Sokan hangoztatják, hogy legszívesebben kitekernék egyes kollégájuk nyakát - a mi esetünkben minden egyes szó véresen komoly ebből. Neked köszönhetően lettem vámpír, de jól tudod, hogy a leghalványabb köszönetem sincs benne. Az egyik rendező lányaként mutatkoztál be a Vastrón forgatásán. Azt hittem, elszórakozunk a lakókocsidban és ennyi lesz kettőnk közös története, ám arra nem számítottam, hogy az utolsó dolog, amit a halálom előtt fogok látni, te leszel... Átváltoztattál és ott hagytál. Azóta érleltem a bosszút, arról ábrándozgattam, hogyan fogom letépni a csinos fejed a nyakadról, míg egy teljesen váratlan fordulattal fel nem bukkantál újra az életemben - ezúttal mint kollégám.
Igen, téged is beleírtak a sorozatba, így kénytelenek vagyunk együtt dolgozni. A megvetésünk egymás iránt kölcsönös, csak míg téged szórakoztat a helyzet, addig engem sokkal inkább dühít. Még mindig nem tettem le arról, hogy bosszút álljak rajtad, de így, hogy a kamerák előtt kell bájolognunk, közös interjúkra és fotózásokra kell járnunk, lényegesen nehezebb lesz megölnöm téged. Te ezzel tisztában vagy és élvezed, hogy az agyamra mehetsz - közben persze a saját biológiai órád szintúgy ketyeg. Mennyi időd van még, mielőtt a rajongóid számára szemet szúr, hogy egy percet sem öregszel?

//Nem tervezek romantikus szálat a két karakter között, úgyhogy nyugodtan építkezz saját lábakra, legyenek saját szálaid, saját motivációid. Viszont mindenképpen izgalmas játékokra számítok két ilyen intrikus karakterrel, az pedig, hogy a kulisszák mögött miket kavarunk, már csak ránk tartozik //