Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots

Nincs



A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Fell Templomának romjai

Liliana Defleur Empty
Yesterday at 10:02 pm



Konyha

Liliana Defleur Empty
Yesterday at 9:50 pm



Folyosók

Liliana Defleur Empty
Yesterday at 9:41 pm



Tetõtér

Liliana Defleur Empty
Yesterday at 2:22 am



...but it's ecstasy

Liliana Defleur Empty
Yesterday at 1:41 am



Bárpult

Liliana Defleur Empty
Yesterday at 1:20 am



Old-Blair albérleti lakás

Liliana Defleur Empty
Hétf. Aug. 03, 2020 10:22 pm



Konyha

Liliana Defleur Empty
Hétf. Aug. 03, 2020 9:59 pm



Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin

Liliana Defleur Empty
Hétf. Aug. 03, 2020 7:34 pm



Sebastian

Liliana Defleur Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:59 pm



Alagsor

Liliana Defleur Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:58 pm



Felszólítások, törlések

Liliana Defleur Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:47 pm
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

10 Hozzászólások - 28%
6 Hozzászólások - 17%
3 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 8%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%

Share
 
Liliana Defleur
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásLiliana Defleur EmptyPént. Aug. 23, 2019 10:58 pm

Liliana Melody DeFleur
the higher you are, the higher you can fall


Becenév:
Lily, Ana
Titulus:
silent killer
Születési hely, dátum:
Mystic Falls, 1973. szeptember 9.
Faj:
démon
Rang:
démon
Beállítottság:
heteroszexuális
Play by:
Melissa Benoist

Átváltozás:
Meghaltam. Egyesek talán a mennyek szolgájának tekintettek volna, de a lelkemet egy olyan mély igazság fertőzte, amely egyértelműen megpecsételte sorsomat, s egy csak oda útra szóló jegyet váltott nekem a Pokolba.
Család:
Gyűlöltem őket. Egytől-egyig. Ezért nem is szívesen beszélnék róla, de annyit mondhatok, hogy előbb távoztak az életből, mint jómagam. S, talán volt egy kis segítségük, de ezt senki nem tudta bizonyítani.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Életünkben akarva, akaratlanul is vannak fordulópontok. Én mindig azt hittem, hogy képes leszek a jó úton maradni, hogy nem adok be holmi dühnek, mint az oly hevesen tombolt a családomban. Egyszerűen önmagam voltam. Egy saját kis buborékvilágában élő gyermek, aki csak boldog akart lenni. Békében élni anélkül, hogy minden áldott este, mikor éjszaka zörejt hal, akkor egyenesen összerándul a gyomra. Egyetlen menekvése a barátjával töltött idő volt, amikor önfeledten boldog lehetett. Mikor nem gondolt a kegyetlen családjára, akik úgy tartották, mintha csak egy rab lett volna. Én csak szabad akartam lenni. Egy ártatlan gyermek voltam, aki nem vágyott másra, mint a saját szabadságára. Olyan nagy bűn talán ez? Ez nem.. Még nem. De az évek hosszas szenvedése végül meghozta gyümölcsét.
Talán azért is számoltam a napokat tizennyolc éves koromig. Volt egy kis naplóm, amelyet minden áldott nap vezettem. Nem írtam bele szavakat, hiszen nem akartam, hogy megértsék jelenőségét, hogy elolvasva megtalálhassák az összes gyengeségemet. Erős akartam maradni, mosolyomat örökké megőrizni és emelt fővel túlélni a saját családom, ami nagyobb kihívásnak tűnt, mint azt gondoltam. Egyszerű lényege volt a naplóm vezetésének. A nehezebb napokat vastagabb vonallal jelöltem, ami viszont jónak volt mondható azt szaggatottal. Kész kis naptár lett belőle, személyre szabott feljegyzésekkel. Amikor Kai is velem volt általában a szaggatott vonal aljára még egy szívecskét is rajzoltam. Ő megértett engem, ahogyan én is megértettem őt. Benne bíztam egyes-egyedül, de a végére már őt is egyre kevésbé láttam. Már nem emlékszem, hogy az én családom volt az oka mindennek, vagy az övé, de egyikünkkel sem volt egyszerűbb a helyzet. Mindkettőnknek keserű sors jutott ki, egy megkeseredett családdal, akik annak ellenére büntettek minket, hogy esélyt adtak volna.
Én hittem benne és ő is hitt bennem. Nem voltunk mi rosszak, nem születtünk annak. De a gyűlölet és undor, amely a szülői szempárba költözik képes teljesen elpusztítani lelkeket. Nagyobb hatalommal bír, mint azt bárki gondolná.
Tűrtem, tűrtem és tűrtem. Megtettem mindent, amit kértek. A végére már akkor sem rezzentem össze, ha az undorító bátyám mögém lopakodva letapizott. Tudtam, hogyha ellenállok, hacsak egy kicsit is megrezdülök, akkor abból nagyobb bajom lesz. Szeretet fogdosni, miközben magához ért. Néha még azt is megkövetelte, hogy dicsérjem. De volt, hogy vetkőznöm kellett neki, vagy az apánknak.
Egy alkalommal még az apánk - hadd szólítsam inkább a nevén, mert nem tudom apának nevezni, Frank - haverjai átjöttek és nekik pedig egy egész műsort kellett adnom. Vagy ez volt a választásom, vagy pedig Frank elver az övével, majd mikor már mozdulni sem tudok a haverjai kénytelenek lesznek másként szórakoztatni magukat. Nem akartam, hogy bármit is tegyenek velem, így engedelmeskedtem. Megannyi ideig fejet hajtottam akaratuk felett, menekülni akartam és dolgozni kezdtem suli után. Szükségem volt a pénzre ahhoz, hogy elhúzhassak, hogy elnyelhessen engem a föld. Akkor még nem is tudtam, hogy ez mennyire lehetséges.
Azonban, amint megtudták, hogy keresetem van azt hiába rejtegettem, elvették tőlem a munkahelyemre meg bementek helyettem közölni, hogy többé nem jövök már. Nem az én választásom volt. Az életben mindentől elvették a választásomat, de én töretlenül akartam elsétálni. Nem akartam megadni nekik az örömöt, hogy megtörten láthatnak. Én akartam lenni a napsugár, amely elől semmi nem nyújthat árnyékot. De végső soron elbuktam.. Olyan kegyetlenül elbuktam.
Mikor már éppen tizennyolc lettem volna, mikor közeledett a szabadságom pillanata úgy döntöttek jó pénzért eladnak valami pacáknak. Hiszen legyen már valami hasznom még mielőtt kirepülhetnék a családi fészekből. De ez volt az utolsó csepp a pohárban. Amikor átadtak engem, mint valami használati tárgyat, s mikor beljebb tessékelt azaz alak a lakásban egyenesen fel a szobájába, ahol rázárta az ajtót, bepánikoltam. Úgy éreztem, hogy megfulladok. Annyi mindent túléltem már anélkül, hogy komolyabb verést kelljen elszenvednem, vagy kihasználjanak annál jobban, amibe hajlandó voltam belemenni. Nem így akartam elveszíteni a szüzességem. Egy malaccal összezárva, akit semmit sem érdekelt.
Könnyek csordultak le az arcomon, ahogy a hátam mögé lépett, s szinte fájóan belemarkolt a melleimbe felsikítottam és próbáltam elszakadni tőle. Próbáltam hátrafejelni, a lábára lépni, a hasába könyökölni, de a hájrétegen kívül nem hiszem, hogy mást érintettem volna. Úgy éreztem, hogy számomra nincs menekvés. Itt a vége, előbb vetem magam ki az emeleten, minthogy újra hozzám érhessen.
Aztán egyszer csak minden olyan hirtelen történt. Az egyik pillanatban még az ágy két oldalán álltunk a következőben már rajta ültem, kezemben a lámpa maradékával, miközben engem már teljesen beborított a vére. Újra és újra ütöttem a lámpával még annak ellenére is, hogy a fejének már szinte felismerhetetlen formája volt. Minden dühömet kitöltöttem rajta. A végére már szó sem volt önvédelemről. Abbahagyhattam volna egy-két ütés után, de nem tudtam leállni. A düh olyan mértékben felemésztett, hogy számomra nem volt megállás.
Itt azonban még koránt sem volt vége a bűnlajstromomnak. Hiszen mindezek után visszamentem oda, ahol minden elkezdődött. Egytől-egyig megöltem mindegyiket. Először a gyönge anyámat, aki némán tűrt mindent. Aztán a kanos bátyámat, aki nem bírta a kezét megtartani magának. De az apámat.. Az apámat egy hétig kínoztam, mielőtt belehalt volna a sérüléseibe. Lehet, hogy meggyötört, összetörte a lelkemet, de kettőnk közül ő járt rosszabbul.
Ezután összepakoltam, a világ másik végére költöztem, ahol szabadon tölthettem körülbelül egy évtizedet a halálom előtt. Lehet, hogy rövid ideig voltam szabad, de elmondhatatlanul boldog voltam abban az egy évtizedben. Megismertem milyen a szerelem, a törődés. S újra megtapasztalhattam a barátság előnyeit. De sosem feledtem el Kai-t. Ő még mindig kedves maradt a szívemnek annyi idő után is.
Életem egy autó-balesettel ért véget és nem számít mennyire voltam meghunyászkodó, hogy mennyire akartam megbocsájtó lenni. Végül egyetlen kegyetlenségsorozat volt, ami meghatározta a sorsomat. Mindennek ellenére, még én voltam az, akinek lelke büntetésre szorult.. Szinte nevetséges.

Most pedig ugyanaz a sors sújt még az életen túli létben is. Egy nagyobb, magasabb rangú, kegyetlen démonnak vagyok a szolgája. Ott rúg belém, ahol csak tud, szinte a fájdalom már a részemmé vált, mind az életben, mind pedig a halálomban. Most pedig ismételten két választási lehetőségem van.. Tűrök, ameddig csak bírok reménykedve a szabadulásban, hogy a szabadságom nem csak álomkép, hanem valóság is lehet.. Vagy pedig másik megoldást találok és újra rendbe teszem az életem, a kezembe veszem az irányítást és megtanulok végre élni. Hiszen már meghaltam, pokolra kerültem és démon lettem.. Ennél rosszabb, már nehezen jöhet. Vagy talán nem kellene elkiabálnom?

but tonight you're a stranger or some silhouette



Liliana DeFleur
Démon
a legsötétebb lélek mind közül
Liliana Defleur SztjlU8
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
no longer have a freedom to love
Keresem :
Léptek száma :
12

Liliana Defleur Empty
TémanyitásLiliana Defleur EmptySzomb. Aug. 24, 2019 8:44 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Liliana Melody DeFleur

Drága kicsi Lily! Liliana Defleur 2566525366

Hát nem gondoltam volna, hogy ennyire hamar gazdára lel az én drága egyetlen régi, normális, sőt, elfogadható kapcsolatom... mármint, szóval... Te. (Pláne, hogy olyan kezekbe került, akit már jól ismerek és imádom, ahogyan ír! Liliana Defleur 165619248 )
Jó rég volt, mikor még az útjaink keresztezték egymást. Talán az én emlékeimből ki is kopott valamennyire, hiszen engem elvakított teljességgel a gyűlölet a családom és a koven iránt, aztán... azóta meg sok dolog történt már. De tudom, hogyha... újra látlak, minden eszembe fog jutni. Az, hogy te voltál az, aki végig mellettem volt, úgymond az utolsó pillanatig, amíg el nem vesztem.
S bárcsak ott lehettem volna veled ugyanígy. Vagyis... hé, az a malac megérdemelte, hogy olyan csúnyán elbántál vele! Azaz, én örömmel néztem volna végig élőben azt a kegyetlen brutalitást, amit műveltél, kedves.  Liliana Defleur 165619248 Pedig nem is én tanítottalak rá. Haha.
A családod lemészárlásáért is piros pont jár, hiszen tökéletesen megérdemelték azok után, amit tettek veled.
Egyébként milyen furcsa. Talán a hasonló tényleg vonzza a hasonlót. Nem te vagy az első, akiben hasonlóságot vélek felfedezni magammal - talán nekünk, kitaszítottaknak össze kell fognunk, nem igaz? Liliana Defleur 3779015013
Tépd el a láncokat, kedvesem és keress meg - vagy találjak rád én? Mit szeretnél, Lily? Liliana Defleur 165619248


Gyere-gyere, foglalózz és kapjuk el egymást! Liliana Defleur 3808243726 Apropó, lelkesen üdvözöllek nálunk és maradj sokáig és érezd jól magad! Liliana Defleur 3724360513




Kai Parker
Démon
a legsötétebb lélek mind közül
Liliana Defleur Tumblr_inline_p7hva8qklC1twex1h_540
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Queen of Hell
in future
Léptek száma :
119

Liliana Defleur Empty
 

Liliana Defleur

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal