℘ Közel 30 éves voltál, mikor egy vadászat során majdnem meghaltál. Irónikus módon az a vámpír adta a vérét neked, akit Te meg akartál ölni. (Ő Douglas, de a mai napig nem tudod, hogy ő mentett meg.) Vámpírrá váltál tehát miatta és a gyűlöleted immár nem csak a faj felé irányult, hanem önmagad felé is. Hosszú évtizedeken át próbáltál küszködni magaddal, elfogadni azt, aki lettél, de nem ment. Elkezdtél vámpírokra vadászni, könyörtelen módon és az igazat megvallva nagyon is élvezted. Aztán hallottál az Augustin társaságról, arról, hogy kifejlesztettek egy vírust, mely a vámpírokat arra készteti, miszerint a saját fajtájuk vérére szomjazzanak. Határozottan érdekelni kezdett, úgy érezted, hogy ha a tiéd lenne ez a vírus, vagy épp benned lenne, még könnyebben, még egyszerűbben gyilkolhatnád ezt a mocskos teremtményt. Azonban, mire sikerült felkutatnod az egész társaságot, már egyenlő volt a Földdel. Hiányos kutatási anyagok maradtak csak a történtek után. Azonban nem adtad fel és egy démon is a segítségedre sietett; alkut kötöttél. Minden eredményről, kutatási anyagról tudni akartál, hogy újra előállíthasd a vírust. S mit ígértél cserébe a démonnak? Win-win helyzet volt, ugyanis a vámpírok gonosz lelkeit ajánlottad fel Neki, köztük valójában a sajátodat is, de úgy érzed, hogy a te halálod még messze nem most lesz.
℘ Tiéd minden. Megkaptad az anyagokat, előállítottad újra a vírust és Douglas volt az első vámpír, aki fejet hajtott előtted. Fogalmad sincs, miért kötődik hozzád ez a vámpír, de mintha már-már barátként tekintene rád. Bár most, hogy benne van a vírus, állandóan sóvárog a Te véred után, mégis megálljt tud parancsolni magának. Nem biztos, hogy csak azért, mert te vagy a főnöke... Nem gondolkodtál még el rajta, miért van melletted?


Nem rendelkezel.