Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Megumi

Queen of Hell Empty
Today at 1:05 am



Astrah

Queen of Hell Empty
Today at 1:04 am



Central Park

Queen of Hell Empty
Today at 12:42 am



Barlangok

Queen of Hell Empty
Today at 12:09 am



Elhagyatott gyár

Queen of Hell Empty
Today at 12:08 am



A városi temetõ

Queen of Hell Empty
Today at 12:08 am



Híd

Queen of Hell Empty
Today at 12:07 am



A sötét kelepce

Queen of Hell Empty
Today at 12:06 am



Kívánságkosár

Queen of Hell Empty
Yesterday at 9:02 pm



Fotelek és asztalok

Queen of Hell Empty
Yesterday at 1:07 pm



Old-Blair albérleti lakás

Queen of Hell Empty
Csüt. Aug. 06, 2020 11:35 pm



at the beginning • Isaac & Lara

Queen of Hell Empty
Csüt. Aug. 06, 2020 11:02 pm
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

21 Hozzászólások - 40%
6 Hozzászólások - 11%
5 Hozzászólások - 9%
4 Hozzászólások - 8%
4 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 6%
3 Hozzászólások - 6%
3 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 4%
2 Hozzászólások - 4%

Share
 
Queen of Hell
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásQueen of Hell EmptySzer. Dec. 19, 2018 12:48 am

Katherine Pierce
Even the devil was once an angel...


Becenév:
Kath, K. P., Miss Queen, s különféle válogatott szitokszavak..
Titulus:
Queen of Hell
Születési hely, dátum:
Bulgária, 1473. június 5.
Faj:
démon
Rang:
A Pokol királynője
Beállítottság:
heteroszexuális
Play by:
Nina Dobrev

Átváltozás:
A vámpírrá válás - a legjobb döntés, amit valaha is hoztam. A hurok fájdalmasan ölelte körül a nyakam, miközben szó szerint a halálba sétáltam. Egyetlen lépés a székről, s véget ért a kín. Egy pillanatig sem szenvedtem, a nyakam könnyedén kitört, mondhatni megadta magát, ahogy én is tettem. Mikor magamhoz tértem, már nem voltam ember, de még vámpír sem, táplálkoznom kellett, s nem számított, hogy az idős hölgy ártatlan volt-e, avagy bűnös. A vére új életet adott nekem, esélyt, hogy túléljek. Azt hiszem, ekkor kapcsoltam át igazi túlélő módba, s ahogy elhagyták a számat a szavak: "Jobb, ha te halsz meg, mintha én" - megszületett az elsőszámú szabályom.

A démonná válás - Ha azt gondoltam, hogy vámpírrá változni a megoldás számomra, s a problémáimra, akkor nagyot tévedtem. Az igazán jó dolog démonná válni. Pontosabban a pokol királynőjévé. Nincs több menekülés, nincs több túlélés, az egyetlen feladatom, hogy uraljam az engem szolgáló démonokat, és uralkodjak a pokol felett. Nem egyszerű feladat, de ki lenne alkalmasabb rá nálam?
Család:
Őket már egészen fiatalon elveszítettem, még azelőtt, hogy Klaus végzett velük. Leánygyermeknek adtam életet, házasságon kívüli gyermeknek, ami egyet jelentett édesapám szemében a szégyennel, amit kitagadás követett. Többé már nem voltam a kicsi lánya, csupán egy felelőtlen fruska, aki veszélyeztette a családunk becsületét. Szerettem őket, s a mai napig azt bánom a leginkább, hogy őket is veszélybe sodortam, csak hogy a saját bőröm mentsem.
Azon a végzetes napon pedig végleg elveszítettem őket, s az a borzalmas látvány... véres holttestük örökre az emlékezetembe égett, kitörölhetetlenül, emlékeztetőként szolgálva, hogy soha, semmilyen körülmények között ne kötődj senkihez, ne ragaszkodj senkihez, s legfőképpen ne szeress senkit. Az ugyanis a legnagyobb gyenge pont, ami csak létezhet.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Azt hiszem, így ér véget a szerelmi történetünk. - hangzottak el tőlem az utolsó szavak élőként, nem másnak, mint Stefan Salvatore-nak. Tökéletes lezárás lett volna, békére kellett volna lelnem, mégsem így történt.
Bonnie Bennett előtt álltam egy templomban, kész voltam átkelni a túlvilágra, ám hiába érintettem meg vállát mindkét kezemmel, nem történt semmi. Értetlenül álltunk egymással szemben, én kérdésekkel bombáztam, ő vállat vont értetlenül. Majd feltámadt a szél, és elragadott... valahová. Sötétség vett körül, mintha egy hosszú folyosón álltam volna, a legvégén, a fényben pedig ott állt a hasonmásom, Elena Gilbert. Dühös léptekkel indultam az irányába, hirtelen elfeledkezve arról, honnan is jöttem. - Most nem úszod meg, Cupcake. Nincs hova bújnod. - ravasz mosolyra húzódott szám széle, miközben tovább haladtam a folyosón. Végtelennek tűnt, mintha egyre csak hosszabb lett volna, a fény távolodott tőlem, hosszú percek teltek el, mire a végére értem. Elena még mindig ott állt, s ahogy a vállánál fogva magam felé fordítottam, vádló pillantással nézett rám, szavai élesek voltak, szinte rám támadt velük. - A te hibád. Az egész a te hibád. Miattad haltak meg, Katerina. - Az én hangom volt. Az én arcom. Katerina Petrova állt előttem, nem Elena Gilbert. Összevont szemöldökkel meredtem saját magamra, aki először viszonozta a pillantást, majd incselkedve felnevetett. - Üldöznöd kell. El kell kapnod. - nevetett újra, és szoknyáját megmarkolva elszaladt. Egyetlen pillanatra ismerősnek tűntek a szavak, de nem volt időm ezzel foglalkozni. Saját magam után eredtem, a magassarkúm kopogott a padlón, visszhangot vert az üres, hosszú folyosón. Újabb és újabb ajtók bukkantak fel a falak mentén, zajok szűrődtek ki mögülük, ahogy tovább haladtam. Sehol sem láttam a barna hajzuhatagot, vagy az ismerős sötétzöld ruhát, amit viselt, így inkább megálltam az egyik ajtó előtt, és benyitottam.
Újra ott álltam, saját magammal szemben, aki ezúttal a felakasztott énünket bámulta, ciccegő hangot hallatva. - Valóban azért tetted ezt velünk, mert vámpír akartál lenni? Vagy valójában... azt remélted tényleg meghalsz, mert nem bírtad elviselni a bűntudatot? - kérdezte elgondolkodva, majd legyintett egyet, és hátat fordított nekem, mintha a válaszom nem is számítana. Ő már eldöntötte, hogy ezért végeztem magammal, de a szavai némiképp értelmetlenek voltak számomra. - Bűntudat? Az életemért küzdöttem! - fakadtam ki, de ahogy kimondtam a szavakat, már nem volt ott senki, egyedül álltam a kunyhóban, válaszok nélkül. - Ugyan, drága! Gyáva módon elmenekültél, s ezt a szüleid bánták. - a hang a vért is belém fagyasztotta, a lélegzetem elállt, és félve, lassan fordultam meg. Ott állt ő, a férfi, aki tönkretette az életemet, aki öngyilkosságba, és a vámpírlétbe hajszolt, majd üldözött ötszáz éven keresztül. - Klaus?! - hátrálni kezdtem, kiút után kutatva, de se ablak, se ajtó nem volt sehol, csupán az az egy, Klaus mögött. Miközben az ajtót bámultam, ő vigyorgott, véres fogakkal, eltorzult arccal, egy karddal a kezében, amit legutóbb apám holtestében láttam. Felém közelített, egyre közelebb, s közelebb sétált, ám amikor elfutottam mellette, nem állított meg. A kilincsre helyeztem az ujjaim, mikor utánam szólt, s én kitártam az ajtót, hogy a hangját se halljam, de hiába értem ki a folyosóra, a hangja követett, mintha csak a fejemben szólt volna. - Nem menekülhetsz el a szenvedés elől, Katerina!
A füleimre tapasztottam a kezeim, úgy futottam tovább, benyitva egy másik szobába, hátha megtalálom a kiutat, vagy válaszokat szerzek. Sötétség honolt, így egyik kezemmel próbáltam tapintás útján eligazodni. Hideg falakat érintettem, s ekkor hirtelen fény gyúlt a szobában. Hangos sikoly hagyta el a számat, mikor megpillantottam, hogy valaki előttem áll, de légzésem csillapodni kezdett, mikor Stefant ismertem fel. - Mit keresel... - éles szúrást éreztem a gyomrom tájékán, azután megütötte az orrom a vér tömény, félreismerhetetlen szaga. - Mit csinálsz?! - újabb szúrás, a fájdalom élesen nyilalt belém. - Stefan, hagyd abba! - kiáltottam, és a földre rogytam, ujjaimat a sebre szorítva, ám a vérzés nem akart elállni. A pólóm teljesen átázott a vértől, ami a padlóra csöpögött, hatalmas zajt csapva. Stefan először fölém hajolt mosolyogva, majd leguggolt hozzám, s végigsimított az arcélemen ujaival. - Miattad lettem vámpír. Miattad haltam meg Damonnel együtt. Manipuláltál, a bátyám ellen fordítottál, csak játékszerek voltunk neked. - sorolta a vádakat, amikkel nem tudtam vitatkozni, viszont valamiben tévedett. - Az érzéseid valódiak voltak. Ahogy az enyémek is. - nyögtem erőtlenül, és éreztem, ahogy az erő szép lassan kiveszik belőlem. A falnak dőltem, szemeim lecsukódtak, miközben Klaus, Stefan és jómagam nevetésétől csengett a fülem. Majd hirtelen csönd és sötétség vett körül, ismételten.

- Téged nem könnyű megtörni, ugye? Igazi kis túlélő vagy. - hallottam meg egy ismeretlen hangot, s megpróbáltam kinyitni a szemeimet. Homályosan láttam, de az alak egyáltalán nem volt ismerős. Fáztam, fogaim összekoccantak a vacogástól. - Azért tegyünk még egy próbát, rendben? - nem várta meg a válaszom, bár a remegéstől valószínűleg képtelen lettem volna akár egyetlen szót is kipréselni ajkaimon.
Újbóli sötétség fogadott, kezdett herótom lenni a sötéttől, a hidegtől, ami állandó jelleggel körülvett. Fájdalmat éreztem, lelki és testi fájdalmat egyszerre, de az okát nem ismertem. Újra a folyosón sétáltam végig, egy ismerős hangot követve, a szavait csak hosszú másodpercek múltán tudtam kivenni. - Aludj jól, Nadia. Anyukád szeret téged! - A szavakat nem ismertem fel, a fájdalom viszont erőteljesen mart belém, mégis mentem tovább, követve a hang forrását. Jó néhány lépést megtettem, mire újra zajokat hallottam; babasírást, a saját rekedt hangom, és az apámét, aki a szégyenről beszélt. Könyörögtem anyámnak, zokogva, könyörögtem, de foglalmam sem volt, miért. Zavarodottan sétáltam tovább, egyik lábam emeltem a másik után, mígnem a fájdalom olyan szintre emelkedett, amit már nem bírtam elviselni. Megtámaszkodtam a falnál, s hirtelen minden emlék egyszerre öntötte el az elmém. Saját magamat láttam, az ágyon fekve, könnyek között vergődve próbáltam meggyőzni anyámat, hogy csak egyszer hadd tartsam a kisbabámat a kezemben. Apám azelőtt vitte el őt, mielőtt akár egy pillantást is vethettem volna rá, karjaimat üresnek éreztem, a szívem pedig inkább hasonlított egy tűpárnára, mint egy ép, létfontosságú szervre. A következő képsorokon Nadia a kanapén feküdt, izzadságban úszva, újra és újra a nevemet ismételte, átélve mindazt a szenvedést, amit én okoztam neki. Teste lassan elszürkült, miközben én búcsúzni próbáltam tőle, s olyan békéssé tenni az utolsó pillanatait, amennyire az lehetséges volt.
Szembefordultam az engem körülvevő emberekkel, s mindenkitől egyenként búcsúztam el. A következő pillanatban Stefan velem szemben helyezkedett el, majd hirtelen megéreztem az éles szúrást, amit a vándorok tőre okozott. Hirtelen minden végetért. A fájdalom. A menekülés. A remény. Az életem.
- Elég volt! Nem tudom, hogy ki vagy te, de én nem adom könnyedén magam. Csak ennyit tudsz?! - kiabáltam a semmibe, mert hirtelen értelmet nyert számomra, hogy meghaltam, s most valaki zsinóron próbál rángatni. Olyan szenvedést okozni nekem, amitől majd összeroppanok, ám ez sosem fog bekövetkezni. Katherine Pierce soha nem adja fel. A folyosó eltűnt, a sötétségből mintha visszarántottak volna, a fájdalom egy része is elmúlt, a szemeim pedig lassan kinyíltak. Néhány pislogás után kitisztult annyira a látásom, hogy megpillantsam őt, magát az ördögöt, akinek a legendákkal ellentétben sem szarvai nem voltak, sem patája, de még vasvillát sem szorongatott a kezében. Halkan, erőtlenül nevettem fel, ahogy megpillantottam, ő pedig először értetlenül meredt rám, kitágult pupillákkal, majd széles vigyorra húzta ajkait. - Belőled még nagyszerű démon válhat. - suttogta elgondolkodva, bár akkor még nem értettem, miről beszél. - A nevem Arcadius. Te viszont... nyugodtan szólíts Cade-nek.
 

but tonight you're a stranger or some silhouette




I'm a survivor. Staying alive is my specialty.






Katherine Pierce
A pokol királynõje
a haragja bárkire lesújt
Queen of Hell NamvXfy
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
with sinners and demons
~ Kai Parker in the future
Keresem :
i found this naughty little demon
Queen of Hell Tumblr_njwn34R1uN1tvca3qo1_500
Léptek száma :
36

Queen of Hell Empty
TémanyitásQueen of Hell EmptySzomb. Dec. 22, 2018 4:01 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Miss Queen

Oh, mily megtiszteltetés, hogy én magam üdvözölhetem itt a pokol nagyrabecsült királynőjét...! Queen of Hell 564837130 Bár nekem kéne uralkodnom, nem neked...

Tulajdonképpen egész tiszteletreméltó az az út, amit bejártál. Könyörtelen vagy és egy igazi kis túlélő: senkivel és semmivel nem törődtél soha, csakis saját magaddal. Persze okkal tetted. Apád kitagadott az első kis hibád miatt, onnantól pedig megállíthatatlan volt ez az életút... hiszen, ha az embert a saját családja tagadja meg, akkor miért szavazzon bizalmat vadidegeneknek?
Kitapasztaltad, hogyan irányíthatod az életed. Mindig mindenből te jöttél ki győztesen. Még a halálból is, ami vicces, nem igaz? Stefanék azt hitték, végeztek veled és örökre megszabadultak tőled, de tévedtek. Hiszen Arcadius kegyeibe férkőztél, s szép lassan elérted, hogy teljesen az ujjad köré csavard őt... innentől már csak az időn múlt, mikor is leszel te a pokol királynője. Szóval, azt hiszem, ez tapsot érdemel! Queen of Hell 450640341
Azért, hogy a lapodról is ejtsek néhány szót... nos, olvastatta magát és igazán visszaadta nekem Katherine-t. Bár bevallom, még tovább is olvastam volna ezt a kis szösszenetet. Érdekelt volna, Cade hogyan engedi közel magához Katherine-t. Queen of Hell 1036049602


Nos, fuss foglalózni és utána... ugye lesz kedved befejezni egy megkezdett játékot velem? Queen of Hell 2566525366




Kai Parker
Démon
a legsötétebb lélek mind közül
Queen of Hell Tumblr_inline_p7hva8qklC1twex1h_540
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Queen of Hell
in future
Léptek száma :
119

Queen of Hell Empty
 

Queen of Hell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal