"Loreley! Azt azonnal tedd le, azokhoz az íjakhoz csak én és a bátyád érhetünk hozzá... Te nem. Hányszor kell még elmondanom, hogy felfogd végre már?! Anyád is csalódik benned mindig. Képtelen vagy arra, hogy meghúzd magad, és ne barátkozz azzal a falu szélén lakó öreggel, rossz ember! "
A mai napig bennem élnek apám dermesztően rideg szavai, a lánygyermeke iránti idegenkedés, a csöppet sem kedves gondolatai rám irányulva... Én sosem tudtam felérni odáig, hogy apám foglalkozzon velem is, és tizennégy lehettem, amikor ellenem fordította anyámat. Senki nem szeretett a szülőfalumban, mert beszélgettem mindig azokkal, akikről úgy hittem, nem tehetnek semmiről sem, mégis mindenki kiutálta őket. Pszichikusi erőm erősödött folyamatosan, mindenki gondolatát ismertem. Nem tettem olyat, amiért meg kellett volna engem ölni bárkinek is. Nem érdemeltem meg.

" Adok neked egy esélyt, hogy újra élhess. Újra lehess valaki, de ahhoz tenned kell olyanokat, amiket nem tagadhatsz meg! "
Ezen szavak azonban csillogást hoztak a szemeimbe. Élhetek, de feltételekkel. Bármit megtettem volna, hogy a bennem forrongó bosszúvágy előtörhessen. Arcadius adott egy esélyt: szirénné változtatott. Beteljesítettem a bosszúmat, a gyilkosokból áldozatok váltak. Én pedig mondhatni akkor éreztem magam a legjobban, amikor megtehettem azt velük, amit ők is velem és más ártatlanokkal.


Mystic Falls. Ez az a hely, ahol mostanában elég sűrűn megfordulok. Lélektelenül, feltűnést nem keltve, csupán érdeklődően viszonyulok mindenhez. Azaz hamarosan el fogom kezdeni azt, amit már el kellett volna, azonban félresiklott ezelőtt valami, s abba kellett hagynom az újdonsült hobbimat: Stefan Salvatore követését, "barátságot" köttetni vele. A tervem nem túl könnyed és laza, mégis egy részét annak veszem, hiszen a bosszúállásból már mutattam: kitűnő vagyok.

Pár évvel ezelőtt újabb fájdalom ért engem. Megölték azt, aki új életet adott nekem. Amikor tudatosult bennem, hogy Arcadius halott, én egy kissé összeomlottam, de láthatatlanul. Ő volt számomra az, akit jobban tiszteltem a saját édesapámnál is, még úgy is, hogy nem volt leányálom az, amire kért, viszont megtettem, mert tudtam, nincs más választásom...
Belemartak a lelkembe azzal, hogy olyannak vették el az életét, akit én mondhatni szerettem. Én pedig az övékbe fogok. Terveket szövögetek Stefan ellen leginkább. Közelébe próbálok férkőzni iszonyatos módszerrel, de talán kellene egy igazán erős szövetséges nekem, akiben megbízhatnék úgy, hogy ne kelljen csalódást éreznem.

Tudom is, hogy ki lenne jó szövetségesemnek, de azt hiszem olyan kell, aki szimpatikus számomra, ez pedig Kai Parker. Bizony-bizony, nem valami könnyű eset ő, de valahogy úgy érzem, ő is hasonlóan van egyes dolgokkal, akárcsak én. Például a drágalátos Katherine is egy közös téma lehetne köztünk, meg talán az én vendettám célszemélye is, bár még én sem vagyok tisztában azzal, hogy kivel mennyire legyek kegyes és kedves...