"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
-Nem célom összetűzésbe keveredni veled, ugyanakkor kíváncsi lennék hogy melyikünk kerülne ki győztesként egy ilyen vitából.- Gúnyos mosolyra húzom ajkaimat. Ugyan a józan eszem azt diktálja hogy kerüljek el bármi féle összetűzést nem csak vele hanem a pokol többi urával is, a kijelentését mégis egyfajta kihívásként élem meg. A halandók világában azt hiszem erre mondják azt hogy "fogd meg a söröm". -Még jó hogy így gondolod, mert nem igazán lenne kedvem kicsi a rakást játszani, főleg a véresebbik fajtából. Mostanában amúgy is sokkal több a meló amióta szabadon lehet járni kelni a kapun...- Nem titkolom a nemtetszésemet, két szempontból sem. Az egyik, ha esetleg ő vagy bárki más egy ujjal is hozzáérne egyikünkhöz, természetesen úgy értem abból a szempontból hogy kárt tegyen bennünk, a másik addig nem nyugodna amíg teljesen ki nem veri az illetőből a szuflát. Sűrűn gyilkoljuk egymást Hikaruval, de még jobban szeretünk másokat gyilkolni ha egymás testi épségéről van szó. A testvéri szeretet már csak ilyen. -Na de kérlek, ne akarjuk rám fogni az egészet. Ha a dicsérő szavakat és az italt veszem alapul, én is joggal gondolhatnám hogy az elsődleges célod nem a tárgyalás volt hanem az én elcsábításom csupán azért hogy kipróbálhasd milyen egy rókával.- búgom a fülébe tettetett sértettséggel. Ami igazából nem is annyira tettetett. Persze, stratégiai szempontból nekem is jól jön ez a kis affér, hiszen fontos információkhoz juthatok általa, ugyanakkor ha kiderülne hogy a gondolatmenetem igaz, az mégiscsak sértené az egómat, ráadásul eléggé. Hogy miért azt én magam sem értem mert soha nem érdekeltek az ilyen dolgok de ez nagyon is zavar... Jelenleg viszont nem engedhetem meg magamnak hogy ilyenekkel törődjek, ezért, miközben egyik kezemmel a kielégítésével foglalatoskodok, újból megcsókolom, szinte követelőzve. -A tiéd vagyok...- suttogom az ajkai közé, ezúttal viszont esélyem sincs a gondolataimba merülni. Ahogy megérzem magamban az ujját, teljesen elvesztem a maradék józan eszemet is. Sejtem mire megy ki a játék, de azt kell hogy mondjam, nagyon is élvezem. Mi tagadás, profin csinálja, persze pár évezredes tapasztalattal könnyű. Apró nyögésekkel jelzem neki hogy jó úton jár, közben akaratlanul de elengedem és mindkét karommal ölelem. Hangosan adom tudtára hogy sikeresen megtalálta a legérzékenyebb pontomat és úgy kapaszkodok belé mintha az életem múlna rajta. Amikor újra magamban érzem az ujját, a hátát kezdem karmolni, persze nem durván. -Mit szólnál ha valami mással is felfedeznél, nem csak az ujjaddal?- Nem teszem hozzá hogy mivel, mert egyrészt magától értetődő, másrészt ezzel egyidőben kezem újra visszatéved a férfiasságához, de csak futólag érintem, hogy ezzel is még jobban felcsigázzam. -Akarlak...- suttogom a fülébe, remélve hogy ezáltal ő is elveszti az eszét ahogy az imént én is.
- Nem mintha versengést óhajtanék kerekíteni ebből, de te pedig jobb, ha tudod, hogy az előtted álló fődémon makacsságban verhetetlen. Egyéb dolgok mellett persze.- még a kacsintását is leutánzom mondandóm mellé, amivel mégis sikerül megteremtenem a versengés atmoszféráűját, de ezt inkább nevezném baráti dominancia harcnak. Ő az ellentmondás mesterségét mondja magáénak, míg én a kitartással teszem ugyanezt. A kérdés csupán annyi, hogy melyik kívánja jobban a hatalmi pozíciót. Én eléggé. Vagyis... ami őt illeti. Akarom, és ezt nemsokára éreztetni fogom vele. - Nincs miért aggódnia, nem azzal a szándékkal jöttem ide, hogy ártsak a húgicájának. Vagy akárki másnak, ami azt illeti.- második mondatomat fontos kiegészítőnek tartom, olyasminek, amit érdemes letisztázni, és nem csak azért, mert ez az ő otthona, az ő birodalma és ebből kifolyólag az ő szabályai is egyben, melyeket tiszteletben tartok, hanem mert ugyanezt tenném akkor is, ha a kastélyomban került volna sor erre a találkozásra. Nem óhajtok ellenségeskedést kovácsolni ebből a jól induló ismeretségből és ez nem egyedül őrá igaz, hanem a testvérére ugyanúgy. Túlzás volna azt állítani, hogy a védelmemet élvezik, tekintve, hogy a rókák messze nincsenek rászorulva, de lényegében mégiscsak erről van szó. Nincs mitől tartaniuk. Nem az én személyemben, legalábbis. - Lekötelezel.. habár, azt nem tudom neked megígérni, hogy minden egyes darab egészben fog lekerülni rólad, ezért előre is elnézésedet kérem. A másik oldalról nézve, magadra vess, ilyen ruhában még azt is gondolhatnám, hogy végig az én elcsábításom volt a terved. Ami egyszerre szexi és ördögi.- olyasmi, amit én is tennék, de ezt már nem teszem hozzá. Nem is lenne rá sok esélyem, mert ahogy egyre keményedő tagomon simít végig, szavak helyett forró leheletem az egyetlen, ami kiszökik ajkaimon egy jóleső torokhang kíséretében, amit leginkább egy fenevad elégedett mordulásához lehetne talán hasonlítani. - Mondd ki újra...- lehelem a kettőnk közötti térbe, szenvedélyes birtoklási vággyal, amit csak tovább fűt bennem, hogy kezét már közvetlenül érzem magamon és ettől némileg el is veszítem a fejem. - Hallani akarom! Két dologra is vonatkozik, amit mondok. Egyfelől azt akarom hallani, ismét, hogy kimondja, az enyém és csakis az enyém, hallani akarom, hogy tudja, birtokba fogom venni és nem fogok megállni, míg a teste és az elméje egyaránt meg nem hajol a gyönyörnek, amit nyújthatok neki, amíg át nem adja magát teljesen, és, reményeim szerint, minél hangosabban. - Lássuk csak...- egyik ujjam lassan, finoman tapogatózva hatol be a testébe, míg a mellette lévő kívül folytatja simogatását, néha-néha jobban nekipréselődve. - ... meddig tudlak hajtani, rókám.- lassan kezdem az ujjam mozgatását, óvatosan, szinte araszolva, de ahogy beljebb csúsztatom, be is hajlítom kissé, hogy az idegeit húzzam. Érdekel, mikor kezdenek el remegni nekem formás lábai, illetve tovább is tapogatózok, hogy megtaláljam legérzékenyebb pontját. Ehhez jön kapóra a személyes mágiám, drága Hikarim a hatására kénytelen lesz elbűvölő hangjával jelezni nekem, valahányszor közel járok hozzá, és, természetesen azt is, ha megtaláltam. Mohó vagyok, valóban, de most, nem akarok elsietni semmit. Nem, tényleg őt akarom. A lényét, az egészét. Ezért nem húzom vissza ujjamat egy pillanatra sem, csak araszol beljebb, és, ha az a keresett pont meglett, akkor húzom csak kijjebb, hogy egy lökéssel vissza is csúsztassam. Mert, most nem én vagyok a lényeg. Hanem, az a királynő, aki előttem van.
-Elég nagy bátorságra vall ez a kijelentés. Azt bizonyára te is tudod hogy ellentmondásban és vitatkozásban mi rókák szinte verhetetlenek vagyunk.- rákacsintok és ezzel egyidőben ajkaim széles mosolyra húzódnak. Nem mondom hogy vitába szállni egyikünkkel felérne egy öngyilkossági kísérlettel, de a személyiségünkhöz hozzá tartozik hogy akár a végletekig is elmegyünk hogy megvédjük az igazunkat és ezt általában az erőszakosabbik módon tesszük meg, nem véletlen tehát hogy bár nem vagyunk vezetők, személyünket pokolszerte tisztelet övezi. Egy szó mint száz, úgy látom Aglarnir szeret veszélyesen élni, ami persze nem feltétlenül baj. -Egy szóval sem mondtam hogy keresztezniük kellene egymást, csupán már az elején kifejeztem a nemtetszésemet a dolgok egyik lehetséges kimenetele iránt. Nos, a férfirókával fején találtad a szöget. De nem kell aggódnod, a fivérem most távol van, szóval a találkozónkat garantáltan nem fogja megzavarni senki. De azt is tudnod kell hogy túlságosan is védelmező tud lenni ha a hugicájáról van szó.- Akármennyire is működik közöttünk a kémia már most, bolond lennék ha csak úgy egyből fejest ugranék a dologba. A legfontosabb mindig az hogy lefixáljuk meddig mehet el a másik, bármiről is legyen szó. -Most hogy mondod, már amúgy is kezdett melegem lenni benne... Ne aggódj, a többit természetesen meghagyom neked.- Gyorsan le is kapom a dzsekimet, cseppet sem foglalkozva azzal hogy a berendezésen vagy a földön landol-e. Amúgy is csak azért vettem fel mert ment a ruhámhoz, különösebb célt nem szolgált, most meg már teljesen feleslegesen maradna rajtam. Ahogy nyelve az ajkaimhoz ér újra elmosolyodok. Véletlen volt vagy sem, tetszik a dolog úgyhogy heves csókkal reagálok. Ahogy nekem, úgy feltételezem hogy neki sem a finomkodás az elsődleges célja. -Jelen pillanatban? Csakis te, Aglarnir, és ami kettőnk között történni fog.- A csókot csakis addig szakítom meg amíg ezeket kimondom, valamint hogy mélyen a szemébe nézhessek. Komolyan gondolom amit mondok, csakis ő érdekel, senki más. Különösen hamar sikerült felszítania a tüzemet, ami nem tudom hogy a személyes mágiájának tudható be, vagy csak szimplán régen volt légyottom bárkivel is. Amúgy leginkább mindkettő, de ez most igazán nem fontos. Jóleső bizsergés fog el ahogy megérzem keménységét és egyik kezemmel azonnal felfedező útra indulok. Ujjaimmal többször végigsimítok férfiasságán, de csak szépen lassan, hogy ezzel is egy kicsit húzzam az agyát. -Ó, hidd el hogy én sem érem be kevesebbel. - A pokol fennállása óta a bujaság főurának megszámlálhatatlan partnerrel volt már dolga, de remélem azért tudok neki némi újdonságot mutatni. Temperamentum terén biztosan. Egyre jobban kezdek begerjedni, de erre valószínűleg magától is rájött már miközben ujjaival tevékenykedik. Tényleg nagyon profi, ezt el kell ismernem. Gondolatmenetemet a ruhám anyagának reccsenése szakítja meg, de nem foglalkozok vele. Egyrészt mert én vagyok itthon, másrészt meg amúgy sem terveztem ma már sehova sem kimozdulni. Újabb nyögés hagyja el a számat ahogy nyelve a mellemet érinti, és az is lehet hogy kissé csúnyán nézek rá amiért nem fejezi be a mozdulatsort. Ez azonban nem marad így sokáig, én pedig lecsukott szemekkel, alsó ajkamba harapva élvezem. A megszólításra nem válaszolok azonnal. Nem mintha nem hallottam volna kristálytisztán, de éppen a nadrágját tartó övvel és a gombbal vagyok elfoglalva, és csak azután nézek rá hogy ezzel végeztem. -A tied vagyok...- Ezzel egyidőben én is kezelésbe veszem őt, ezúttal a nadrágjától félig meddig megszabadítva. Nem érdekel most se a királynő, se a hatalmi játszmák, önző módon csakis a testi örömöknek szentelem a figyelmem, a többi ráér később is.
- Cseppet sem. Inkább azt akarom mondani, hogy még a rókák között is különleges vagy és kész vagyok veled vitába szállni bármikor, ha esetleg úgy döntenél, hogy megpróbálnál ellent mondani.- nem célom az önbecsülését célba venni, főleg úgy nem, hogy tényleg nincs rá semmi okom. Találkozónk célja az volna, hogy egy oldalon álljunk, nem pedig az, hogy sebezhető pontot, kihasználható fogást találjunk a másikon. Meglehet.. más szempontból nagyon is szívesen találnék rajta fogást. Mellesleg, nem vagyok olyan ostoba, hogy ne tudjak a rókák heveny, impulzív természetéről és az ő tüzük nem olyasmi, amit bármely pillanatban kész volnék próbára tenni csak azért, mert nincs jobb dolgom. Ugyanakkor, ez nem egyenlő azzal, hogy nem is ízlelném meg a tüzét. - Nem látom be, hogy terveinknek miért kellene keresztezniük egymást, mi több, szerintem képesek lennénk harmonikusan, összehangoltan együtt dolgozni. Ezt értem a hosszútávú partnerségünk alatt. Természetesen, amennyiben te másra gondoltál, velem lehet tárgyalni. Csak aztán nehogy bujkáljon odakint egy férfiróka, aki ettől felkapja a vizet.- kacsintok a megjegyzés mellé, két okból is. Az egyik az, hogy tudom jól, nem kapcsolati értelemben kérdezett rá a dologra, a másik indok pedig az, hogy még ha ez így is volna, és (persze, ne legyen így) mégis volna egy másik róka a "fészekben", azért aligha volnék az a könnyedén megijedős fajta. Okkal vagyok fődémon és nem esek kétségbe csak úgy. Mellesleg, létezésem évezredei alatt nem egyszer történt már meg, hogy megpróbáltak eltávolítani a képből. Az eredmény? Nos, még mindig én uralkodok. És, míg ez rajtam múlik, jó sokáig így is fog maradni. - Például enélkül a felső nélkül.- bökök mutatóujjammal az anyag felé, majd egy mosollyal megtoldom mondandómat: - Mondanám, hogy anélkül is, amit azalatt viselsz, de a világért se akarnék telhetetlennek tűnni, attól majd megszabadítalak én.- merje bárki azt mondani rám, hogy nem vagyok előzékeny! Olyannyira, hogy amikor újra megnedvesítem az ajkaimat, meglehet, hogy nyelvem hegye az ú ajkait is érinti, tekintve közelségünket. Ez természetesen csak figyelmetlenség és egyáltalán nem a helyzettel való visszaélés. - Valóban? Akkor ki érdekel? Csókjából elég egyértelmű és ezt nem mulasztom el viszonozni, hadd érezze a kölcsönösséget, mégis.. hallani akarom. Hallani akarom, ahogy bársonyos hangja tőlem válik rekedtessé, hallani akarom, hogy egész bensője megremeg és én vagyok az, ki ennek a hullámait kontrollálja. Ahogy lábai összekulcsolnak és én hozzápréselődök, nehéz volna eltitkolnom, hogy milyen hatással van rám, ugyanis határozott keménységemmel simítom az ölét. - Jó...- elhalkulok és szavaim szinte sóhajokká válnak, mikor nyakamat csókolja, ezen a ponton aligha érdekel az ingem. Különben is, annyi van még a kastélyomban, hogy aligha számít ennek az állapota. - ... mert te is tudod, hogy nem fogom annyival beérni!- nem bizony, és ezzel egyidőben elkezdem őt először csak apró mozdulatokkal cirógatni a lábai között. Hagyom érvényesülni hatalmamat, hogy a szokásos kéjes rezdüléseket még fel is erősítse mivoltom, ezzel hajszolva rókámat egy mámorítóbb stádiumba. Persze, nem kívánom elsietni. Csak azt akarom hogy veszítse el a fejét. Méghozzá eléggé ahhoz, hogy miközben forró pontján ténykedik az ujjbegyem, alig érezze, hogy szabad kezem szakítja a felsője anyagát (upsz!) és mielőtt leszúrhatna érte, ajkairól lecsússzak az így fedetlenebbé és védtelenebbé vált mellére, melyet egy hosszú nyelvcsapással üdvözlök, kínosan ügyelve rá, hogy a bimbót ne érintsem, így kínozva őt. - Mmmm... - elégedett, jóleső morgást hallatok és hozzányomom ujjamat odalent, miközben nyelvem hegye futólag az eddig érintetlenül, magányosan hagyott pontot fésüli át. - Rókám... - mintegy megerősítés miatt suttogom keblére. Azt akarom, mondja ki, hogy így van. És ezért, ajkaim közé préselem mellbimbóját.
-Ezzel most azt akarod mondani hogy csak egy megbízhatatlan ravaszdi róka vagyok? Nem igazán szeretem ha a vendégeim érkezés után nem sokkal már sértegetnek is.- felvonom a szemöldökömet és elég szemrehányóan nézek rá. Értem én a viccet, csak nem szeretem. Persze ha én sértegetek valakit az teljesen más, de csak azért mert azt magam csinálom. Feltételezem Aglarnir ezzel csak teszteli hogy meddig mehet el pimaszság terén. Míg a szexuális irányultságú megjegyzésekben teljesen partner vagyok, a saját érdekében jobb ha az önbecsülésemet nem próbálja meg sértegetni mert akkor kénytelen leszek idő előtt kivágni az ajtón. Ezt persze nem szeretném, túlságosan is kellemes látványt nyújt. Hogy indokolatlanul gyorsan felkapom a vizet? Rókáknál sajnos sűrűn megesik az ilyesmi. Jót mosolygok azon hogy a mondatát csak részletekben tudja befejezni. Nagyon is élvezem hogy a szemeivel jóformán felfal, és hogy még jobban felcsigázzam, amikor a ruhám aljához érek "igazítás" terén, egy kicsit feljebb húzom az anyagot a kelleténél, teljesen véletlenül pont akkor amikor a pillantásával csípőm környéke alatt járva megnyalja az ajkait. Furcsa hogy mennyi véletlen egybeesés történik itt hirtelen. -Igazából ha erre kérnél, valószínűleg süket fülekre találna a kérdésed.- akármennyire is jóképű, nagyon szépeket mond és legszívesebben most azonnal leteperném, meghasonulni viszont nem fogok senki kedvéért. -Pontosan mit is értesz az alatt hogy hosszútávon is partnerek lehetünk? De valóban, ellenségek nem vagyunk és ez így is maradhat, feltéve ha nem szándékozol átverni.- Persze ilyet mondani egy mondani egy démonnak őrültség, de még mindig nem felejtettem el hogy Katherine egyik hűséges kiskutyája, és nagyon remélem hogy nem szándékozik azzal próbálkozni hogy átállít a hárpia mellé mert abban az esetben megismerheti mérhetetlen dühömet. Mivel sosem voltam jó ezek leplezésében, gondolataim az arcomra vannak írva, de ahogy leveszi a zakóját egy kicsit megenyhülök. Megenyhülök, de észben tartom az előbbieket. -Illetlen vagy sem, kíváncsivá tettél. Szóval, mi nélkül látnál szívesen?- Pimasz módon közelebb hajolok hozzá és egy kicsit megemelem az állát, pont annyira hogy ajkaink szinte összeérnek. Figyelmesen hallgatom ahogy a hozzá tartozó démonról, hűségről és jutalomra várásról beszél, de kezdem már nagyon elveszíteni a türelmemet... A kifejezés jó értelmében, természetesen. -Ezer pokol, rohadtul nem érdekel most a démonod.- Ajkaimat újból az övére tapasztom és teljesen átadom magamat a pillanatnak. Jelenleg nem érdekel semmilyen hatalmi játszma, azokról ráérünk majd utána is értekezni. Ahogy a fenekembe markol, válaszul az ajkába harapok, majd pedig készségesen hagyom hogy az asztalra ültessen. Amikor ez megtörténik, lábaimat átkulcsolom a derekánál és így húzom magamhoz amennyire csak lehet. -Biztos vagyok benne hogy igen, démonom.- Szándékosan használom ugyanazt a hangsúlyt és kifejezésmódot mint ő. Karjaimmal elengedem őt, de kizárólag azért hogy nekilássak kigombolni az ingét. Amikor ujjai feljebb csúsznak a combomnál, kéjes nyögés és morgás kombinációja hagyja el a számat, ökölbe szorítom a kezeimet és nemes egyszerűséggel letépem róla az inget. -Upsz...- elmosolyodok és kárpótlásul újra megcsókolom, majd áttérek a nyakára, gyengéden harapdálom, remélve hogy nem vette túlságosan zokon az előbbi incidenst.
- Ebben nincs mit vitatni, leszámítva persze az "amilyen nem vagyok" részt, abban azért találok némi kifogásolnivalót, de tekintettel arra, hogy te látsz engem vendégül, nem pedig fordítva, hagyom szó nélkül elsiklani a dolgot. Hoppá, úgy fest, hazudtam!- kapom kezemet a számhoz némi teátrálissággal fűszerezve az eddig nyugodt stílusomat, ha már egyszer mégsem sikerült teljesen, száz százalékosan szó nélkül hagynom az ellenvetését. De hát, démon volnék, ugyebár, így az ilyen, s ehhez hasonló apró füllentések mondhatni, hogy a lényünk részét képezik. Esetemben egy aprócska szegletét, a többi, jelentősebb területét mivoltomnak átadtam egyéb erényeknek, melyek általában fontosabbnak bizonyulnak démoni sakkjátszmámban. - A jót még meg tudom ígérni...- elvégre a jó, mint olyan, meglehetősen szubjektív megjelölés, mindenkinek más jelent, jelen esetben ráadásul még kontextusában sem tiszta, hogy egészen pontosan mivel kapcsolatban is várja el tőlem azt a bizonyos "jót". Mindenesetre vannak területek, amiben képes vagyok biztosítani ezt, így ígéretem egyáltalán nem nevezhető pusztán gondosan egymás mellé helyezett üres szavaknak, melyek nem ígérnek többet illékony illúzióknál. - ... ami a "kis részt illeti...- végigkövetem tekintetemmel a testén végzett simítást, hagva időt pillantásomnak, hogy alaposan bejárják vonalait, szinte falva minden porcikáját. Nem, nem rejtem véka alá, hogy levetkőztetik szemeim. Ahogy azt sem, hogy kimondottan felcsigáz a látvány. - ... nos azzal már adódhatnak problémák.- fejezem be ajkaimat, ügyelve arra, hogy mintegy záró akkordként még az ajkaimat is megnyaljam. Apró visszavágás ez részemről, ha már egyszer az iménti mozdulatával felettébb nyugtalanná tett. Óh, hogy éppen a combjain siklott fel a tekintetem, egy bizonyos pontnál állva meg, mikor nyelvemmel nedvesítettem az ajkaimon? És ráadásul a szeme láttára? Mit mondhatnék.. történnek véletlen egybeesések. - Nem is kérnék tőled olyat, hogy olyannak mutasd magad, amilyen nem vagy, méghozzá olyasmiben, amiben nem is éreznéd jól magad. Az őszinteséget ennél többre értékelem, főleg ha számításba vesszük annak lehetőségét, hogy akár hosszútávon is partnerek lehetünk. Abban már mindenesetre kiegyeztünk, hogy ellenségek nem vagyunk. Akkor sem, ha az eddig elmulasztott találkozás talán efféle képet festhetett le. Ezt pedig valóban, őszintén így is gondolom. Meglehet, a Királynő ellen szervezkedik, amibe az én egyik démonom is belekerült, ám ennek ellenére nem kötöm az ebet a karóhoz, hogy nekünk márpedig minden áron ellentétes oldalon keljen állnunk. Mindenből kihozható egy bizonyos maximum, még egy ilyen helyzetből is, csupán közös pontot kell találni hozzá. - Ezen gyorsan segíthetünk.- szavaimmal egyidőben már kanyarítom is le magamról a zakót, hogy aztán finoman a hozzám legközelebb eső szék támlájára helyezzem. - Ha úgy érzed, ezzel gördülékenyebbé válik a tárgyalásunk, örömmel segítettem.- közlöm, de nem mulasztva el a lehetőséget, hogy ugyanolyan pimasz módon vissza is vághassak. - Megmondanám, én mi nélkül látnálak szívesen, de illetlen volna ez egy ilyen... üzleti ügyben. - újabb gondosan megválasztott szóhasználat. Messze nem az üzlet jár a fejemben, és nem vagyok rest kézenfogni őt, hogy bevezessem eme mentális képbe. - Valóban ritka érték manapság az a hűség, melyet ő tanúsított, legfőképp egy ilyen környezetben, mint a mienk, de nincs kétségem afelől, hogy csupán jutalmat várva cselekedett. Esetleg rangbéli előrelépésben reménykedett. Ez a két fő indok, amire egyből gondolni tudok, de olyan részlet ez, mely már jelentőségét vesztette. Mohóságára készségesen válaszolok, nyelvem együtt jár táncot az övével, uralmat követelve magának, mialatt én úgy húzom magamhoz, hogy érezhessem a nekem préselődő kebleit, kezem pedig végigszánkázhasson gerincének vonala mentén, meg sem állva formás fenekéig. Ott aztán megállapodik, mielőtt belemarkolna. Mintegy felhívás: lássuk hát, ki nyeri a hatalmi harcot. A magam részéről nem kívánom a véletlenre bízni a dolgot, ha hagyja, megemelem testét, csókunkat meg sem szakítva közben, hogy az üveget és poharakat gyengéden arrébb tolva az asztalra ültethessem. - Vajon ki tudok még csalni pár olyan nyögést, mint az előbb, rókám?- direkt megnyomom a birtokos megnevezést, úgy időzítve, hogy tenyerem mohón simítson fel szavaim alatt a combján, ahol újabb, gyengéd szorítás éri, hadd érezze csak a birtoklási vágyat. Ahogy azt is, hogy bolond volnék beérni a nyögéseivel. Annál sokkal többet akarok. Meglehet, emiatt feljebb, illetlenebb helyre is kószálnak ujjaim egy-egy futó simítás erejéig.
From: Aglarnir
654 szó❖ Like ships ❖ sikíts, ha nem jó.. meg.. amúgy is
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Szer. Ápr. 01, 2020 8:38 am
To: Aglarnir
let's play a game
-Ha olyan lennék mint amilyen természtesen nem vagyok, akkor most azt mondanám hogy ez amúgy is így van.- Hozzá tehetném hogy esne rám a plafon, de hát fajtánk különlegesnek számít a maga nyolc egyedével, tehát ez nem csak nagyképű és üres fecsegés. -Ha jó kis démon leszel akkor ígérem hogy bővebben is megismerkedhetünk.- rákacsintok és ezzel egyidőben mindkét tenyeremmel végigsimítok a mellem vonalán, majd a derekamon és a csípőmön, mintha csak a ruhámat igazgatnám, de ez szintén amolyan felhívás a keringőre. -Tudod hogy én a diplomáciában nem sok örömömet lelem, így hát nem is engem tükrözne ha úgy öltöznék fel. Amúgy meg minek takargassam amim van? Megjegyzem szívesebben látnálak zakó nélkül.- Hogy én pimasz lennék esetleg? Teljes mértékben, de jelen esetben csupán partner vagyok a flörtölésben mert úgy gondolom hogy ez a későbbiekben még előnyömre válhat. Meg hát tényleg szívesen látnám zakó nélkül... meg minden más nélkül, bár gyanítom ezzel ő is így van velem kapcsolatban. Igen, legszívesebben mindent letépnék róla, de akármennyire is vonzónak találom, ezt a luxust nem fogom megadni neki, hagyom hogy ő kezdeményezzen, elvégre ő keresett meg engem és nem fordítva. -Hát látod, nem értékelik sziporkázó személyiségem.- a hatás kedvéért még az ajkaimat is lebiggyesztem. Nem mintha zavarna hogy nem ugrál körül a pokol minden egyes lakója, sőt örülök is neki, hiszen mindig is a magányos farkas típusba tartoztam, pontosabban magányos róka. Az egyetlen akit hosszú távon elviselek az a fivérem. Mondjuk azt is hozzá kell tennem hogy démon legyen a talpán aki engem hosszú távon elvisel. -Ha a mai találkozónk jól alakul, garantálom hogy még sokszor boldogíthatjuk egymást.- kacér mosolyt villantok felé. Tény hogy a kijelentésem mögött az a gondolat áll hogy a többszöri találkozásokat akár előnyömre is fordíthatom, de nem rohanok ennyire előre. -Bevallom eléggé meglepett érkezésed híre. Nem is a látogatásod, sokkal inkább a kudarc esett rosszul, de Darius lojalitása kétség kívül értékelendő.- Mindig is rosszul kezeltem a kudarcot, és Aglarnir örülhet hogy nem épp a dühkitörésem közepette érkezett mert lehetségesnek tartom hogy ő is kapott volna belőle. Igazán nem lett volna szerencsés így kezdeni az első találkozásunkat. Ahogy ajkai a tenyeremet érintik, újból megborzongok. Ha nem róka hanem valamilyen macska féle lennék akkor most biztosan dorombolnék. -Megértem én, bizonyára nem lenne kellemes rendre parancsolni a lázongókat.- Azt nekem is be kell látnom hogy fordított esetben én sem repesnék az örömtől ha bármilyen formában is veszélyben érezném a pozíciómat. Még jó hogy nekem ilyen problémám nincsen. A csókra a nyakamon nyögök egyet, hátam pedig megfeszül. Ezzel tökéletesem elárultam magamat, már biztos hogy nem tudom sokáig játszani a kősziklát, és biztos vagyok benne hogy ezt ki is fogja használni. Kérdésére csak bólintok és kíváncsian várom mit fog tenni, és nem is kell rá sokat várnom. Amint ajkaink összeérnek, felszínre tör belőlem minden vágy amit eddig próbáltam elfojtani, úgy érzem mindjárt felgyulladok. Átkarolja a derekamat, én pedig válaszként átkulcsolom a kezeimet a nyaka körül, egyúttal visszahúzom, nem engedem hogy csak futó csók legyen. Erőszakosnak tűnhetek, de úgy döntött hogy partner lesz a rókatáncban, akkor hát megkapja.
- Ha megengeded nekem ezt a megjegyzést, sokakkal szemben érezheted ám magad kivételesnek. Csak remélni tudom, hogy eme különlegességnek több rétegét is megismerhetem az előttünk álló időben.- mivel eddigi pimaszabb kétértelműségeim miatt sem képelt fel, nem vagyok rest továbbra is fenntartani ezt az attitűdöt. Főleg úgy nem, hogy szavaiból és testbeszédéből még némi provokációt is kiérzek, márpedig sosem voltam az az illető, aki megfutamodna ilyesmitől. Kész vagyok én a táncra, főleg, hogy különlegesnek tekintem már a megnyilvánulását is. Illetve, nem fogok hazudni, mikor azt mondom, hogy a rókák egyikét bizony szívesen látnám oldalamon a birodalmam élén. Őt.. kit akarok áltatni, őt különösen. De ehhez kell a körültekintés, a megfelelő diplomáciai eljárás. És mivel partnernek tűnik eme játékban... - Ez inkább rólad mondható el. Bár, a ruhaválasztást illetően, a tökéletesség mellett egyben a fantázia ingerlését is sikeresen megcéloztad. Már ami a ruhák... nos, hollétét illeti. Igencsak galád húzás ez egy üzleti ügyben érkező fődémonnal szemben. Még a magadénak is mondasz.. ejj, ejj, a végén még úgy fogom gondolni, hogy lázadás helyett elcsábítást forgatsz a fejedben. - az egész felháborodás részemről természetesen csupán megjátszott, részét képezi a teátrális viselkedésformának, amit általánosságban az üzletkötési sakkjátszmák megkövetelnek. Azzal a különbséggel, hogy jelen alkalmat cseppet sem tekintem annak. Nem általános, s meglehet, még csak nem is az üzletkötés áll a fókuszban. Ezt megerősítheti az, hogy szavaim, csakúgy, mint az előzőek, megint teljese mértékben őszinték. Fantasztikus az anyag, mi a testét fedi, kiemelve csodás idomait, ám még jobb néven venném, ha a földön heverne. Ha rajtam múlna, darabokban. Persze, ez szükséges áldozat volna, de mivel mégis határozott indítékkal érkeztem ide, muszáj vagyok fókuszálni. Mindegy, mennyire nehéz. Mindegy, mennyire nem akarok. - Akkor bolondok, elvégre fogalmuk sincs, hogy mit hagynak ki. - ezt ráadásul megerősítem, mikor hozzáteszem: - Magam is abban reménykedek, hogy még sok ilyen alkalmunk lesz. -kiemelem a sok számnevet, miközben nem mulasztom el a lehetőséget, hogy lepillantsak az ajkaira. - Mi lett volna abban az izgalom? Így legalább fenntarthattam a kíváncsiságodat, hogy ellenségként, vagy szövetségesként érkezek-e. - amely kétely egyébként el is oszlik, amikor érintése hatására lehunyom a szemeimet egy pillanatra, majd lassan oldalra fordítom a fejemet, hogy így ajkaim Hikari tenyerét érinthessék. - Nem csupán arról van szó, hogy a mozgalmadhoz csatlakozó démonok önszántukból vagy kényszer hatására teszik-e azt, amit tesznek. Ahogy az is mellékes számomra, hogy ki a valódi célpontot. Mivel megérted, hogy vannak tényezők, amiket számításba kell vennem, nyilván megérted azt is, hogy szeretnék biztosítékot az én birodalmamat illetően. Ez az egyik lényerg. De.. csak az egyik. Ezért, mikor közelebb hajolt, kezéről lassan elhúzom az enyémet, hogy ujjaim hajzuhatagát simíthassa félre, miközben választ súgok neki: - Nem is Darius miatt vagyok itt. - úgy mozdulok közelebb, mintha az arcára kívánnék egy csókot lehelni, s részben így is van, ám megengedem magamnak azt a luxust, hogy időközben lejjebb csússzak és inkább a nyakát csiklandozza a futó csók, remélve, hogy ezzel még tovább szítom tüzét. Mintha csak azt mondanám: "Gyerünk, rókám, add meg magad!" - Alig várom! - egy pimasz megjegyzés az előttünk álló estét illetően. Majd, miután koccintottam vele és kortyoltam egyet az italból, leteszem a poharat az asztalra. - Megengeded, hogy megmutassam a különlegességét? - ha igenlő választ kapok, gyengéden közelebb húzom, és végig szemeit fürkészve ajkait veszem célba. Amint összeforrnak, az enyéim érintésétől lesz aktív az ital mágiája. Semmi extra bódító hatás, csupán azon vágyakat növeli meg, melyek már amúgy is az egyénben lapultak. Ezzel kívánom meghatározni, mely irányba megy majd hosszútávon találkozásunk. De ugyanakkor reménykedek benne, hogy az nem az ellenséges mércében landol majd. Mindazonáltal csókom gyors, futó érintés a száján, kóstoló a hívogató szirmokból. Közben (véletlenül, persze) átkarolom derekát, ujjaim még felsőjét is picit feltűrik és bőrén játszva várják a reakcióját.
-Ez esetben kivételesnek érzem magam amiért másokkal ellentétben megtisztelsz kedvességeddel.- Hazudnék ha azt mondanám hogy nem tetszik ahogy és bókol. Mi rókák hiú teremtmények vagyunk és különösen szeretjük hallgatni amikor dicsérnek minket... Ó igen, nagyon is működött és ezt egy határozott pillantással adom tudtára. Különleges pillantás ez, vággyal teli és hívogató, amolyan felhívás keringőre, esetemben róka-táncra. Nem sok személy kapta meg tőlem eddig, de ahogy az ujjait még egy kicsit a derekamon tartja, a testemben olyan folyamatok mennek végbe amilyenekhez rég nem volt már szerencsém. Túl régen... -A ruhaválasztás, mint ahogy te magad is, tökéletes drága fődémonom.- Teljesen tudatosan fogalmazok úgy, ahogy. Bensőséges viszonyra utalok vele, arra hogy partner vagyok ebben a kis játékban. Hmm, az a zakó nem szükséges, akár le is vehetné... Nagy nehezen sikerül elhessegetnem ezeket a gondolatokat, legalábbis egyelőre. Nem engedhetem meg magamnak hogy ilyen hamar engedjek a csábításnak. Igen, partner vagyok a játékban de nem hagyom ilyen hamar nyerni. -Nem is gondolnád hogy milyen sokan vannak így vele.- És ezzel nem hazudok, hisz ahogy én is fenntartással viseltetek a pokol lakóinak nagy része felé, úgy ők is hasonlóképp vélekednek rólam. Mintha egy itallal kárt tehetnék bárkiben. Különben is, ha bántani akarnék valakit akkor inkább a fogaimra és karmaimra hagyatkozok. -Köszönöm a felajánlást, ha arra kerül a sor mindenképp élni fogok vele.- Tény hogy fajtársainkkal ellentétben fivéremmel képesek vagyunk hazugságra, de most igazat mondok. A fődémonok nem sokszor ajánlanak fel ilyesmit, úgyhogy ezeket a lehetőségeket mindig érdemes és valahol illendő is kihasználni, attól függetlenül hogy ki melyik oldalon áll. -Remélem is hogy nem ez lesz az első és egyben utolsó üveg ital amit közösen fogyasztunk el.- Elsőre úgy tűnhet hogy vele ellentétben nem fogalmazok kétértelműen, pedig nagyon is. Mindketten tudjuk hogy az italozás előjátékként is felfogható. Amikor a hátsó szándékot említi, határozottan felmordulok és kissé el is húzódok. Idejön, játssza nekem a szépet meg a jót aztán közli hogy hátsó szándékok vezérlik? Bár egy szavam sem lehet, én magam is ezt a taktikát használom legtöbbször. Haragom azonban amilyen hamar jött, olyan hamar el is illan. Közelebb húzódok hozzá és úgy búgom kedves hangon a fülébe: -Pedig Darius nélkül is bármikor élhettél volna azzal a lehetőséggel hogy meglátogatsz.- Társai közül jópárral volt szerencsém találkozni az évek során, Aglarnir azonban valahogy mindig kimaradt a szórásból. Remélem nem veszi rossz néven hogy szabadon lévő kezemmel végigsimítok az arcán és cirógatom egy picit, közben pedig nagyon is élvezem ahogy a másik kezemmel babrál. -Ó, megértelek én, bizonyára nem repesel az örömtől hogy számításba kell venned ezt a lehetőséget. Viszont az én indíttatásaimat is meg kell értened, azt hogy nem tetszik amit a királynőd művel.- Szándékosan nem nevezem Katherine-t "királynőnknek". Képtelen vagyok egy olyan némbert így nevezni aki nem tiszteli évezredes törvényeinket. -Egyike vagyok a pokol őrzőinek, a munkaköri leírásomban az viszont nem szerepel hogy csak az újonnan érkezőktől kell megvédenem. Mentségemre szóljon, senkit nem kényszerítek, ha valaki csatlakozik a kezdeményezésemhez azt kizárólag önszántából teszi.- Az hogy netán hangot adnak az elégedetlenségüknek, nem hinném hogy az én hibám. A hiba ilyenkor mindig a felsőbb "vezetésben" keresendő, ezt azonban nem említem neki, nem szeretném magamra haragítani mindjárt az elején. Felvetésére, miszerint folytassuk kellemesebb témával csak kedvesen bólintok és hagyom hogy az asztalhoz vezessen. Furcsa felállás, végtére én vagyok hazai terepen de bevallom, kedvemre való. Nem késlekedek, én is megemelem a poharamat vele együtt. -Az el nem sietett találkozásunkra, valamint az estére aminek elébe nézünk.- kortyolok párat az italból majd elégedetten bólintok, jelezve hogy jó választás volt. Kíváncsian várom hogy mit tervez csinálni a továbbiakban. Nekem lenne pár igen szimpatikus ötletem...
- Őszintén szólva nem, de ez egy különleges alkalom, egy különleges személlyel. Mely időpont volna tehát alkalmasabb arra, hogy illő ajándékkal lássam el azt, aki megérdemli?- sazavim, különösképp a széles mosoly miatt, mellyel megtoldom, színtiszta nyájasság eredményének tűnhetnek, azonban mögöttük valódi őszinteség lapul, melyet nem is vagyok rest nyílt ténynek meghagyni azáltal, hogy nem szakítom el tekintetemet az arcától, különösképp szemeitől. Nem mindennapi az, hogy személyes tárházamból küldözgessek bármilyen ereklyét csak úgy, ezáltal szavaim tökéletesen igazak. Természetesen ettől még a pimaszság fekete lángjának fellobbanása nem marad el elmémből, s ezáltal jó eséllyel a pillantásom mögül sem, ugyanis kis szünet után így folytatom: - Tehát működött? - merő véletlenség, hogy míg ajkaim játékos módon felfelé görbülnek, a derekánál tartott kezem még egy tört pillanatig elidőzik, csak ameddig hagyom benne leülni a kérdést és ameddig a haloványan, de azért megérezhető rezzenést, borzongásának bizonyítékát kiélvezem ujjbegyeimen, teste hőjével együtt, melyet, ha csupán leheletnyit, remélem sikerült növelnem. - Ó, csakugyan? Tetszik? A teljes fehér amolyan kísérletezés a részemről... az alkalomra való tekintettel. - simítok végig a makulátlan zakómon, kisimítva rajta a nem létező ráncokat, de ez a mozdulat csak azért szükséges, mert így rajta tarthatom a szememet, kiélvezve azt, ahogyan végigmér, és meglehet, futólag, magam is így teszek ővele. Nem túloztam akkor, amikor különlegesnek neveztem. Való igaz, csak most találkoztunk, mégis úgy érzem van benne, az aurájában valami egyedi, megfoghatatlan. Valami, amitől jobban ki akarom ismerni a lényét, az elméjét. - Mégis ki lenne képes a társaságodban nemet mondani ilyesmire? - nem csupán azt igyekszek érzékeltetni vele, hogy a defenzív módszerekre nem lesz szükség, korántsem ellenségként érkeztem, de a már korábban megvillantott pimasz stílusomat is fenntartom azáltal, hogy az italra vonatkozólag kérdéssel felelek kérdésére. Éppen úgy, ahogyan ő tette velem az imént. - Ha ismersz ilyet, nyugodtan küldd el hozzám, és nem lesz rá többé gondod! - a kölcsönös bizalom elengedhetetlen a felek között, ha lehetséges paktumról vagy dolgok elsimításáról van szó, én pedig kész vagyok nyílt lapokkal játszani, amennyiben ő is. Felajánlásom, még ha komolytalannak tűnhet is, ennek mutatója. - Miért nem költjük hát el első közös kortyunkat arra koccintva, hogy többre is kerül még sor közöttünk? Szándékosan fogalmazok kétértelműen, elvégre... nyílt lapok.. és egyaránt igaz, hogy további italokat is szívesen élveznék társaságában, ahogy az is az, hogy általánosságban az ő társaságát sem utasítanám vissza. Itallal vagy anélkül. - Magam is ilyen szándékkal érkeztem. - bólintok a "felnőttként megbeszélni" hozzáállásra, majd kezét fogva picit közelebb hajolok hozzá, hogy a fülébe suttoghassak: - Bár bevallom, volt hátsó szándékom. - kis hatásszünetet tartok, mielőtt újra megszólalnék: - Darius jelentése azzal az ajándékkal kecsegtetett, hogy láthatlak. Miközben a szavakat formálom, ujjam köröket kezdett rajzolni az ő ujjaira és mondandóm pillanatában hagytam, hogy egyszerre cirógassa bőrét az enyém, míg fülénél forró leheletem csiklandozta. Azért engedek meg magamnak ilyet, mert hazugság volna azt állítani, hogy ne vettem volna észre ahogy fürkész, még inkább, hogy ne tetszene, s szeretném kicsit szítani azon lángokat, melyek ott lapulhatnak benne. Látni akarom, korlátok nélkül. - Meg kell érts, nem csupán az uralkodóhoz fűződő kötelességeim miatt kényes számomra ez az ügy. A mozgódásod, melyet úgy vélem, elkezdtél már egy ideje, felveti annak a lehetőségét, hogy elégedetlenkedők üssék fel a fejüket Sivában.- ami egyenes ágon jelentene egy ellenem szóló támadást. Ez pedig olyasmi, amit a birodalmamban aligha tolerálhatnék majd. Ennek ellenére, azért, hogy a bizalmi kontaktust fenntartsam, a simítás, mely lassan feljebb költözik rókám kézfejére, nem marad abba, hol kisebb, hol nagyobb köröket írva le. - Darius éppen tudta a helyét, s jól cselekedett, de nem engedhetem meg magamnak azt, hogy a többieknek is megelőlegezzem ennek a viselkedésnek feltételezését. De ne rontsa a levegőt máris kellemetlen téma, előbb... - kezénél fogva gyengéden közelebb húzom őt magamhoz, végigfuttatva pillantásomat az arcán, majd karomat nyújtom, hogy az asztalhoz vezethessem. Ez az ő háza, az ő uralma, én meg nem fogom mellőzni az illemet, így a széket is kihúzom neki. - Szabad? - kérdem, az üveg felé bökve, hogy átvegyem tőle a felnyitás feladatát, majd mindkettőnknek tölthessek a sötét színű folyadékból. - Az el nem sietett találkozásunkra?- emelem fel a magam poharát, fennhagyva neki a lehetőséget ahhoz, hogy másra koccintsunk. Ki mondta rólam, hogy nem tudok alkalmazkodni?
-Jó szokásod olyan ajándékot küldeni másoknak amitől garantáltan ledobja az agyuk a szíjat?- érdeklődök. Nem túl kedves dolog kérdéssel válaszolni, ez tény, de hát se mi rókák, sem pedig ők démonok nem a túlzott kedvességünkről vagyunk híresek, tehát úgy gondolom ez bocsánatos "bűn" részemről. A drága rókám kifejezésre csak grimaszolok egyet, az ölelést azonban engedem és viszonzom is. Megtehetném hogy elutasítom, de jelen helyzetben nem lenne bölcs döntés, tekintve hogy az előttem álló ősöreg démon nem más mint a királynő kis ölebe. Nem fér a fejembe mit tudhat ez a nő hogy ilyen szinten fejet hajtanak neki, de hogy őszinte legyek, nem is igazán érdekel. Az érintésbe a derekamnál akaratlanul is beleborzongok és az ajkamba harapok, hiszem sikerült elsőre megtalálnia az egyik érzékeny pontomat, még ha valószínűleg nem is volt tudatos. Honnan is tudhatná ismeretlenül, bár a bujaság démonáról beszélünk, belőle kinézem. -Ó, ugyan! De te sem panaszkodhatsz.- kacsintok rá majd alaposan végigmérem. Nagyon is sármos és megnyerő a külseje, kár lenne tagadni. Tény hogy nem vagyok odáig meg vissza a démonok természetétől, de vak attól még nem vagyok. Márpedig ami jól néz ki, az jól néz ki és pont. -Természetesen megkaptam, igazán kedves gesztus. Tölthetek egy pohárral?- Az egyik fal mentén kialakított asztal felé mutatok, amin az ajándékba kapott ital áll két pohár társaságában. Így senki nem mondhatja hogy nem vagyok jó házigazda. Nem kenyerem a kedvesség, de erőteljesen próbálkozok, még ha az arckifejezésem nem is feltétlenül egyeztethető össze amit mondok. -Én is örülök a találkozásunknak.- Hagyom, hogy magához húzza a kezemet és csókot adjon rájuk. Meglepődve konstatálom hogy milyen hamar felengedtem a közelében ahhoz képest hogy tényleg most először találkozunk, holott mindketten a pokol lakói vagyunk már kezdetek óta. -Nos, valóban nehezen hiszem. Persze hogy fontos, hiszen veszélyeztetve érzed a drága királynőd pozícióját. Ennek ellenére hajlandó vagyok felnőtt módjára megtárgyalni a dolgot.- Ajkaim gúnyos vigyorra húzódnak, de a kezemet továbbra sem húzom el. Jó érzés fog el miközben az ujjaimat cirógatja, pillantásomat pedig újra és újra végigfuttatom teste egészén, végül hogy ne legyen túl feltűnő, a szemébe nézek és úgy hallgatom tovább. Mi tagadás, tudnék vele mit kezdeni, de ezeket a gondolatokat próbálom visszaszorítani, hogy véletlenül se zavarhassam meg saját magamat.
Kezdőlap
❖ 
❖ 
❖ 
❖ 
❖ 