Meglepődök, értetlenül meg is rázom a fejemet.
- Sebész? Azt hittem, nővér vagy. Mindegy – Megrázom újfent a fejemet, jelezve, hogy nem számít az egész, csak az, hogy segíteni fog. Kell. Kötelező. Ha cserben hagy, akkor biztos, hogy soha többé nem fordulok hozzá semmivel és ezzel szerintem ő maga is tisztában van. Hiszen nem kenyerem a segítségkérés. Nem kérem, csak egyszer és ha elutasítást kapok, akkor többet nem.
- Nézd, hiszek a képességeidben. Vámpír és boszorkány is vagy, kétlem, hogy gondot okozna kideríteni, mi az ördög bajuk van azoknak a gyerekeknek. Szóval gyerünk – Indulnék kifelé, de rájövök, hogy amúgy nem kéne ennyire feltűnő göncben mászkálnom össze-vissza úgy, hogy a rendőrség ismeri azt a csodás fejemet és bármikor elkaphatnak. Körbenézek a raktárban, majd elkezdek lázasan kutakodni egészen addig, míg a kezem ügyébe nem akad valami orvosi gönc. Meg maszk. Kesztyűk. Chelsre pillantok a szemem sarkából, majd leveszem elkezdem magamra aggatni a holmikat.
- Kell az álruha – Közlöm,  majd a maszkot is felveszem. Így kizárt, hogy felismernek, nem igaz? – Irány a gyerekosztály! – Ekkor ragadom meg a lány kezét, hogy aztán kihúzzam őt a raktárból. – Merre van? Nem ismerem a járást – Nézek rá végül ártatlanul. Most járok itt másodjára, nem haragudhat a tudatlanságomért.
Ha megmondja a helyes irányt, akkor addig meg sem állok, míg oda nem jutunk. Jobban mondva a karanténhoz. Le van zárva.
- Be kellene jutnunk. Te ismerős vagy itt, intézd el – Nézek rá, majd el a karantén felé. Bent van néhány orvos is, ahogy innen látom. – Addig én beszélek néhány szülővel – Közlöm abban a pillanatban, mikor rájövök, hogy néhány gyermek szülője is itt tartózkodik. Elszakadok Chelstől és becélzom az egyik idősebb házaspárt.
- Jó napot, öhm… - Oké, Theseus, ne álljon meg itt a tudomány. Vedd elő a jó modorod! Gyerünk! – A gyermekük kapcsán lenne néhány kérdésem – Jó, eddig király, de mit kérdezzek? Gondolkodj! – Mielőtt a gyermek megbetegedett… nem tapasztaltak semmi furcsát? Nem panaszkodott semmire? – Oh, és az is jó kérdés, hogy a megbetegedett gyermekek kapcsolatban álltak-e egymással. Remélem, nem küldenek el amúgy a francba, hogy mit kérdezősködök.

Reggel óta az volt az első perc, hogy meg tudtam állni egy szusszanásra, ugyanis őrültek háza, ami ment. A legutolsó, akire ebben az egy percben számítottam Teddy volt, és mikor felbukkant még hozzá azzal a kijelentéssel, hogy nagy szüksége van rám, már sejtettem, hogy hosszú napnak nézünk elébe. Az első hozzá intézett kérdésem az lett volna – miután berángatott egy raktárba - , hogy mégis mi a fenét csinál itt, hiszen bárki elkaphatja, de szóhoz sem hagyott jutni, már mondta is az őrültséget, amit a fejébe vett. A bennem élő erkölcscsősz rosszallóan ingatta a fejét, ahogy a mondandója haladt előre, de közben valahol elégedettséget is éreztem, amiért végül mégis csak a segítségem kérte valamihez, még az sem zavart nagyon, hogy az egész bűzlik a kihasználástól és a vegyszerektől.
- Igen, hallottam a dologról, de én sebész vagyok, Teddy. Amíg nem kell felvágnom valakit, nincs ott dolgom – magyaráztam meglepően türelmesen, de ahogy az arcát vizslattam, egyszerűen nem tudtam nem arra gondolni, hogy ha most lerázom, soha többé nem kéri majd, hogy segítsek, s bár igen csak büszke teremtésnek vallom magam, mégis megadó sóhajjal dőltem az egyik szekrénynek. – Még az sem biztos, hogy mágia van a dologban, és bármennyire is hízelgő, hogy mindenhatónak gondolsz, nem vagyok az.
Azt már csak magamban teszem hozzá, hogy nem viselném el, ha tehetetlenül kéne néznem, ahogy azok a gyerekek meghalnak, egyszerűen rettegek az érzéstől, Stephanie-t juttatja eszembe.

Nem telik bele sok idő, amint kilépek a kocsma bejáratán, már indulok is előkeríteni Chelseát. Tudom, hogy dolgozik, pont ott, ahol tulajdonképpen nyomoznunk kell. Ahogy megpillantom őt a folyosón, már trappolok is oda hozzá.
- Chels, azt mondtad, segíteni akarsz, ugye? Most nagy szükségem van rád – Egyenesen a szemébe nézek, miközben megragadom a karját és végül berántom az egyik üresnek tűnő szobába. Vagy raktár, ha jobban körülnézek. Öhm, tehát. Nem hagyok neki időt az ellenkezésre, hanem gyorsan elárasztom az összes információval, amit a pultos elmondott a kocsmában. A kórról, ami gyerekeket fertőz. Közben az arcát vizslatom. Kizárt, hogy ne hallott volna róla, ha már egyszer itt dolgozik. Bár az is lehet, hogy más részlegen dolgozik és így nem tud róla, de azért remélem, mégis. Ingatom a fejemet, majd hozzáteszem a történethez:
- …és ha sikerül megoldanunk és neked miért ne sikerülne? Akkor 1200$ üti a markunkat! Nekem kurvára szükségem van arra a pénzre, szóval segítened kell. Eretnek vagy, varázsolj és derítsük ki, mi ez a kór. Ha átok, törd meg! Egyszerű, mint az egyszer egy – Bólogatok, bár lövésem sincs, őt, vagy épp magamat akarom-e meggyőzni arról, hogy délre már végzünk is az esettel és a pénzt fogom számolgatni a kezemben.

Az utóbbi néhány hétben a gyerekek egyik napról a másikra elkezdtek megbetegedni New Orleansban, mintha valami különös kór ütötte volna fel a fejét. Felnőttek eddig nem estek áldozatául, egyedül a 10-12 év alatti gyermekekre hat. A vezető tünetek: magas láz, nehézlégzés, gyengeség, étvágytalanság. Az orvosok nem találják rá a gyógymódot, így azon kevesek, akik hisznek a mágia létezésében, az okkult világban próbálnak válaszokat keresni.
Gale Tucker (44) a felesége négy évvel ezelőtt bekövetkezett halála óta egyedül neveli a kislányukat, a hat éves Annabelle-t. Annabelle két héttel ezelőtt lett beteg, azóta az állapota válságos és a New Orleans-i klinika intenzív osztályán, elkülönítve kezelik a többi beteg gyermekkel együtt.
A nyomozást érdemes a kórházban kezdeni, lévén az összes érintett gyermek és a hozzátartozóik, illetve az esetet vizsgáló orvosok és nővérek is mind ott vannak. Egy keddi napon járunk, délelőtt 11 óra van. A játékosokra van bízva, honnan indítják a szálat, rögtön a kórházba mennek-e ekkor, vagy előbb egymással találkoznak, mással próbálkoznak és csak délután, este, esetleg másnap néznek be a gyerekekhez. Az időnek fontos szerepe lehet, ezért azt mindenképpen vegyétek számításba! Bárhova is mesélitek be magatokat, mindenképpen kedd van és mindenképpen 11 óra. Az időtök innen indul.