Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye.
Átváltozás
Mystic Falls, 1864. szeptember 25. - Katherine Pierce vére és a saját apám lövése által.
Család
Damon Salvatore: Az egyetlen élő rokonom és az egyetlen, aki még az emberléthez köt. Sokáig rossz viszonyt ápoltunk, évtizedekig őrlődtem, hogy milyen is ő valójában, gonosztevő, vagy jófiú? Végül rájöttem hogy semmi és senki nem lehet ennyire fekete és fehér. Hosszú, rögös út vezetett végül el az igazsághoz, mégpedig hogy szükségem van rá és bármit tesz, mindig a bátyám marad. Lexi Branson: Damon után őt ismerem a legrégebb óta, legjobb barátom helyett ő már inkább olyan, mint egy testvér, mintha ő lenne a meg nem született nővérem. Rengeteg kalandot, örömöt és szomorúságot éltünk meg együtt, ő tanított meg az önuralomra is, afféle mentorként egyengette az utamat átváltozásom után. Rövidebb-hosszabb időre mindig elszakadtunk egymástól, de sosem örökre. Mióta visszatért a halálból, nem találkoztunk, az ő hívásaira sem feleltem, de talán itt az ideje, hogy rendezzük a viszonyunkat. Elena Gilbert: Miatta maradtam évekkel ezelőtt a városban, minek következtében szép lassan rájöttem, hogy hiába hasonlít Katherine-re, az csak a külső. Meg kellett ismernem ezt a kedves, önzetlen lányt, s mire észbe kaptam, beleszerettem. A kapcsolatunk számtalan nehézséget túlélt, de idővel minden túl bonyolult lett, Elena beleszeretett Damonbe, én pedig csak később jöttem rá, hogy ez volt a legjobb döntés; szakítani és barátokként folytatni. Az egyik legjobb barátomnak tartom a lányt, aki jobban ismer mint én önmagamat. Caroline Forbes: A megismerkedésünk első napján közöltem vele, hogy köztünk soha semmi nem lesz, de az események váratlan fordulatot vettek. Átváltozása után mutatkozott csak meg igazán, milyen jó ember is ő valójában, bár én már halandóként is pontosan tudtam, mi rejtőzik a tettei és szavai mögött. Nagyon jó barátom lett, a legjobb, s még Elenánál is jobban ismer, de a bátyám és Bonnie halála után képtelen voltam a közelében lenni. Nem akartam kötődni senkihez, mert akkor nem adhattam volna meg magam az ürességnek, amivel végül is kizártam a fájdalmat, s a várost sem hagyhattam volna magam mögött. Gyengéd érzéseket táplálok a lány iránt, de erről ő még aligha tudhat. Bonnie Bennett: A viszonyunk nem éppen jól indult, és nem egyszer megtörtént, hogy nem akart még a közelemben sem lenni, de ő is közel áll hozzám. Sokszor segített nekünk boszorkányként, barátokká váltunk, az ő elvesztése is épp úgy megviselt, mint Damoné. Hiszen senkinek sem szabadott volna annyi fájdalmat és szenvedést átélni, mint neki. A haláláért még mindig felelősnek érzem magam, hiszen mi élünk, ő pedig... halott. Alaric Saltzman: Rickel nincs túl szoros kapcsolatunk, de mindig is hálás leszek neki azért, hogy segít bennünket, gyámja volt Elenáéknak és hogy barátjává fogadta a bátyámat. Alaric egy nagyon jó ember, akinek gyűlölnie kellene a vámpírokat, de helyette nem csak hogy lepaktált velünk, de törődik is. Jeremy Gilbert: Kicsit olyan számomra, mint egy kistestvér, akire vigyázni kell, akinek egyengetni kell az útját, és akinek megtanítani az élet fontos dolgait. És én megismerkedésünk óta valami ilyesmit próbáltam elérni, bár megvédeni nem sikerült, hiszen ő is belekeveredett mindebbe. De így vált ő is a családom részévé.
Ez az én történetem... hallgasd hát meg!
A legtöbb ember azt hiszi, az a legfájdalmasabb és a legnehezebb, ha elveszítünk valakit. Sokáig én is így hittem. Elveszítettem anyámat még egészen kicsi koromban, majd jött apám, akinek saját kezűleg vettem el az életét. Végül a bátyám taszítottam el magamtól, de csak sokkal később jöttem rá hogy legelőször saját magamat veszítettem el. És annál nincs rosszabb érzés. A vámpírlét megváltoztatott, azt hiszem eltörölte egy részem. Nem lehettem többé az az ártatlan, tiszta lelkű fiatal férfi, aki előtte. Olyan érzés volt, mintha túl hirtelen kellett volna felnőnöm. Az egyik pillanatban még gondtalanul labdajátékoztam a bátyámmal és kacérkodtam az angyalnak tűnő Katherine Pierce-szel, a következőben pedig már vér tapadt a kezeimhez. Sokkal rosszabbul viseltem az átváltozás utáni időket, mint bárki más. Caroline fogalmazta meg egyszer tökéletesen ezt az állapotot, mikor vérkoholistának nevezett. Ez volt a legközelebb ahhoz, amit valójában éreztem azóta, hogy az a puska eldördült és vért vettem magamhoz. Bár talán még az alkoholistáknál is borzalmasabb voltam, inkább mint egy drogos, egy függő, csak épp én a vér rabja lettem. Mindig is irigyeltem mások önuralmát, de azt hiszem nekem már emberként sem volt, hiszen a Katherine névre hallgató tiltott gyümölcsnek sem tudtam ellenállni, pedig emiatt ment tönkre a kapcsolatom az egy szem testvéremmel és egyben legjobb barátommal. Egyedül apám parancsainak tudtam engedelmeskedni, de csak azért, mert féltem tőle, később pedig tiszteletet erőltettem magamra, mert el kellett hinnem, hogy van benne jóság, hogy szeret minket, nem csak kegyetlenség lapul benne. De nem szabadott volna az ő kedvéért játszanom az engedelmes jófiút, mert a vámpírrá válásunkhoz is épp ez vezetett. Egész új életem során bűntudatom volt, mert minden egyes szörnyűség hozzám volt visszavezethető. Nem csak az átváltozásunk, de a kapcsolatunk is miattam romlott meg a bátyámmal, s bárki bármit mond, Damon borzalmas tetteiért is én feleltem, a gyilkosságai az én lelkemen száradnak, a kioltott életekért nekem kell vezekelnem, az én kezemet mocskolja be ártatlanok vére. Emiatt és a saját tetteim miatt csaknem egész vámpírlétem során szenvedtem, csak kisebb örömteli pillanatok voltak az évtizedek alatt. A Lexivel töltött őrült, átbulizott éjszakák, a vele való őszinte beszélgetések... Néha még Damonnel is akadtak szép pillanatok. Aztán jött Elena, meteorként száguldott be az életembe, s a hirtelen világosságtól még azt sem láttam, hogy hibát követek el, amiért visszatérek a városba és belecsöppenek egy ártatlan halandó lány életébe. Azonban végre először volt értelme küzdeni valakiért, boldog lehettem és ezért sosem fogom megbánni hogy azon a napon visszatértem az otthonomnak nevezett Mystic Falls-ba. Ha nem így teszem, Elena is meghal a szüleivel együtt, én pedig nem szerzek új barátokat, akik már-már családtagnak számítanak. Damonnel való kapcsolatom is Elenának köszönhetően javult meg, bár egykor azt hittem, nincs már a bátyámban jóság, nincs kedvesség, s nem méltó a szeretetre sem. Viszont ahogy egykor a lány mondta: aztán felkelt a nap és megvilágította a valóságot. A szavak akkor lemondóan és szomorúan csengtek, de már rég más jelentést kaptak. De amikor minden a legnagyobb rendben van, akkor megvan rá az esély, hogy minden ami boldoggá tesz, egy napon felborul, s nem marad utána más, csak a megfakult emlékek és a romok, amikből nem építkezhetsz újra. S ilyenkor veszti el önmagát az ember úgy igazán, visszavonhatatlanul. Mert már semminek nem volt értelme a bátyám halála után, épp oly elveszett voltam, mint azon a napon, mikor először veszítettem őt el újdonsült vámpírként. Ennek következtében hagytam magam mögött a várost és álltam autószerelőnek, egy teljesen ismeretlen helyen, tiszta lappal kezdve, halandó életet élve a titkaimmal együtt, amiket nem osztottam meg senkivel. Újra az a vámpír lettem, aki a sötétséget választotta a fény helyett, a bujkálást a beilleszkedés helyett és az ürességet a fájdalom helyett. Nem kapcsoltam ki, nem váltam gyilkos ragadozóvá, de úgy éreztem az összes érzelem kihalt belőlem. Az ég világon nem éreztem semmit. A fizikai fájdalom volt az egyetlen, ami bármit is kiváltott belőlem, a verekedések. Számtalan este mentem haza monoklival, törött orral, véres arccal. S most végre kész voltam hazatérni. Nem gondoltam bele, milyen hatással lesz rám a visszatérés, de abban biztos voltam hogy a barátaimnak, a családomnak szüksége van rám. S bár kissé későn ébredtem rá erre, de ők fontosabbak a saját nyomoromnál.
Mindaz, amire képes vagyok...
℘ Képesség ℘D szint℘ Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból.
Nos, veled már nagyon régóta megbeszéltük, hogy hozod nekünk Stefant. És be kell valljam, nem csalódtam! Nem adnám akárki kezébe ezt a karaktert és úgy érzem, nálad lesz a lehető legjobb helyen! Sajnálom Stefant a jelenlegi állapotában, de büszke is vagyok rá, hogy végül úgy dönt, visszatér. Elvégre rengetegen számítanak rá és talán együtt könnyebben elviselik a gyászt. Ohh, az külön megdobogtatja a szívem, hogy Stefan már érez valamit Caroline iránt. Nagyon várom, hogy kibontakozzon a szemünk láttára a szerelmetek! Steroline Nos, menj foglalózni és ígérj egy játékot - oh, már ígértél. Mikor kezdjük?
.•° Kedves naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy "jól vagyok, köszönöm", de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, "Hogy vagy?", igazából nem is kíváncsi a válaszra.