"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Helenának láthatóan jól esett a vöröshajú részvéte és kedvessége. Astrid tapintatlansága mellett Shaelyn határozottan szimpatikusabbnak tűnt, így végül beengedte őket a házba. Teljesen szokványos, amerikai családi háznak látszott a hely, semmiféle mágikus energiát nem lehetett érezni. Bárkik is éltek itt Helena mellett, mindannyian egyszerű emberek voltak. - Köszönöm, Daisy. - szipogta Helena, egészen elérzékenyülve a másik kedvességétől. - Ti vagytok az elsők, akik felkerestek. Már kezdtem azt hinni, hiába volt az egész... - A nő még egyszer hálásan a vörösre mosolygott, aztán eltűnt a konyhában, hogy lefőzze azt a kávét. Astrid addig kíváncsian nézelődött a nappaliban, de láthatóan semmi sem keltette fel a figyelmét, míg Shaelyn elő nem vette a kristályt. A varázslat láttán elmosolyodott, elégedetten odabiccentett. - Jó ötlet. - Figyelme egy pillanatra visszakalandozott egy családi fényképre a kandalló felett, de aztán a kérdést hallva a társához fordult, összefonva maga előtt a karjait. - Hétköznapi, átlagos ház. Nem érzek semmi különöset, leszámítva, hogy belehalnék az unalomba itt. - Fintorogva nyelvet öltött, jelezve, mennyire nem áll közel hozzá ez az idilli, amerikai álomból kiragadott pillanatkép, amit Helena élete tükröz - legalábbis tükrözött azelőtt, hogy a húgát meggyilkolták. Helena nemsokára visszatért egy csésze kávéval, amit letett a kanapé előtti üvegasztalra, hellyel kínálva a vendégeket. Astrid megállt a kanapé támlája mögött, jelezve, neki ott tökéletes és nem óhajt túl sokáig maradni. Helena szemközt ült le, a kezét tördelte, majd az arcán törölve lassan, szaggatottan belekezdett a mesébe. - Selena két hete tűnt el. Futni járt, szinte minden este, de eddig sosem volt belőle baj, sosem ment olyan környékre, mindig óvatos volt, amíg... Aztán aznap nem jött haza... Másnap reggel értesítettem a rendőrséget, és két napon belül megtalálták... Nem értem, mit kereshetett a tónál. - Itt elhallgatott, kerítve egy zsebkendőt, amivel fel tudta itatni a kicsorduló könnyeit. Szabadkozón intett a lányok felé, mielőtt folytatta volna. - Sosem ment a tó felé, és mivel sötét volt, biztos vagyok benne, hogy magától nem is tett volna kitérőt arrafelé. Ha besötétedett, általában mindig sietett haza. Bármi is történt, biztos vagyok benne, hogy valami odacsalta... Astrid ezen láthatóan elgondolkodott, tetszettek neki az eddig elhangzottak, már persze a szörnyű tragédián túl, hiszen határozottan szirén jelenlétére utaltak. Csak egyetlen kérdése volt, de ha Shaelyn is fel akart tenni párat, megvárta. - Hol van pontosan ez a tó?
Shae felöltötte negédes mosolyát, ahogy kinyílt az ajtó, és a nőre nézett. Egy oldalpillantás Astridra segített neki megállapítani, hogy vezetője ugyanígy tett - de a vörösnek jobban állt. Hitelesebb volt. -Kérlek, először is fogadd őszinte részvétünket.- Kezdett bele bosszúsan, de nem hagyhatta, hogy ez kihallatszódjon szavaiból, viszont meg volt a véleménye Astrid tapintatlanságáról, ahogy ő belekezdett. Szíve szerint a szemeit is forgatta volna, de azt azért nem merte, mert ilyen szenzitív ügyek esetén egyszerűen nem lehet ajtóstól rontani a házba. Láthatóan ez Astridot cseppet sem érdekelte. Ahogy beljebb léptek a házba, futólag körülnézett, és amikor a nő haladt előtte, egy pillanatnyi szemlehunyással, és koncentrációval próbálta felmérni a mágikus energiákat a házban: voltak-e, milyen típusúak, milyen erősek. -Gyönyörű ez a ház! Milyen sajnálatos, hogy ilyen rettenetes körülmények között kell találkoznunk. Nem szeretnénk alkalmatlankodni, de egyszerűen nem sétálhattunk el a papír mellett, amit kitettél... Helena, ugye? Az én nevem Daisy.- Csak nem fogja elmondani a valódi nevét, hogyha a rend őrei belekeverednek, könnyedén megtalálják őket. -Óriási tragédia, ami veled történt! Nagyon sajnáljuk, egyszerűen ennek nem szabadott volna így lennie. Egy kávé jól esne, utána kérlek, mesélj el nekünk mindent, ami segíthet, hogy feltárhassuk ezt a titokzatos esetet.- Kedvesen rámosolygott a nőre, aki azután egyedül hagyta őket. Amíg Helena kisétált, Shaelyn gyorsan az egyik rejtett zsebébe nyúlt, és elővett egy picike, de annál hatékonyabb kristályt. Behunyta a szemét, hogy a kristályt a megfelelő varázslattal ellássa, azután felállt, és a könyvesszekrényhez sétált, hogy behelyezze egy régóta porosodó kötet tetejébe. -Nem árt, ha akkor is fülelünk, amikor nem vagyunk jelen.- Rántotta meg a vállát, ahogy visszament Astridhoz amíg vártak. A kristállyal képesek voltak lehallgatni a nőt amikor a szobában tartózkodott. -Mi a benyomásod?-
A tervei nem éppen úgy alakultak az utóbbi időben, ahogyan azt szerette volna, és ezt részben annak tudta be, hogy túl sok idejét és energiáját lefoglalta az, hogy a testvére által az Ötök közelébe próbáljon férkőzni. A rengeteg színjáték és tervezgetés mellett nem maradt elegendő ideje az Ellenállással is foglalkozni, így az első kudarcok után megfogadta, hogy mostantól mindent maga fog csinálni. Nem bízhatott önmagán kívül senki másban. Nagy szüksége volt egy szirén segítségére, így szinte égi szerencsének tudta be, mikor kiderült, hogy a környéken különös tengeri szörnyről pletykálnak, aki embereket csábít a halálba. Az avatatlan füleknek talán ez nem sokat mondott, ám ahogy a tó is képbe került, Astrid egyből lecsapott a megbízásra. Mindenképpen egy erős boszorkányt akart magával vinni, így esett a választása Shaelynre. - Az ám a szülői kreativitás. - szúrta közbe enyhe fintorral, mikor Shae felolvasta a papíron lévő sorokat. Nem mintha neki joga lenne mások neve felett ítélkezni úgy, hogy a volt szerelme családnevével flangál évek óta. - Pontosan ezért vagyunk itt. - Ezt inkább csak az orra alatt mormogta, magának összegezve a hallottakat, majd biccentett a lánynak, hogy kopogjon. Nem igazán foglalkoztatta a pénzjutalom, sem az áldozatok, neki csak egy szirén kellett, aki hajlandó volt szövetségre lépni velük. Az ajtó meglehetősen hamar kinyílt és egy huszonéves nő nyitott ajtót. Tejszőke haja vállig ért, kék szeme körül vörös bevérzés utalt rá, az utóbbi időben mennyit sírhatott. Magas, vékony nő volt, elegánsan felöltözve, smink nélkül. - Segíthetek? - Hangja egyszerre tükrözött reménykedést és gyanakvást. Túl sok hamis információt kapott ahhoz, hogy ne kezelje óvatossággal az előtte álló párost. Astrid magára öltötte negédes mosolyát, amelyről Shae pontosan tudhatta, hogy egy csepp őszinteség sincs mögötte. - A hirdetés miatt jöttünk. Részéről ennyit hajlandó beletenni a társalgásba, azt Shaelynre bízza, hogy bedumálja magukat a házba. Nem kenyere a jópofizás, így amíg azok ketten beszélgetnek, Astrid inkább nézelődik, majd ahogy Helena félrehúzódik az ajtóból és beengedi őket, a vöröst előre engedve belép maga is. A nő teával, kávéval kínálja őket, amit Astrid a maga részéről visszautasít. - Szükségünk van minden információra a tóról és az eltűnésekről. - Nem kertel, nem érzi szükségét. Minél előbb haladni szeretne, ám azt is tudja, ostobaság csak úgy, vakon megközelíteni egy szirént. Nem árt ismerni a részleteket, mielőtt csapdába esnének. Helena ugyan megilletődik az érezhető sürgetés hallatán, mégis hellyel kínálja őket. Ha Shae kért inni, türelmet kér, amíg elmegy a konyhába elintézni, ha nem, akkor maga is egyből leül a dohányzóasztal túloldalára, hogy válaszolhasson a kérdésekre.
Shae nem egészen tudta, hogy hova is tegye ezt a helyzetet... küldetés Astriddal. SOHA nem volt még küldetésen Astriddal, kettesben, de elszánt vezetője határozottan állította, hogy erre most így van szükség. Amúgy sem nagyon merte megkérdőjelezni (nyíltan) a döntéseit, tehát lényegében nem volt választása. Amennyit megtudott a dologról, az alapján nem is volt ellenérzése a dologgal kapcsolatban, de azt hitte, Astrid majd elküldi őt Kierannal ezt elintézni - szóval ez a fajta csavar volt az, ami meglepte. Idegesen készült össze, átlagos kinézetű ruhákat vett fel, amelyeknek valójában rejtett zsebei voltak és extra funkciói, de nem tűnhetett ki az átlagos tömegből. Bepakolta a hátizsákját is a szokásos küldetéshez szükséges alap eszközökkel, amit mindig vitt magával, felvette a talizmánját is, majd egy varázslattal lekicsinyítette a táskát és annak tartalmát, és az egyik zsebébe rejtette. Nem sokat szóltak egymáshoz az út folyamán, Shea várt Astridra, hogy mondja, ha van mondanivalója, de ő maga szeretett csendben ráhangolódni arra, ami várt rájuk, ami gyakran kifejezetten idegesítette Kierant, de Astrid nem tűnt úgy a számára, mintha különösebben elvárná a csevegést. Végül ott állt bizonyos Helena Silence háza előtt, és még egyszer a kezében tartott papírlapra pillantott, kissé idegesen hátratűrve a haját a füle mögé. Ezután nagy levegőt vett és belevágott... -Csak ennyi van a papíron: Kérlek segíts megtalálni a húgom gyilkosát! A rendőrség azt állítja, öngyilkos lett, de én nagyon jól ismertem Selena-t... Selena és Helena? Szóval Selena... nagyon jól hümmhümm Selenat, és tudom, hogy SOHA nem tenne ilyet. És ott van a többi vízbe fúlt is, mindenki egyszerre lett öngyilkos?! Nem furcsa ez kicsit? Szerintem az! Ezért kérem akárkinek a segítségét, aki a nyomára tud vezetni, és a bőséges jutalom 2000 dollár!- Olvasta fel elismerően ciccentve a végén, majd felemelte a kezét, hogy bekopogjon az ajtón, de előtte még Astridra pillantott, hogy készen áll-e, indulhat-e a "buli".
Megrendelõ: Helena Silence ℘ Helyszín: Denver ℘ Nehézség: C ℘ Fizetség: 2000$
Helena Silence (27) húga egyike azon rejtélyes vízbefúlásoknak, amik mostanában a Denver melletti halásztó környékét kísértik. Már négyen fulladtak vízbe a tóban, a rendőrség pedig nem hajlandó semmit tenni: szerintük csak egyszerű öngyilkosságról van szó. Helena elég jelentős összeget hajlandó fizetni annak, aki kideríti, mi történt a húgával és megakadályozza, hogy ez másokkal is előfordulhasson.
Kezdőlap
