℘ Talán megvan egy évezrede is annak, hogy szirén lettél. Meghaltál. Megaláztak, gyűlöltek ott, ahol éltél, holott te semmi rosszat nem tettél senkivel. Az emberek gonoszak. Erre későn jöttél rá, ugyanis te az a fajta ember voltál, aki mindvégig a jót kereste a másikban. Még akkor is, mikor a pszichikusi erőd megjelent. Mikor képes voltál belelátni mások gondolataiba. Te hittél bennük. Abban, hogy megváltozhatnak. Jók lehetnek.
℘ Ám bebizonyították az ellenkezőjét. Képesek voltak megölni. Szenvedtél, rengeteget, de az élet úgy hozta, hogy kaptál még egy lehetőséget. Lehetőség arra, hogy bosszút állhass a gonosz lelkeken, melyek beterítik a világot. Lehetőséget arra, hogy ne halj meg. Élj. Szirénné váltál azzal, hogy Arcadiussal alkut kötöttél. Vállaltál mindent, ami ezzel jár. Gyilkolás, s emberi hús fogyasztása. Úgy érezted, ez egyfajta elégtétel. Első dolgod volt megölni azokat, akik neked ártottak.
℘ Azóta pedig, nos, kiteljesedtél. Viszont megrendített Arcadius halála. Mindig is benne láttad a saját megváltódat, azt, aki felemelt a porból. S halott. Gyűlölettel vagy Stefan és a társasága felé, hiszen ők okozták a te királyod halálát. A pokol királynőjét pedig nem vagy hajlandó elfogadni, titokban lázadsz ellene. De egyelőre csendben követed az utasításait, hiszen olyan úton jár, mely tetszetős a számodra. Azzal, hogy elküldött téged felkutatni Stefan egyik ellenségét, lehetőséget is adott arra, hogy Arcadius gyilkosa halott legyen. S te csak arra vársz, hogy üdvözölhesd Stefan Salvatore-t a pokolban.
℘ Mindeközben szimpatizálsz Kaival. Bár a friss démon szinte észre sem vesz téged, igyekszel néha a közelébe férkőzni. Viszont látod, hogy ő teljesen más síkon mozog, mint te.


Nem rendelkezik vele.