daisy & theseus

so you're new here, huh?

Válasza a kérdésemre pusztán annyi, hogy megrántja a vállát. Habár nem mindenkinek lehet álom, hogy van fedél a feje felett és pár szabály betartásával egész jól segítik még ő is kénytelen belátni, hogy a legjobb esélye itt van. Ahogy a legtöbb természetfelettinek is, akit úgy hoznak be. Azért hoznak ide valakit, hogy segítsenek rajta még akkor is, ha az elsőre úgy tűnhet, hogy beskatulyázzák. Egyáltalán nem irigylem. A farkasok között kicsit komplikáltabb az elhelyezkedés. A boszikat különösebben nem érdeklem, hiszen legtöbbjük szerintem a létezésemet sem veszi észre. Ha kellek valamire ott vagyok, de ennél többet nem vagyok hajlandó tenni senkiért és semmiért. Neki pedig nem igazan választása. Fejet kellene hajtson az alfa előtt és kiskutyává változnia körülbelül. Ami koránt sem tűnik úgy, hogy az ő stílusa lenne. Bár igazán nem kellene ilyen következtetéseket levonnom tekintve, hogy most találkoztunk. Ő is rejteget valamit és én is. Semmi okunk nincs arra, hogy kifecsegjük egymásnak a titkainkat.
- Mit szólnál ahhoz, ha én elárulok valamit cserébe te is elárulsz valamit, hm? Vagy talán félsz valamitől? - Nem tudom, hogy ki ő vagy mégis mit csinált, amiért láthatóan jobban élvezné a négy fal társaságát, mint az enyémet, de amíg nem ered futásnak én sem eresztem különösebben, mert jó elterelés a társasága. Valamennyire. Új, így koránt sem tűnik olyan gyökérnek, mint a többiek elsőre. De még az is lehet, hogy tévedek.
- A te érdemed. - Nem ijeszt meg, ahogy rám morog. A legtöbb kutya, amelyik morog az nem harap. Na, nem mintha miután egy kutya rám morog kideríteném, hogy igaz-e, de valahogy nem féltem attól, hogy rám támad. Az is lehet, hogy hülye vagyok és majd megteszi, de azért valamennyire bízom magamban is. Hiszen, ha valamihez értek azaz, hogyan védjem meg azt, akit szeretek. Minden áron.
- Szóval maradsz, mész, menekülsz? Melyik lesz? - Teszem fel neki teljesen komolyan a kérdést, hiszen rá van írva, hogy valami belső háborút vív éppen saját magával és egyáltalán nem áll jól, akármiről is legyen szó.

daisy & theseus

so you're new here, huh?

- Üdv a klubban. - Én sem kifejezetten rajongok azért, hogy mások társaságában töltsem az időmet. Viszont én már megtanultam, hogy mégis hogyan is érjem el, hogy a lehető legtöbbet lehessek egyedül. Azért mondjuk ugyanezt egy farkasnak egy kicsit nehezebb elérni tekintve, hogy mindenképpen szeretik, ha a friss húsi rögtön behódol nekik mindenféle kérdés nélkül. Azt pedig első ránézésre kétlem, hogy örömmel teljesítené ezt az íratlan kötelességet.
- És aztán mégis hova mennél? - A legtöbbeknek, aki itt valamilyen úton módon kiköt annak nem igazán van lehetősége válogatni, hogy hol is húzza meg magát. Ez is persze csak azokra igaz teljesen, akiket úgy hoznak be és nem maguktól döntenek az iskola mellett. Nem hiába ajánlanak segítséget, hiszen ha nem lennének bajban, akkor nem is biztos, hogy megtalálták volna.
- Miért válaszolnék őszintén a kérdésedre, mikor érezhetően te is rejtegetsz valamit? - Persze nem tartozunk egymásnak semmivel. Nem vagyunk kötelesek a másik orrára kötni, hogy mit miért csinálunk. Főleg, hogyha rajta múlik, akkor kétlem, hogy túlságosan sokáig a suliban maradna. Vagy azért megy el, mert ő maga dönt így, vagy mert elkergetik, mert nem hajlandó feltétel nélkül behódolni.
- Ez már előre lépésnek számít. Egy pozitív jelzőt is képes voltál a nyakadba akasztani. Ezért igazán vállon veregetheted magad. - Biztos vagyok benne, hogy koránt sem egyszerű vérfarkasnak lenni. A folyamatos düh, ami jelen van az alaptermészetében arról nem is beszélve, hogy az átváltozás koránt sem lehet kellemes. Persze minden fajnak megvannak a maga küzdelmei, de amikor maga a létezés is fájdalommal jár néha igazán érdekelne, hogy mégis mi az, ami erőt ad nekik ahhoz, hogy minden áldott nap felkeljenek. A helyükben már régen kicsekkoltam volna. Ez a gondolat az utóbbi időben amúgy is túlságosan sokszor jelenik meg a fejemben, habár jelen pillanatban csak a testvérem elől kell menekülnöm.

daisy & theseus

so you're new here, huh?

- Eszem ágában sincs ítélkezni. - Ha valakinek a legkisebb joga lenne arra, hogy ítélkezzen valaki felett, akkor az én vagyok. A testvérem elől elhallgatom az igazságot, mert egyszerűen nem vagyok hajlandó szembenézni azzal, hogy valószínűleg egy életre megutál. Mégis azzal, hogy folyamatosan ellököm magamtól pontosan azokat a körülményeket alakítom ki, amelyek rettentően hasonlóak egy életen át tartó utálathoz. - Akkor mégis miért olyan nagy baj, hogy fedél van a fejed felett? Vagy inkább kérdezzem azt, hogy mi baj van az egésszel? - Egyáltalán nem számítok válaszra, hiszen egyrészt kétlem, hogy egy vadidegennek kiöntené a lelkét na meg aztán annyira nem is érdekel csak az értékes perceimet vesztegetem annak érdekében, hogy elkerüljek egy sokkal kellemetlenebb szituációt.
- Máshogy nagyon nincs is. Sajnos elég keményen rá szoktak menni a behódolásra. Máskülönben elég keserű jövő vár rád. - Az állatias ösztön eluralkodik és hamar körbeveszik páran, hogy móresre tanítsák. Ez sajnos már csak ilyen. Ilyenkor persze mindig balesetekről van szó, ami felett könnyedén szemet hunynak. A legtöbb mondjuk már az első pillanatban meghunyászkodik, hogy elkerülhesse a keserűbb sorsot, de ettől függetlenül még bőven akadnak kivételek is, akik egyfajta példaként lebegnek mások előtt, hogy fejet hajtsanak és meg se próbálkozzanak ellenkezni.
- Mert amíg nincsenek itt ez a legüresebb és legcsendesebb hely az egész iskola területén. - A legtöbb esetben tényleg így van, mert nem igazán akarnak ide jönni a többiek, amit persze meg is értek. Én azonban szeretem kihasználni azokat a helyeket, amelyeket koránt sem látogatnak annyira gyakran, ha mégis akkor már távolról tisztában lehetek vele, hogy nem számíthatok nyugalomra.
- Mindig így mutatkozol be? Fura? Különc? Idióta? Mennyire szokott ez megnyerni másokat? - Direkt nem válaszolok a nyilvánvalóra, hogy egyfajta menekvésként maradtam itt vele. Holott eleinte még az ő társaságából is menekülni szerettem volna, de talán a kölcsönös érdektelenségünk még hasznos is lehet.

daisy & theseus

so you're new here, huh?

Nem az a típus vagyok, aki csak úgy leáll másokkal beszélgetni, de azt hiszem tényleg nagyon nem akartam visszamenni a szobámba. Szinte rettegtem a lehetőségtől, hogy ott lehet a testvérem, amitől olyanná váltam, mint egy mazsola, mert lélegezni is alig mertem nehogy még a végén az is elárulhasson engem. Nem tudom, hogy meddig fogom ezt bírni, de csak idő kérdése, hogy ténylegesen bedilizek akkor pedig nagyon-nagy bajban lennénk. Talán jobb lenne, ha másik suliba menekülnék, de vajon meddig menekülhetek az igazság elől míg jól képen nem töröl? Meg vannak számlálva a napjaim és egyszerűen nem tudom, hogy mit tehetnék ellene.
- Talán elrángattak a kacsalábon forgó kastélyodból, hogy ennyire megvisel a környezetváltozás? - Nem feltétlen választás kérdése az, hogy valaki idekerül. Vagyis igazából nem tűnik úgy, hogy választás lenne, hiszen ki a fene nem akarna önmaga lenni kötöttségek nélkül? Lehet, hogy elviselném a normális iskolát is, de ha már van lehetőség arra, hogy megtanuljam használni az erőmet amelynek birtokában vagyok, akkor még szép, hogy kihasználom. De most ezt is hajlandó lennék feláldozni, ha nem lenne túl figyelemfelkeltő, hogy mennyire szeretnék távolságot kiépíteni a testvérem és önmagam között.
- Hát ez inkább egy olyan hajts fejet, vagy megbánod dolog, de nem állsz olyan távol a verekedéssel sem. - A boszik között is bőven előfordulnak olyanok, akik úgy érzik, hogy mindenkinél jobbak és erősebbek. Engem például kifejezetten lenéznek azért, mert elszívó boszorkány vagyok, de csak úgy, mint a legtöbb véleményükre úgy erre sem adok kifejezetten. Nem is érdekelhetne kevésbé, hogy mit gondolnak.
- Tudod elég nyugis hely tud ez lenni, amikor nincsenek itt, hogy torkuk szakadtából ordítozzanak vagy megtöltsék az egész helyet izzadtságszaggal. - Habár talán meg kellene sértődnöm a nemtörődöm stílusán, vagy azon, hogy láthatóan mennyire nem érdekli semmi, mennyire tele van gyűlölettel a világ vagy akármi iránt.. Sokkal inkább ez az, ami vonz hozzá. Nem kell attól félnem, hogy nyálas beszélgetések közepette találjuk magunkat, vagy túlságosan meg akarjuk ismerni a másikat, viszont ezzel talán még nyerek is egy tökéletes alibit, akinek köszönhetően növelhetem a túlélési arányomat azzal, hogy lesz egy újabb ok, amire ráfoghatom, hogy miért nem lógok Bells-el.

daisy & theseus

so you're new here, huh?

Örültem volna, ha befejezhetek mindent, mielőtt még bárki is megzavart volna, de az én szerencsém már csak ilyen. Egy kicsit azért örültem, hogy nem az egész farkasfalka tért vissza, mert azt nem igazán bírtam volna elviselni. Van az a bizonyos hangerő, amit elbírok viselni üvöltésből és ők fényévekkel túlszárnyalják.
Miután legalább annyira nem érdekel energiát éreztem belőle áradni és amilyen maró módon hagyta el a száját azaz egyetlen szó, amit nagy nehezen kinyögött magából akaratlanul is felemeltem a tekintetemet és követtem vele, ahogyan az egyik padon helyet foglalt és elterült rajta. Nem tudom, hogy mégis miért, de valami zavart vele kapcsolatban és habár itt lett volna a lehetőségem a tökéletes menekvésre a lábaim a földbe gyökereztek, mert kialakult egyfajta kíváncsiság bennem az irányába. Még sosem láttam itt legalábbis azt hiszem. Különösebben sosem figyelek senkit, leginkább ignorálom a létezésüket pont ahogyan most ő is ignorálni akarta az enyémet.
- Még sosem láttalak itt, gondolom új vagy. - Nem tudom, hogy mégis miért kezdeményezek beszélgetést vele, de talán részben azért, mert így legalább nem kell visszamennem a szobámba, ahol potenciálisan ott van a testvérem, akit ha tehetném életem végéig kerülnék. Nem vagyok képes elmondani neki az igazat és így túl nehéz körülötte lennem pedig közben valamelyest mégis csak hiányzik.
- Gondolom a falka miatt küldtek ide. - Habár éppen csak egy pillanatra érintkeztünk épp elég volt ahhoz, hogy biztos lehessek benne, hogy vérfarkas. Az egyszer biztos, hogy nem lennék a helyében. Habár minden egyes részlegnek úgymond megvan a maga beavatási módszere a legrosszabb talán a farkasoké, ahol szinte fejet kell hajtanod a másik akarata felett, mert ha nem tartozol a falkába, akkor mindent elkövetnek annak érdekében, hogy megkeserítsék az életedet. Már nem ez lenne az első alkalom, hogy az egész egy kicsit balul sül el. De persze ilyenkor mindig megpróbálják békésen rendezni anélkül, hogy bárki komolyabb figyelmet fordítana erre.

daisy & theseus

so you're new here, huh?

Habár valószínűleg, ha valaki egy nyugodt tanulóhelyet keresne magának, akkor ez lenne a legutolsó választása. Viszont attól eltekintve, hogy általában itt szoktak a farkasok emberi formában vadulni, mikor üresen áll a hely egész békés. Na, meg aztán nem is az a hely, ahova amúgy gyakran jönnek anélkül, hogy ne harangoznák be legalább úgy az érkezésüket, hogy a fél iskola hallhassa.
A padokon kényelmesen elhelyezkedve jegyzetelek, habár sosem szerettem a kezemet koptatni. Jobb szeretek mindent gyakorlatban elsajátítani, de sajnos nagyon sokan élnek azaz elv szerint, hogy először az elméletet kell értelmezni úgy, hogy legalább ezerszer átolvasod, mert attól aztán sokkal jobb lesz. Fejből vágni lehet úgy egy szöveget viszont a mögötte lévő tudást és jelentést megérteni már sokkalta bonyolultabb.
Körülbelül félúton vagyok, hogy végezzek, amikor közeledő léptek zajára kapom fel a fejemet. Nem lehetnek a vérfarkasok, hiszen ők ennél sokkalta hangosabbak szoktak lenni és a hangokból ítélve koránt sem számíthatok tömegre. Legszívesebben bezárnám magam ide amíg végére nem érek a feladataimnak, de azzal én lennék a farkasok első számú közellensége, amihez most tényleg nagyon nincs kedvem. Másrészt pedig azzal meg is szűnne létezni a kellemes tanulóhelyem, ahol az egyetlen dolog, amiért általában aggódnom kell a szagok, de szerencsére sikerül úgy idejönnöm, hogy annak még az emléke is elpárolog. Vagy az is lehet, hogy már teljesen hozzászoktam.  
Nagyot sóhajtva törődtem bele, hogy az időmnek annyi és elkezdtem összepakolni a dolgaimat, majd kiindultam a teremből és egy pillanatra még visszanéztem, hogy nem-e felejtettem itt valamit, aminek köszönhetően egyenesen sikerült nekimennem valakinek. Legalább annyira béna nem voltam, hogy eldobjam a cuccaimat, mert akkor már a szerencsétlenségek királynője címet is a magaménak tudhatnám. - Bocs. - Nyögtem ki egyszerűen anélkül, hogy egyáltalán ránéztem volna arra, aki - avagy akik  velem szemben voltak - velem szemben volt. - Nincs harag? - Nem volt kedvem senkinek a rossz oldalára kerülni, de beszélgetni se volt túl sok kedvem így csak vártam, hogy végre lelécelhessek minden további nélkül.