{ take what i want when i wanna and i want you
i'm the powder, you're the fuse, just add some friction }

+18-as karika kint a képernyő jobb alsó sarkában

Ez is harc volt, de más milyen már. Nem egymás ellen küzdöttünk, sokkal inkább egymás mellett, a másikért. Nem tudtam igazán mi történik, hiszen az imént még éppen meg akartuk ölni egymást, ezúttal egészen komolyan próbálkozva ezzel, nem úgy, mint eddig. Most viszont valami elpattant minkettőnkben, és gondolkodás nélkül cselekedtünk… A testem bár nem volt igazán a sajátom, mégis pontosan úgy reagált, ahogyan én akartam. Mert akartam Sierrát, megfeketedett lelkem minden megmaradt szilánkja üvöltve követelte a szirént, a bőre minden négyzetcentiméterét, a puha, buja ajkaitól kezdve a puncija forrón lüktető réséig. Minden más olyan távolinak tűnt, még az is, hogy talán ostoba módon beleegyeztem valami olyasmibe is, amire azt sem tudhattam mi az. De ezért az árért megérte, mert olyan vágy kavargott bennem, amely minden képes volt elsöpörni az útjából, s szinte már reménykedtem benne, hogy mindez nem egyszeri alkalom volt kettőnk között. Ezt a gondolatsort persze képtelen voltam felfogni, ahogyan a szirén ujjai a tarkómon keresztül a hajamban kötöttek ki, és vadul csókolt vissza. Hagyta magát nekem, s én is neki, talán most először nem álltunk ellent a másiknak, és éreztem, ez jobb mint a folytonos küzdelem, sokkal kielégítőbbnek is ígérkezett.
Habozott, amit őszintén nem értettem, s nehezen is fogtam fel szavai jelentését, mert számomra addigra elmosódott a világ, perifériára került minden, csak Sierra volt, az illata, az íze, az érintései, a hangjai. Azonban ahogy felnéztem rá, úgy tűnt, döntött, és elszállt belőle is minden kétség. Ajkai ismét az enyémekre találtak, s ahogyan közéjük nyögtem vadabbul és ingerlőbben folytatta a csókot, míg ujjai a hajamnál fogva húztak hozzá közelebb, másik keze pedig igyekezett megszabadítani a felsőmtől.
Nem tudtam, hogyan keveredtünk vissza a korláthoz, csak abban voltam biztos, segítettem neki a korlátra ülni, hogy a lábai közé léphessek. Könnyedén reagáltunk egymás lépéseire, mintha egy jól begyakorolt táncot jártunk volna, s pontosan ismertünk volna minden mozdulatot. Korábban persze eljátszottam hasonló gondolatokkal, de sohasem képzeltem ilyen intenzívnek vagy ilyen nagyon sürgetőnek, hogy megkaphassam a nőt. Most azonban, itt volt előttem, és hirtelen nem is tudtam betelni ezzel, csak egyre mohóbban faltam a testének minden milliméterét. Sóhajai elvették az eszemet, ahogyan az is, ahogy a nyakszirtembe harapott. Élvezettel nyögtem a bőrébe, miközben ujjaim utat találtak a csiklójához, és lassan, de annál kíméletlenebbül kezdtem el izgatni Sierrát. Éreztem ujjait a hajamban ismét, durván kényszerített magához közelebb, én pedig élvezettel préselődtem hozzá, majd felmordultam, ahogyan az egyik kezével végigszánkázott rajtam, hogy aztán ő is húzni kezdje az én agyamat, s egy váratlan pillanatban rámarkoljon a farkamra. Beleremegtem az érintésébe, ahogy némiképpen enyhítette a feszítő érzést, de ez egyáltalán nem volt elég. Elfúló hangja és ahogyan lejjebb tolta a rajtam maradt alsó ruházatot, ha lehetett, még inkább beindított. Kissé durván ragadtam meg a derekán, leemeltem a korlátról, hogy lehámozhassam róla a farmert és a bugyit, ami jelenleg csak az utamban volt. Félig lehajolva azonban elfogott a vágy, hogy megízleljem ott is, ahová minden férfi el akart jutni. Ledobtam magamról is a nadrágot, majd ismét térdre ereszkedtem előtte és a csípőjénél fogva húztam közelebb. Kezeimmel a fenekébe markoltam ezzel tartva és magamhoz szorítva a szirént, hogy végig nyalhassak a punciján. Édes volt és sós egyszerre, az illata pedig sokkal bódítóbb, mint a dal, amellyel megpróbált igába hajtani. Nem volt kedvem abba hagyni, hiszen az is elég lett volna, ha így elégíthettem volna ki, ám végül, mielőtt elment volna, elengedtem, egy hanyag mozdulattal megtöröltem az arcomat, amit a nedvessége beterített, majd ismét felemeltem a pille súlyú testet és bár a hátát a híd szerkezetének nyomtam, én tartottam a nőt. A lábait magam köré irányítottam, és hagytam, hogy forró és nedves rés befogadja szép lassan a kemény és lüktető farkamat. Remegve és levegő után kapkodva néztem Sierra íriszeibe, és ahogy teljesen elnyelt hangosan felnyögtem. A légzésem elmélyült, amint ellentartottam a nő testének és elkezdtem mozogni benne. Először csak lassan, mert nem akartam elsietni a dolgot, és ki is akartam élvezni, ahogy a farkam köré feszült. Lehajoltam hozzá, hogy ismét megcsókolhassam, egyik kezemmel pedig elengedtem, és a mellét is izgatni kezdtem. Azt akartam, hogy sohase felejtse el, amit műveltünk egymással.

{ hatszázhetven szó,  velem lehet beszélni    }

kredit

+18
Vonzódsz hozzám. De félsz... ezért kiabálsz, dühöngsz, eltaszítasz, de ezzel nem változik semmi. Élhetnél ezer életet, mégis mindegyikben nálam kötnél ki.

Elevenen éget el a bennem felgyullad tűz, mit ő keltett életre, melyet talán sosem éreztem azelőtt. Biztos vagyok benne, hiszen halandó életem során nem tapasztalhattam meg. Vajon mi ez? Egyszerű vágy arra, hogy végre kielégíthessem a fizikai szükségleteimet vagy annál több? Az őrületbe kerget, ez vitathatatlan. Eddig senkihez sem vonzódtam ennyi, mint hozzá. Talán ez a test az oka mindennek, melybe száműzette magát. Azaz igéző kék pillantás, szájának íve, erős testének vonalai. Próbálom magammal elhitetni, hogy ez nem több ennél, de az igazság ennél sokkalta gyűlöletesebb. Kellett nekem és nem csak azért, mert hasznot akartam húzni az erejéből, szükségem volt rá, mint társra. Hangját csak távolról hallom, igazán már nem is figyelek a válaszára, ezek a mondatok semmisé váltak abban a pillanatban, ahogy közelebb húzott magához. Ajkai a legcsodálatosabb méreggel vannak át itatva, minek képtelen vagyok ellenállni. Úgy voltam vele mint a szomjan haló, aki végre vizet talál, s bár tudja a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle. Bizsergés fogott el meleg érintése nyomán, ahogy a ruha alatt testem kezdte felfedezni. Gyengéd mégis határozott mozdulatokat tett, melynek nyomán felforrósodtam. Átadtam magam a mennyei érzésnek, amivel megajándékozott, míg ajkai felfedezőútra indultak visszafojtott lélegzettel várakoztam. Egyetlen másodperc erejéig haboztam, mintha nem tudnám mit akarok. Persze tisztában voltam vele, csak valamiért az agyam képtelen volt felfogni ezt a váratlan fordulatot. Ahogy tekintetünk össze kapcsolódott tudtam nincs vissza út, sehova se fogunk menni, itt és most megpecsételjük a kapcsolatunkat, mely egy új irányba indul. Csókomra adott reakciójával még inkább beindított. Kissé elmosolyodtam, ugyanakkor még szenvedélyesebben vettem birtokba ajkait, míg egyik kezem a hajával játszott míg a másikkal a pólója alá nyúltam.  Ahogy a korláthoz értem készségesen segített. Egyszerre mozdultunk, mint a tökéletesen passzoló fogaskerekek. Éreztem a kemény férfiasságát, ahogy az ágyékomnak feszül, ez még sürgetőbbé tette, hogy megszabaduljunk a zavaró ruháktól. Rekedtes hangja hallatán eldobtam a maradék agyamat is, már ezért a hangszínért megérte az egész. A következő kis akciómat megszakítja, hogy újra magához vehesse ajkaimat. Jól eső sóhajjal jelzem felé, hogy nagyon is tetszik, amit csinál, ahogy nyelvével a nyakamat érinti én sem vagyok rest, finoman a kulcscsontja feletti érzékeny bőrbe harapok. Halk nyögdécselésbe kezdek, ahogy hihetetlen lassúsággal izgatni kezd odalenn. Én sem vagyok rest ellentámadást kezdeményezni, egyik kezemmel a hajába túrok és keményen magamhoz húzom, kiszorítva ezzel a maradék levegőt is közülünk, míg a másikkal végig simítok testén, hogy az alsógatyája fölött elidőzve gyengéden simogassam, majd mikor nem számít rá megragadjam a farkát. Kecses ujjaimmal rá markolok és föl-le húzkodni kezdem. Egymást kínozzuk a végtelenségig arra várva, hogy a másik törjön meg előbb.
- Kérlek... akarom - suttogom neki alig hallhatóan, miközben lejjebb tolom rajta az alsónadrágot. Azt akarom, hogy bennem legyen és a magáévá tegyen.

words の Love me like you do の note:  i hate you, i love you      の  kredit

{ take what i want when i wanna and i want you
i'm the powder, you're the fuse, just add some friction }

+18-as karika kint a jobb alsó sarokban

A tekintete mélyén ott ült ugyanaz, ami az enyémben is: a Pokol sötétsége és minden haragja. Hasonlítottunk egymásra igazából, még ha nem is teljesen voltunk egyformák. Nem feltétlen igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást, hiszen jelenleg egyáltalán nem voltak ellentétek abban, ahogy vágytunk a másikra. Hiába akartam a szirén dallamára fogni az érzéseimet – nézzenek oda, miket váltott ki belőlem ez a nő –, mert sokkal egyszerűbb volt tagadni, hogy az ő varázslata tette ezt velem, ott motoszkált a gondolataim eldugott zugában a valóság: én akartam, még úgy is, hogy térdet kellett neki hajtanom, és alkut kötnöm vele. Ez nem olyasmi volt, mint a királynővel szemben, hiszen az érdekből kötött egyezség volt, a szabadságomért, hogy újra teljes lehessek, egész, és pusztíthassak. Ám ez, Sierrával, valami egészen más, ismeretlen dolog volt, olyasmi, ami egykori halandóságomat juttatta eszembe. Elsőre nevetséges volt mindez, de az ajkai az enyémeken megváltoztatta ezt a gondolatot. A válaszára azonban fel kellett nevetnem.
– Ugyan. A Pokolban minden csapdát rejt – jelentettem ki a nyilvánvalót és tudtam, ő is tudja, hazudott, mégsem érdekelt, mert jelenleg semmi más nem érdekelt csakis a szirén, és hogy mindenét a számmal illethessem, harapva, csókolva, nyalva. És őt sem kellett győzködnöm, hogy odaadja magát, hiszen készségesen simult hozzám, ahogy közelebb vontam magamhoz, és újra megcsókoltam. Mindenhol szikrák pattogtam, ahol megérintettem, ujjaim a felsője alá siklottak, puhán érintve a derekán a bőrt. Tudtam, ezt nem Sierra művelte velem, én magam akartam, ennyire talán még sohasem kívántam igazán ezt a nőt. Vagyis inkább bármilyen nőt. Egyre többet akartam belőlem, kezem, amely eddig a kezén pihent, most a tarkójára siklott, az arcélére, a hajába, szám pedig felfedező útra indult az ajkaitól lefelé a kecses nyakon. Aztán lejjebb és lejjebb, a mellein a ruháján keresztül, s mire felfogtam, hogy mit csináltam, már előtte térdeltem az aszfalton, kérlelhetetlenül gyűrve arrébb a testét takaró anyagot, hogy a hasán is végig futtathassam a számat és a nyelvemet. Hangja messziről ért el hozzám, de végül felpillantottam rá, és vártam egyetlen hosszú pillanatot, mire ő lehajolt és ismét megcsókolt, forrón, ingerlőn, olyannyira vágykeltőn, hogy belenyögtem. Felhúzott, apró ujjai a tarkómat simították, a hajammal játszottak, és én követtem, gondolkodás sőt gondolatok nélkül. Az illata, az íze, az íriszeinek és a hajának színe kavargott a fejemben, mindent elnyomva bennem. Ha akart volna, most biztosan a fejembe láthatott volna, de tudtam az érintéseiből, most ő sem képes másra figyelni, csak arra a meleg, kínzó, sürgető érzésre, ami kettőnk között pattogott.
Ahogy a híd korlátjára ült fel, segítettem neki, és türelmetlenül furakodtam az íves combok közé, a teste melegét még ruhákon keresztül is éreztem, ahogyan neki nyomtam magamat, kemény farkam lüktetve feszült a nadrágomban, hogy bejusson Sierra lábai közé. Türelmetlenül húzta le rólam az egyszerű pólót, amit viseltem, majd elhúzódott, s elégedett vigyorral konstatáltam, hogy alaposan végig mért. Legalább értékelhető testbe száműztek, s nem bántam, hogy ez a nő számára is vonzó volt, még ha nem is a sajátom.
– Mégis hová akarsz menni, Szépség? – a hangom mélyebb volt a szokásosnál, rekedtebb, vágytól fűtött, és ugyan bárhová követtem volna, én nem akartam sehová sem menni, hiszen kihalt volt a környék, még állatok sem jártak arra, engem pedig már teljesen felajzott a szirén. És úgy tűnt ez fordítva is igaznak bizonyult, mert nem lökött távolabbra, hanem a nadrágszíjamnál fogva visszahúzott, hogy aztán módszeresen kibontsa, majd a farmeremet is. Én pedig nem ellenkeztem, ahogyan az ajkai támadása ellen sem, miként végig csókolta a mellkasomat. Jóleső forróságot hagyott minden érintése után a bőrömön a nő, ujjaim az ezüst tincsek közé túrtak, hogy felemelhessem nem túl erőszakosan a fejét és ismét megcsókolhassam őt. Kezeimmel kigomboltam a nadrágját, s ahogyan az ajkaim és a nyelvem lejjebb haladtak a nyakán, jobbommal úgy haladtam lejjebb a finom textil alatt, ujjaimmal utat törve a csiklójáig. Odalent forróbb és nedvesebb volt, mint azt képzeltem. Szórakozottan karistoltam végig a nyakán a bőrt a fogaimmal, ahogy apró köröket kezdtem leírni a legérzékenyebb pontján, mindezt kínzó lassúsággal téve, hogy kiélvezhessem minden édes nyögését.

{ hatszázötvenegy szó,  velem lehet beszélni    }

kredit

Vonzódsz hozzám. De félsz... ezért kiabálsz, dühöngsz, eltaszítasz, de ezzel nem változik semmi. Élhetnél ezer életet, mégis mindegyikben nálam kötnél ki.

Nevetésem egyszerre volt az ő kigúnyolása és jóleső kacaj egyben, mégis könnyedén elmosolyodik eme cselekedetem után. Vajon az énekem van rá ilyen hatással vagy ő is érzi azt, ami kettőnk között van. Szikrák gyúlnak fel körülöttünk, melyek csak egy apró lángra várnak, hogy mindent felégessenek maguk körül. Vonzódom hozzá ez tagadhatatlan, bármennyire is próbálom elhessegetni az érzést. Játék az egész, legalábbis ezt akarom elhitetni vele. Tisztában vagyok vele mennyire jó szövetséges lehetne belőle, Elena nem könnyen kezelhető hát még a barátai. Szükségem van pár segítő kézre, akik lefoglalják a szeretteit, míg én teszem a dolgom. A királynőnek se lehet ellenvetése ezzel kapcsolatban. Vicces, hogy éppen a tekintetemből akarja kiolvasni a terveimet. A szemeim csak sötétséget mutatnak és egy kis pokoli lángot, melyet a jelenléte élesztett fel bennem.
- És ha nincs trükk? - súgom neki a vágytól fátyolos hangon. Persze mindig van trükk, ezt mindketten tudjuk nagyon jól, de most vajmi keveset számított. Akarom őt, itt és most. Ebben semmi se állíthat meg, ha kell ízekre szedem az elméjét, hogy megkaparintsam. Akarom, amit akarok és nem érdekel mit kell tennem hozzá. Olybá tűnik ő sem ellenkezik, sőt közelebb hajol hozzám, mire még hevesebb ütemre vált a szívverésem. Vajon ez csak egyszerű üzlet, hogy elcsituljanak a testi vágyaink vagy annál sokkalta többről van szó? A démonoknak vannak érzéseik? A szirének éreznek, sőt ha őszinte akarok lenni saját magammal, akkor be kell vallanom, hogy ő az egyetlen gyenge pontom. Apró kezemet a tenyerébe zárja, míg ajka újra megtalálják az enyémet. S az előbbi kérdések el is szálltak az édes pillanattal. Engedelmesen hagyom, hogy közelebb húzzon magához, sőt még rá is segítek egy kicsit, hogy neki feszülhessek. Távolról hallom már csak a válaszát, amit ajkaim közé morrant, nem mintha számítana, a vágy minden mást elsöpört az útból. Bele remegek az érintésébe, ami jól esően hat a testemre. Kétértelműen fogalmaz, de érzem, hogy pozitív végkimenetelre számíthatok. A pillanat heve rabul ejtett, s mire visszatért a tudatom Drez előttem térdelt, hogy megszabadíthasson a zavaró ruháimtól. Élveztem minden egyes érintését, mégis erőt kellett vennem magamon és felmeleni az állánál fogva.
- Ne itt! - súgom neki, majd egy szenvedélyes csókkal ajándékozhassam meg. Újfent elvesztem a józanságom, megrészegít az íze, ajkainak puhasága, ujjaim a tarkójára siklanak. Hátrálni kezdek a korlátig, hogy ott egy könnyed mozdulattal felülve rá a csombjaim közé engedjem a démont. Nem elégszem meg az ajkaival, a teste minden porcikája kell, érezni akarom, ahogy meztelen teste az enyémnek feszül. Önkéntelen cselekszem, a pólója alá nyúlva szabadítom meg tőle. Kissé eltolom magamtól, hogy szemügyre vehessem tökéletesen megmunkált testét, akárki zárta a halandóba, nagyon jól tette.  Tetszetős a látvány!
- El... kell...mennünk...innen - kapkodom a levegőt, majd újra a szemeibe nézek és fogalmam sincs mit akarok igazán - Drez, kérlek - suttogom utána nyúlva, hogy újra magamhoz húzzam. Tényleg elakarok menni vagy azt szeretném, hogy itt helyben a magáévá tegyen? Ó, a francba is!  Persze, hogy őt akarom, amit úgy adok a legkönnyebben a tudtára, hogy elkezdem kicsatolni az övét, míg a felső testét csókolgatom.

words の Love me like you do の note:  i hate you, i love you      の  kredit

{ take what i want when i wanna and i want you
i'm the powder, you're the fuse, just add some friction }

Kívántam őt. Tagadhatatlanul így volt, vonzott valami hozzá, olyan erővel, ami ellen nem igazán voltam képes küzdeni, egy részem pedig nem is akart. Mindez pedig nem a nő műve, a dúdolásának hatása volt, semmi köze nem volt a természetfeletti képességekhez, csupán egyszerűen akartam, hogy az enyém legyen, hogy leigázhassam és hogy ő is ezt tegye velem, végtelenszer, újra meg újra. A csókja egyszerre oltotta az iránta érzett sóvárgásomat és korbácsolta fel minden vágyamat. Nevetségesen gejlnek éreztem mindezt, olyan elcsépelten klisésnek, mint egy rossz romantikus filmben, mégis hirtelen túl valóságos volt ez az érzés. A gyilkos vágy, amely tombolt bennem, amelyben minden frusztráltságom összpontosult, egyszerűen semmivé foszlott, Sierra felülírta a rendszert, és Pokolra szállásom óta először meg akarta szerezni egy nőt. Emberi életemből haloványan emlékeztem a kötődés melegségére, de annyira homályosan, hogy nem foglalkoztam vele. Mégis ott volt megannyi kérdőjel, hiszen a szirén ugyanolyan teremtmény volt, mint én, bizonyos szempontból. Mindketten hazudtunk, megállás és szemrebbenés nélkül. Egymással sem tettünk eddig másként. Mi garantálta volna, hogy valódi érzelmeket láttam rajta és váltottam ki belőle? Úgy tetszett így volt, ahogy hagyta magát beleolvadni az érintéseimbe, amikor megcsókolt, s én is hagytam magamat elveszni az érzésben. Ám mit várhat egymástól két gyilkos hazudozó…
Ahogy eltávolodott tőlem, felmordultam, ezzel is jelezve, hogy sokkal kívánatosabb volt közel tartanom magamhoz, mint így. Sierra csak nevetett, földöntúli kacagással, amelyre elmosolyodtam. Annyi nő után, miért éppen ő az, akire ennyire vágytam? A szavai nem kifejezetten nyerték el a tetszésemet, hiszen bármit és mindent kérhetett így tőlem, és ha mindez szembe megy a királynő utasításával, elég nagy bajba kevertem volna saját magamat.
Végül aztán újra közelebb lépett hozzám, ujjai és tenyere a mellkasomra simultak, én pedig nem tudtam, nem a szemeit fürkészni, próbáltam rájönni mi a csel, mivel próbál átverni engem, hiszen eddig folyton azt tette.
– És mégis mi a trükk? – adtam hangot is a kétségeimnek, miközben láttam, hogy a tekintete elrévedt a számon, mielőtt újra felpillantott volna rám. A kérdésére a józan eszem ellenkezni akart volna, de valami más irányított addigra, így ahelyett, hogy elléptem volna tőle, hogy értelmesen tudjak gondolkodni, közelebb hajoltam hozzá, a mellkasomon pihenő kezét a tenyerembe zártam, nehogy elszökhessen, és megcsókoltam újra. Először gyengédebben, aztán egyre mohóbban. Szabad kezemmel a derekánál fogva közelebb húztam, kipréselve kettőnk közül minden levegőt.
– Áll – morogtam az ajkai közé a válaszomat, amely addigra meglehetősen kétértelművé vált, ugyanis nem csak a kérdésére volt ez felelet, hanem ténymegállapítás is volt, ami öv alatt rám vonatkozott. Egyre kapzsibb voltam, már nem csak a száját akartam, hanem a nyakát, a válla ívét, a mellei vonalát, a lapos hasát… Mire feleszméltem Sierra előtt térdeltem az aszfalton, és nagyon igyekeztem a híd közepén lecsókolni róla a bugyiját is.

{ négyszáznegyvenkettő szó,  velem lehet beszélni     }

kredit

Vonzódsz hozzám. De félsz... ezért kiabálsz, dühöngsz, eltaszítasz, de ezzel nem változik semmi. Élhetnél ezer életet, mégis mindegyikben nálam kötnél ki.

Még mi is vágyakozunk. Akarunk dolgokat  a megveszekedett fekete lelkünk mélyén. Bármennyire is titkolom és magam elől is elrejtem a keserű valóságot. Az enyémre rá van szüksége. Gyűlölöm magát a tényt is, hogy a sors akarva-akaratlan össze hozott vele. Minden egyes mozzanata fájdalommal tölti el nem létező szívemet. Fájdalmat okozunk egymásnak, mégsem vagyunk képesek egymás nélkül létezni. Egy láthatatlan, elválaszthatatlan kötelék fűz egybe minket, ami ellen hiába küzdünk csak még erősebben fog. Hatással vagyunk egymásra, akár két kiolthatatlan ellenpólus. A kettősség vív ádáz küzdelmet egymás ellen mióta a nyomomban jár. Magamat is becsapom, hogy könnyebb legyen a létezés és elviselhetőbbé váljon a létezése és a megingathatatlan tény, hogy akarom őt. Az elmém legmélyére rejtem ezt a tényt, hogy tudomást se kelljen vennem róla, mintha nem is létezne. Elhessegetem annyival, miszerint ez csak egy kósza gondolatfoszlány, mely idővel elmúlik. De ez is csak egy újabb hatalmas hazugság, amivel áltatom magam, míg az érzés titkon egyre fokozódik.
Szavai mézédesek, ugyanakkor kétkedve fogadom válaszát, hiszen egy démonnál sosem lehet tudni mikor hazudik. Ügyesen keveri a kártyákat, szavaival gúzsba köt, míg fizikai állapotával ezt csak megerősíti. Andalító állapotba ringat, aminek próbálok nem bedőlni, bármennyire is úgy tűnik. Hagyom hadd higgye, hogy az orromnál fogva vezethet. Persze egy naiv részem elakarja hinni, hogy nyerésre állok, de jól tudom nem hihetek neki teljes meggyőződéssel. Míg gyengéden elsimít egy kacska hajszálat az arcom elől bele süppedek az érintésébe. Oly nagyon vágyom erre, hogy egyetlen pillanat erejéig átadom magam az érzésnek. Milyen idilli ez a kép, ahogy egymásra mosolygunk, mintha egy andalító, rózsaszín burokban lebegnénk, akár az elcsépelt szerelmes filmek főszereplői. Kár, hogy a valóság ennek szöges ellentéte, két megrögzött hazudozó áll egymással szemben. Folyvást hitegetjük egymást, mintha titkon azt remélnénk egyszer a másik feladja a harcot és végre behódol. Kettőnk kis játéka a tetőfokára hágott, már elmúlt a vagdalózások és az apró trükkök ideje. Valami sokkal nagyobb és komolyabb van a háttérben, ami csak arra vár, hogy végre kitörhessen ostoba kis börtönéből. Egy csókban olvadunk egybe akár a szerelmes gerlepárok. Érintése nyomán felperzselődik a bőröm. Édes pillanat ez melynek titkon sosem akarom a végét, ám az agyam mást súg. Morgását hallva halkan kacagok, majd fondorlatos táncba kezdek hangomat hallatva. Kimondatlan kérdésemre kérdéssel felelt, mire oldalra döntöm a fejem őt utánozva úgy szemlélem. Belül egyetlen szó égeti a torkom; mindenben. Megrázom a fejem, hogy elhessegessem ezt a kínzó gondolatot.
- Ne olyan gyorsan! Mindent meg fogsz tudni a maga idejében. Mi értelme a játéknak, ha előre tudod a szabályokat? - mosolygok szemtelenül, majd egyetlen lépéssel előtte termek - Játsszunk veszélyesen - búgom neki a lehető legcsábítóbb ábrázatommal, míg bal kezemet a mellkasán pihentetem. Tekintetem elréved az ajkain, mintha azt fontolgatnám hogyan veszem újra birtokba, aztán újból a szemeibe nézek.
- Áll az alku? - teszem fel a kérdést, jobbomat előre nyújtva felé.

words の Love me like you do の note:  i hate you, i love you      の  kredit

{ take what i want when i wanna and i want you
i'm the powder, you're the fuse, just add some friction }

Ennyire még sosem durvult el a kettőnk között fennálló helyzet… Mármint konkrét fizikai erőszakig sohasem jutottunk el, mert valahogy – talán mindkettőnk érezte – nem lenne sem értelme, sem haszna mindennek. Ennek ellenére élveztem, hogy végre kiengedhettem a fáradt gőzt. Persze ez nem kifejezetten Sierrának szólt, hiszen nem ő kötötte le minden figyelmemet, bármennyire is figyelemreméltó teremtése volt a Pokolnak, és szívesen foglalkoztam volna csak vele, de a pecséttel kapcsolatos aprócska gondom prioritást élvezett. Emiatt pedig elég feszült voltam az elmúlt időszakban, úgyhogy a bennem szunnyadó agresszor élvezettel verte a szirén fejét az aszfaltba. Tudtam, hogy ez nem halálos csapás a számára, ám a fekete, talán már nem is létező lelkemnek jól esett. Egyébként nem volt szokásom nőkkel szemben így viselkedni, viszont Sierra hatott rám, egészen másképp mint sokan… Talán ezért nem tudtam eldönteni, hogy megölni akarom jobban vagy ott helyben magamévá tenni.
Éppen magam mögött hagytam volna, az iménti kérdést és a szirént is, amikor meghallottam az édes dallamot, amely a bőröm alá mászott, és nem engedett tovább. Kellett egy pillanat, mire rájöttem, mi is történt tulajdonképpen, ahogy az is leesett végül, hogy elsősorban a halandó testre volt igazán hatással, ami nem volt olyan meglepő, hiszen elsősorban az emberekkel szemben használta ki a fajtája a „tehetségét”. Ellenben én magam, mint démon… de ezt nem kellett tudnia Sierrának. Sokkal szórakoztatóbb lesz, ha elvehetem tőle, amit akartam, miközben azt hiszi, ő irányít.
– Ugyan már, soha nem állítottam, hogy nem lehet igazad valamiben – fűztem tovább, mialatt magamhoz húztam a nőt és enyhén hozzádörgölőztem. A testem amúgy sem ellenkezett mindez ellen, úgyhogy egészen biztos voltam, hogy nem játszottam túl a helyzetet. A gúnyos mosolyából tudtam, nyeregben érzi magát. Elsimítottam egy tincset az arcából, az én arcomon is mosoly játszott.
A felszólítása elég egyértelmű volt, annak ellenére, hogy nem tudtam, mi is igazából a dolga. A királynő nem kötötte az orromra, mivel is foglalatoskodik a szirén Mystic Falls-ban, nem ez volt az én feladatom, és nem is igazán érdekelt. Mindez jelenleg amúgy is mellékes volt, nem is ez kötötte le a gondolataimat, sokkal inkább Sierra, ahogy magához húzott a tarkómnál fogva és megcsókolt. Egy pillanatra még meg is lepett ezzel, aztán hagytam magamat neki, s ugyanolyan intenzitással estem az ajkainak, ahogy ő az enyémeknek. A kezeim feljebb siklottak a testén, az egyiket becsúsztattam a pólója alá, a puha bőrére, a másikkal a hajába túrtam. Ám amikor éppen kezdtem volna élvezni a pillanatot, Sierra ellépett tőlem. Mélyen beszívtam a levegőt, és egy kissé elégedetlen morgás kíséretében konstatáltam, hogy az ezüsthajú igyekszik megszivatni engem, de nem nyúltam utána, hogy visszahúzzam magamhoz, pedig nagy volt a kísértés.
– És mégis miben lenne szükséged rám? – kérdeztem oldalra döntve a fejemet, a szirén után fordultam, ahogy elindult. Most már pontosan tudtam, hogy nem megölni akarom ezt a nőt.

{ négyszázötvenhat szó,  velem lehet beszélni     }

kredit

Az este találkánk kezdett elfajulni. Az éles szóváltásokat már megszoktam tőle, amit általában könnyedén hárítottam. Most mégis kudarcot vallottam, hogy ezt a tenyérbe mászó képének köszönheti vagy valami másnak azt magam se tudom. Az erőszak sem áll távol tőlünk, de ilyen messzire még sosem mentünk el. Mintha egymás ideget húznánk folyvást addig, míg teljesen el nem szakad a cérna végleg. Vajon akkor ki fog talpon maradni? Határozott meggyőződésem van róla, hogy egyikünk sem élné túl azt az ütközetet, hiszen az ő ereje le van korlátozva, így egyelőek vagyunk. A torkom eléggé megszenvedte az első ütközetet, de nem adom fel, az nem az én műfajom. Minden egyes bántásra kétszer erősebben válaszolok. Nem fogom hagyni, hogy belém gázoljon vagy legyőzzön. Gyűlöltem, mégis vonzott magához, egy láthatatlan kötélen ráncigált.
Gyenge görcsös mondandómat egyből lecsapta egy gunyoros válasszal. Bizonytalan vagyok, mindketten tudjuk. Bárhogy próbálom tagadni a tényeket, a királynő egy megfejthetetlen rejtély számomra. Megvető szavai éles késként hatoltak belém. Nem, az lehetetlen. Egy olyan erős jellem mint Katherine sosem bízna meg pont benne, egy gyenge démonban, aki hibát hibára halmoz.
Egy erős koppanás, csend, árnyak suhanása és egy andalító dallam. Mindez a percek tört része alatt történt. Ösztönből cselekedtem, elfeledve minden logikát, átadtam magam a sötétségnek, ami bennem szunnyad. Láttam rajta, ahogy megtorpant és ez kezdetben elégnek bizonyult. Mielőtt kiűzte volna gondolataiból a bájoló dallamot elé sétáltam. Dudorászva folytattam a végtelen szimfóniát. Ez a szirének egyik legnagyobb fegyvere, amivel befolyásolhatom a többi természetfeletti lényt, az emberekről nem is beszélve. Felnézve rá tökéletes képet kaptam az arcáról, hogy milyen gondolatok suhanhatnak át rajta. Vajon a melódia hatására hagyott fel a csípős megjegyzésekkel?
- A pokolba is! Ezt meg kell ismételned, hogy felvehessem - kuncogtam hagyva, hogy közelebb húzzon magához. Ahhoz, hogy mindent elvehessek előbb adnom kell. Kérdése nem ért váratlanul, ahogy teste reakciója sem, ennek ellenére egy levakarhatatlan gúnyos mosoly jelent meg az ajkam szélén.
- Mi sem egyszerűbb! - kissé oldalra döntöttem a fejem - Segítsd előrébb a terveimet és cserébe megjutalmazlak -  búgtam édesen miközben ujjaim a tarkójára vándoroltak, hogy annál fogva közelebb húzzam magamhoz. Ha enged a gyengéd irányításnak, akkor azt sikernek könyvelhetem el. Ajkaimat az övére tapasztom, előbb óvatosan, majd keményebben folytatva, amint élvezni kezdené a helyzetet ellépek tőle.
- Valami ehhez hasonlóra gondoltam - egy kimondatlan kérdés lebegett közöttünk, ami csak az ő válaszára várt. A közöttünk beállt csendet énekemmel törtem meg, miközben lassú táncba kezdek  körülötte.

words の Love me like you do の note:  nem kedvelem az üres szavakat      の  kredit

{ take what i want when i wanna and i want you
i'm the powder, you're the fuse, just add some friction }

Élveztem, hogy a szirént a torkán ragadhattam, és annyi levegőt sem hagytam neki, hogy azon gondolkozhasson, miként generáljon fájdalmat az elmémben. Hiányzott az a pusztító erő, amit a pecsét elnyomott, és most egy kicsit visszakaptam belőle, bár nem egészen olyan formában, ahogyan azt szerettem volna, ám így is több volt a semminél. A nő tekintetébe fúrtam az enyémet, s hagytam, hogy előbújjon a valódik énem a halandó bőr alól, szemem feketén villant, ahogy az áldozatomat néztem, és széles farkas vigyor jelent meg a képemen. Bár nagyon szerettem volna, egyetlen pillanatra csak, de félelmet látni rajta, valahol tudtam, hogy ez nem fog megtörténni, és egyben tetszett is a kitartása. Szerettem Sierrában, hogy nem adta magát könnyen. Amikor azonban meghallottam a rekedt hangját, a hatodik érzékem jelzett, de már késő volt, s a fájdalomtól összehúzott minden izom a testben, amibe bezártak. Görnyedten estem a földre, újra előtte térdeltem, a fejemet fogva próbáltam tudatosítani magamban, hogy ez csak illúzió, de nem jutottam ezzel semmire. Nem tudtam biztosan, hogy rám van ekkora hatással a szirén vagy az emberre, akiben léteztem.
Felmordultam, amikor a hajamba tépett és így emelte fel a fejemet. A hangja mégis egészen más irányba terelte a gondolataimat… A gúnyos vigyor az arcomon azonban kizökkentette, még sem tudta lepergetni magáról a reakcióimat, és én ezt szemérmetlenül kihasználtam, hogy ismét fölé kerülhessek, ezúttal szó szerint.
– Próbáld csak elhinni, édes – feleltem megvetően és gúnyosan, amikor visszakézből akart felelni a királynővel kapcsolatos megjegyzésemre. Legalább pontosan tudtam, hogy tökéletesen bizonytalan a pozíciójában, és ez a munka szempontjából sem volt utolsó információ. S bár újra szólásra nyitotta a száját, ezt már nem vártam meg: a torkánál fogva emeltem meg és vágtam a fejét az aszfalthoz. A tompa hang kíséretében álltam fel és fordultam sarkon… Legalábbis ezt terveztem, de aztán meghallottam valami különös dalt, ami arra késztette a testemet, hogy Sierrával akarjak maradni. Fogalmam sem volt, hogy a valódi alakomban képes lett volna az énekével megálljt parancsolni nekem vagy sem, és ezért még inkább zavart a tény, hogy bezártak egy emberi testbe, de nem volt mit tenni. A hatása alá kerültem, még ha tudtam is, hogyan érte el.
Amikor elém lépett és beszélni kezdett arról, hogy egyesíteni kellene az erőinket, először valami csípőset akartam válaszolni neki, amivel ismét a kis fekete lelkébe tiporhattam volna, ám végül meggondoltam magamat. Higgye csak, hogy csont nélkül nyerte a meccset.
– Tulajdonképpen igazad van – feleltem Sierrát figyelve, aztán nem túl erőszakosan magamhoz rántottam, és a kezeimet a csípőjére simítottam. – Mégis hogy képzelted mindezt? – kérdeztem végül, s fogalmam sem volt, a kis bűvölésének mennyi köze volt a dologhoz, de öv alatt a nő is érezhette az iránta tanúsított érdeklődésemet.

{ négyszázharmincöt szó,  velem lehet beszélni     }

kredit

A vaskos kéz szorítása nem hagyott alább, sőt szavaim hallatán talán erősödött is, de ez sem érdekelt. Nem hagyhattam, hogy övé legyen a győzelem. Nem adom meg magam ennyire könnyedén, főleg nem egy hozzá hasonló szánalmas férfinak. Nem fogom megadni neki azt az örömöt, hogy félelmet ébresszen bennem, hiszen a démonok abból táplálkoznak. Minek növeljem az így is hatalmas szomját? Kérdése hallatán egy mindent tudó mosolyra húzódik az ajkam. Ugyan már! Szemeimmel azt üzenem felé, hogy mindketten tudjuk nagyon is érdekli a királynőnk. Sem a szavai, sem a gonosznak látszó vigyora nem szül bennem rettegést. Ismerem már a gonosz mindenféle arcát régről, sőt cimborálok is vele hosszú évszázadok óta, nem kell bemutatót tartania.
- Ez is tetszeni fog! - suttogom levegő után kapkodva, majd egyetlen szempillantás alatt megváltozik az arcom és lehunyt szemeimmel bevetem az elmetrükkjeimet ellene. Láttam rajta, hogy szólásra nyitotta volna ajkait, de a mágiám előbb utolérte, így benne reked a szó. Az apró elmebeli ujjmozgatásom megtette a hatását, mert végre szabad levegőhöz jutok, egyik kezemet a nyakamhoz kapom kicsit megdörgölve azt. Míg ő a fejéhez kap, hogy aztán a földön kössön ki kínok között.
- Hogy is mondtad az előbb? Ó, igen! Ez nagyon tetszik - búgom neki ördögi vigyorral az ajkaimon, éppen úgy, ahogy nem sokkal ezelőtt ő tette. Ujjaimmal a hajába túrok, mindenféle kedvességet mellőzve megtépem annál fogva. Gúnyos mosolya a nem létező szívemig hatol, amitől elveszítem egy másodperc erejéig a fonalat, aminek köszönhetően kihúzta a lábam alól a talajt, felém kerekedve leszorítja a kezeimet. Vajon mi járhat a fejében? Megvető pillantással reagáltam a sértéseire.
- A királynő senkiben sem bízik - hárítok gyorsan, de nem eléggé ahhoz, hogy mentsem a menthetőt. Még folytatni akartam a mondandómat, de újra elkapta a torkomat, hogy annál fogva megemeljen. A pillanat tört része alatt történt minden és a fejem már az aszfalton koppant. Lehunytam  a szemeimet kényszerítve a testemet a még gyorsan regenerációra. Ahogy újra felnyitottam pilláimat éppen elkaptam Drezi felkelését. Nemes egyszerűséggel a földön maradtam, miközben énekelni kezdtem. Nem csak egy akármilyen dalt, hanem a szirének dalát, amivel befolyásolni lehet majdnem minden lényt, a démonok ellen még sosem próbáltam, de ha mást nem az őrületbe kergetem vele. Amint befejeztem a dalt felkeltem és dudorászva elindultam felé.
- Mikor fogod belátni, hogy semmi értelme sincs ennek a harcnak? Nem ölhetsz meg, ahogy én sem téged. Mindketten sakkfigurák vagyunk egy nagyobb játékban - elé lépek és felnézek mélyen a szemeibe - Ahelyett, hogy kiapasztjuk egymás erejét inkább egyesíteni kellene azt. Nem gondolod? - mézédes a hangom, hiszen tudom hatást gyakorolt rá a dalom. A kis játékunk éppen egy magasabb szintre lépett. Mindent vagy semmit!

words の Love me like you do の note:  áúúccs! ezért még számolunk      の  kredit

{ take what i want when I wanna and i want you
i'm the powder, you're the fuse, just add some friction }

A pecsét, amellyel most már jó ideje együtt kellett élnem, és ami bezárt egy halandó húsába, ezzel személyes börtönt hozva létre számomra, rendkívül bosszantó volt. Korábban sem voltam kifejezetten higgadt természet, ám most kifejezetten ingerlékennyé tett a tehetetlenség átka. És bármennyire is más járt a fejemben, miközben a szirén ajkait vettem birtokba, az ütés, amit kaptam tőle nem igazán kedvezett az idegeimnek. Pedig biztosan láthatta a gondolataim között, hogy ennél sokkal kellemesebb módját is tudtam volna találni annak, hogy szórakoztassam őt, s talán még azt is hagytam volna, hogy Sierra irányítson, megadva neki magamat. Mert bár én nem tudtam az érintés útján a gondolatai között olvasni, tudtam, hogy a hatalom és az erő vágya hajtja. Biztosan élvezte volna, még ha rövid időre is, de leigázhatna.
Ám a pofon sok mindent megváltoztatott. Előhozott megannyi feszültséget, amelyet eddig elnyomtam magamban: az életemhez tartozó minden kellemetlenséget, a vágyat, hogy végre valakit darabjaira szedhessek, minden dühömet és haragomat, a sikolyok és a rettegés hangjai után való sóvárgásomat… S mindez most a szegény kicsit szirénen csattant, elfeledtetve velem minden vele kapcsolatos korábbi gondolatomat. Azt hiszem, ezért kerültem pokolra és váltam démonná, mert ha nem törődtem semmi mással, akkor a csillapíthatatlan gyűlölet és harag éltetett, az vitt előre. Ezt talán a vadász is megértette, akinek a testében ragadtam.
Megragadtam Sierrát a torkánál fogva, s felemeltem a földről, úgy hogy a cipője épp csak súrolta a aszfaltot. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy elroppantom a torkát, vagy inkább… Ekkor szólalt meg. Annak ellenére, hogy alig kapott levegőt, jól láthatóan küszködött, nem sajnáltam meg, talán még szorítottam is a fogásomon. Egy részem élvezte a szenvedését, még ha nem is mutatott félelmet.
– És ha nem érdekelne a királynő? – kérdeztem vissza, de nem vártam választ. – A csinos kis nyakad és az életed szó szerint a kezemben van – mondtam arcomon szétterülő gonosz vigyorral. – És nagyon is tetszik ez a helyzet.
Azonban sajnos igazat kellett adnom a szirénnek, mert valóban Katherine volt az egyetlen, akitől valódi segítséget kaphattam a pecsét feltörésének ügyében. Ez pedig kellemetlen helyzet volt, és csak rontott a helyzeten, hogy ezért az alattvalójává kellett válnom, és többek között ezért koslattam a levegőért kapkodó hölgy után is.
Akartam volna még mondani valamit, amivel beletiporhattam újra Sierra nem létező lelkébe, ám ekkor olyan fájdalom hasított a testbe, amelyben léteznem kellett most, hogy kénytelen voltam elengedni a nőt. A fejemhez kaptam, úgy éreztem menten szétpattan a koponyám, azonban az előző akciói után nem volt kétségem afelől, hogy ez ismét csak egy kis elmetrükk, amivel megpróbál legyőzni. Egy újabb pont neki, de a meccsnek még korán sem volt vége. Végül én is a földön kötöttem ki, a fájdalom elviselhetetlen volt, majd aztán, ahogy jött, úgy el is tűnt. Cserébe a nő ujjait éreztem a fejbőrömön, ahogy belekapaszkodott a hajamba, hogy annál fogva emelje fel a fejemet.
Gúnyos mosollyal válaszoltam csak a megvető méltatására, azután pedig kihúztam a lába alól a talajt, és a kezeit leszorítva felé kerekedtem. Farkasszemet néztem vele egy pillanatig, mielőtt szólásra nyitottam volna a számat.
– Te pedig csak egy szerencsétlen szirén vagy, aki mindennél jobban vágyik rá, hogy olyan erős legyen, mint amilyennek mutatja magát – a szavaimból csak a düh sütött. – Pedig ha olyan okos lennél, mint hiszed, látnád, hogy a királynő cseppet sem bízik benned – jegyeztem meg gúnyosan, odaszúrva neki. Aztán újra megragadtam a torkát, és egyáltalán nem finomkodva megemeltem, hogy végül beleverjem a fejét a langyos aszfaltba, pont úgy, hogy megérezze, de még ne törjön be feje. Aztán elengedtem és felkeltem mellőle.

{ négyszázharmincnyolc szó,  remélem nem fájt  }

kredit

Ki akarom zárni magamból az ő gondolatait. Az előbbi kis akcióm során sikeresen a fejébe láttam, de nem azt pillantottam meg, amire tulajdonképpen szükségem lett volna. Válaszokat akartam, de hoppon maradtam. Ehhez képest olyan képekkel szembesültem, amit álmaimban sem gondoltam volna. A drága kis démon rólam álmodozik, nem is akármilyen helyzetben. Persze, tisztában vagyok az adottságaimmal, hiszen sokszor így szereztem szolgákat vagy áldozatokat magamnak. A cél szentesíti az eszközt, vagy mi a fene. De ez annál sokkal többről szól, mintha annál több lenne a háttérben, aminek jelenleg még csak a felszínét kapirgálom. A csókja felemelő volt, ha bevallom magamnak, ha nem. Hiszen érezhette rajtam miként reagáltam a tettére. Meg kell hagyni érti a dolgát, de ez sem jogosítja fel arra, hogy az engedélyem nélkül ilyet tegyen. Nem az a gyenge kislány vagyok, akivel bármit megtehet egy hím nemű egyed. Fejlődtem és erősebbé váltam. Mindezek ellenére egy olcsó trükkhöz folyamodtam, amit még az emberségem során sajátítottam el. A pofonomat követően egy pillanatra megállt a lélegzete. Elég nagyot üthettem a kis méretem ellenére, ami apró boldogsággal töltött el. Persze ezt is el kell vennie tőlem a nevetésével, ugyanakkor az arcának masszírozása kicsit csillapított a maró kacaján. Szemeimben továbbra is égett a harag tüze, amivel helyben el tudtam volna égetni, de sajnos nem rendelkeztem ekkora erővel. Még nem!  Egyetlen másodperc alatt elkapta a torkomat, hogy annál fogva a magasba emeljen, hogy topánkám orra súrolta a földet. Végre sikerült kihoznom a sodrából, aminek hála megmutatta az igazi valóját, azt a velejéig romlott démont, aki odabenn rejtőzött egészen eddig. Nem tehetek róla, mosolyognom kellett rajta, ahogy a fölényét próbálja mutogatni, közben mindketten tisztában vagyunk vele, hogy a halandó teste jócskán gátolja a képességeit. Végül elnevettem magam, már amennyire képes voltam rá a nyakamra szoruló ujjaitól.
- Ugyan! Mindketten tudjuk, hogy nem fogsz megölni - szűröm ki a szavakat a fogaim közül két krákogás között, majd gyilkos pillantások közepette folytatom - A királynőnk nem örülne ennek a lépésednek és ha nem tévedek jelenleg ő az egyetlen, aki segíthet a kis problémádon - éppen farkasszemet nézek egy vérengző fenevaddal, mégsem félek. Kiöltem magamból ezt az érzést, mikor alkut kötöttem az ördöggel. Mindezek ellenére nem voltam rest, lehunyva szemeimet fájdalmat generáltam benne. Olyan őrjítőt, amit még sosem érzett ezelőtt, ezt követően rögtön a férfiak legféltettebb testrészét céloztam meg. Reménykedtem benne, hogy elengedett. Ha ez megtörtént a hídra rogyva köhögök levegő után kapkodva, majd felkelek.
- Ne hidd magad olyan okosnak - a hajánál fogva felemelem a fejét, hogy rám nézzen - Te csak egy szerencsétlen démon vagy, akinek annyi esze sincs, hogy időben elmeneküljön a béklyók elől - vágom neki az igazságot. Nem vagyok hajlandó egyenesen játszani.

words の Love me like you do の note:  hát, szia   の  kredit