Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (133 fő) Pént. Feb. 02, 2024 5:51 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
Elana Grace Ramírez
ÜzenetSzerző
TémanyitásElana Grace Ramírez EmptyKedd Feb. 16, 2021 10:50 pm

Elana Grace Ramírez
Play by: Becky G




Becenév
Lana, Ella, Ana

Titulus
Hercegnő

Születési hely, dátum
Barcelona, 2003.07.24

Csoport
Werewolf

Rang
Omega

Beállítottság
Biszexuális

Átváltozás
2019.08.26. Ez a dátum örökre beleégett az elmémbe. Olyan tisztán élnek a fejemben az emlékek mintha csak egy film képkockáit nézném minden alkalommal amikor visszagondolok arra az éjszakára.
Még csak egy hónap telt el a 16. születésnapom után amikor az egyik barátnőmtől tartottam hazafelé. Az utcán nyüzsögtek körülöttem az emberek, mindenki önfeledten éneket, táncolt és csak egyszerűen jól érezte magát. Hamarosan vége volt a nyárnak és a újra kezdetét veszi az unalmas hétköznapok, monoton körforgása.
Már csak a gondolatától is kiült az arcomra az kis fintor ami minden alkalommal ott időzik amikor valami olyan történik amit nagyon, de nagyon nem szeretnék.
Körülbelül három háztömbnyire és két lerázott „bébicsősznyire” voltam az otthonunktól amikor a semmiből egyszer csak kinyúlt egy kéz, megragadta a karom és berántott egy sötét sikátorba. A szemeim hamar hozzászoktak az utcai világítás hiányához, így könnyedén kivehettem azt a három kissé már ittas állapotban lévő srácot akik engem vizslattak. Az amelyik még mindig szorosan markolta a karomat, olyan hirtelen hajolt oda hozzám és szagolt bele a hajamba, hogy abba a mozdulatba még én is megszédültem egy pillanatra.
- Srácok! Ennek kajak vattacukor illata van. – vihogott fel amikor ellökött a barátja irányába, hogy aztán az rántson oda magához.
- Ugye nem haragszol meg cukorka ha megkóstolunk? Ígérem nem fogunk rosszul bánni veled. – suttogta az utolsó mondatot a fülemhez hajolva.
Az alkoholtól és cigarettától bűzlő lehelete szinte marta az orrom. Tudtam mire készülnek és az agyam azt tanácsolta, hogy meneküljek. Fussak ahogy csak bírok és vissza se nézzek. Ellenben a testem nem volt hajlandó együttműködni.
Éreztem ahogy a gerincem mentén végigfut egy kis bizsergés és valamilyen megmagyarázhatatlan okból, haraggá fejlődik bennem. Makacs, harcias és végeláthatatlan haraggá.
- De igen! – vágtam vissza, majd egy határozott mozdulattal, a cipőm sarkával beletapostam a lábfejébe.
A testét átjáró hirtelen fájdalom hatására egy pillanatra elengedett, de ez a kis figyelmetlenség éppen elég volt ahhoz, hogy meglógjak előle és nekiiramodjak.
- Te kis ribanc! Mit képzelsz? Hová mész? – kapott utánam a harmadik, aki eddig még csak meg se nyikkant.
Úgy sikerült elkapnia, hogy mind a ketten elveszítettük az egyensúlyunkat és a hideg földre zuhantunk. A fejem hangos koppanással csapódott a sikátor járdájának kövéhez. A fájdalom amit okozott olyan erővel tört rám, hogy szinte még levegőt sem tudtam tőle venni. Éreztem ahogy a hajam közt sűrű, ragacsos vér elkezdett szivárogni, de mindezek ellenére tudtam, hogy nem adhatom fel.
Apró kapaszkodókat kerestem amikkel kijuthatok a szorult helyzetemből. Oldalra nyúlva megfogtam az első dolgot ami a kezembe akadt, egy hideg, és üres üveget. Abban a pillanatban ahogy a ujjaim a zöld üveg nyakára fonódtak, a támadóm ismét rám vetette magát. Az egyik kezével megragadta a szoknyám alját, a másokkal pedig a felsőm alá akart beférkőzni. De csak akart, mert abban a pillanatban lendítettem a kezemen és az üres üveg hangos csörömpöléssel tört szilánkokra a fején. Ernyedten dőlt rám, aminek következtében szinte az össze szuszt kipréselte belőlem. De tudtam, hogy nem szabad feladnom, mert akkor minden hiábavaló volt.
- Paulo! – kiáltott oda ijedten az aki berácigált a sikátorba.
Lelöktem magamról Paulo ernyedt testét és sikeresen összeszedtem magam annyira, hogy ne érjen váratlanul a másik kettő támadása.
- Hülye, picsa! Nézd mit csináltál! – ordított oda újra, miközben felém iramodott.
Nem volt időm gondolkozni, így aztán improvizáltam. Abban a pillanatban amikor odaért hozzám, a kezemben lévő üres üveg maradékával döftem őt hasba.
A hegyes szilánk úgy hatolt a húsába, mint forró kés a vajba. A forró vére a pillanat tört része alatt itatta át a pólóját és borította be a kezem. Miközben levegő után kapkodva csuklott össze, úgy kapaszkodott belém, mintha én lennék az utolsó reménye.
Az este hatására, vagy csak azért mert én sem voltam a legjobb állapotban, a támadómmal együtt kerültem újra a földre. De annyi különbséggel, hogy Ő élete utolsó lélegzetét vette abban a pillanatban. Ugyanis fél perccel később már csak halványan sem lehetett látni, hogy emelkedne és süllyedne a mellkasa. Ennyi volt, ekkor ért véget mind a kettőnk élete. Annyi különbséggel, hogy az övé végleg, az enyém pedig csak egy bizonyos formában.
A testem elviselhetetlen fájdalom járta át egy pillanatig, mintha minden porcikámat egyszerre zúzták volna porrá, a bőröm lángolt, a szemeim égtek. Mintha ott helyben valamiféle spontán öngyulladás áldozata lettem volna. De amilyen gyorsan jött, ugyanolyan gyorsan el is múlt.
A harmadik támadóm ekkorra már sehol nem volt, így csurom véresen és piszkosan indultam el a sikátor másik vége felé, ahol kevésbé leszek nagy látványosság, hiszen az már nem tartozott a felkapott részekhez.
Arról az estéről nem beszéltem senkinek, egészen az első teliholdig amikor először átváltoztam. Azután elég sok mindent kellett megbeszélnünk az anyámmal, akiről kiderült, hogy a spanyol Vérhold falka alfája. Ami így visszagondolva elég sok mindent megmagyaráz.
Család
Alejandra Ramírez (40 éves) – Vérhold falka alfája és egyben az anyám. Egy igazán ambíciózus és makacs nő, aki nem fél megszerezni amit kiszemel. Spanyolország szerte rengeteg étterem van a tulajdonában, de mindez még mindig nem elég neki. Foplyamatosan bővíteni akarja a határait. Legyen szó munkáról, vagy a falkáról. Éppen ezért döntötte el, hogy áruba bocsájta az egyetlen lányát, engem. Egy Franciaországi alfa legidősebb fiát szemelte ki számomra és az ég tudja hogyan, de jelenleg ott tartunk, hogy már Philippe menyasszonya vagyok. Köszi anyu! Na nem mintha magamtól nem lennék képes pasit fogni.
Patricio Ramírez († 35 éves)  - Napra pontosan tíz éve halt meg egy balesetben. Hiába, hogy akkor még annyira fiatal voltam, jól emlékszem rá. Szerettem Őt és számára én jelentettem a mindent. Emlékszem, hogy mindig hercegnőnek hívott és pontosan úgy is bánt velem, mintha tényleg az lennék. Biztos vagyok benne, hogy apa sosem hagyta volna, hogy idáig fajuljanak a dolgok.
Philippe Delacroix (23 éves) – Hányszor is találkoztunk eddig? Négszer? Vagy talán öt alkalom is volt az már? Fogalmam sincs mit gondoltak a szüleink. Mármint azzal nagyjából tisztában vagyok, hogy az anyám mit akar, de a te szüleid? Te pedig csak úgy belementél és még jó képet is vágtál hozzá. De miért volt olyan fontos az eljegyzés? Pontosan tudod, hogy mennyire nem rajongom ezért a helyzetért. Meg azt is, hogy ezt az egész Mystic Falls-is bentlakásos suli dolgot is csak azért találtam ki, hogy minél messzebb kerüljek tőled és az elkerülhetetlen esküvőnktől. Kedvellek, mint barátot, de semmi több. Azt viszont, hogy te mit érzel tényleg nem tudom. Hol ezt érzem, hol azt. Olyan néha, mintha kettős személyiséged lenne, aki nem tudja eldönteni mit is akar igazából. DE azis lehet, hogy ez azért van, mivel még nem váltottad ki az átkodat.
Ez az én történetem... hallgasd hát meg!

Mindig is szerettem a nyarat és a meleget. El sem tudnám képzelni, hogy valami szeles, hideg esős helyen éljem a mindennapjaimat. Ott érzem magam a legjobban ahol vagyok, a medence partján napozás közben.
- Elnézést kisasszony, de az édesanyja látni szeretné Önt. – lépett oda hozzám a házvezetőnő.
Először azt hittem, hogy rosszul hallok, hiszen anya szinte sosem hívat csak úgy magához. Kivéve akkor, ha bajban vagyok, vagy a falkában van valaki akit szemmel kell tartani, vagy valami hasonló utasítást akar rám erőltetni. Ekkor már inkább tartottam attól, hogy mi vár rám, mintsem attól, hogy Marisol valamit rosszul értett.
- A dolgozószobában várja. – tette hozzá egy kissé aggódva.
Mi a fenét akarhat az anyám ilyenkor? Ugye nem megint azzal fog előjönni, hogy nem viselkedem úgy ahogyan azt a falka alfájának a lányához illik. Mert az ilyen és ehhez hasonló prédikációval már tele van a padlás.
- Köszönöm Marisol. Elmehetsz. – mosolyogtam rá kedvesen az anyámmal közel egykorú nőre, aki hálásan bólintott és már el is tűnt.
Vettem egy mély levegőt, majd a napozó ágyról felállva, magamra kaptam a fehér, csipkés strandruhámat és elindultam a ház irányába.
Hogy őszinte legyek, a hátam közepére sem kívántam ezt a kis beszélgetést. De nem tehettem meg, hogy nem beszélek az anyámmal. Egyrészt, mert az anyám, másrészt meg azért mert Ő az alfám. Persze ha apa még élne, akkor más lenne minden. Viszont a halála óta minden megváltozott. Olyan mintha az anyám beleőrült volna a hiányába, vagy nem is tudom. Az is simán megeshet, hogy alapból ilyen volt a természete és csak az apám miatt mutatta magát másnak. Nála az ilyeneket sose lehet tudni, hiszen úgy változik a hangulata és a jelleme, mint másoknak napi szinten a fehérneműje.
A dolgozószobához lépve, egy pillanatra megtorpantam. Tényleg nem tudtam mire számítsak és már előre tudtam, hogy nem fogok örülni, legyen szó bármiről is.
-  Gyere be Ella! – szólt ki nekem a csukott ajtón keresztül.
Persze, hogy tudta, hogy ott állok, hiszen érezte az illatomat. Kifogástalan érzéke van ahhoz, hogy már messziről kiszagoljon, főleg ha habozok megtenni egy-egy dolgot.
Ahogy beléptem az ajtón, úgy nézett rám, hogy még a hátamon is felállt tőle a szőr. Tipikusan az a fajta nézés volt, ami azt sugallja, hogy „A vesédbe látok”. Ezzel mindig kiakasztott, mert a frászt hozta rám. Ez is egy volt azok közül a tulajdonságai közül amiktől a falra másztam.
- Marisol, szólt, hogy látni szeretnél. – sétáltam oda hozzá, miután bezártam magam mögött az ajtót.
Ahogy egyre közelebb sétáltam hozzá, egyre inkább kezdtem magam úgy érezni, mint egy ketrecbe zárt vadállat. minden mozzanatára reagáltam és azt néztem, hogyan tudnék a legkönnyebben és leggyorsabban kiszabadulni a szorult helyzetemből.
- Ülj le! Ne állj ott úgy, mint aki a halálos ítéletére vár. – pillantott fel az asztalon előtte heverő papírokból.
Pedig valamilyen szempontból tényleg arra vártam, hiszen ahogy letette a tollat a kezéből, egy lelkes mosoly terült el az arcán. Az pedig sosem jelent jót, mert ez csak akkor szokott előfordulni amikor valami a tervei szerint alakul. Olyan esetekben ha látni akar engem az elég nagy horderejű dolog szokott lenni.
- Mi történt? – néztem rá, próbálva leplezni az aggodalmam, miközben helyet foglaltam vele szemben.
Továbbra is mosolyogva, hátradőlt a hatalmas székében és úgy mért végig. Ettől pedig az ereimben is kezdett meghűlni a vér.
- Holnap vendégeink érkeznek. Egy Franciaországban élő falka alfája és a családja látogat el hozzánk. – kezdett bele végül.
Volt abban valami ahogy elkezdte előadni a kis mondandóját. Egy kicsit sem éreztem magam jobban tőle, sőt…
- Azért jönnek, hogy megismerkedj a fiukkal, Philippe-pel. Ugyanis Ő lesz majd a férjed. – bökte ki végül ami miatt ennyire örül magának.
Hogy mi van? Ezt meg mégis, hogyan… És akkor mondja nekem bárki is azt, hogy nem a tulajdon anyám fogja aláírni a halálos ítéletem.
- Egy nagy fenét lesz az! Mégis mi ütött beléd? Ezt nem gondolhatod komolyan! – keltem ki magamból, miközben felpattantam a székemből.
Mégis mi ütött ebbe a világba? Azt hittem, hogy azt a kort már régen elhagytuk amikor a szülők választották ki, hogy kinek adják oda a lányuk kezét. Manapság az emberek nem így házasodnak, pláne nem ilyen fiatalon. 17 évesen nem ilyesmin jár az ember esze, de lehet én gondolom rosszul. Mindenesetre én biztos nem fogok ebbe csak úgy belenyugodni.
- Megfogsz hallgatni. Szóval ülj vissza! – parancsolt rám, de semmi értelme nem volt.
Úgy álltam a tekintetét, mintha csak egy vadidegen senki nézett volna rám morcosan. Fel tudtam volna robbanni a dühtől és a haragtól ami tombolt bennem. Gyűlöltem, hogy ilyen helyzetbe hozott, de azt még inkább, hogy ezt egy percig sem szégyellte.
- Elana Grace Ramírez! Azt mondtam, hogy ülj le és hallgass végig. Nem mondom még egyszer! – villantotta rám aranyszín íriszét.
Hát ez remek, most már nem egy anya-lánya vitában vagyunk, hanem egy alfa és farkas vitában. Ha eddig még nem lett volna teljesen őrült ez a társalgás, akkor majd most. De innentől nem tehettem nem azt amit mondott, hiszen annak ellenére, hogy még mindig az anyám, Ő az alfám is ami mindent felülír. Úgyhogy visszatettem a fenekem az iménti székbe és ugyan grimaszolva, de végig hallgattam, amit mondani akart.
- A Delacroix családot már nagyon régóta ismerjük és mivel mind a ketten terjeszkedni szeretnénk, így azt gondoltuk, hogy így lesz a legjobb. A falkánkért megkell hozni olyan áldozatokat, amiket nem szeretnénk. – bökte oda a végére.
- A falkáért vagy érted? – bukott ki belőlem, miközben az én íriszem is felvillant.
Már abban a pillanatban tudtam, hogy ezzel átléptem egy határt amikor kimondtam, de már nem volt visszaút. Megtettem és viselnem kell érte a következményeket. Ami jelen pillanatban egy hatalmas, csattanós pofon volt. Egy olyan fajta aminek az erejétől egy sima halandónak igencsak jókora fejfájása lenne.
- Mégis mit képzelsz magadról? Az alfád vagyok és azt teszed amit mondok! Világos! –
nézett rám haragosan, szinte villámokat szóró szemmel.
- Ne merd még egyszer megkérdőjelezni, hogy bármit a falka érdekében teszek e. – vetette oda még utoljára, majd az iroda ajtajához sétált és szélesre tárt, ezzel jelezve, hogy itt az ideje a távozásomnak.
Szóval felálltam a székemből és még mielőtt kiléptem volna az ajtón egy utolsó csalódott pillantást küldtem felé. Nem volt ezzel semmi más szándékom, csupán annyi, hogy érezze mit gondolok róla jelen pillanatban.

Mindaz, amire képes vagyok...

Képesség D szint Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból.

Fõkarakter: Elana Grace Ramírez

Az álarc mögött: ...:::B:::...


Elana Grace Ramírez
Omega
éjjeli vonyító
Elana Grace Ramírez



163
C szint:
Kalmithil
E szint:
Child of the Crescent

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
2
Másik felem :
Kényszer menyasszony
Ennyi éve vagyok a világon :
20
Lejátszási listám :
Elana Grace Ramírez 151f3f7db604f338312846509820
Akinek az arcát viselem :
Becky G
Tartózkodási helyem :
Mystic Falls
Az álarc mögött :
...:::B:::...

Elana Grace Ramírez Empty
TémanyitásElana Grace Ramírez EmptyVas. Feb. 21, 2021 4:29 pm

Az embernek választania
nem pedig elfogadni kell a sorsát.

Elana Grace Ramírez

Sosem egyszerű, ha az ember rá van kényszerítve valamire, főleg akkor nem, ha a saját anyja teszi ezt vele, ráadásul a te esetedben házasságról van szó. A mai világban mindenki maga választja meg a párját, a kényszerházsság igen ritka dolog lett, persze a természetfeletti körökben ez annyira nem furcsa, főleg nem egy falkában, ahol hierarchia alapján működik a világ. Épp emiatt nehéz lehet az alfa lányának lenni, nehéz lehet elfogadni, hogy a tulajdon anyád nem a te érdekeidet nézi, hanem a falkáét. Csupán annyit tehetsz, hogy megpróbálod megkedvelni a férfit, akit neked szántak, talán még jól is elsülhet a dolog, ha pedig nem, meg kell próbálnod a saját lábadra állni, a falkádtól függetlenül. Nem irigylésre méltó a helyzeted, annyi biztos.  

Külön tetszett, hogy bővebben kifejtetted az átváltozásodat, volt is miről mesélned, igazi nagymenőként álltad a sarat, s mentetted a bőrödet.  Elana Grace Ramírez 2566525366 Bizonyára már akkor segítségedre volt a benned szunnyadó farkas ereje, amit később még inkább megtapasztaltál, miután aktiváltad az átkot. Felfokozott érzelmekkel, különösen a haraggal pedig kifejezetten nehéz elfogadni, ha helyetted döntenek az életed legfontosabb pillanatairól.
Az előtörténet részben is egy fontos jelenetet emeltél ki, a helyedben mindenki ugyanígy, vagy legalábbis hasonlóan reagált volna, másképp nem is lehet egy ilyen hírre.
Azt még hadd jegyezzem meg, hogy igazán passzoló pb-t választottál a hölgynek, ráadásul visszatérő tag vagy, aminek külön örülünk!  Elana Grace Ramírez 2909147992 Sok sikert és kitartást a játéktérre, kelleni fog, én pedig kíváncsian fogom várni, hogyan alakul majd az életed az iskolai falai között. Elana Grace Ramírez 846202165

Foglald le a lefoglalni valót, s érezd jól magad nálunk!  Elana Grace Ramírez 1036049602


ex-Reagan Blair
Ötök testvérisége vezetõ
mágiával rendelkezõ vadász
ex-Reagan Blair



163
C szint:
Kalmithil
Elana Grace Ramírez AzdUwsR
C szint:
Kalmithil

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
106
Titulus :
You're either the predator or the prey
Másik felem :
Ennyi éve vagyok a világon :
40
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
Brett Dalton
Tartózkodási helyem :
Denver

Elana Grace Ramírez Empty
 

Elana Grace Ramírez

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Grace Moore
» Grace cellája
» Grace Abbott