℘ Te sosem szeretted betartani a szabályokat. Bár az alvilágot szolgálod, a tüzes birodalom ad neked erőt, te mindig többre vágytál, csak épp nem tudtad mire. Mindig is szerettél odafönt, a földön járni az emberek között, még akkor is, ha ők téged sosem láthattak. Megfigyelted őket, a szokásaikat, az arcukat, a mindennapjaikat. Aztán egy napon ráébredtél, mi az, ami eddig hiányzott az életedből; megpillantottad Őt. A férfit, aki másvalakié volt, s aki megdobogtatta a szívedet, aki olyan érzéseket keltett benned, miket még csak nem is ismertél addig. Elhatároztad, miképp megszerzed őt, kerüljön bármibe is, így hát megszálltad a nőt, aki megérinthette, megcsókolhatta azt a valakit, akire te olyan nagyon vágytál. Még csak bűntudatod sem volt miatta, hiszen elég ideig figyelted őket ahhoz, hogy megállapítsd, a nő meg sem érdemli a kiszemeltedet. Évekig vele élted a normális, emberi életet, csak és kizárólag akkor tértél vissza az otthonodba, mikor szükséges volt, s akkor sem maradtál sokáig.
℘ A férfi végül egy betegségben hunyt el, te pedig végig mellette voltál. Ahogy tudomást szereztél arról, miszerint életed szerelme a pokolba került, megpróbáltad őt kimenteni, ám mivel ez kihágásnak számít, büntetésül elveszítetted az egyik farkadat. Ráadásképp pedig még az akciód sem volt sikeres, a férfi lelke az alvilágban ragadt, neked pedig el kellett fogadnod a halálát.
℘ Azelőtt egy életvidám nő voltál, aki imádta az életet, egy igazi energiabomba, a történtek után viszont nem csak a lelkesedésed csappant meg. Az életkedved egy részét is elveszítetted, s bár kifelé nem mutatod a szenvedésed, megváltoztál, talán egy kicsit meg is keseredtél. Minoru végig melletted állt, akkor is, mikor odafönt éltél, s a hibád ellenére sem fordult el tőled. Támogatott, segített, nem hagyott magadra. Emiatt még szorosabb kötelék alakult ki köztetek, talán az évtizedek alatt valami más is kialakult? Egy biztos; másképp nézel rá, mint előtte.


℘ Megszállás ℘ E szint ℘ Te és Minoru női halandót vagytok képesek csak megszállni, férfit nem. Ilyenkor az eredeti lélek ott lapul a testben, elnyomásban, s bár próbálhat küzdeni, nem győzedelmeskedhet a rókák, azaz a ti hatalmas erőtök miatt. Az alany elveszíti a teste és elméje felett az uralmat, s bár egyesek látják mindazt, ami történik, nem tehetnek semmit. Az esetek többségében a halandó nem emlékszik semmire, mikor magához tér, csupán olyan érzése van, mintha egy hosszú álomból ébredt volna. Minden egyes megszállás végeztével egy fehér gömböt kaptok, ami őrzi az adott alakban megélt emlékeket, pillanatokat, amiket később vissza is nézhettek.