1529. Egy visszautasíthatatlan ajándék. Egy megragadható lehetőség az örökkévalósághoz, a nagybetűs hatalomhoz. És mi éltünk vele. Nem éreztem semmit. Ez volt a második (vagy inkább első?) ajándék. Gyors, fájdalommentes halál. Kockáztattunk. Elvettük ami járt. Már nem voltunk istenfélők. Nem hittünk semmiben és senkiben sem.
Család:
Az átváltozáshoz mindig is köze volt a családomnak. Együtt élveztük ki azokat az utakat, amelyeket az idő folyamán végigjártunk. Bonyolult, izgalmas, mérgező család. Különböző szemléleteket követtünk, azonban folyton folyvást visszakerültünk ugyanabba a mederbe. Egymásra támaszkodtunk, viszont olykor keresztbe tettünk a másiknak. Állandó ellentétekbe botlottunk. Néha ki is harcoltuk magunknak. Nem fogadtunk el újabb családtagokat, vagy csak szörnyen keresztülnéztünk rajtuk és egy idő után kipotyogtak a körből. Röviden szólva még mindig tartom velük a kapcsolatot. Nem unatkozunk a másik mellett, kedvünk szerint keressük meg egymást. Mindenki él. Úgy értve; én, anyám, apám és nem utolsósorban a kedves bátyám. A meg annyi különbséget félretéve sok közös van bennünk. Pont annyira hasonlítunk, mint amennyire különbözünk egymástól. Menekülj!
Ez az én történetem
It's only been a lifetime
– Tetszik ez a vonal itt és itt – Meleg kezek tapadnak a nő arcához. Egy-egy kéz mindkét irányból. A kis pimasz – halandó létére – felbátorodott. Charriet valahol elismeréssel tölti el a közeledés, hiszen ő maga is tehet James fokozatosan növekvő szemtelenségéről. Felbuzdította, ingerelte, megkedveltette magát. Engedett a mélyen gyökerező érzelmeinek, már ami benne maradt az évtizedek, századok során. - Ne felejtsd el miért vagyunk itt. – Enyhén rádorgált negédesen hangon. – Most bizonyítanod kell. – Ez a Te játékod, hát ne is felejtsd el. - Tudom, hisz… - Megígértem. Hiszékeny, szegény pára. Egy bíztató mosoly terült el az arcán, miközben James sebhelyeire koncentrált. Valamit keresni kezdett rajta, hogy testvére nem –e ütötte bele orrát a kapcsolatába. Mindig egymás játékára fájt a foguk, így hát most miért is lenne ez másképp. Charnette évekkel ezelőtt lestoppolta James–t, de ez nem jelentette Alaric eltántorodását az ügytől. Az volt a terv, hogy felhasználják bizniszük kapcsán – mint egyfajta csaléteket, ám a szőkeség máshogyan határozott. Tudta, hogy megteheti, amíg bátyja szeszélyes hangulatát irányítani tudja. Jobban mondván; míg enged húga vágyainak. - Csak add önmagad. Legyél belevaló! – Folytatta a srác bíztatását, miközben szórakozottan hajtogatta az előtte lévő nyakkendőt. Általában úgy gondolta, hogy őt illeti meg ezek a kényelmi jogok, hogy mindenki arra szolgáltatott, hogy a valaga alá toljon mindent. Kiérdemelte, nemde? Különben semmit sem ért volna az a meg annyi szenvedés, amit kapott. Amit nem mutatott a külvilág felé, s valójában még magának sem volt hajlandó beismerni. A gardróbjához igyekezett, hogy végre ő is elkészülődhessen a találkozóra. Alaposan meg lett szervezve a két család részére, Charnette úgy számolt, hogy semmi hiba sem csúszhat be a szerkezetbe. Mindent leellenőrzött, mindenre odafigyelt. Kiváló munkát végzett, amire majd a szülei is büszkék lehetnek. James kikupálódott. Készen állt a feladatra. - Tudod lehet nem egyértelmű, de kedvellek és ebből kifolyólag aggódom érted. – A kölyök utánament és ott lihegett a nyakában. Char szigorúan pillantott fel guggoló pozíciójából, megpróbálta minél hatásosabban megkerülni a majdhogynem kibukó igazi érzéseit. - Nem kell. Ezt már megbeszéltük. Minden rendben. Ne légy csacsi! Megkapom amit akarok. Mindig. – Egy bólintással megtoldotta mondandóját, s ezzel le is zárta a témát. Nem igazán volt kedve holmi emberi affektív ömlengéshez. Ám rövidesen háta mögül valami krákogást hallott, furcsa, fulladozó hangokat. A nő először nem mutatott semmi egyebet, azt hitte valami vagy inkább valaki rossz tréfát próbál meg vele űzni. De ahogyan hátranézett és szembesült új kedvence állapotával; a meglepetéstől földbe gyökereztek a lábai és értetlenül nézett folyton folyvást hátrafelé. Már nem élt. Viszonylag gyors volt. Valaki nem akarta, hogy sikereket érjen el és ez rettentő módon bosszantani kezdte amellett, hogy valami sajnálathoz hasonló érzés jött fel benne. Percek múltán egy név rajzolódott ki a fejében. Az Ő szeszélyes bátyja mégis belerongált, gyakorlatilag szétszedte Char játékát. - Most ki is a féltékeny, kedves Rick?
but tonight you're a stranger or some silhouette
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Szer. Szept. 19, 2018 11:26 pm
Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime
Charnette Lane
Hát szia, Charrie!
Először is elnézésedet kérem, hogy csak ma jutottunk el ide, az elfogadásodig. Vagyis jutottam. Viszont nehogy azt hidd, hogy ez esetlegesen a te hibád - én voltam kicsit lassabb, avagy máshová koncentráltam így meló után. De most itt vagyok. S te is. Ó, és tudod, mennyire örülök neked?! Ezer meg egy éve játszottunk közösen utoljára, vagy éppenséggel egy helyen... ott te voltál az admini trónszékben, míg én voltam a kis mezei user, aki belecsöppent a ti világotokba. Még emlékszem minden pillanatára, habár nem volt egy hosszantartó időszak - mégis élveztem. S sajnáltam, mikor vége lett. Ám, ennyit a nosztalgiáról, hiszen most itt Te vagy a főszereplő. Te, kedves Charrie. Először is meg kell mondanom, hogy számomra mennyire különös már az E/3-ban olvasott előtörténet. Egy ideje túlságosan is megszoktam az E/1-et, így volt, mikor kissé összezavarodtam, bár lehet, ez csak a fáradtság oka. Mindent összevetve még mindig imádom, ahogyan írsz, ahogyan fogalmazol, s máris tűkön ülve várok, miféle karakter fog kibontakozni a játéktéren. Oh, viszont egy aprócska észrevétel: amennyiben a testvéred megalkothatóvá válik, akkor ez esetben a nevét, kérlek, módosítsd. :: Ugyanis Alaric nem csak egy canon karakterünk neve, hanem magában a sorozatban is szerepel.
Foglalj gyorsan arcot, rangot, írd be magad a főkarikhoz és máris mehetsz játszani! Remélem, jól fogod érezni magad nálunk!
.•° Kedves naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy "jól vagyok, köszönöm", de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, "Hogy vagy?", igazából nem is kíváncsi a válaszra.