Kicsit bonyolult a sztorink, de mégsem. Viszont egy biztos, nem csak kettőnkről szól, hanem az ikerfivéredről, Cedricről is. Annak idején ő volt a legjobb barátom és az első srác, akibe belezúgtam - sosem mondtam el neki és utólag már látom, hogy sosem tápláltam iránta mély érzelmeket. Mert... a komoly érzelmek akkor törtek fel belőlem, mikor veled, tizenévesen összejöttünk egyetlen egy éjszakára. Akkoriban már eleve feléd húztam, veled töltöttem az időmet, Cedricet hanyagolva, mert kezdtem ráébredni, hogy nála amúgy sem lenne esélyem és Te százszor jobb vagy nekem. Vagyis lennél. De egyetlen egy alkalomban kimerült a dolog. Azt hittem, neked semmit sem jelentett az egész... közben viszont nagyon is sokat. Csak attól féltél, hogy nem Téged szeretlek, hanem Cedricet. Így inkább el is temetted magadban azt a lehetőséget, hogy kettőnkből tényleg legyen valami. Aztán idővel próbáltam megtalálni a boldogságomat, így összejöttem egy lánnyal, Rubyval, majd miután szakított velem, később Clarissával. De ennek sem lett jó vége, megcsalt. És ekkor tűntem el hosszú időre... évekre. Mert azon az éjjelen vámpírrá változtatott egy ősi vámpír, Rebekah. A vérszomjamat képtelen voltam uralni, számtalan ember vére tapad a kezemen, és ezért... nem mertelek felkeresni. Nem akartalak bántani. Féltem, hogy ártanék. Mondhatni új életet kezdtem. Beleszerettem újra egy lányba. Aztán találkoztam Veled. Újra. Az érzelmek elragadtak mindkettőnket. // Opcionális - előző userrel elkezdtük ezt a találkozót és az lett volna a végkifejlete a játéknak, hogy teljesen egymásba gabalyodott volna a két fiú. Ha szeretnéd, semmisnek vehetjük ezt és újrakezdhetjük ezt a szálat. Bár én az ezt követő játékomban úgy emlegettem, hogy vissza akar menni Victorhoz, de maximum módosítok kicsit a reagjaimon. //
// Lényegében a múltad adott és az, hogy én miféle kapcsolatot szeretnék veled, de igazából, ha nincs hozzá(m) kedved, akkor azt is valahol megértem. Bár iszonyat szomorú leszek akkor. Annyit még érdemes tudnod (de ezt szerintem Cedric majd leírja bővebben), hogy a szüleitek elváltak és te apádhoz, a hatalommániás fazonhoz, míg Ced az anyukátokhoz került. Apukád ki akarta használni a mágiádat, mert Ced embernek, míg te boszorkánynak születtél. Elszívtad az erejét az anyaméhben, legalábbis ez a logikus magyarázat rá. Én várlak, gyere, siess!!! //
A mi történetünk még az anyaméhben kezdődött. Egypetéjű ikrekként fogantunk meg és valószínűleg mindketten rendelkeztünk mágiával. Te mégis valamilyen csodával határos módon elszívtad tőlem. Így te boszorkányként (helyesbítve warlockként), míg én emberként jöttem a világra. Apánk ezért kiváltképp téged helyezett előtérbe. A hatalmat, az előnyt látta benned, rám pedig fikarcnyi időt sem szánt. Mindig is hanyagolva éreztem magam. Mintha sosem lett volna apám, csak anyám. És veled is valahogy megromlott a kapcsolatom idővel. Azt hiszem, ennek Damienhez is köze van, mert már ő sincs mellettem. A szüleink elváltak. Nem is tudom, hány évesek voltunk, elég fiatalok, tizenévesek, mikor ez történt. Miután már nem volt egyben a család, rájöttem, hogy a zene az, ami kitöltheti az ürességet bennem. Nem mondom, hogy híres vagyok, de a zongorajátékaimat elég sok helyen ismerik és van, hogy turnézunk is a világon. Legutóbb Mystic Fallsba tértem vissza, ahová anyával költöztünk, miután apával elváltak - és valami csodával határos módon te is felbukkantál itt. (Legalábbis előző usernek megírtam a kezdőt, ami itt elolvasható: https://silhouettefrpg.hungarianforum.com/t622-founding-fathers-pub#8425 )
Szeretném helyrerázni a testvéri viszonyunkat. Azt hiszed utállak, én azt hiszem, te utálsz. Pedig a képlet sokkal egyszerűbb. Neheztelünk egymásra olyan dolgokért, amik sosem léteztek. Az, hogy apánk neked adott figyelmet, nem a te hibád volt (és egyébként is átok a számodra, hisz csak ki akar téged használni az önös céljai érdekében). Az, hogy anyánk nekem adott figyelmet, nem az én hibám volt (te mégis úgy élted meg talán, hogy anya engem választott, csakis engem, és téged elfelejtett... de tőlem kérdezi minden telefonhíváskor, hogy tudok-e rólad valamit).
// Én nagyon várlak és Damien is. Továbbá érdekes hármas, mármint csoportos játékot alakíthatnánk ki, hogy letisztázzuk a régi félreértéseket - pl. Damien miért pártolt el tőlem, mi minek volt az oka. Például Cedric vágna egy "wtf" fejet, mikor megtudja, hogy Damien anno kb. bele volt zúgva... Ha megérkeztél, írj üzenetet és hidd el, rohanok hozzád! //
Nem ismerjük még egymást, sosem találkoztunk. De hé! Ezen változtatni kellene, nem? Hiszen az ikertesódba estem bele, vagy mi. Próbáltam távol tartani magam tőle, mert belőlem is kettő van - sajnos nem olyan módon, ahogy belőled, két személyiség lakik bennem. Cedrichez viszont közel kerültem, ebből talán kovácsolhatunk valami jót, közös szálat kettőnknek. Lehetünk baráti viszonyban, de akár ellenségként is tekinthetsz rám, aminek sok oka lehetne, akár a fajom, vagy az állapotom, esetleg maga a személyiségem is. Sok érdekes szituáció kialakulhat így, hiszen így négyen lennénk ebben a "kapcsolatban" A részleteket megbeszéljük, ha megérkeztél, de jó ha tudod, két vörös is vár rád még a hirdetőiden kívül! Egy kis extra érdekesség: Ruby és a fentebb lévő jóképű fiatalúr, Damien nem idegenek egymás számára, néhány hónapig együtt voltak. Ruby aztán balesetet szenvedett, minek következtében az agyának egy része sérült, később pedig vámpírrá változott, mikor is kialakult a másik személyisége. A vámpírvér csodája Bár erről sem Cedric, sem Victor nem tud még