Csak egy sóhajjal könyveltem el Lucas szavait. Sejtettem, hogy nem esik neki jól, de azt hittem, részéről teljesen rendben van ez a fajta viszony köztünk. Én nem vágytam semmi többre, bár az is igaz, hogy nem engem dobtak ki folyton hol az ajtón, hol az ablakon... - Jó, de én dolgozom mellette, próbálom a saját keresetemből fenntartani magam. Nem viselkedem úgy, mint egy elkényeztetett hercegnő. - Sőt, a lehető legtávolabb akartam kerülni ettől a látszattól. Gyűlöltem, hogy apuék próbálnak eltartani, ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy dolgozhassak és megkereshessem a saját pénzem. Persze, ha kellett valami, apuék mindig kisegítettek anyagilag, ettől azonban még nem akartam egy kategóriába sorolni magam Carmenékkel. Lucas szavaira enyhén megborzongtam. Kellemetlen emlékeket idézett fel bennem, így csak megcsóváltam a fejem. - Ne legyen igazad, ezt azért még neki sem kívánom. Sőt, senkinek. - Tőlem aztán ott fuccsolhatott be a csaj szerelmi élete, ahol csak akart, de az erőszaktól még az ellenségeimet is megkíméltem volna. Mint nő, valahogy nem vette be a gyomrom, hogy egy másik női társam ilyesmit éljen át. - Nincs ebben semmiféle kihívás. Ez még neked is lehetetlen feladat, Lawrence. - Pimasz mosollyal hajoltam közelebb, ahogy leült az ágyra, és viszonoztam a röpke, lopott csókját. Szándékosan húztam az agyát, viszont nem számítottam rá, hogy előáll egy fogadással. Elsőre túlságosan kegyetlennek hangzott, de ahogy a hátamra döntött és átgondoltam a dolgot, inkább tűnt viccesnek és jó tréfának. Plusz ezer százalékig biztos voltam benne, hogy Lucasnak úgysem fog sikerülni. - Hmmm. Nem akarom összetörni a hiú ábrándjaid, úgyhogy legyen, fogadjunk. Ha valamilyen isteni csoda folytán sikerül bejutnod a bugyijába, akkor tiéd lehet a kocsim. Tudom, mennyire tetszik neked. Alig van benne kilométer, a legújabb évjárat, nyitható tetejű, friss garnitúrákkal... - Talán kicsit nagy volt a nyeremény, de ez is tükrözte, mennyire nem bíztam a sikerében. A továbbiak hallatán elnevettem magam, karjaimat lassan Lucas nyaka köré fontam és közelebb húztam magamhoz, ajkaim az övére simítva. - Milyen gonosz vagy... Tetszik, hogy ilyen keveset gondolsz róla, de azért ne törd össze nagyon, jó? A végén még megsajnálom. - kuncogtam. - Ha egy hónap alatt bejutsz a bugyijába, már nyertél. - Újabb csókot leheltem a szájára, majd a hátán végigsimítva besimítottam az épp csak felvett alsónadrágja alá, annak peremével játszottam, majd a kezem becsúszott és céltudatosan a férfiasságára markoltam. - Ahhoz egész pontosan mennyi idő kell, hogy az enyémbe bejuss? - érdeklődtem megjátszott ártatlansággal, enyhén csücsörítve, közben elhúztam tőle a kezem és lassan lebontogattam magamról a takarót, felfedve, hogy teljesen meztelen vagyok alatta, így húztam őt ismét magamra. - És akkor, ha nincs rajtam? - Már nem érdekelt, hogy az előbb még ki akartam tenni. Ez a tervezgetés megihletett és azt akartam, hogy maradjon. Vágytam rá, még akkor is, ha kockázatos volt. Erről eszembe jutott valami. - Mi lesz, ha nem sikerül lefeküdnöd vele? Én mit nyerek? - Kíváncsian felpillantottam rá, végigsimítva a mellkasán, az oldalán. Tetszett minden porcikája.
- Nem hatnak meg a boci szemeid, Scarlett… ettől még szarul esik, hogy elküldesz folyton. Nem mintha azt várnám, hogy a barátnőm leszel és felvállalsz a drága szüleid előtt – Tettem hozzá, miközben megvontam a vállamat, majd a következő témát illetően a homlokomat ráncoltam. Carmen Callaway, huh? Teljesen felé fordultam. - Szerintem túlreagálod. Ti is épp elég tehetősek vagytok, hidd el, téged is irigyel megannyi lány. Főleg, mert még új is vagy, nem csak pénzes – Ingattam a fejemet, majd oldalra döntöttem végül, így figyelve a lányt tovább. Látszott rajta, hogy nem kedveli ténylegesen azt a szőkét, de a valódi oka nem volt tiszta. Felnevettem a gonoszkodásnak tűnő szavaira. - Hát, csak addig marad szűz, ameddig fel nem húzza valamelyik srácot és … érted. Nem minden srác türelmes és kedves, vannak durvább egyedek is – Vállat vontam. Példának okáért a suliban is volt egy-két olyan srác, akikről terjedtek ilyen-olyan pletykák. Ha valamelyikük megkörnyékezte volna Carment, nos… - Ne, a gyönyörű arcodat ne akard elcsúfítani a főzőlappal, kérlek – Nevettem, de közben a fejemet is csóváltam. Elgondolkoztam, majd lehuppantam mellé az ágyra, aztán odahajoltam hozzá. - Ezt vegyem kihívásnak? A vonzerőm bárkire hat, akire akarom, hogy hasson. De kérlek, még én is válogatok és van ízlésem, Scarlett – Nevettem, majd loptam egy csókot az ajkairól, ha nem húzódott el. Aztán átgondoltam a szavait és habár nem úgy tűnt, hogy komoly kihívásnak szánja, mosolyra húzódtak az ajkaim. - Fogadjunk, hogy sikerül ágyba bújnom vele. Biztos nem lenne 10/10-es szex, de a nemes ügyért bármit. Illetve… mit nyerek vele, ha meghúzom azt a lányt? – A hátára fordítottam Scarlettet és így magasodtam fölé. – Adj egy hónapot. Ennyi idő alatt magamba bolondítom annyira, hogy utána könnyű szerrel törjem össze… - Hogy rossz vagyok-e? Talán igen. De őszintén szólva, nem mondtam, hogy én bármivel hitegetni fogom azt a lányt, vagy bármit ígérek neki. Kedves leszek, törődök vele és ennyi valószínűleg elég lesz ahhoz, hogy elkezdjen kedvelni. Én meg egyszerűen ott leszek neki, számíthat rám, még egyfajta bizalom is kialakulhat kettőnk közt, aztán, mire feleszmél… már rég ott lesz hagyva az összetört szívével egy szex után. Én meg élvezhetem a nyereményemet, amiről jelen pillanatban még fogalmam sincs, mi lesz.
Szavai hallatán bocsánatkérő mosolyt villantottam rá. Én sem szerettem, hogy a szüleim ennyire szigorúan fogtak, de mióta kiderült apa betegsége, nem igazán akartam a rendszer ellen lázadozni és felzaklatni őt a kavarásaimmal. Tudtam, hogy azt szerette volna, ha megállapodom végre egy rendes srác mellett, de Lucas egyszerűen nem ilyen volt. Rendes volt, naná, és srác is, viszont nem éreztem iránta barátságnál semmi többet; pláne nem terveztem vele olyan komolyan, hogy bemutassam a szüleimnek. Így kénytelen voltam titokban tartani. - Nem érdekel! - tiltakoztam, bár igaza volt. Ha nem érdekelt volna, nem foglalkoztam volna vele. - Csak a csapból is ő folyik. Callawayék így, Callawayék úgy. Nem csodálom, hogy az a másik lány, a féltestvér csak úgy megszökött. - Egy ilyen családból én is fejvesztve menekültem volna, az fix. Lucas leírására csak hümmögve feljebb ültem, az ágy fejrészének döntve a hátam. Pont ilyennek képzeltem. Cuki, prűd, magának való... - Igazad lehet. A hozzá hasonló lányok általában szüzen halnak meg. Nem azért, mert senkinek sem kellenének, hanem mert annyira jobbnak gondolják magukat másoknál, hogy nekik senki sem elég jó. - Vállat vontam. Lehet, hogy gonoszkodásnak tűnhetett, amit csináltam, de tényleg nem kedveltem azt a lányt, az meg, hogy Lucasszal mit pletykálok róla, nem ártott neki semmit sem. Egy kis kárörvendés belefért néha. A kérdésre felprüszköltem és halkan nevetni kezdtem. - Barátkozni? Dehogy! Előbb nyomnám neki az arcom a főzőlapnak. - Még a feltételezés is sértett, fintorogva csóváltam meg a fejem. Apa párszor már utalt rá, hogy jó lenne, ha összeismerkednék Mr. Callaway egyszem kincsével, de nem tudna még az elnök sem annyit fizetni, hogy beadjam a derekam. - Az ilyenekkel amúgy sem lehet barátkozni. Rajta még a te vonzerőd sem hatna. Sosem tenné szét a lábát olyannak, akinek nincs teletömve a zsebe. - figyeltem, hogyan öltözködik és kicsit bántam, hogy mennie kell. Jó társaság volt, a magánynál sokkal jobb. Szerettem vele lenni és jól esett volna, ha maradni tud még egy kicsit, de tartottam magam ahhoz, amit mondtam. Az oldalamra dőltem és felkönyököltem, magam köré tekerve a lepedőt, így néztem őt tovább. - Egy próbát mondjuk megérne. - A mosolyom játékossá vált, kissé kárörvendővé. - Kíváncsi vagyok, a rettenthetetlen Casanova, Lucas Lawrence, képes lenne-e átjutni a híres Carmen Callaway erényövén. Hmm, nem, nem hiszem, hogy ehhez a varázserőd elég volna. - Részben tényleg úgy gondoltam, hogy nem sikerülne meghódítania a lányt, részben viszont cukkoltam is kicsit. Tudtam, hogy Lucas szereti a kihívásokat.
Jólesett ejtőzni egyet az ágytorna után; meg tudtam volna szokni, hogy Scarlett mellett keljek fel minden nap, de ez még mindig nem számított semmit. Nem az érzelmek kötöttek hozzá, hanem a testiség. Meg persze jó haver volt, elég sokat tudtam róla annak ellenére, hogy jó ideig csak neten beszélgettünk. Amióta viszont a közelemben van, a legtöbb időmet vele töltöm. Az oldalamra fordultam, pont Scarlett felé, de még nem szándékoztam felkelni. Azaz nem tettem volna, de megcsókolt, így lassacskán felpillantottam rá. A szavaira felkuncogtam, majd a hátamra fordultam, kiterülve az ágyon. A plafonra meredtem. - Olyan elkeserítő, hogy folyton kidobsz… - Motyogtam duzzogva szinte, de újra odahajolt hozzám és megcsókolt, amit én játékosan viszonoztam is, az ajkaiba harapva finoman. Közben a hajába túrtam lágyan és így vontam közelebb magamhoz. Élveztem, hogy érint, simít, de amint belemerülhettem volna a dolgokba, elszakadt tőlem. Ez nem igazán tetszett. Már-már azt hittem, kapok egy gyors menetet, mielőtt tényleg távozóra kell fognom, de ezek szerint kár volt ebben reménykednem. A kérdésekre felvontam az egyik szemöldökömet. - Miért érdekel téged az a lány? – Dobtam vissza neki a labdát, de azért válaszoltam is. Nem volt mit titkolnom igazából… de nem is tudtam róla túlságosan sokat. – Művészetis, mint én. Tehetséges, de sosem beszélgettem még vele igazán. Inkább csak látásból ismerem, bár Vincent barátnője talán jóban van vele – Vontam vállat, félrepillantva, majd vissza rá lassan. – Nem kavartam vele. Ő nem az a fajta. Sőt, őszintén szólva egy pasival se láttam még – Felnevettem. – Még lányokkal se nagyon. Nem igazán vannak barátai – Legalábbis amennyire ez lejött nekem. Lehet, tévedtem, de nem figyeltem meg ennél jobban azt a lányt. Szép volt, hülye lettem volna, és vak, ha ezt nem látom, de sosem éreztem magamban kényszert arra, hogy a közelébe férkőzzek. Mindig megvoltak az aktuális partnereim, bár a legutóbbi lányt talán még nem hevertem ki teljesen. De azt reméltem, idővel majd teljesen elfelejtem. Igen, a szerelem és az érzelmi kötődés túl van értékelve; mégis beleestem abba a hibába, hogy egyetlen egyszer elkezdtem kötődni. Sóhajtottam egy aprót, majd elszakadtam Scarlettől és felültem, majd kicsúsztam az ágy szélére, az alsónadrágomat keresve. - Barátkozni akarsz vele? Biztos értékelné. Bár nem hiszem, hogy passzolnátok egymáshoz – Néztem rá a vállam felett, majd ahogy a kezem ügyébe akadt az alsónadrág, felálltam és magamra vettem. Ha már Scarlett elküldött, ideje volt összeszednem magamat.
Az instagram oldalamat pörgettem végig, míg Lucas mellettem lustálkodott. Érdekes, hogy a férfiaknak több idő kell kiheverni a szexet, pedig általában a nők dolgoznak többet egy-egy alkalom során, de nem bántam, mert amíg egymás mellett fetrengtünk az ágyban, legalább fel tudtam zárkózni az internet történéseit illetően. Persze elsősorban azért ragadtam kézbe a mobilomat, hogy ellenőrizzem, apu írt-e, aztán a végén valahogy a közösségi médiában ragadtam. Lucas mozdulatlanságából kiindulva nem bántam, hogy megoszlik kicsit a figyelmem a valóság és az online tér között; egyedül akkor tettem félre az éjjeliszekrényre a mobilt, amikor a fiú mozgolódni kezdett mellettem. Fölé hajoltam és gyengéd csókot leheltem a szájára függetlenül attól, ébren volt-e egyáltalán, vagy aludt. Élénk, rozsdaszín tincseibe túrtam, gyengéden fésülgettem, simogattam. - Lassan el kell menned. A szüleim sokáig dolgoznak ma, de jobb elkerülni, hogy megint az ablakon kelljen kimásznod. - Néha a megbeszélt időpont előtt hazaállítanak, és nem igazán szerettem volna, ha azon kapják az egyszem lányukat, hogy egy sráccal fetreng az ágyában. Szegény Lucast egyszer az ablakon kellett kituszkolnom, pont mielőtt apa benyitott volna. Persze a "lassan" nem azt jelentette, hogy most rögtön, és hogy ezt éreztessem vele, ismét megcsókoltam, ezúttal hosszabban, végigsimítva csupasz mellkasán közben. A takaró alá is bevándorolt a kezem, huncutkodtam kicsit, üdvözöltem a nem olyan rég csókolt és érintett pontjait, míg ajkaink egymást becézték. - Mondd csak - törtem meg hirtelen a csókot. -, ismered Carmen Callawayt? Egy szakra jár veled, nem? - Lehet, hogy a kérdésemnek számára nem volt semmi alapja, de régóta bosszantott a dolog. Apu nagyon régóta dolgozott George Callaway cégének, és mióta kiderült, hogy beteg, elég nehézzé vált anyagilag a helyzetünk. A gyógyszerek, a kezelések... Mindig is gyűlöltem apu főnökét, de a lányáról igazság szerint nem sokat tudtam, csak amennyit a neten láttam róla. Azok alapján tipikus, elkényeztetett fruskának látszott. - Milyen lány? Kavartál már vele? - felkönyököltem Lucas mellett és a karját, mellkasát cirógattam szórakozottan, míg a válaszára vártam.
Michael Storm és családjának elegáns, kétszintes otthona.
Doppelgängers
Hasonmás
egy tükör; örökké
163
C szint: Kalmithil
Legfelsőbb szint: The Survivor
Ez az én történetem :
"Azt hittem, a legszörnyűbb dolog a világon, ha elveszítjük szeretteinket, de tévedtem. Az a legszörnyűbb dolog a világon, amikor az ember rájön arra, hogy saját magát vesztette el."
Kezdőlap
