℘ Halmozol. Tárgyakat, kincseket, bármit, ami megtetszik neked. Mégsem látszik ebből igazából semmi a kastélyodban, ami elég régies beütést kelt. Hiába vannak kedves kis csecsebecséid, inkább elzárva tartod azokat egy teremben, ahol biztonságban tudhatod őket. Emiatt a fura szokásod miatt az összes démontársad lenéz talán. Vagy csak ostobának hisz, hogy megvan mindened, mégsem látszik ebből semmi. Még a szolgáid is meg szokták jegyezni, sőt, próbálnak rávenni arra, hogy a szép holmik ne csak odabent porosodjanak. De hajthatatlan vagy.
Egyedül talán Solrilon értette meg a fura szokásodat, és egyébként sem tehetsz arról, hogy ilyen vagy. Az emberektől örökölted, az ő fösvénységükből lettél Te. Nem is viselkedhetnél másképp, nem igaz? Bár egy ponton túl talán ideje lenne, hogy változz. Lehet, az emberek bűneiből születtél, de... hé. Lehetnek sajátjaid is, nem?!
℘ Amikor Solrilont megbüntette Arcadius, némileg fellázadtál. Talán akkor szálltál először szembe a többiekkel, azokkal, akik kárörvendően fordultak felé. Valami oknál fogva szántad Solrilont. Épp ezért igyekeztél a lehető legjobban, hogy mindent megtegyél annak érdekében, miszerint enyhítsd azt az átkot, amit Cade kivetett rá. Végig mellette voltál. Neki még a kincseidből is adtál egy-két darabot, hátha az újra meghozza a kedvét. De nem így volt.
℘ Azonban évekkel ezelőtt, Cade halála feloldotta az átkot. Ez viszont nem volt elég ok arra, hogy eltávolodj a démontól. Megértitek egymást valamilyen szinten, úgy, mint ahogyan a többiekkel nem. Talán okkal vagytok egymás mellett.


Nem rendelkezel vele.