötrelmemet, s magát a lehetetlen érzésemet. Az ujjaim görcsösen szorultak a korlát peremre, ahogy képes lettem volna leszakítani, ha netán valami másik fajtájú lény volnék. Oké, nyugalom, Jefferson... Nyugalom! Mélyen szívtam magamba a levegőt, de a belém hasított fájdalmat nem tudtam megfékezni. Végül a whisky-ért nyúltam, meghúztam, majd remegve nyúltam a drogért. Kibontottam, erősebb volt, mint az előzőek... sokkal erősebb. Ám, nem érdekelt. Kiöntöttem a párkány peremének a felületére, majd magamhoz vettem egy szívószálat, amit félbetörtem. Az orromhoz helyeztem az eszközt, majd elkezdtem felszívni a fehér port... Csak szívtam, míg el nem fogyott, avagy, amíg be nem nyitott valaki, és meg nem közelített ezáltal.
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Kezdőlap
Persze, Nathan, menjünk csak Mystic Fallsba, egész úton ne szólj hozzám egy szót se, aztán folytatva a néma csendet zabáljunk jéghideg pizzát, utána pedig teljenek el napok úgy, hogy te vadászgatsz, én meg malmozom a motelszobában. A francokat! Nekem ebből elegem van. Megyek és felfedezem a várost, Nathan pedig megpukkadhat ott, ahol van. Várhatnék tovább karba tett kézzel, de már két napja nem jött haza, csak SMS-t küldött, hogy a városon kívül van még pár elintéznivalója, addig foglaljam el magam. Milyen kedves, hogy szólt. Mondjuk kicsit furcsa is, mert nem szokása sokáig magamra hagyni. Rohadtul aggódik, nehogy megöljek valakit. Gondolom, abban az esetben kénytelen lenne kinyírni, amihez kicsit sem fűlik a foga. Bár nem mintha én örömmel oltanék ki egy vagy több életet. Sőt azon vagyok, hogy ez ne történjen meg, de azért nem olyan könnyű visszafogni magam. Ezért is tudom, hogy az lenne a helyes, hogy itt maradjak, de...volt olyan, hogy józanul gondolkodtam és a jó tanácsokért felelős agyi receptoromra hallgattam? Nem, akárhogy töröm a fejem, erre még nem volt példa. Én inkább cselekvős típus vagyok...
