A tünetek egyénenként nagyon változóak, de vannak olyan jellemző vonások, amelyeket mégis érdemes megemlíteni. A beteg bizonyos rohamszerűen adódó időszakokban úgy érzi, mintha minden megváltozna körülötte, nem létező dolgoknak tulajdonít jelentőséget, hangokat hall.
Csak bámultam a képernyőre, meredten néztem a fehér háttéren álló fekete betűkre és próbáltam egyenletesen lélegezni. A félelem és a kétségbeesés lassan az őrületbe kergetett. A hajamba túrtam és tovább olvastam.
Egyeseknél balesetet követően jelennek meg a tünetek. A betegséget gyógyszerek és drogok használata, környezeti és pszichés hatások hozhatják felszínre, majd erősíthetik.
A fejem hasogatott, a fájdalom újra és újra belenyilallt, de nem tettem ellene semmit. Nem mertem gyógyszert bevenni, annak ellenére sem, hogy orvosi utasításban kiadták, napi egyet vegyek be. A doki szerint nem árt meg, de a tömérdek weblap átböngészése után nem mertem kockáztatni. Utáltam az egészet, a rettegést, hogy mikor borul el az elmém, az átkozott autóbalesetet, aminek következtében az agyam egy része károsodott... az egészet.

Soha nem hittem volna hogy a legendák, a rémtörténetek valódiak, tényleg léteznek, mi pedig csak tudatlan emberek vagyunk, akik mit sem sejtenek. És most itt állt előttem egy hús-vér vámpír, bár száz százalékig nem lehettem biztos benne, hogy tényleg itt van. Az elborult, torz elmém szüleménye is lehetett volna, de annyira el akartam hinni, hogy valóságos... nem kételkedtem, kiélveztem a pillanatot. Borzasztóan szerettem volna ha valaki végre megérti mi zajlik a fejemben és úgy tűnt, a férfi érti. Már legalább húsz perce a benne lakozó sötétségről mesélt nekem, de kétlem hogy egyáltalán felfogta, hogy értem is miről beszél, hogy hiszek neki és nem tartom őrültnek. Minden egyes szavát elhittem, pislogás nélkül hallgattam a szavait, sőt, ittam magamba. - Megértelek. Nem tudod elhinni mennyire örülök, hogy találkoztam egy hozzám hasonlóval! - jelentettem ki vigyorogva és tettem egy lépést a vámpír felé. - Egy hozzád hasonlóval? Te egy tudatlan, gyenge kis halandó vagy! Mit tudhatsz te a vámpírokról? - szinte köpte a szavakat, undorodva nézett rám és láttam, hogy nem tudja eldönteni, végezzen velem most rögtön, vagy várjon a válaszomra. Végül az utóbbi nyert, várakozóan nézett rám és én hezitálás nélkül meg is adtam neki a válaszom. Nem feleltem semmit, csak egy dossziét nyújtottam át neki. - A pszichiáteremtől loptam. Elmebeteg vagyok. Úgy értem... szó szerint. Semmi sincs velem rendben és lehet, hogy tudatlan vagyok ami a fajodat és az egész világodat illeti, de a benned lakozó szörnyeteget igenis megértem. Bennem is lakik egy. - A férfi eleinte nem hitt nekem, s közel álltam ahhoz hogy letépje a fejem, ezt ő maga is elhintette egy párszor. De mire felkelt a nap, én már halott voltam. Egy átváltozófélben lévő halott.

A kezeimet vér borította, vörös, nedves, gyönyörű folyadék. Egyáltalán nem zavart, ahogy az sem, hogy a pólómat is vér borította, a lábaim előtt pedig egy kitépett szív hevert. A teremtőm szíve. - Látod, drágám, én megmondtam hogy ez lesz a vége, ha parancsolni próbálsz nekem! - vetettem oda gúnyosan a holtestnek, és magam mögött hagytam az elszürkült, immár lángoló vámpírtestet. Teremtő ide vagy oda, nem jelentett számomra semmit a férfi, sőt, valójában ezen a világon senki nem érdekelt, csak a Parker fiú.

A kezemben tartott papír rongyos és itt-ott szakadt volt a sok össze- és kihajtogatástól, a betűk néhol kopottak, halványak voltak. Egy régi újságcikk volt a papíron, amit én magam nyomtattam ki néhány hónappal ezelőtt. Azóta számtalanszor átfutottam, olvasgattam és már-már a megszállottjává váltam a fickónak és a tetteinek. Meg akartam tudni, ki is Malachai Parker valójában. Meg akartam ismerni őt és ettől semmi sem tántoríthatott el.


℘ Képesség ℘ D szint ℘ Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból.