A szüleid örökbe fogadtak – ez az, amin sosem voltál képes továbblépni. Nem volt titok, sosem hazudtak neked és néha talán azt kívánod, bár mégis… Akkor talán nem kellett volna örökösen attól rettegned, hogy visszavisznek, ha már nem vagy elég jó, elég ügyes, elég okos. Nem mintha valaha is ezt éreztették volna veled. A szüleid feltétel nélkül szerettek még akkor is, mikor saját gyerekük született. Az első pillanattól fogva gyűlölted Corrie-t, bár sosem lettél volna képes bántani. Legalábbis azt hitted. A húgod mindig a nyomodban volt, rajongva imádott, te még sem voltál képes szeretni. Irigy voltál. De nem ezért ölted meg, nem igaz? Baleset volt. Corrie rosszkor volt rossz helyen és… csak úgy megtörtént. Az egyik pillanatban még azért könyörgött, hogy vidd magaddal abba a buliba, a következőben pedig már nem lélegzett. Akkor változtál át először. Aktiváltad a vérfarkas átkot, aminek a létezéséről nem is tudhattál, sőt még ma sem értesz sok mindent a valódi lényeddel kapcsolatban. Nincs senki, aki elmagyarázhatná, ráadásul szökésben vagy, így apróhirdetést sem igazán adhatsz fel, hogy „vérfarkas szakértőt keresel”. Szerencsédre én elég régóta élek már – az most igazán mellékes, hogy egyszer meghaltam - , így sok mindennel volt dolgom. Vérfarkasokkal is. Segíthetek neked, és talán… te is nekem. A legjobb barátom öngyilkossága kirántotta a lábam alól a talajt, szükségem van valamire, ami erőt ad, ami visszaránt és itt tart. Szükségem van rád!

//A karakter saját volt, így elég konkrét elképzeléseim vannak vele kapcsolatban, de nyitott vagyok bármire. Ha megérkezel mindenképp dobj egy PM-et és egyeztetünk     //