Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 56 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 56 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (415 fő) Kedd Okt. 15, 2024 11:27 am-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
ÜzenetSzerző
TémanyitásClara Davenport EmptyKedd Dec. 22, 2020 6:17 pm

Clara Davenport
A legrosszabb rémálom az, amelyik újra meg újra megismétlődik


Becenév:
Clara
Titulus:
Little witch
Születési hely, dátum:
1995. 08. 03. New Orleans
Faj:
Boszorkány
Rang:
Boszorkány
Beállítottság:
Hetero
Play by:
Alina Kovalenko

Család:
A családom elég zűrös, bár melyik családba ne lennének furcsaságok. A miénk viszont túlságosan is az. Apum, Christopher Davenport, egyszerű halandó. Anyum, Melody Davenport, boszorkány. Gondolhatod, hogy amikor ez kiderült mekkora port kavart. Apa teljesen kibukott, nem tudott a természetfeletti lényekről. Erre kiderült, hogy akit elvett mágiával bíró személy. Teljesen kibukott rajta, elég sok idő kellett amig meg tudta emészteni.
De nem ez volt az egyedüli probléma közöttük. Még gyerek voltam amikor az apám összeszűrte a levet egy kolléganőjével. Lelépett tőlünk és elvette azt a másik nőt. Három gyerekük született, két lány és egy fiú.
Mondhatni anyum egyedül nevelt fel. Persze ismerkedett, voltak férfiak az életében, de egyik se volt tartós, inkább csak jöttek- mentek. Talán ezért is alakult úgy, hogy nagyon szoros a kapcsolatunk anyával. Nincs olyan dolog, amiről ne tudnánk beszélni és mindenben számíthatunk egymásra. Szinte már olyanok vagyunk, mint a barátnők. Amiből egyébként nekem nem sok van. Nehezen engedem magamhoz közel az embereket, van egy védelmi burkom, amit csak kevesen törhetnek át.
Szóval anyum pár évvel korábban megismerkedett Scottal. Haláli az a fickó, nagyon hamar megkedveltem és persze örültem, hogy anyám boldog. Össze is akartak házasodni, amikor apám ismét belépett a képbe. Hosszú idő után úgy érezte, hogy hiányzunk neki és szeretne velünk egy családot alkotni. Ehhez gondolom a másik nőci megváltozása is sokban hozzájárult, egyik napról a másikra lezüllött. Elkezdte vedelni a piát és azon kívül semmi sem érdekelte. Felmondott a munkahelyén apámat és a gyerekeit nagyon elhanyagolta. De ha engem kérdezel, szerintem sose volt normális, mindig is buta libának tartottam. Mit tudhatok én róla, hogy így ítélkezek felette, csak egyszer találkoztam vele.
Apa feltűnése eléggé bezavart anyum és Scott kapcsolatába. Végül mégis apa jött ki győztesen és újra egy családdá váltunk. Egy szép és nagy családdá, ugyanis a féltesóim is nálunk kötöttek ki. Mi több, miután a szüleim ismét összeházasodtak, megszületett a legfiatalabb Davenport is, Sally.
Egy idő után nekem ez már túl sok lett, úgyhogy másfél évvel ezelőtt leléptem Denverbe. Időnként hazalátogatok, de nem viszem túlzásba. Nem mintha nem hiányoznának, csupán nekem túl zajossá vált az a ház.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Befordulok a szűk, kis macskaköves utcába, melynek a végén helyezkedik ez az aprócska üzlet mely felé igyekszem. Egy egyszeri halandónak nem sokat ér az a bolt. Számukra nem kínál mást, mint felesleges csecsebecséket, tarot kártyát vagy gyertyákat. De nekünk boszorkányoknak kész kincsesbánya. Rengeteg gyógynövény, teakeverékek és más hasznos holmi a varázsláshoz.
Gyerekkorom óta ismerem ezt a helyet, még anyukám egy boszi barátnője által jutottunk el ide először. Már akkor ámulatba ejtett, hogy amilyen pici olyan felszerelt. Nem mintha akkor gyakran jártunk volna ide, hiszen New Orleansban is sok mindent megkaphattunk, na és elég messze is volt. De mióta a városba költöztem elég sűrűn járok ide. Sybill, a tulaj is jól ismer már. Mindig tudja mire van szükségem és néha pár jó tanáccsal is el szokott látni.
Ahogy az üzlethez érek, bekukkantok az ablakon. Reménykedek benne, hogy ezen a kései órán már nem sokan akarnak vásárolgatni. Nem kell csalódnom, valóban már csak hárman állnak a sorban. Közülük kettő átlagembernek tűnik, ők hamar végezni szoktak.
Átsétálok az ajtó másik oldalára és egyik lábamat felemelve a már eléggé megfakult falnak dőlök. A táskámban kezdek kotorászni. Egy doboz cigit és egy öngyújtót veszek elő. Kiveszek egy szálat, a szinte már üres tartójából és meggyújtom. Beleszívok és azzal a lendülettel vissza is ejtem a táskámba a gyújtóst. Igen, egy kicsit rendetlen vagyok, na és? Nekem senki ne mondja, hogy létezik olyan ember, akinek semmi hibája sincs.
Miközben a cigimet szívom, gondolatban teszek egy kirándulást a régi otthonomba. Vajon mi lehet most a családommal? Már hónapok óta nem látogattam haza és telefonálni se szoktam sűrűbben. Pedig már úgy hiányoznak az otthoniak, még azok is, akiket alig ismerek. Na igen, a féltesók.
Dorian, aki a nagyapámról kapta a nevét, a legidősebb közülük és talán a legnormálisabb is. Neki nem igazán tudok egyetlen stikkjéről sem. Aztán lehet, hogy van, csak nem kötötte az orromra, vagy nem olyan látványos, mint többieké.
Nicol a középső lányzó, alig múlt tizenkét éves, de már most olyan okos. Igazi könyvmoly, állandóan a szobájában ül és olvas vagy tanul valamit. Orvosnak készül. Megcsóválom a fejem. Én még azt se tudom mihez kezdjek az életemmel, ő meg ilyen fiatalon eldöntötte, hogy mi szeretne lenni, ha felnő.
Sarah a legkisebb közülük, a kis örökmozgó, egy percig nem tud megülni a fenekén. Van is vele gondja bőven anyunak, főleg a pici mellett. De én imádom ezt a kis energiabombát. Ha fogalmazhatok így, ő a kedvencem a tesók közül. Vagyis a féltesók közül, mert Sally azért mégis csak más.
Még egyet beleszívok a cigimbe, majd elpöckölöm a csikket. Körülnézek, majd benyitok az üzletbe.
- Jó estét, Sybill! – köszönök, ahogy belépek. Azonnal megcsap a gyógynövények illata.
- Ó, aranyom, hát mi szél hozott ilyen késői órán? – kezdi rögtön a nő. Igaza van, általában délelőtt szoktam jönni. Nem szeretek esténként vásárolni, nem mintha a sötéttől félnék. Imádok kint császkálni ebben az időben, de nem vásárolni. Azt jobban szeretem minél előbb letudni. Nőtársaimmal szemben nem vonzz a vásárolgatás, csak nyűgnek tartom. Sokáig nem is kellett ilyenekkel foglalkoznom. Amig a szülői házban éltem mindig anyám intézte ezeket. Bár ide mindig szívesen jövök, de ha már egyben letudhatom a bevásárlást, akkor nem szoktam csak úgy külön visszajönni.
- Tudod a múltkor megfeledkeztem néhány dologról – na ez így nem teljesen igaz. Egyáltalán nem vagyok feledékeny, szerencsére kiváló memóriával áldott meg a sors. Csak, hogy ami igazán kellene az pár nap alatt el is fogyott, úgyhogy kénytelen vagyok pótolni.
- Csak nem gyertya kellene? – kérdezi a másik a pult mögül. Csak némán bólintok. Bőven van még belőle, de nem térhetek rá rögtön arra amire valójában szükségem van.
- Ha jól gondolom, fekete és lila – fordul a polcok felé és lekapkod egy párat mind a két színből.
- Elég lesz? – fordul ismét felém.
- Igen, köszönöm – nézek rá. Az arcát kezdem fürkészni, próbálom kitalálni ma vajon milyen napja lehet. Vannak időszakok amikor csak igazán szép szavakkal lehet nála elérni, hogy megkapjam amire vágyom. Nekem pedig ma tényleg fontos hozzájutnom ahhoz, amiért megtettem ezt az utat.
- Ugye nem valami sötét mágiában settenkedsz? – töri meg a csendet, mire észreveszi, hogy őt figyelem. Elnevetem magam. Én meg a sötét mágia? Bár kimondottan jól megy a varázslás, de sose használnám olyan célokra az erőmet.
- Ugyan, dehogy, hiszen ismersz – felelek még mindig nevetve. A nő is elmosolyodik.
- Na mi kellene, ha volna? – teszi fel a nagy kérdést. Sóhajtok egy nagyot, majd végre nagy nehezen kinyögőm.
- Tudod Sybill, abból a múltkori keverékből kellene még egy kicsi – ahogy elnézem pontosan tudja, hogy miről beszélek. Elkomorult arccal néz rám vissza.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy máris elfogyott? – kérdezi meglepődve, de szigorral az arcán.
- Kislány, tudod milyen erős az a szer? Nem szabadna csak úgy magadba tömni, nem lesz ennek jó vége – ingatja a fejét. Persze, hogy tudom, de ezt nem mondhatom ki hangosan. Pont azért van rá olyan nagy szükségem, máskülönben mehetnék akár egy sima, mezei patikába is.
Szótlanul, a cipőmet vizsgálva állok, szeretnél mielőbb túlesni a korholáson. Jól esik persze, hogy törődik velem, de azt hiszem néha túlzásba esik.
- Na jól van, nem bánom, de ígérd meg nekem, hogy vigyázol vele – a hangjából ítélve megenyhült. Felnézek. A nő már elment, hogy a hátsó raktárhelyiségben megkeresse a keveréket. Amig rá várok elindulok az üzlet másik oldalára, körülnézni. Nem sok minden változott az utóbbi egy hétben. Szinte semmi újdonságot nem lehet felfedezni.
Leguggolok, hogy az alsó polc tartalmát is megnézzem. Ekkor tűnik fel egy aprócska kis ládika. Kezembe veszem, már ki akarnám nyitni mikor Sybill visszatér. Nem gondolkozok, csak a kabátom zsebébe rejtem a tárgyat és visszasétálok a pulthoz.
- Mennyivel tartozom? – kérdezem miközben a tárcám után kutatok, a táskámban.
- Harminckét dollár, huszonkilenc cent – feleli és beüti a pénztárgépbe.
- Itt van, a visszajárót tartsd meg – rakok le a pultra negyven dollárt, ami talán fedezi a zsebembe lapuló ládikát is. Mielőtt észrevenné, hogy jóval több pénzt raktam elé, mint amit mondott, felkapom a zacskóm és már csukódik is mögöttem az ajtó.
Ahogy elindulok a macskaköves járdán, előveszem a zsebembe rejtett tárgyat. Nagyon pici, szinte talán még gyűrűtartónak is alig lenne elég. Megpróbálom kinyitni, de nem sikerül. Tüzetesebben is megvizsgálom, de nem találok rajta zárat, se semmit, ami arra utalna, miért nem lehet kinyitni.
Egy pillanatra megtorpanok, reszketés lesz urrá rajtam. Jól ismerem ezt az apró ládikát, sokszor láttam már az álmaimban és pontosan így kezdődnek a szörnyűségek. Nem tudom kinyitni a ládát, majd jönnek azok a fura lények. Nincs testük, csak egy hosszú köpeny és csuklya a fejük helyén. Körbe állnak és sikítanak, de olyan hangosan, hogy belefájdul nem csak a fülem, de a fejem is. Futni kezdek, de ők követnek és még akkor sem hagyják abba a sikítást. Ekkor szoktam rendszerint felébredni, zihálva és lüktető fejfájással. A keverék pont ezért kell nekem, hogy aludni tudjak, hogy teljesen elnyomjon és ne álmodjak. Nem szeretném újra átélni azt a szörnyű rémálmot, de ha csak simán elalszom, mindig az a vége. Így mondhatni a szer függője lettem és ahogy Sybill is mondta, elég ütős, de enélkül már nem merek elaludni.
Körbe nézek a kihalt utcán, a ládikát visszacsúsztatom a zsebembe, majd sietős léptekkel elindulok haza.

but tonight you're a stranger or some silhouette

Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Clara Davenport Empty
TémanyitásClara Davenport EmptyKedd Dec. 22, 2020 7:00 pm

“We choose our own path.
Our values and our actions
they define who we are."

Clara Davenport

Kedves Clara!

Szinte alig hittem el, mikor felkerestél a karakter miatt. Nem csak azért, mert abban a hitben voltam, senki sem fogja elvinni, hanem mert így jó kezekbe is kerül. Clara Davenport 2909147992
Lényegében benne volt minden a lapodban, ami szerepelt Rhys hirdetésében, ami már alapjáraton örömmel töltene el, de te még ezt is felülmúltad, saját képedre formáltad Clarát. Mindig is tetszett, mikor egy keresett vagy akár canon karakter egyéni ötletekkel gazdagodik, hiszen ezáltal a megalkotó igazán magáénak érezheti, ami szerintem egy nagyon fontos szempont az alkotásnál.  Clara Davenport 3575419701
A pofidhoz külön gratulálok, sikerült egy nagyon karakterhez illő pb-t választanod, teljes mértékben el tudtam vele képzelni Clarát az első pillanattól fogva.
A lapod alapján annyit tudok csak mondani, alaposan átolvastad a hirdetést, általa megragadtad a lényeget, s egy nagyon érdekes karaktert sikerült alkotnod. A ládikás rész külön tetszett, egy kis rejtélyt is csempésztél a történetbe.
Ugyanakkor az igazi nagy rejtély, avagy titok csak ezután érkezik, legalábbis Rhys számára biztosan, mikor kiderül, te valójában kinek a leszármazottja vagy. Egy igazán jó plot elé nézünk, amit alig várok, szóval nem is tartalak tovább fel, a részleteket privátban megtárgyaljuk!  Clara Davenport 3808243726

Foglald le a lefoglalni valót és érezd jól magad nálunk !  Clara Davenport 1036049602



ex-Stefan Salvatore
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
ex-Stefan Salvatore



163
C szint:
Kalmithil
Clara Davenport K62k2AB
D szint:
Milk tooth

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
96
Titulus :
somewhere between heaven and hell
Másik felem :
Clara Davenport Tumblr_inline_pfnaikuB8F1qlt39u_250
Caroline is my beautiful wife
Ennyi éve vagyok a világon :
178
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
paul 'herohair' wesley
Tartózkodási helyem :
mystic falls

Clara Davenport Empty
 

Clara Davenport

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Clara & Rhys - Néhány hónappal ezelőtt - Denver