Egy nőt el lehet pusztítani, de nem lehet meggyőzni.
Becenév:
Shar, Shary, Ronny
Titulus:
Miss Brooke
Születési hely, dátum:
Mystic Falls, 1996.04.23.
Faj:
Ember
Beállítottság:
Heteroszexuális
Play by:
Kaya Scodelario
Átváltozás:
---
Család:
Édesanyám elhagyta édesapámat, mikor megszülettem és ráhagyott engemet is. Azt mondta neki, még nem élte ki az életét és még élni szeretne, nem áll készen egy gyermek felnevelésére. Így mindig is világ életemben férfias dolgokat csináltam. Szereltünk és eljártunk horgászni, olykor pedig becsúszott egy-egy focimeccs is. Igazán élveztem, de ahogy cseperedtem a tanulás lekötötte minden időmet, így nagyobb barátságokat sem alakíthattam ki ás apával is megromlott a kapcsolatom. Majd egyik este, mikor hazafele tartottam, láttam, hogy nyitva van a bejárati ajtó. Elsőre azt gondoltam, betörő, de égett minden villany, apa otthon volt. A vérébe fagyva találtam meg, de sosem tudtam meg ki vagy inkább mi végezhetett vele. Talán csak sejthetem. De mivel kiskorú voltam, így gyámság alá helyeztek. Gyűlöltem a gyámomat, egy otromba, zsémbes vénember volt, akit legszívesebben élve temettem volna el. Kész áldás volt, mikor végre ott hagyhattam.
Ez az én történetem
It's only been a lifetime
Az ember életében egyszer eljön a totális mélypont, mikor úgy érezzük ennél rosszabb már nem lehet. Az életünk romba dőlt és nem tehetünk ellene, ilyenkor kell a leginkább küzdeni, mert ha hagyjuk elfajulni a dolgokat, sosem kelünk ki a gödörből és elveszünk annak mélységében. Ekkor eldől ki az igazán erős, kit tanított meg az élet harcolni, küzdeni valami szebb jövőért. A gyengék elbuknak, az erősek felállnak és mintha mi sem történt volna, tovább állnak. Így cselekedtem jó magam is, mikor úgy éreztem, ennél rosszabb már nem lehet – de, lehet – és vettem egy mély levegőt, hogy kitartson, míg felkelek. Félreértés ne essék, nem voltam sosem erős, mindig mások árnyékában éltem és féltem, hogy a szörnyűségek az életemben elnyomnak majd. De tovább kellett lépnem, felkelni a rémálomból és újrakezdeni. Nem magamért, hanem a fiamért, és a barátaimért, valami szebbért cserébe. Alig lehettem tizenhét esztendős, mikor az egyik éjjelre szervezett iskolai rendezvényen szembekerültem vele. Életem nagy szerelme volt. Pedig akkor még azt sem tudtam, hogy hívják. Tulajdonképpen semmit sem tudtam, egy naiv serdülő voltam, aki élni szeretett volna. De képtelen vagyok belegondolni, hogy újrakezdenék mindent, mert nem bántam meg semmit, a legszebb amit kaphattam, két gyönyörű szempár, aki anyának hív. Szokványos történetnek indult ugyanis az enyém, de valahol félúton félre siklott. Egészen addig csukott szemekkel jártam a világomat, míg a barátom rám nem támadott. Ekkor már várandós voltam és egyszerűen képtelenségnek tartottam, hogy ellenkezzem. Féltem, ha megteszem, az a csöppség a hasamban életét vesztheti. Rettegtem, hogy majd a gyermekem apja végez velem és gyermekünkkel is, de valamilyen csoda folytán a suli strébere jókor volt, jó helyen. Talán megrémült, hogy kiderül a titka, vagy csak az idegen láttán feleszmélt, mit is művel. Talán a srác miatt, talán magam miatt is, de megúsztam, túléltem a túlélhetetlent. Mindezek után pedig felhagytam addigi életemmel és elhagytam Mystic Falls-t, hátrahagyva mindent ami vagy aki addig voltam, vagy lehettem volna. Jelenleg is azon fáradozom, hogy újrakezdjem az életemet és kijavítsam eddigi hibáimat. Már nem úgy nézek a sötétbe mint egy naiv kislány. Úgy hallom a neszeket, hogy egy perc sem telik el anélkül, hogy ne gondolnék a szörnyekre, mik a fák takarásában lapulnak. Óvatos lettem és erősebb és saját bevallásom szerint remek anya is. Pár éve már befejeztem az iskolai éveimet is és jelenleg óvónőként próbálom megállni a helyemet. Ami pedig eztán lesz, legyen a jövő titka, mert félek ha megtudnám, nem tudnám lehunyni szemeimet s álomra hajtani fejemet.
but tonight you're a stranger or some silhouette
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Szomb. Aug. 04, 2018 3:07 pm
Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime
Sharon Brooke
Kedves Sharon!
Örülök, hogy új taggal bővülhet az oldal a te személyedben! Először is az arcodra térnék ki: véleményem szerint Kaya sokkalta jobb választás ehhez a történethez. Kaya a keménységet tükrözi, aki képes bármiféle szituációból felkelni - nem mellesleg imádom. Az élet senki számára sem egyszerű. S igazad van, fel kell állni és küzdeni, hiszen az élet nem teríthet le csak úgy. A soraidból lejött, hogy mennyire elszánt vagy a jövődet illetően. Tudod, mit? Szurkolok neked! Na meg remélem, hogy a gyermeked apja nem talál rátok. Ki tudja, talán ártana neked, avagy nektek. Minél messzebbre kerülsz tőle, annál jobb. Oh, amúgy mondd csak, a suli stréberéről tudsz valamit? Biztos vagyok benne, hogy volt néhány szava azt illetően, amit látott. A helyében biztos cselekedtem volna, hogy eltüntessék azt a srácot, aki neked ártott...
Nos, nem tartalak fel tovább, ígyis késlekedtem az elfogadásoddal a fennakadás kapcsán, de most már nincs akadálya annak, hogy foglalózz és a játéktérre indulj. Üdvözöllek itt még egyszer, Sharon!
.•° Kedves naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy "jól vagyok, köszönöm", de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, "Hogy vagy?", igazából nem is kíváncsi a válaszra.