Ez az én történetem... hallgasd hát meg!
Amikor visszaértem Bonniehoz, az első kérdésem az volt, Damon hol van. Azt felelte, ő még nem ért vissza, így én sem akartam visszatérni az élők sorába. Ám Stefan és Bonnie összenéztek, majd a vámpír odalökött Bonniehoz, így visszajutottam.
-
Bonnie! Miért tetted?! - Kiabáltam rá dühvel keveredett aggódással. Fel-alá kezdtem járkálni, a hajamba túrva olykor. Aggódtam, rettegtem attól, hogy Damonnak valami baja esett. Hol van ennyi ideig? Miért nem igyekszik egy kicsit jobban? El-elnéztem Bonnie felé, aki Stefannal és Lexivel beszélgetett, bár nem tudtam, miről. Én nem láttam a másik oldalt, nem tudtam, mi folyik ott. Aztán hirtelen visszatért Stefan is, akaratán kívül.
Még jobban elöntött az aggodalom. Ha ő sincs odaát, akkor ki fog segíteni Damonnek, ha esetleg baj van? Idegesen odébb mentem, majd be a Salvatore kriptába. Meglepetésemre üresen találtam.
-
Úristen... Liv! - Idegesen fordultam hátra, Bonnie már ott volt. Nem sejtetett semmi jót. - Bonnie, meg kell találnunk Livet, hogy újrakezdje a varázslatot. Igen. - Bólogattam, de nem hogy őt, saját magamat sem tudtam megnyugtatni. A fejét rázta. Én pedig képtelen voltam elfogadni, amit mond.
-
Vége van, Elena. Egyetlen dobásunk volt. - Mondta.
-
De Damon még odaát van... meg kell mentenünk... - Magyaráztam, már-már könnyes szemekkel.
-
Elena! - Rám szólt, megemelte a hangját. -
Túl késő.A fejemet rázva, a könnyeimmel küszködve léptem hátra. A falnak támaszkodtam. - Nem, nem, nem... nem lehet... - Sírtam. Nem veszíthettem el őt! Nem bírnám ki! Nem bírom ki.
-
Elena... itt van. Elbúcsúzhatsz tőle. - Meglepetten kaptam fel a fejem, majd körbe, Damont keresve. Tudtam, hogy nem láthatom és így még fájóbb volt ez az egész helyzet. Itt van, hallhat és láthat engem, de én nem láthatom őt, nem hallhatom és nem is érhetek hozzá. Ez igazságtalanság! Bonnie kiment, ezzel magunkra hagyva minket. Én pedig csak sírtam.
-
Megígérted! Megígérted, hogy nem hagysz el. Hogy visszajössz... hazudtál, Damon. - A könnyeim tovább folytak, a hangom el-elakadt. Alig bírtam a fájdalommal a mellkasomban. -
Kérlek, ne hagyj el... Damon... - Lassan a földre csúsztam, felhúzott lábaimat átkaroltam. -
Kérlek, gyere vissza... - Zokogtam, majd a kezeimbe temettem az arcom. Damon. Hogy élhetnék nélküle? Nem tudok és nem is akarok.
A keserves sírásom akkor maradt abba, amikor meghallottam Jeremyt, miközben Bonnie nevét kiáltja. Felkaptam a fejem, majd felálltam és kifutottam a kriptából.
-
Bonnie?! - Megtöröltem a szemeim és láttam Bonniet a távolban. Mi folyik itt? Nem, nem lehet, hogy ő is...! Pár pillanat múlva pedig eltűnt, már nem láttam.
Azóta a nap óta már hetek teltek el. Sokmindent megoldottunk. Többek közt visszaszereztük Mystic Falls-t. Már nem varázslat mentes övezet, így visszatérhettünk az otthonainkba.
Én azóta sem dolgoztam fel Damon hiányát. Egy bizonyos boszorkányfű segítségével bármikor láthatom őt. Ez olyan, mint a drog. Sőt, az is. Ideje lenne befejeznem, de ha ez sem marad nekem, akkor mi lesz? Nem tudok szembenézni egy Damon nélküli jövővel, amíg annyira szeretem, hogy legszívesebben meghalnék, ha ő nincs... És ahogy erre gondoltam, rájöttem a megoldásra.
Mindaz, amire képes vagyok...
℘ Képesség
℘ D szint ℘ Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból.
℘ Képesség
℘ C szint ℘ Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból.