Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Tetõtér

Lelkek sétánya Empty
Today at 2:22 am



...but it's ecstasy

Lelkek sétánya Empty
Today at 1:41 am



Bárpult

Lelkek sétánya Empty
Today at 1:20 am



Konyha

Lelkek sétánya Empty
Today at 12:50 am



Old-Blair albérleti lakás

Lelkek sétánya Empty
Yesterday at 10:22 pm



Konyha

Lelkek sétánya Empty
Yesterday at 9:59 pm



Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin

Lelkek sétánya Empty
Yesterday at 7:34 pm



Sebastian

Lelkek sétánya Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:59 pm



Alagsor

Lelkek sétánya Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:58 pm



Felszólítások, törlések

Lelkek sétánya Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:47 pm



Avada Kedavra

Lelkek sétánya Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:27 pm



Caroline Forbes-Salvatore irodája

Lelkek sétánya Empty
Vas. Aug. 02, 2020 9:39 pm
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

10 Hozzászólások - 29%
6 Hozzászólások - 18%
3 Hozzászólások - 9%
3 Hozzászólások - 9%
3 Hozzászólások - 9%
3 Hozzászólások - 9%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%
1 Témanyitás - 3%
1 Témanyitás - 3%

Share
 
Lelkek sétánya
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásLelkek sétánya EmptyVas. Ápr. 12, 2020 4:14 am

Véget ért a kör
Szabad játéktér



Standing in the hall of fame


And the world's gonna know your name






Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Lelkek sétánya TWp3oLI
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Lelkek sétánya LR2C7YU
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Lelkek sétánya AavKTjb
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
768

Lelkek sétánya Empty
TémanyitásLelkek sétánya EmptyVas. Ápr. 12, 2020 2:48 am



To: Kai Parker



A kölcsönös utálat






Arrogáns. Nem mellesleg annyira el van telve önmagával, hogy nem veszi észre a rá leselkedő fenyegetést. Vagy ha mégis látja, nem törődik vele, hanem beleröhög a másik arcába. Lehet, hogy ő csinálja jól? Én pedig túl komolyan venném a helyzetet? Azért nem hinném. Ó, ahogy pedig tovább beszél, szinte elkap a rosszullét. Annyira hányingerem van már tőle, hogy azt szavakba önteni is nehéz lenne. Az, hogy mennyire el van telve magától arra szavakat sem találok. Létezik egyáltalán ilyen? Észre sem veszi a körülötte levőket, csak ő, ő és ő? Úgy beszél, mintha érne itt bármit is a szava. Nem hinném ugyanis, hogy Katherine minden szavára ugrik egy ilyennek, mint Kai.
A célzásra felmorranok, megvillantva a tekintetemet. Igyekszem nem túlreagálni, nem újraélni megint a fulladást. Rátalált a gyengepontomra és tudom, hogy emiatt még meg fogom szívni. De nem hagyom magam, annál sokkal jobb vagyok. Többre vagyok képes, mint gondolná.
- Semmit sem tudsz. Fogalmad sincs, mit láttál, Kai! – Valójában tudom, de kételkedem benne, hogy összerak belőle bármit is. Ahhoz nem látott eleget. Egy arc, vagy kettő, mégis mit jelentene neki? Amúgy sem találja meg azokat, akik segítettek nekem. Már csak azért sem, mert én sem tudom, hova tűntek. De jobb is, hogy felszívódtak egy időre, ezzel nem csak magukat, de engem is védenek.
Nem állítom meg, nincs több mondandóm a számára, és kedvem sincs egy levegőt szívni vele tovább. Lesz még elég időnk egymás torkának esni, ha nyílt háborút indítunk ellene és Katherine ellen. Csak idő kérdése, hogy ez bekövetkezzen és első sorból nézem végig majd, hogyan bukik el. Miután eltűnik, én is felszívódom a lelkek sétányáról.

266 ❖ demons ❖ köszönöm a kört! Very Happykredit





where is the real me? i’m lost and it
kills me inside. i'm paralyzed.




Lelkek sétánya Empty
TémanyitásLelkek sétánya EmptyPént. Ápr. 03, 2020 3:57 pm



To: Thersez
Élvezettel bámultam a kölyköt, aki igyekezett ugyan összekaparni magát, de még a látszatát se sikerült keltenie annak, miszerint jól van. Nem volt. Remegve nézett rám, majd végighallgattam a szavait. Felnevettem.
- Köszönöm a figyelmeztetést, észben tartom – Nem vettem komolyan az intelmeit, hiszen ki ő hozzám képest? Ki ő Katherinehez képest? Senki. Egy eltiporható valaki a tömegből. Porszem a sivatagban. Csepp a tengerben… szóval: jelentéktelen a létezése is A fejemet csóváltam, majd a továbbiakra némileg összevontam a szemöldökömet.
Nyilvánvaló volt, hogy pusztán gúnyolódik; ha találkozója is lenne, nem vágná így a képembe. Ami viszont igazán zavart, az továbbra is az az ismerős démoni alak volt az emlékei közt. Biztos voltam benne, hogy Zack kínzóját láttam… és abban is biztos voltam, hogy fokozott figyelemmel fogom követni a kölyöknek a „munkásságát”.
- Neeem, olyat én nem teszek. Igazságot magam is tudok szolgáltatni, avagy büntetni, ha épp arra van szükség – Vállat vontam, majd tettem felé egy lépést, hisz időközben eltávolodott tőlem. Közelebb hajoltam hozzá. – Tudod, okosabb lenne, ha megtanulnád, kivel ne húzz ujjat… most talán megúszod a velem való találkozást, de legközelebb…? Talán úszol egyet… – A szemeit figyeltem, majd a kezemet lendítve taszítottam rajta egyet; mágiával. Csak egy utolsó kis figyelmeztetésként.
- Oh és… kösz, hogy bepillanthattam a fejecskédbe. Már tudom, kiket kell bemártanom a királynőnél – Oké, ez csak félig volt igaz, sőt, de ő ezt nem tudhatta. Tettem egy lépést hátra, majd sarkon fordultam. Nem akartam több időt pazarolni erre a mitugrászra, hisz volt jobb dolgom is ennél. Sőt, fontosabb.

When the lights fade out
all the sinners crawl

247 words ◆ I'll be good ◆ note: köszönöm a kört, Thersez! Lelkek sétánya 2566525366  ◆ credit




Kai Parker
Démon
a legsötétebb lélek mind közül
Lelkek sétánya Tumblr_inline_p7hva8qklC1twex1h_540
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Queen of Hell
in future
Léptek száma :
119

Lelkek sétánya Empty
TémanyitásLelkek sétánya EmptyPént. Feb. 21, 2020 3:14 am



To: Kai Parker



A kölcsönös utálat






Remegek, az emlékképek záporoznak a fejemben, a légzésem szaggatottá válik, majd fuldoklóvá. Egek, a kicseszett emlékek… a felszállás a hajóra, a veszekedések a fivéremmel, az apámmal, versenyzés azért, hogy elismerjenek. A pillanat, mikor megtudtam, a hajónk elsüllyed. Az óceán sós íze a számban, majd a torkomban… a tüdőmben. Még most is érzem, hogyan telt meg teljesen az óceán vizével és zárta el örökre a levegő útját. Meghaltam.
A démon hangja tompán jut el az agyamig, de amint sikerül felfognom, mit mond és mit tesz, azonnal összeszedem magam. Muszáj. Legalább a látszatát keltenem annak, hogy jól vagyok. Muszáj! Remegve nézek rá.
- Senki sem legyőzhetetlen. Talán egyszer pont az okozza a veszteteket, hogy azt hiszitek, tiétek a világ és tiétek minden hatalom. Ám nyugodtan élhettek hazugságban, nem én fogok csúnyán pofára esni, hanem ti – Sóhajtok, lassan ténylegesen összekaparva magamat. A kérdéseit hallva azonban megfeszülök némileg és teszek hátrébb egy lépést. Attól tartok, hogy ékes bizonyíték a viselkedésem az iránt, mi is a legnagyobb gyengeségem. A kölyök, akinek alapvetően nagy a szája, a múlt történéseinek árnyékában egy remegő kisgörccsé változik. Csak el ne híresztelje a pokolban, milyen szánalmas is tudok lenni.
- Kösz, de nem kérek belőle… és belőled sem – Sziszegem dühösen, majd újabb lépést teszek hátra. – Tudod, ami azt illeti, éppenséggel találkozóm van a temérdek démoni szövetségesemmel, akikkel ellenetek szövetkezem. Csatlakozol? – Ironizálok, visszanyerve a határozottságomat. Nem mintha valóban odavinném, ha tényleg egy ilyen találkozóra készülnék. – Ja, hogy dolgod van, azt mondtad? Futsz a királynőhöz, bepanaszolni engem? – Vonom fel a szemöldökömet, majd elmosolyodok haloványan. Tudok valamit, amit ő nem. Ha panaszkodna is annak a nőnek, tudom, hogyan szerezhetek egy erős szövetségest, olyat, akivel félreállítható bárki. A harag démona ugyebár nem egy sétagalopp. Nekem csak az a dolgom, hogy megkaparintsam magamnak a terveimhez.

290 ❖ demonskredit





where is the real me? i’m lost and it
kills me inside. i'm paralyzed.




Lelkek sétánya Empty
TémanyitásLelkek sétánya EmptyKedd Jan. 21, 2020 3:55 pm



To: Thersez
Nem voltam köteles válaszolni neki és nem is állt szándékomban sem. Csak egy grimaszt ejtettem meg felé, amivel azt sugalltam, hogy semmi köze ahhoz, ami köztem meg a méhkirálynő közt történt. Sóhajtottam egy nagyobbat, aztán az ezt követő szóváltásunk… nos, az sem volt valami szerencsés. Határozottan nem tudtam konkrét dolgot mondani neki, meg nem is akartam. Túlságosan fura volt ez a kölyök, olyan szempontból, hogy mindenki tudta róla: lázadozik. Mint egy rossz kis tinédzser fiúcska… pont emiatt láttam benne magamat, de ettől még nem éreztem rokonszenvet iránta. Meg hát, amúgy is tiszta szívből gyűlölte a lényemet, ezt kimondania sem kellett.
- Nem, csak épp nem fogok mindent az orrodra kötni – Közöltem végül egy mosollyal. Lehet, hogy most Katherine uralkodott, én pedig csak mellészegődtem, de ez még bőven változhatott.
Nem gondolkodtam tovább, hanem cselekedtem; főleg, mert felhúzott a viselkedésével. Bele akartam lesni a fejébe, az emlékeibe, de csupán néhány pillanatra sikerült. Ismerős démonok arcát láttam, az egyikük, mintha… Ahogy eltaszított magától, értetlenül néztem rá. Az a démon… nem az volt, aki…? Zack kínzója… vagy káprázott a szemem?
Figyeltem, hogyan néz rám, miként zihál. Olyan volt, mintha teljes sokkba került volna, de nem tudtam megállapítani, vajon pontosan miért.
- A kölyök rejteget valamit… mily’ meglepő – Elindultam felé, nem érdekelve, hogy azt kérte, soha többe ne érjek hozzá. Nem is kérés volt ez a részéről, sokkal inkább parancs. – Eddig is nyilvánvaló volt, hogy szövetkezel démonokkal, de… igazán elmesélhetnéd, mégis kikkel és mi a tervetek. Azt hiszitek, hogy félre tudtok állítani? Engem? Vagy Miss Queen-t? Tényleg ennyire hülyék vagytok? Bármivel próbálkoztok, elbuktok, kölyök – Ezúttal nem értem hozzá, csak megálltam előtte. Láttam a remegését és azt, hogy a torkát szorongatja szinte.
- Csak nem a rossz emlékek? Kellemes volt a fulladás, ugye? Szeretnéd újra átélni?! – Kedvem lett volna tényleg megfojtani, de tudtam, hogy az lehetetlen. Sőt, megölni sem tudtam volna… ehhez Katherine kellett, én kevés voltam. Ezért is akartam a hatalmát. Vagy legalább a felét! Jogokat… jogokat arra, hogy képes legyek porrá égetni bárkit, aki az utamba áll.

When the lights fade out
all the sinners crawl

333 words ◆ I'll be good ◆ note: - ◆ credit




Kai Parker
Démon
a legsötétebb lélek mind közül
Lelkek sétánya Tumblr_inline_p7hva8qklC1twex1h_540
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Queen of Hell
in future
Léptek száma :
119

Lelkek sétánya Empty
TémanyitásLelkek sétánya EmptyHétf. Jan. 20, 2020 11:01 am



To: Kai Parker



A kölcsönös utálat






Mindent számításba véve, elindultam egy adott úton. Több lábon álltam, volt B tervem, sőt, C és ha belegondolunk, sok betű van még az ABC-ben, nem? És nekem számolnom kellett azzal, hogy néhány tervem kudarcba fullad. Mint a legutóbbi is. Belegondolva mondjuk nem volt teljes kudarc. Rájöttem Kai Parker egyik gyengepontjára és ezt ha nem is most, de később még felhasználhattam ellene. Nekem pedig csak a megfelelő pillanatot kellett kivárnom.
A válaszra horkantok egyet, mintha csak az sugallnám, hogy nem hiszek neki. Mert így is van.
- Hogyne. Ha látnád magad kívülről, akkor nem próbálnál meg hazudni. Mivel készített ki a királynőnk? – Gúnyos hangnemet ütök meg, csak, hogy tovább bosszantsam. Nekem nem a királynőm, sosem lesz az, bármit is csinál.  Még az sem hatna meg, ha hirtelen maga mellé akarna emelni. Mondjuk ez a veszély nem fenyeget.
- Másrészt? – Kérdezek rögtön vissza, hiszen félbehagyta a mondatát, én viszont roppant kíváncsi vagyok, mit akart kihozni ebből. – Elvitte a cica a nyelved? – Felröhögök. Nem értem, miért van annyira nagyra magával. Annyira szánalmas… Figyelem, ahogyan felém fordul. Kihúzom magam, ezzel még több magabiztosságot erőltetve magamra és így várom, vajon mit lép. Eszem ágában sincs beavatni a terveimbe, hisz miért is tenném? Nem kell tudnia, hogy az a néhány démon, aki hozzám hasonlóan lázadni kíván, az én kezem alatt dolgozik. Azt sem kell tudnia, hogy Richard Sutton miféle információt csepegtetett nekem az elmúlt hetekben. Utána kellett járnom… hiszen, ha Nauron életben van és csak el van zárva, én könnyedén kiszabadíthatom, ezzel új szövetséget kialakítva. Mondjuk ez csak az én vágyálmom. Közel sem biztos, hogy a Harag démonja belemegy ebbe.
- Hozzám ne… - Nem tudom befejezni, ugyanis erőszakos módon ér hozzám, a fejemhez, és beletekint az emlékeimbe. Azonnal ellököm magamtól, amint sikerül elhúznom a torkomtól a kezét, mert nem kellene, hogy bármit is lásson. Amit mégis láthat, az néhány ismerős démon arca. De semmi több, abban az esetben, ha tényleg elég gyors vagyok.
A lehető legtávolabb kerülök tőle, a levegőt kapkodva, dühösen meredve rá, mintha szellemet látnék.
- Soha többé ne érj hozzám! – Köpöm felé a szavakat. Kívülről úgy tűnhet, hogy magától az érintéstől parázok ennyire, ami lehet, valahol ígyis van. Teszek egy lépést hátra. Az ötlet amúgy nem volt rossz, talán nekem kellett volna alkalmaznom, amíg még a közelében voltam. De kár ezen rágódnom már. Nem kívánok újra a közelébe kerülni. A torkomra csúsztatom a kezemet és finoman megérintem ott, ahol a démon fogta. Valahogy felrémlik bennem a halálom. A fulladás okozta halálom az óceán mélyén. Alig láthatóan remegni kezdek, de igyekszem összeszedni magam.

420 ❖ demonskredit





where is the real me? i’m lost and it
kills me inside. i'm paralyzed.




Lelkek sétánya Empty
TémanyitásLelkek sétánya EmptySzomb. Nov. 30, 2019 12:28 am



To: Thersez
Idegesített a kölyök, pedig még csak most futottunk egymásba. Ha lenne hozzá elég hatalmam, lehetséges, hogy ő lenne az első, aki elégetek a pokol tüzével. Nem is értem, Katherine vajon miért nem tette még meg. Bár gondolom, nem volt rá még lehetősége. Vagy csak kivárja, mit szervezkedik ez a gyerek, vagy… vagy nem is tud róla?
Lassan megráztam a fejemet, főleg a szavaira, miszerint úgy nézek ki, mint aki épp menekül.
- A legkevésbé sem… - Szinte sziszegtem a szavakat. Tulajdonképpen eltalálta; a királynőcske olyan dolgokba ütötte az orrát és olyan témákat feszegetett, ami miatt jobbnak láttam, ha eltűnök mellőle. Persze, a kis fogadásunk jó hangulat oldó volt, mégsem tudtam tovább mellette maradni. Egyszerűen furcsa volt és… és idegesítő. Mégis mi köze neki ahhoz, hogy én kivel és mikor és… egyáltalán megtörtént-e… mindegy is. Nem érdekel.
Mindezek után igyekeztem a kölyökre koncentrálni és arra, hogy még csírájában el tudjam fojtani a ténykedését. Bár egy picit, mintha magamat láttam volna benne: a törekvését, legalábbis. De ő nem olyan volt, mint én.
Szavai egyre inkább felhúztak, összeszűkült tekintettel figyeltem, ahogy mozog a szája és értelmetlen baromságokat nyög ki.
- Egyrészt… sajnos nem én uralkodok, hanem Miss Pierce. Másrészt… - Nem értem el, így ez kizökkentett a monológomból, amit át sem gondoltam. Valójában nem is tudtam, mit vághatnék a fejéhez. Volt-e jogom vagy sem? Mihez? Nem volt hatalmam. Csak akartam, hogy legyen. Az meg, hogy Katherine szövetségese voltam, az magánügy volt. S az a szövetség sem volt valódi. Életben hagyott, ennyi volt nekem a fontos. Mindig is ez volt a célom; túlélni és előrébb jutni. Mint neki. Ahogy lökött rajtam egyet, tettem néhány lépést előre, de megtartottam az egyensúlyomat, mielőtt az oszlopnak estem volna. Jobban mondva megtámaszkodtam a kezemmel rajta. Morogva fordultam meg, felé.
- Nem számít, ha nem mondod el magadtól… majd megoldjuk másképp – A nevetésére csak megráztam a fejemet, majd ott termettem előtte. Kezemmel a fejéhez nyúltam, hogy a démoni mágiát használva az emlékeibe pillanthassak. Hátha látok bármit, bárkit, akivel szövetkezik, vagy bármit, ami információ jelleggel bír. Ha el akart volna lökni magától, vagy támadni, akkor szabad kezemmel kaptam el a torkát, hogy ezúttal fogva tartsam, ameddig tudom… ameddig az emlékei közt kutattam.

When the lights fade out
all the sinners crawl

362 words ◆ I'll be good ◆ note: - ◆ credit




Kai Parker
Démon
a legsötétebb lélek mind közül
Lelkek sétánya Tumblr_inline_p7hva8qklC1twex1h_540
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Queen of Hell
in future
Léptek száma :
119

Lelkek sétánya Empty
TémanyitásLelkek sétánya EmptyHétf. Nov. 18, 2019 1:27 pm



To: Kai Parker



A kölcsönös utálat






Összepréselem az ajkaimat a kérdésre. Nem felelek. Nem fagytam le, pusztán meglepődtem. Hallgatom a szavait és arra gondolok, hogy milyen szép is lenne, ha valaki letörné végre a szarvait ennek az ostobának. Kis királyt játszik, de a hatalma… az semmi. Nem jobb nálam, nincs több ereje nálam, mégis úgy viselkedik, mintha ő lenne a világ közepe. Nem akarom megérteni, mit miért tesz, csupán a létezését akarom eltörölni, Katherine Pierce létezésével egyetemben.
Nem felel a kérdésemre, de ez egy kicsit sem lep meg. Mégis felvonom az egyik szemöldökömet, így mérve őt végig.
- Úgy nézel ki, mint aki menekül előle éppen. – Mosolyra húzódnak az ajkaim, de ez nem tart sokáig, hisz a keze lendül, és vele együtt én is a levegőbe repülök. Neki egy kőoszlopnak. Fájdalmasan nyögök, ahogy végigcsúszok az oszlop mentén, a földre. Nem mondom, hogy meglep a stílusa vagy épp a szavai, de nem gondoltam, hogy ennyire pletykásak a beavatott démonjaim a terveimet illetően. Vagy csak túlságosan szemfüles ez az alak és átlát rajtam?
- Ne mondd, hogy meglep, Kai! Sokan holtan akarnak látni titeket. Gondolkozz, Kai. Már ha képes vagy rá azzal a csökött agyaddal… Idejöttetek és átvettétek a hatalmat a királynővel. Ti, akik nem is olyan régóta vagytok démonok. Mégis mi jogon? – Mérgesen vágom hozzá a szavakat. Látom, hogy felém közeledik és a torkomért nyúl, de kitérek előle, mögötte jelenve meg. Lökök rajta egyet, hogy ezúttal ő essen neki az oszlopnak. – Az legyen az én titkom. – Tiszta hülye, ha azt hiszi, beavatom a terveimbe. Elvégre ellene lázadok, miért osztanék meg vele bármit is? – De hidd el, hogy én nyerek. Tartsd nyitva a szemed és nézz mindig jól a hátad mögé. – Javasolom, majd röviden felnevetek. Félnem kéne tőle, nagy eséllyel. De nem megy. Már nincs bennem félelem, már nem érdekel az sem, ha elbukok. Meg kell próbálnom eltüntetni őket, hogy egy más világ jöhessen el. Olyan, amiben nem két bosszúálló a bábmester. Valaki olyan kellene a pokol élére, aki valóban ezt a fajta hatalmat és világot akarja. Aki örömét leli a pokol nyújtotta lehetőségekben és kihasználja azokat. Olyan kellene, aki irányítja a démonokat. Katherine nem ilyen. Lazított a szabályokon, ez igaz, de ennél többet mit nyújtott? A kedvére rángatja a hozzá hűeket, az ő történetében. Még Kait is rángatja, de ez a mamlasz észre sem veszi.

378 ❖ demonskredit





where is the real me? i’m lost and it
kills me inside. i'm paralyzed.




Lelkek sétánya Empty
TémanyitásLelkek sétánya EmptyPént. Nov. 01, 2019 6:49 pm



To: Thersez
Hogy lebecsültem-e ezt a kölyköt? Talán igen. Hiszen a szememben senki sem volt nagy és legyőzhetetlen; úgy gondoltam, hogy bárkit képes vagyok félresöpörni az útból. Lehet, nem azonnal, de idővel igen. Pont ezért nem érdekelt túlságosan az sem, hogy ez a kölyök itt lázadozott. Ha akartam volna, könnyen elintézhettem volna, hogy a pokol tüzén égjen és örökre elvesszen. Ehelyett kissé szórakoztatott, ahogy őt figyeltem. Velem egyszerre motyogta el a kedves kis mondatot, mire megvontam a vállamat. Nem kedvel? Én sem őt.
Láttam rajta, hogy meglepte, amit mondtam. Talán azt hitte, hogy rejtve marad a sztorija a többiek előtt, vagy pont előttem?
- Mi ez a lefagyás, kölyök? – Mosolyra húzódtak az ajkaim, aztán persze hallgathattam a visszavágását. Kissé bosszantott.
- Nem teszek neked szívességeket – A szemeimet forgattam. Talán más körülmények közt a mi kapcsolatunk is lehetett volna más, de ő… anélkül, hogy tudott volna rólam bármit, felírt a fekete listájára. Hát akkor így jártunk. Mindketten. A válaszára meglepődtem, majd végigmértem. Csodásan? Ironizált vajon vagy…? Hmm. Elgondolkodtatott.
- Ez magánügy. Amúgy is, Kath cica tökéletesen elvan nélkülem is Kaliban. Nem kell, hogy ott legyek vele… - Vállat vontam. Azóta kerültem a nőt, mióta elég kényes témákkal hozakodott elő. Egyelőre nem volt kedvem visszamenni hozzá, sem pedig a „szoknyája” mögé bújni, ahogyan a kölyök mondta.
Egyébként meg… A kezem lendült, hogy a levegőbe repítsem a kölyköt, majd onnan egyenesen egy kőoszlopnak.
- Apropó, nem mondták még, ne üsd bele mások dolgába az orrod? – Utána léptem, de nem értem hozzá, csak készenlétben álltam, hogy megint a földre vagy épp az oszlopnak vághassam. – Nem akarsz mesélni nekem? Jobb lenne, ha befejeznéd a kis lázongásodat. Mindenki tudja, kimondatlanul is, hogy szervezkedsz. – Ezúttal, ha nem menekült eddig a közelemből, a torkáért nyúltam és köré fontam az ujjaimat, így nyomva neki az oszlopnak és húzva feljebb, hogy egy szemmagasságban legyünk. – Mondd csak, kik segítenek neked? – Azért én sem tudtam mindent. Sőt, nagyon semmit sem tudtam, csak azt, hogy valamire készül. Talán nem kellett volna ennyire nyíltan felvállalnom a háttéri tudásomat, de már mindegy volt.
Nem volt szokásom gondolkodni. A szemeit fürkésztem, miközben egyre inkább szorítottam őt.

When the lights fade out
all the sinners crawl

348 words ◆ I'll be good ◆ note: - ◆ credit




Kai Parker
Démon
a legsötétebb lélek mind közül
Lelkek sétánya Tumblr_inline_p7hva8qklC1twex1h_540
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Queen of Hell
in future
Léptek száma :
119

Lelkek sétánya Empty
TémanyitásLelkek sétánya EmptyHétf. Okt. 14, 2019 10:17 am



To: Kai Parker



A kölcsönös utálat






Indra egy olyan hely, ahová az ember nem szívesen megy, de még mindig jobb, mint Siva vagy Kali. Ó, hát hogyne, az utóbbi egy vipera fészek, ahová aztán semmi kedvem csak úgy betévedni. Katherine és a többi fattyú otthona, akiknek jobb lenne meghalniuk. Az vigasztal, hogy nem csak én látom így, hanem néhány démon is osztozik a véleményemben. A gond ott kezdődik, hogy rajtam kívül még mindig nincs elég démon, aki felvenné a kesztyűt és harca szállna. Komolyan, miért ilyen gyáva mindenki? Mitől félnek? Jó, hogyne, ott van a pokol tüze, amivel porig égethet bárkit az a vipera, de mindig vannak áldozatok és semmi sincs kockázat nélkül. Tehát, ha én vagyok olyan vakmerő, hogy harcba szállok, más miért nem? Egyébiránt, idegesítő, ahogy Nauron árgus szemekkel figyeli minden léptem. Nyílt titok a lázadozásom, ő mégis úgy bámul, mintha extra titkokat tudhatna meg rólam. Vagy lehet, azon morfondírozik, hogy csatlakozik hozzám? Nem lenne rossz egy fődémoni szövetséges. De nem vagyok naiv.
Belerúgok egy kavicsba magam előtt, miközben próbálom elnyomni a fejemben a lelkek sikolyait. Baromi frusztráló, ha valaki engem kérdez. Olyan, mintha a fájdalmuk is belém költözne a hangjuk által. A kínok, amiket átélnek és átéltek. Gyengén megrázom a fejemet, felnézve pedig szembesülök egy igazán kellemetlen ténnyel. Kai Parker, itt?
- Már csak te hiányoztál – Mondom ki vele egyszerre a szavakat, ami még vicces is lehetne, de valójában mindkettőnk hangsúlyából érezni az utálatot. Közelebb lépek hozzá, lazán oldalra billentve a fejemet. Hogy az ördögbe lehet ez az alak Katherine mellett? A múltamra tett utalására egy pillanatra lefagyok. Honnan tudja? Bár sosem titkoltam, de nem hiszem, hogy meséltem bárkinek is róla.
- Te aztán nagyon tudod, nekem mi a jó… ha tudnád, már rég belevetetted volna magad a pokol tüzébe – Vonok vállat, cseppet sem titkolva, hogy nem szívlelem őt. Ő sem engem, ami azt illeti.
- Én? Csodásan, Kai – Miért? Mert van egy tervem. Ha már idebentről nem tudom kifúrni a királynőt a trónjáról, akkor kívülről kell próbálkoznom. Van egy vadász társaság, ami a kedvemre való lehet és igen… egy próbát megér. Szövetséget fogok nekik ajánlani, hogy mellettem harcoljanak.
- Ez rólad is elmondható? Mit keresel Indrában? Nem Kaliban kellene lenned, Katherine szoknyája mögé bújva? – Érdeklődve figyelem, majd vállat vonok és ellépek mellette, mint akit nem is érdekel a válasz.

377 ❖ demonskredit



// A kihúzás a reagból a plot módosulása kapcsán történt.




where is the real me? i’m lost and it
kills me inside. i'm paralyzed.




Lelkek sétánya Empty
TémanyitásLelkek sétánya EmptySzomb. Okt. 12, 2019 3:20 am



To: Thersez
Ideje volt magam mögött hagyni Indrát. Szinte már a hideg kirázott az egész helytől és ami azt illeti, kezdtem úgy érezni magam, mint aki eltévedt. Mármint, az ördögbe… bizarr területre tévedtem. Mintha körülöttem minden mozgott volna. Mintha élt volna. Árnyak suhantak el mellettem, hangokat, sikolyokat hallatva. Suttogást hallottam, mintha tényleg a fülemnél lenne valaki: „Ments meg!” „Vigyél el innen…” „Segíts, Kai…!” Egyre több segélykérés jutott el hozzám, egyre hangosabban, majd mélyen magamba szívtam a levegőt. Tudtam, hogy ezek az akármik, „szellemek” semmit sem tehetnek, vagy lelkek, vagy bármik is legyenek.
- Nem segítek nektek, senkinek sem segítek… - A szemeimet forgattam. Ezek a lelkek már elvesztek. Talán úgy lehetett volna definiálni a létezésüket, hogy se nem élők nem voltak, se nem holtak. Valahol a kettő között ragadtak. Talán volt valami befejezetlen ügyük, vagy a franc tudja. Nem értettem hozzá. Annyi biztos volt, hogy valami még itt tartotta őket. Vagy ugyebár a másik véglet, hogy örök szenvedésre voltak ítélve. Nyilvánvalóan ezért is kérték annyiszor a segítségemet. De nem voltam hős, pláne nem az övék.
Egyre sietősebbre vettem a lépteimet. Sötét volt, szinte az orromig is alig láttam. Aztán tüzet gyújtottam a képességemmel, ezzel mutatva önmagamnak utat. Azon tanakodtam, merre járhatok vajon, mikor hangokra lettem figyelmes. Ezúttal nem a lelkek hangja volt, ebben biztos voltam. Elgondolkodtam egy pillanatra, majd megtorpantam és figyeltem, miként rajzolódik ki a másik démon látképe előttem. Végigmértem a kölyök önelégült képét.
- Oh… már csak te hiányoztál – Jegyeztem meg egyből. A szavak ösztönösen jöttek ki a számon, még csak gondolkoznom sem kellett. Thersez. A kis neveletlen, figyelemre éhes kölyök. – Bár nem is tudom, miért nem Sivában rendezkedtél be. Ott több a víz… a te történetedhez pedig az jobban passzol, nem igaz? – Nem tudtam mindent a démonról, de az információim ahhoz pont elegek voltak, hogy tudjam, fulladással ért véget az élete és került ide, a pokolba. – Apropó, hogy vagy? – Felvontam a szemöldökömet. Nem mintha túlságosan érdekelt volna, hogy érzi magát, sokkal inkább az érdekelt, mennyit haladhatott a gyerekes lázongásával. Nyilvánvaló volt, hogy nincs ínyére mindaz, ami jelenleg a pokolban létezett. A méhkirálynő vagy szerény személyem; szúrta a szemét. De azt egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy miféle fajzat. Tudjátok, az a kutya, amelyik ugat, de nem harap, vagy az, amelyik végül kíméletlenül odakap az őt fenyegető kéznek?

When the lights fade out
all the sinners crawl

377 words ◆ I'll be good ◆ note: remélem, kezdésnek megteszi Lelkek sétánya 2566525366  ◆ credit




Kai Parker
Démon
a legsötétebb lélek mind közül
Lelkek sétánya Tumblr_inline_p7hva8qklC1twex1h_540
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Queen of Hell
in future
Léptek száma :
119

Lelkek sétánya Empty
TémanyitásLelkek sétánya EmptyKedd Okt. 02, 2018 8:52 pm

***



Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Lelkek sétánya TWp3oLI
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Lelkek sétánya LR2C7YU
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Lelkek sétánya AavKTjb
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
768

Lelkek sétánya Empty
TémanyitásLelkek sétánya Empty


Ajánlott tartalom


Lelkek sétánya Empty
 

Lelkek sétánya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal