[2004. 06.05.] Megismerni
Scott a hátamat támasztva tolt előre és fenhangon kajabált, mintha a normális, beszédhangerőt nem hallottam volna. (Az mellékes, hogy így Scotton kívül semmi és senki mást nem hallottam, még a saját gondolataimmat is nehéz volt megérteni.) - Muszáj jönnöd Bratyó! Hidd el, ez az ééééééééééévezred bulija. Ha nem az évszázadé. - szemforgatva morogtam, miközben milimétereket haladtunk előre a tömegben. Nem akartam felvilágosítani arról, hogy az évezred magábafoglalja az évszázadot is. Valószínűleg a fejemhez vágná, hogy 'Ne okoskodj Barrow. Kapd össze magad, a pancsereknek nem jár punci!' és talán még azt is hozzáfűzné, hogy 'És neked puncira van szükséged Barrow!', bár az is lehet, hogy ezt csak bemesélem magamnak. Hosszan fújtam ki a levegőt.
Őszintén? Nem volt sok kedvem egy évzáróbulihoz, ahol mindenki gáz napszemcsikben, trikóból kivillanó pillangó és koponyatetoválásokkal díszítve vinnyog valamit Miss Spearstől.
Scott átnyúlt a karom alatt. - Igyál! Gyerünk! - azzal egy piros műanyagpohár landolt a kezemben és tovább taszigált, az Úr sem tudja hova. - Igazán nézhetnék az NFL-t. Túl sok pénzem múlik a mai meccsen. -Nem azért járok egyetemre, hogy bőrszerkós csajokra csorgassam a nyálam Scott. Ez gyerekes. - sóhajtotva odébb léptem, mert már megelégeltem a toporgást. Nagyot kortyoltam a sörömbe és Scottra meredtem,mint akinek sürgősen magyarázatra van szüksége... Kezdve azzal,hogy mit keresek itt és ez miért jó nekem.
-Ne legyél már ilyen savanyúpofájú Barrow. És a bőrszerkó igenis szexi. Főleg azon a Riannon nőn... tudod abban az esernyős klippben. - igen. Emberek. Ő a legjobb barátom, és most... legszívesebben nyakon önteném a sörömmel, de pazarlás lenne a sörömre nézve. A könyökével megszúrta a vállamat és az állával egy irányba mutatott. - Lilian biztos benne lenne egy partiban ma este.
A szőkeség azonban sikertelnül próbálta magára vonni a figyelmet. A többséggel szemben lehet, hogy sikerrel járt. Mert, ahogy Scott, a legtöbben nem láttak tovább a dekoltázsnál, annál, hogy melltartót elfelejtett felvenni és égbekiáltóan szűk és rövid szoknyát viselt.
Aminek undorító színe volt.
És ha nem lennék ennyire hisztis kedvemben és kettővel több sört ittam volna, valószínűleg én is Lilian melleivel és a felsőjén átűtő piercinggel lennék elfoglalva, de még túl józan vagyok és a mellette álló lány, jobban leköti a figyelmem. - Ki a másik lány? - fordultam Scott felé, aki már-már eltátott szájjal figyelte, ahogy Lilian ajkaival bűvölt egy hülye szívószálat.  - A barna. - csettintgettem az emberem füle mellett.
- Mi? Nem tudom. Most jött... -azzal elindult Lil irányába.

[2007.10.28] Megszeretni
- Hidd el, hogy jót fog neked tenni! Gyerünk nagyfiú. - Tessa mosolya volt az egyetlen oka annak, hogy most, mint valami idióta, cicanadrágba passzíroztam a lábaim. És a férfiak azt hitték, hogy a szmoking a legrosszabb... csak azért hitték ezt, mert még sosem jártak jógaórán.
- Eeeeh - fintorogtam Tessára. - Miért is? - vontam fel a szemöldököm hitetlenkedve. Tessa a mellkasomra helyezte a kezét és finom körökkel simogatott. - Mert helyre ráz lelkileg, megtalálod a belső békéd, kitisztítja az agyad és nem mellékesen iszonyatosan imádnivaló a feneked ebben a nadrágban. - kacagott fel kedvesen és megpuszilta az arcom.
-Persze! Értem már! Te saját magad szórakozásodra akarsz használni engem, igazam van? - az apró biccentés túlságosan angyali volt ahhoz, hogy megharagudjak rá, vagy nemet mondjak neki. - Egy idióta vagyok Tessa.
A jógázás természetesen nem segített semmilyen belső béke megtalálásában, de esküszöm életem végéig ezt fogom hallgatni Teresától. - De ha el mered mesélni...a gyerekeinknek, azt... megbánod. - néztem a lány gesztenyeszínű szemei közé ellentmondást nem tűrő hangon.  Hogy a fenyegetés erejét növeljem, még nagybácsisan meglengettem a mutatóujjamat is. - Most pedig hadd vigyem el vacsorázni hölgyem. -azzal karonragadtam, olyan gyengéden, amennyire egy 190 centis,  nyolcvanakárhánykilós melák tud gyengéd lenni.
Amíg Tessa elfoglalta magát a fürdőszobában én a konyhában ügyeskedtem. Sajnos nem engedhettem meg magamnak egy asztalfoglalást és cehhet valamelyik menő étteremben, amiről Teresa barátnői áradoztak,de a spagettim díjnyertes. És mi lehetne romantikusabb egy gyertyfényes spagettizésnél, amiben a díszítés fő részét képzi a gyűrű, amivel meg fogom kérni Tessa kezét.
A borosüveggel szemeztem és a tükörképemet látva kissé beletúrtam a hajamba, megpofozgattam az arcom.
-Ugye spagetti illatot érzek? - duruzsolta Tessa a fürdőajtóból.
-Igen - emeltem a tekintetem a borosüveg-képmásomról Tessára, aki később hasonló választ adott a kérdésemre.

[2015.04.20]Elengedni  
Alice kicsi ujjai a mutatóujjam köré csavarodtak, miközben halkan cuppogott. - Hidd el  Anyu, nem tudok egyedül gyereket nevelni - a tekintetem Alice arcán csüngött, miközben a mobilt a vállam és a fülé közé szorítva telefonáltam édesanyámmal. - Már négy hónapja, hogy eltemettük Tessát, nem mondhatod azt, hogy nem próbáltam meg. - dehogynem. Megpróbáltam, és ez a kicsi arc, az aprócska ajkak  és annál nagyobb szürkés-barnás szemek, visszahozta nekem Tessát. A kacagása, ahogy gügyögött. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy magam elé képzeljem a hálóingben táncikáló feleségemet, ahogy próbálja elaltatni a gyermekünket.
-Nem erre iratkoztam fel Anyu. -ha látta volna a homlokomon mélyülő ráncokat, valószínűleg jobban bízott volna abban, amit mondtam. -Lehet, hogy ha nagyobb lesz, sikerülni fog, de most egyedül kell lennem, hogy ne örüljek meg az engem kísértő szellemektől. - egyre halkabban beszéltem a telefonba, ahogy éreztem Alice testét elnehezülni a karjaim között. -Nem adom fel az álmainkat...Igen,Anyu, elutazom egy kis időre.
Miután kinyomtam a telefont, Alicet lefektettem a kiságyába és leültem a laptopom elé.
Az elutazás nem jelentette azt, hogy elfelejtem a múltamat és újrakezdek mindent. Számomra mindig Alice lesz az első, a fontossági sorrendben. De jelenleg, a pokol tűzét járom, hogy visszahozzam a boszorkányom, és Alice ebben csak hátráltat.