Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (133 fő) Pént. Feb. 02, 2024 5:51 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
ÜzenetSzerző
TémanyitásEzra C. Ravenwood EmptyKedd Május 02, 2017 12:42 am


Ezra Chase Ravenwood


A szenvedély egy vadász, egy szörnyeteg, amely felfalja az embert.


Becenév

Ezra

Titulus

Családfő

Születési hely, dátum

35 éves, Massachusetts, 1982. márc. 21

Faj

Ember, Vadász

Átváltozás

-

Család

Gideon és Elisabeth: Bár ti már meghaltatok, mégsem halványultok el egyikünk emlékeiben sem, hiszen vadász család leszármazottai vagytok ti is, és általatok mi is. Mindent ti tanítottak meg, nem csak nekem de a testvéreimnek is. Hogyan éljünk túl ebben a szörnyektől hemzsegő világban, és hogyan irtsuk ki őket ha alkalmunk adódott rá. Miattatok lettem az egyik legjobb a "szakmában" de mély bánatomra, mégsem én lettem az Ötök egyike. Ezt sosem bocsátottam meg Jude-nak.

Theresa: A húgom vagy, igazi amazon, harcias nőszemély, nem hozol szégyent a családra, és bízom benne hogy nem is fogsz. Egyfolytában szekálod a kicsit, az öcsénket ő meg cserébe az orrod alá dörgöli ami nekem is fáj: ő az Ötök egyike, és nem én. Ha jól sejtem a mi kapcsolatunk semleges, segítjük egymást ahol tudjuk, én csak Jude-ra vagyok pipa, rád nem.

Cecily: A legkisebb a családban, tényleg mindenki kedvence voltál, rajongtam az ártatlanságodért és mindent megtettem volna hogy boldoggá tegyelek. Amilyen amazon természetű Teresa, olyan érzékeny voltál te, egyáltalán nem egy vadász családba való lányka. És mégis meghaltál, idő előtt, remélem legalább a túlvilág békét hozott számodra, mert nekem az élet nem.

Jude: Te vagy az én kicsi öcsém, akire nem mondhatnám hogy nem vagyok egy egészen kcisit féltékeny amiatt, hogy az én helyemet foglaltad el. Szerintem a te hibád, hogy meghalt Cecily. Ha erősebb vadász lettél volna, ha én lettem volna ott, akkor még ma is élne. Régen jóban voltunk, szerettelek mint minden nagyobb testvér a kisebbet de ezt… ezt nem tudom megbocsátani neked.

Play by

Alazar Meavsky





Ez az én történetem...

Egyszer volt hol nem volt....

Milyen szép is lenne ha a családom története is így kezdődött volna, de hát úgy fest ez túl nagy elvárás a sorssal szemben. Korán elvesztettük a szüleinket és nekem, mint  legidősebbnek át kellett vennem a család összetartását, és csak reménykedtem benne hogy elég érett leszek a feladatra. Sosem terveztem semmit az életemmel, vadásznak neveltek, egy elpusztíthatatlan harcosnak, és ennek fényében rengeteg időt töltöttem edzéssel, és különféle harcmodorok elsajátításával, és emberfeletti erővel küzdöttem magam előre azért, hogy méltó lehessek a szüleinkhez. Nem akartam családot, sem feleséget, egyszerűen nem fér bele az életembe de mégis a család feje lettem, és valahogyan kézben kell tartanom a dolgokat.

Gyerekként annyival egyszerűbb volt minden, még az is ha anyám rém történeteket mesélt nekünk, hogy miféle szörnyetegek élnek a világunkban, és vannak olyan kiválasztottak mint mi - a vadászok - akik felveszik a harcot ezekkel. Annyira heroikusnak tűnt és nemes eszmének hogy megszabadítsuk a földet ezektől a fenevadaktól. Nem csak a vámpíroktól, de a vérfarkasoktól, boszorkányoktól, mindenfélétől ami nem ember. Gyerekként és fiatal felnőttként még elhittem hogy a világ ilyen egyszerű, fekete és fehér minden, a gonoszok azok halált érdemelnek. Azt hittem vannak kivételek, olyanok akik megtagadják önmagukat és a saját fajtársaik ellen fordulnak, amolyan önjelölt Pengék.  Azt hittem ilyen létezik, de… Cecily halála után minden idealista gondolatom füstbe ment, és átadta a helyét valami másnak. Gyűlöletem magasabbra hágott mint valaha volt, és elkeseredésemben talán az volt az egyszerűbb hogy Jude-ot hibáztatom az egészért, mert nem volt elég erős. Miatta nem élhet ma Cecily, de tényleg? Vagy azért, mert én nem vezettem elég jól a családot, és nem edzettem elég keményen és nem küldtem több vámpírra az öcsémet? Kinek a hibája mindez? Az övé vagy az enyém? Mindkettőnké? Nem tudom….

Azt sem tudom hogy mi vagyok. Vadász. Bátty. Családfő. Egy üres ember. Szeretem a családomat, és minden más előtt tartom hogy megvédhessem őket, de képtelen vagyok lenyelni a féltékenységemet hogy az Ötök egyike nem én lettem, és talán elhidegültem Jude-tól. Fényév távolságra járunk egymástól, és mindazt amit én érhettem volna el, ő teszi. Büszkének kellene lennem rá, de…. Gyenge ember vagyok, és önző vágyaimon túl néha nem látok tisztán. Azt tudom, hogy mindennek pusztulnia kell, ami nem emberi. Elvették a családtól az egyik testvérünket, és nincs bocsánat. Egyetlen szörnyetegnek sincs, és már nem számolom hány élet szárad a lelkemen, előbb utóbb úgyis találkozunk a pokolban, és tudjuk hogy a jó szándékkal mire megy az ember. Semmire.

Ez vagyok én jelenleg, egy forrongó vulkán, ami bármikor kitörhet, de talán… valahol mélyen, egy szakadék mélyen, talán szeretem az öcsémet. Ettől függetlenül… Nem tudom. Talán kibékíthet valahogy, talán van még esély de már annyi rosszat tettem ellene is, a család érdekében, a határvonalak elmosódnak, és… a bűntudat elemészt. Soha nem beszéltem erről senkinek, látnak engem, az erőmet és a kiállásom családfőként hibátlan de… nem látnak engem éjjel, az ablakban ülni, mert nem tudok aludni. Nem látják az alapozó mögé rejtett karikákat a szemeim alatt, és nem értik meg azt a vihart ami bennem tombol. Nem értenek, és nem ismernek, de képtelen vagyok leengedni a falaimat. Még nekik sem. Teresénak és Jude-nak sem. Vagy le tudják dönteni, vagy nem…

"Pokolra szállni könnyű...


Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Ezra C. Ravenwood Empty
TémanyitásEzra C. Ravenwood EmptyKedd Május 02, 2017 10:37 pm


Elfogadva

drága bátyám és családfőm

Ez, bratyó, nagyon örülök, hogy ilyen hamar megérkeztél! Ha olyan jóban lennénk, mint régen, most tárnám a karom egy nagy ölelésre, így viszont csak szomorúan figyelem, mivé formált minket az idő. Sajnálom, hogy a Sors így kitolt velünk - hidd el, ha rajtam múlna, bármikor lemondanék az Ötök örökségéről a te javadra.
Fantasztikus lett a lapod, bár azt nem állíthatom, hogy olyan vagy, mint amilyennek képzeltelek - sokkal jobb lettél! Alig várom, hogy felelevenítsük a játéktéren az egymás iránt érzett - mert még érezzük, ugye? - testvéri szeretetünket egy közös kis vámpírvadászatban! Hiszen senki sem bánthatja büntetlenül a családunkat, nem igaz? ;)

Jó játékot, és ne felejts el foglalózni!


Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Ezra C. Ravenwood Empty
 

Ezra C. Ravenwood

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Jude && Ezra || Ravenwood Brothers
» Jude A. Ravenwood
» Teresa Ravenwood