Az ég felhős volt, hideg szél fújt... Azonban Én mindezek ellenére is a park egyik padján feküdtem és próbáltam álomra hajtani fejem. Az elfogyasztott alkohol takaróként melegítette testem bár mégis éreztem, hogy közelebb van a hőmérséklet a nullához mint a tízhez.
Kezeimet ujjatlan, foszlott kesztyűk takarták, ezzel próbáltam védekezni az ellen, hogy tapogató tagjaim elfagyjanak.
A pad lábánál heverő papírzacskóért nyúltam, ami a város legolcsóbb, pacsmagolt szeszes italát rejtette. Azonban még mielőtt kezeim között tudhattam volna, hangos csörömpölés törte meg a csendet és kezem egy finom tapintású bőr cipőn landolt.
- Ezt meg mégis mire véljem? - mordultam fel miközben minden porcikám remegett amikor megpróbáltam felülni. Részeg voltam és át is voltam fagyva.
- Ilyen fiatalon nem tanulnod kéne? - kérdezte egy gúnyos, mély hang. Felpillantottam a férfira. Látszólag nem volt nálam idősebb ezért nem is igazán értettem, hogy mégis miről beszél.
- Mer te aztán olyan.. hükk.. öreg vagy... apuci pici fia...- szóltam oda gúnyosan miközben mellényem mellső zsebéből egy félig elszívott cigaretta csikket halásztam elő.
- Nem elég, hogy egy garast sem ér az életed, de még szemtelen is vagy... - morogta miközben a másodperc tört része alatt ragadta meg a torkomat és emelt a magasba. Rémülten próbáltam levegőt venni, de nem sikerült. Nem értettem, hogy ez mégis hogyan lehetséges.. próbáltam ellenkezni, de az elgémberedett végtagjaim nem engedelmeskedtek nekem. Mélyen a szemembe nézett.
- Most elengedlek Te pedig nem mész sehova. Válaszolsz pár kérdésemre én pedig ítélkezek feletted. - mondta szépen artikulálva én pedig engedelmeskedtem minden egyes szavának.
- Hány éves vagy? - kérdezte miközben megigazította kabátját és pamut sálját.
- 18 azt hiszem...- válaszoltam neki félénken hiszen már nem emlékszem arra sem, hogy én magam hány éves lehettem ahogyan arra sem emlékszem már, hogy mikor kerültem ki az utcára végérvényesen.
- A legjobb évjárat és még hiányozni sem fogsz senkinek. - mondta gúnyos vigyorral az arcán majd az hirtelen eltorzult és a torkomnak ugrott.
Esélyem se volt ellenkezni, de mintha nem is igazán akartam volna. Mintha örültem volna neki, hogy ez történik velem. Végre megváltottak. Széles mosoly terült el az arcomon és így adtam át magam a történéseknek, sodródtam az árral.

Rémülten, a torkomhoz kapva tértem magamhoz. Nem értettem az egészet hiszen tisztán emlékszem arra, hogy az a fura fiatal srác a torkomnak ugrott és elkezdte harapni..A hideg is kirázott attól, hogy egy férfi nemű ilyet mert velem tenni, de pontosan azt sem tudom, hogy mi történt.
Csak ezt követően néztem körbe. Meglepődve tudatosult bennem, hogy nem az utcán vagyok hanem egy elég elegáns hálószobában ahol minden megvolt amire egy embernek szüksége lehetett.
- Csak magadhoz tértél..- hallottam a már ismerős hangot az ajtó felől így egyből arra kaptam a fejemet. Nem volt egyedül. Egy szőke, jó testalkattal megáldott nő állt mellette csak fehérneműben, kifejezéstelen arccal.
-Ki vagy Te és mégis mit műveltél velem? - pattantam ki az ágyból. Minden porcikám fájt ráadásul a torkom is égett.
- Megöltelek, kitörtem a nyakad. - mondta vigyorogva és széttárt karokkal. - Azonban miközben ezt tettem veled mosolyogtál… Örültél neki… Ezt pedig nem hagyhattam így az örök kárhozatra ítéltelek. - mondta gúnyosan majd átharapta a lány torkát. A vér patakként kezdett ömleni szétmarcangolt torkából és holtan esett össze. én kiáltani akartam a félelemtől ehelyett mély morgás hagyta el torkomat. A félelem elillant helyette iszonyatos vágy lett urrá rajtam, hogy odamenjek és igyak a véréből.
- Ha ellen tudsz állni tényleg meghalsz. Azonban ha iszol a véréből azzá válasz, ami én vagyok… Vámpírrá. - mondta mezei egyszerűséggel mintha csak egy mesét mondott volna majd hirtelen előttem termett. Elkapta a torkomat és mélyen a szemembe nézett…
- A neveden kívül felejts el mindent az eddigi életedből. Tedd meg és olyan hatalomra teszel szert amivel soha nem kerülsz többé olyan helyzetbe mint amikor megtaláltalak. - mondta majd eltűnt. Otthagyott a halott, vér tengerben úszó lány testével és ezzel az irgalmatlan nagy vággyal a testemben.
- Meghaltam? - kérdeztem magamtól majd még mielőtt átgondolhattam volna az egészet a testem magától cselekedett és rávetettem magam a testre. A vér amit elfogyasztottam jobban esett mint bármelyik kedvenc ételem valaha….


Már az idejét sem tudom annak, hogy mégis mikor lettem az ami. Viszont igaza volt. Olyan hatalomra tettem szert amivel sikerült az életem a legrosszabbról a legjobbá változtatnom. Azonban csak éjszaka tudtam az emberek közé menni. Ez volt az egyetlen hátránya annak, hogy vámpír lettem. Viszont elhatároztam magam. Visszatértem szülővárosomba, oda ahol anyám és két testvérem kitagadott kitagadott. Hallottam pletykákat miszerint elszaporodtak a vadállat támadások és egyéb különleges események Mystic Fallsban én pedig tudtam jól, hogy ez mit jelent.
-Talán véget ér a magányom. - mondtam miközben eldobtam a tövig elszívott csikket majd beletúrtam hajamba. Ezt követően pedig benyitottam a grillbe. Számos fiatal volt ott, barátok, szerelmespárok. Számos tekintet szegeződött rám hiszen eddig még soha nem láttak itt és érdekelhette is Őket, hogy ki vagyok azonban senkire nem figyeltem, egyenesen a pulthoz lépkedtem.
- Egy scotchot. - adtam le a rendelésem azonban a pultos meg se mozdult csak a kezét nyújtotta ki felém.
- Én meg egy személyit kölyök… - mondta mosolyogva. Ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig a tizenhét éves kinézetemmel rendelkezem. Sóhajtottam egy nagyot majd mélyen a szemébe néztem.
- Semmi szükséged rá csak add azt amit kérek. - mondtam mosolyogva aminek következtében szó nélkül engedelmeskedett és fél perc múlva már kortyolgattam is kedvenc szeszesitalomat.
- Mondd csak Te új vagy erre? - törte meg a csöndes italozásomat a pultos akit az előbb bűvöltem meg az italért.
- Fogjuk rá..párszor jártam már erre átutazóban…