Senki nem törheti meg egy generáció átkát, Szerelmem. Sokan elbuktak, hogy az ellenkezőjét bizonyítsák, sokan szenvedtek, mégsem tudtak kibújni alóla. Képtelenség. Lehetetlen. Három éve, három keservhosszú éve én magam is megtapasztaltam, hogy a családi átok elől nincs menekvés. Tudatában voltam, hogy be fog következni, mégsem tudtam felkészülni rá. Annyira fájt...
Most is fáj.

Tizennégy év. Emlékszel, mennyire tiltakoztam az elején, és te mennyire akartad, hogy működjön? Ha visszafordíthatnám az időt, vastag falat húznék magam köré, vastagabbat, mint amit áttörtél. Már ott, az elején tudatában voltam annak, hogy egyszer el kell hagynom téged, mégsem voltam olyan erős, hogy megvonjam magamtól a boldogságot, pedig mindkettőnknek könnyebb lenne... De túlságosan is megszerettelek, és ez mindent megnehezített.
Nem mondhattam el, hiszen pontosan tudtam, milyen reakciót váltott volna ki belőled. Így volt a legjobb.

Így kellett történnie. Azt kellett hinned, hogy meghaltam, hiszen nem volt más módja, hogy elengedj. Nos, lényegében egy részem, egy nagy részem az elszakadásunk napján valóban odaveszett.

Hiányzol.
Elmondhatatlanul fáj, hogy nem érzem az érintésed, a tested melegét. Három év után sem szűnik az érzés, hogy nem hallhatom a hangod, nem érezhetem az illatod, és nem láthatom a mosolyod. Minden nap belepusztulok, mert nem létezhetek melletted. Mellettetek... Mit tettél? Hogy voltál képes magára hagyni Őt? A lányod, a lányunk... Elliot, hogy voltál képes lemondani róla?


Megremeg a keze és nyelnie kell egyet, hogy visszatartsa három év kínját. A levél óta képtelen koncentrálni, évek nyomora tőrként újabb és újabb sebeket hasít a szívébe. Fogalma sincs, hogyan szánta rá magát a válaszra, pedig a lelke mélyén ott patakzik az igazság: nem fogja elküldeni egyetlen egy sorát sem. Nincs hozzá mersze.

- Akarod, hogy elintézzem?
Meg sem lepődik a valószínűleg percek óta őt figyelő alak jelenlétén, ahogy azon sem, hogy tolakvó módon a férfi szék helyett az asztala sarkát választja arra, hogy helyet foglaljon.

- Eszedbe se jusson a közelébe menni.
Theresa egészen szenvtelenül válaszol, mintha számított volna erre. A tekintetét a másik arcélének egyenes vonalába süllyeszti, miközben hagyja, hogy beleolvassanak nehezen papírra vetett terhébe. Elfordítja a fejét. Nem akar beszélni róla.

- Fájdalmat okoz neked.
Az alak tekintete a sorok végén bóklászik már, amikor hangosan megállapít, de nem érez együtt. Thess tudja, hogy a férfi csak próbálja elképzelni az érzést.

Sokáig egyikőjük sem néz a másikra.  

Theresa 18 éves volt, amikor  először hallotta a jelenlévő hangját.  Félelmetes volt és rideg, kristálytisztán lecsengett, hogy a férfi gyűlölte. Nem csak őt. Gyűlölt mindenkit, akihez a vére kötötte. Attól a naptól fogva nem létezett többé koven. Nem volt többé család, csak az évekre felhúzott hazugság darabkái és egy ígéret, amit Theresa a bátyjának tett, bár valahol mindig is abban reménykedett, hogy az soha be nem teljesített marad.
Pár hónappal később ismerkedett meg Elliottal. Nem lett volna szabad közel engednie magához, nem így tervezte, de a szíve...  nem parancsolhatott neki. Végre boldog volt, olyan szép volt az élete... Elfelejtette a bátyját, elfelejtette az alkut, a rabságot. És jött Alice... Ó drága kicsi Alice...  

Elsírta már a könnyeit. Szárazon pislog csupán. Üresnek érzi magát, végtelenül fáradtnak.

- Mire gondolsz most?
- Hogy utállak. És ne vigyorogj, mert nem bóknak szántam.
- Ne tereld a témát. Meg fogjuk keresni?
- Fogjuk? Mi...? Úgy érted, te meg én? És mit mondok majd neki? Helló, bocs, de mégsem haltam meg, csak kölcsön adtam az erőm a bátyámnak, aki kicsit antiszociális ugyan, mert vámpírok nevelték, de semmi para... visszajönnék és megkapod őt is bónuszként, kérlek örülj nekem!
- Kihagytad Annát.  
- Nem hinném, hogy segítene, ha megemlíteném, hogy megölted.
- Pedig könnyfakasztó sztori. 
- Cillian, megkínoztad és elégetted.
-Jó, ezt az apróságot leszámítva.

Elhúzza a levelet és összetépi. Neki már nincs senkije a testvérén kívül. Ironikus, hogy Cillian végre szabad, mégsem hagyhatja magára... És amint erre gondol, szinte érzi, hogy egyetlen pillanat alatt éveket öregszik.
Néha valóban utálja.