Az éjszaka, mint mindig, most is csendes volt. Lágy szellő borzolta a haját, lépteinek halk neszét pedig szinte teljesen elnémították dübörgő gondolatai. Szájában még érezte a másik férfi mentolos leheletét, a testéhez nyomódó forróságot, ahogy egymásba kapaszkodtak túlfűtötten az étterem melletti sikátorban, és ahogy a teste önkéntelenül is reagált a másik közelségére.
Az elmúlt fél évben ez volt az első szabad estéje...
Na nem mintha annyira lett volna magánélete, azonban néha nagyon is szeretett volna egy csendes estét, hogy csak önmagával foglalkozhasson, mert hát Winnie mellett az élet nem volt egyszerű. Hiába volt a legjobb barátja, sajnos soha nem könnyítette meg az életét, és talán nem is értette meg, hogy szüksége lenne egyéb interakciókra is, nem csak a prostikkal, vagy épp mások menedzsereivel.
Szívesen randizott volna, járt volna el vacsorázni, szeretkezett volna egy étterem mosdójában, vagy éppen otthon a kényelmes ágyában, azonban a randikra nem volt ideje soha, a lakásába meg mostanában szinte nem is járt. Néha felugrott egy-két tiszta ruháért, azért is reggel, mikor még a léha király aludt, vagy egy-egy tárgyalás előtt, de arra már nem is igazán emlékezett, hogy milyen puha lehet a matraca, vagy épp hogy milyen színűre van festve a fala a hálószobájában.
Mostanság túlságosan megismerte Winnie kanapéját, és ez nem igazán tett jót sem a komfort érzetének, sem az idegeinek, - amik pont annyira voltak ettől kisimulva, mint a kanapé rugóinak bemélyedései, vagy épp kiálló darabjai.

A gondolat hatására keze önkéntelenül is a zsebébe vándorolt. Ujjai kitapogatták az apró mobiltelefont és végig sem gondolván mit tesz, szinte már rutinból tárcsázta Winnie telefonját. Lelki szemei előtt megjelent barátjának önelégült vigyora, és szinte már hallotta a fejében, ahogy azt mondja, hogy "Haver! Most jöttél a randidról, és már egy perccel később is csak rám gondolsz? Szex közben is rám gondolnál? Tudom, ellenállhatatlan vagyok! De gyere, imádj csak!"
Szemeit vadul megforgatta, arcára kiült a már jól megszokott John-os grimasz, és bár utálta, hogy valójában igaza van, és tényleg valami hasonló játszódna le, mégsem tudott haragudni arra az idiótára.
Közben a telefon végre kapcsolt, majd a búgó hanggal egy időben megszólalt a Star Warsból jól ismert Darth Vader témája.
Valahonnan az út melletti bokrok közül....

- Mi a fasz...?! - tette fel a költői kérdést, majd kezét leengedve, a telefont ki nem nyomva indult meg a bokor irányába.
Win-nek nem kellene itt lennie.
Pláne nem egy bokorba...
- Winnie? Te vagy az tesó? Minden rendben? - kérdezte kissé idegesen, majd tett egy lépést a sötét rész irányába. Szíve vadul zakatolt, szinte már alig kapott levegőt a nagy izgalomtól. Nem is gondolta volna, hogy egy órán belül kétszer is infarktus közeli állapotba kerül majd. Egyszer egy fiú miatt a sikátorban, most meg az aggodalom miatt, ami a hatalmába kerítette. Hiszen Win volt a legjobb barátja, még akkor is, ha sokszor viselkedett retardáltként és néha megcsapta volna egy péklapáttal...
Most azonban túl nagy volt a csend, túl furcsa a helyzet és túl morbid az a megállapítás, hogy egy másodperc erejéig biztos, hogy Win arcát látta a szeme sarkából....

A testének csapódó valami szinte azonnal leterítette.
Egyik pillanatban, még a telefonját markolta, a másikban a készülék hangos csattanással ért földet, pont úgy, ahogy Ő maga is.
Nem értette a szituációt, nem értette Winniet, mert az ő volt, azonban a szeme... az valaki másé volt. Mintha megszálta volna egy démon, a gonosz...
- Win... - nyögte elhalóan, majd mielőtt még bármit is kérdezhetett volna éles fájdalmat érzett a nyakán. Forró nedvesség csurdogált a kulcscsontjára, hallotta a sietős légvételt, érezte a másikat, és ez a harapás, ez a "valami", olyan mély köteléket, intimitást és érzékiséget váltott ki belőle, hogy az este folyamán immár másodjára lett erekciója. Soha nem gondolt Winre potenciális jelöltként, azonban ez a közelség valami egészen különleges dolgot váltott ki belőle. Elködösülő aggyal többet akart!
Keze önkéntelenül vándorolt a másik tarkójára és egy pillanatig nem tudta eldönteni, mit is szeretne jobban.
Még inkább magára húzni Wint, vagy eltolni magától...
Azonban átgondolni már nem volt ideje.
A világ elsötétült...