A történetünk valahol ott kezdődik el, hogy testvérek vagyunk. S annak idején az erdőszélén laktunk Írország egyik területén, mindentől távol. A lényeg csupán a vadászat volt. Tíz évvel voltatok idősebbek tőlem, igen, te és a fivéred... Szóval... jah, volt egy ikred.
Tökéletes összhangban voltatok, mindent együtt csináltatok, s én amolyan betolakodóként születtem meg... nem is vártattok, csak belerontottam a tervbe. Visszatartva anyát, s aggódást okozva neki miattatok.
A vadászat sosem volt könnyű terep asztal, nem igaz?
Aztán mindenki meghalt: mindenki..
Ti, egy vámpír által, mert engem védtetek..
Aztán apa, akit egy vérfarkas tépett darabokra.
S végül anya, akit szintén vámpír tett el láb alól.

Persze, az már egy másik kérdéskör, hogy Te voltál mindkét esetben a felelős... csak a nyomok kiolvasásában én voltam hülye.

Vajon miért ölted meg őket? Figyeltél, és láttad, hogy bánnak velem? Vagy csak... megakartad bosszulni, miként ott hagytak téged az erdőben, holott tudták, hogy mi lesz a kimenettel? Vagy csak szimpla lázadás, s nem sokára én következem?

Oh, igen... én.
Sokáig okoltam magam, hisz' apánk gondoskodott róla, hogy folyton folyvást azt halljam: "Te ölted meg őket...", "A te hibád...", és társai.
Persze, ez nem volt így..
Vagyis, de, mert ha... ha nem megyek utánatok rejtőzködve, akkor nem kellett volna rám figyelnetek végül... ugye?

Mindenesetre azóta vége...
Te pedig valahol itt lézengsz a világban, drága fivérem!
Szóval áruld csak el nekem, miszerint mire is készülsz?
Megölsz, avagy én öllek meg?
Tán teljesen másképp alakul?
Nos, ha megérkezel, akkor mindketten megtudhatjuk...



// Nincs különösebb elvárásom, úgy alakíthatod az életed, ahogyan csak szeretnéd. A lényeg meg le van írva. Szóval, várlak szeretettel  //