Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 42 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 41 vendég


A legtöbb felhasználó (415 fő) Kedd Okt. 15, 2024 11:27 am-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
ÜzenetSzerző
TémanyitásNathaniel Storm EmptyVas. Május 14, 2017 5:33 pm


Nathaniel Storm

"Show me a hero and I'll write you a tragedy."


Becenév

Nate

Titulus

őrangyal, bátyó és szexi tanár bácsi

Születési hely, dátum

Richmond, 1989. március 14.

Faj

vérfarkas

Átváltozás

fogalmam sem volt az átokról, míg az öcsém egy tragédia után váratlanul át nem változott. Azóta sem sikerült aktiválnom az örökséget, sőt, mindent megteszek, hogy elkerüljem azt.

Család

Anya már régóta nincs velünk, apa pedig jóval a halála előtt faképnél hagyott minket. Egyszer csak elment, aztán soha többé nem jött haza. Attól a naptól fogva rám hárult a családfő tisztsége, nekem kellett átvennem az összes olyan férfi erőt igénylő feladatot a házban és a ház körül, amivel anya már nem boldogult. Élveztem, hogy vigyázhatok a családomra és gondoskodhatok róla meg az öcsémről. Theo ekkor még nagyon fiatal volt, nem sokra emlékszik az egészből. Anya halála után elhidegültünk egymástól; engem lekötött, hogy elegendő pénzt szerezzek a napi betevőhöz, ő pedig végül feladta a várakozást és máshol keresett menedéket. Gyakran töprengek azon, vajon visszatalálhatunk-e még egymáshoz.

Play by

Matt Lanter





Ez az én történetem...

Theo olyan szorosan kapaszkodott a nyakamba, hogy attól féltem, megfulladok, mire beletalálok a kulccsal a zárba. Látszólag őt ez egyáltalán nem zavarta, mert amikor megpróbáltam letenni a földre, csak jobban ölelt. Az iskolatáskáink és a szatyrok súlya húzták a vállamat, éreztem, hogy a karjaim görcsbe állnak az erőfeszítéstől. Az öcsém feje a vállamon pihent, szorosan a nyakamnál, így arra is képtelen voltam, hogy felé fordítsam a fejemet.
- Gyerünk már, öcskös, hét éves vagy! A hétéves fiúkat nem cipeli haza a bátyjuk. A legtöbb hét évest már el sem bírja a bátyja...
Valami meleget és nedveset éreztem a nyakamnál, és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy az öcsémből spontán vámpír lett éppen, vagy bealudt és a nyála folyik. Nagyon reméltem, hogy inkább az első - különben is, melyik gyerek lenne képes ilyen kényelmetlen pózban bealudni?
- Fuj, Theo, te most...?! - ledobáltam a szatyrokat a földre és letettem őt is, hogy eltolhassam magamtól, az öcsém könnyeire azonban egyáltalán nem voltam felkészülve. Mint akit gyomorszájon vágtak, úgy guggoltam le mellé. Ő meg csak szipogott, és azzal a durcás képével bámulta a cipője orrát, mint mindig, amikor eldönti magában, hogy erősnek mutatkozik, holott ő is tudja, hogy képtelen rá. Megérintettem a vállát.
- Megint szekáltak a suliban?
Bólintott. Megszorítottam a vállát.
- Apa miatt?
Nem felelt. Magamhoz húztam és átöleltem, addig simogattam a hátát, míg a vállam fel nem szárította a könnyeit. Még azt is hagytam, hogy beletörölje az arcát. Azon töprengtem, apa vajon tudta-e, hogy ennyire fog hiányozni valakinek, aki még csak nem is ismerte, és vajon ha tudta volna, akkor is elmegy-e.
Miután kisujjesküvel megesketett, hogy anyának egy szót sem szólok a "picsogásáról", ahogy ő nevezte, végre áttessékeltem az ajtón. Ekkor ért a második gyomros, mely azóta is képes görcsbe rántani minden idegszálamat, ha eszembe jut. Anya mozdulatlanul heverő teste a padlón, körülötte a szétszóródott gyümölcsök, és a távoli szirénaszó, mely úgy tűnt, soha nem ér el hozzánk.

3 évvel később

A Nap erősen tűzött, a madarak éles csicsergése bántotta a fülemet. Az éhségtől már alig láttam, oszloptól oszlopig szédelegtem az utcán. Fogalmam sem volt, mihez kezdjek. A mosogatásból elég jól megéltem, amíg nem jött egy belső ellenőrzés. Hiába, na, a hamis személyivel talán megvezethetem az indiai főnökömet, de másokat kevésbé. Egy tizenöt éves kölyöknek semmi helye a felnőttek játszóterén - kidobták a szűrömet. Az újságkihordás való neked, mondták, és bele sem gondoltak abba, hogy ennyiből nem lehet fenntartani egy családot.
Figyeltem, Theo hogyan tömi magába a vacsorát és bűntudatom támadt, amiért egy tíz éves gyerek kénytelen ennyivel beérni. Borzasztó testvére vagyok - anya csalódott lenne, ha látná, mennyire nem viselem gondját. Holnap muszáj lesz még többet beleadnom a munkakeresésbe, és muszáj lesz még kevesebbet ennem, hogy neki több jusson. Képtelen voltam ránézni az ételre. Ha a számba vettem egyetlen falatot is, rögtön arra gondoltam, ezt ő jobban megérdemli, hogy lehetek ilyen önző, hogy tehetem ezt meg az éhező öcsémmel.
Theo felpillantott a levesből, a kézfejével letörölte maszatos arcát.
- Te nem kérsz?
Mosolyt erőltettem magamra és megráztam a fejem.
- A melóhelyen már ettem, ez mind a tiéd.
Összeszorult a gyomrom a hazugságtól, mart az éhség. Nem volt semmiféle meló, és nem volt semmiféle evés - semmi sem volt. Semmi. Csak mi ketten, ő és én.

Mr. Callaway az orrom előtt törte ketté a hamis igazolványt. Forgatta egy darabig, majd a létező legelegánsabb mozdulattal szilánkosra törte. Olyan volt, mintha a csontjaimmal is ezt tenné, és majdnem elsírtam magam kétségbeesésemben: drága volt megszerezni azt az iratot, honnan szerzek most újat? Ha pedig nem sikerül, honnan szerzek munkát?
Összerezzentem, ahogy hűvös pillantással végigmért.
- Ugye tudod, fiam, hogy ezt a kis játékszert bünteti a törvény?
Megnyikkanni sem mertem, így csak bólintottam. Az arcomat vizslatta, majd tekintete az íróasztalán pihenő, bekeretezett képre vándorolt. Egy szőke kislány nevetgélt rajta, bájos jókedve beragyogta az egész képet. A férfi észrevette, hogy figyelem, ezért ujjaival szeretetteljesen megcirógatta a lány arcát a képen.
- A jövő hónapban végre hazatérhetek hozzá. Hallottál már Mystic Fallsról?
Megráztam a fejem. Egy darabig még szúrós szemekkel méregetett, majd kidobta a megsemmisített igazolvány maradványait a szemetesbe, és az asztalra támaszkodva közelebb hajolt hozzám. Nagyot kellett nyelnem, hogy ne kérdezzek semmit, mégis a tőlem telhető legnagyobb bátorsággal álltam a tekintetét.
- Mondd csak, fiam, hiszel a természetfelettiben?
Éreztem, hogy a jövőnk múlik a válaszomon, így lepleztem a döbbenetemet, és összeszedve minden bátorságomat bólintottam. Mr. Callaway pedig belekezdett egy történetbe...

Hónapokkal később

Állítása szerint Theo utálta az új lakásunkat - szerintem inkább csak a tényt utálta, hogy egy idegen milliárdos fizette nekünk. Theo igazából abba a korszakba lépett, amikor mindent utált: utálta a munkámat, utálta a munkaadómat és utálta az új várost is. Jómagam kíváncsisággal vegyes félelemmel néztem új jövőnk elé. Tagadhatatlanul vonzott a kihívás, az ismeretlen, és Carmen Callaway is.
Istenem, életemben nem láttam ilyen gyönyörű lányt! A hajáról a nyári gabonamezők jutottak eszembe, az illata édes volt, mint a csoki, a mosolyától pedig ficánkolni kezdett a gyomrom. Tudtam, hogy húgomként kéne rá tekintenem, hiszen annyi idős volt, mint Theo, de képtelen voltam rá. Beleszerettem abban a pillanatban, hogy megláttam őt, és attól kezdve ez lett az én legféltettebb titkom.

Néhány évvel később - az Alsógatyás beépített akció

Jól van, elmesélem neked az Alsógatyás beépített akciót. Pár hónapja szolgáltam már a seregnél, a kötelező hadi szolgálatomat töltöttem, amikor kaptunk egy eléggé zöldfülű újoncot. Még nálam is fiatalabb volt, elkényeztetett család gyermeke. Kellett neki a plusz pénz, ezért vállalta a több hónapos kiképzést. Egyik éjszaka, míg mi aludtunk, a srác meglépett. Úgy gondolta, körbenéz a laktanyán kívül: elkötött egy kocsit és nekivágott a végtelennek. Senki sem ébredt fel a zajra. Kocsikázott kicsit a városban, majd elindult visszafelé. Épp leparkolt, mikor látta, hogy egy helikopter ereszkedik lefelé a bázis felett, majd fegyveres alakok kezdenek el kötéllétrán leereszkedni. Túl sok akciófilmet láthatott, mert rögtön merényletre gondolt, így mint akit fenékbe lőttek, úgy rohant be hozzánk azt üvöltve: "Támadás! Támadás! Megtámadtak minket!"
Mi kis hülyék az álomittas fejünkkel rögtön felugrottunk, fegyvert kaptunk magunkhoz, és egy szál alsógatyában kirohantunk az udvarra. Csak akkor derült ki, hogy a repülőgép a mi mélyen tisztelt főtörzsőrmesterünket szállította haza, a leereszkedő fegyveres alakok pedig a testőrei voltak. Helyszínszemlére jött volna hozzánk reggel. Hát mi mit csináltunk? Ott álltunk, egy szál alsógatyában. Kinek Miki egeres, valakinek autós, nekem szuperhősös - volt olyan, akinek az alsóneműjén macik feküdtek felhőkön... Kezünkben pedig a legújabb harci fegyverek, az én vállamon éppenséggel egy rakétavető. Mélyen tisztelt főtörzsőrmesterünk pedig próbálta visszafojtani a nevetését... Zavarunkban sietve szalutáltunk neki, s miután engedélyt adott a lelépésre, visszacipeltük a fegyvereket és megtört méltóságunkat a szobánkba.

A rá következő héten rosszul lettem gyakorlat közben. Kiderült, hogy gyenge a szívem, ami az orvosi vizsgálaton valahogy nem derült ki - okmányhamisításban elég jó vagyok, maradjunk ennyiben. Azonnali hatállyal menesztettek, így hát kénytelen voltam hazatérni. Már gyűlöltem én is mindent, ami Mystic Fallshoz, a munkámhoz vagy ahhoz a lakáshoz kapcsolódott: gyűlöltem a tudatot, hogy az öcsém látni sem akar. Gyűlöltem az átkot, amely tönkre tette a szeretteim életét. Gyűlöltem a testemet, mely nem akart engedelmeskedni nekem. Gyűlöltem Carment, amiért ennyire mocskosul vágytam arra, hogy vele lehessek.

2016. november

- Ezt így nem folytathatod tovább!!
Carmen üvöltésére összerezzent az összes többi beteg a kórteremben. Nem hibáztattam őket, az elmúlt tizenkét év alatt én már tökéletesen hozzászoktam ahhoz az éles, bántó frekvenciához, melyen képes volt visítozni valakivel. Általában csak akkor használta ezt a hangszínt, ha igazán mérges volt, és vörös arcából ítélve most tényleg az volt.
Ülésbe tornáztam magam az ágyon, és nem törődve a pironkodásával, a szeme előtt átvettem a kórházi hálóinget a saját ruháimra. Az infúzió már rég lecsöpögött, ezért azt rutinosan lecsatoltam a branülről.
- Megtennéd, hogy nem üvöltözöl? Az emberek gyógyulni járnak ide - csitítani igyekeztem, amitől persze még hangosabb kiabálásba kezdett.
- Theo tudja egyáltalán, hol vagy?!
Szinte ledöfött a pillantásával. Próbáltam elkerülni, de bármerre néztem, a haragos szempár vádlón követett. Átrángattam a fejemen a pulóvert és durcás visszavágáson törtem a fejem, de képtelen voltam hazudni. Az igazság úgy bugyogott fel belőlem, mintha templomban ülnék.
- Konferencián édesapáddal... - dünnyögtem, mire Carmen "én megmondtam" pillantással összefonta maga előtt a karjait. Ez az önhittség volt az, amit a leginkább gyűlöltem a nőkben - azt gondolták, mindig mindent jobban tudnak nálunk, és a fenébe is, igazuk volt...
- Nate, ez így nem mehet tovább - folytatta valamivel szelídebb hangon. Leült mellém az ágyra, megéreztem puha tenyerét az enyémen, amitől úgy éreztem, menten elvisz megint egy szívroham. - A szíved beteg. A tested nem tudja meggyógyítani magát... de egy vérfarkasé igen. Ha aktiválnád az átkot...
Kirántottam a kezem az ujjai közül és felpattantam az ágyról. Egy pillanatra megszédültem, elkaptam az infúzióállványt, de a rosszullét amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt. Hallani sem akartam erről, és ezt tudta jól. Nem vagyok hajlandó gyáván megölni valakit csak azért, hogy én tovább élhessek.
- Ha Theo tudná, ő is egyet értene velem.
Engem figyelt. A tekintete tele volt fájdalommal. Képtelen voltam leplezni, így hát elfordultam tőle.
- Theo nem tudja, és nem is kell megtudnia. Most pedig vagy segíts átvenni a nadrágomat, vagy keresd meg az egyik nővért és szólj neki, hogy lelépünk.
Durcásan mérlegelte a helyzetet, majd beadta a derekát és lemondó sóhajjal távozott. Ahogy kipillantottam a kórház ablakán az égre, meglepve láttam, hogy havazik. Kövér pelyhekben hullott a hó, fehérbe mosva az egész tájat.
Akár az újjászületés.



Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Nathaniel Storm Empty
TémanyitásNathaniel Storm EmptyKedd Május 30, 2017 7:09 pm


Elfogadva

a bátyám, aki elhagyott

Nem is tudom, hol kezdjem. Régen számíthattam rád, ezt szépen ki is fejtetted, de valahol nagyon elcsúszott a kapcsolatunk... Ja igen! Ott, hogy elhagytál. Tudod, sokáig tényleg vártam, hogy visszatérsz hozzám és a közös életünkhöz, hisz csak mi voltunk egymásnak. De végül feladtam és megtaláltam a saját kis társaságom. Azóta én sokkal jobban érzem magam.
De remélem, te annyira nem. (Azért egy valamiért már most haragszok: oké, hogy utállak, de nem kéne eltitkolnod egy olyan fontos dolgot, mint a betegséged. Idióta vagy.)
Mint user az usernek: imádtam a lapod, nagyon jó volt elmélyülni a történetben Nate szemszögéből. Én totálisan megértem, hogy mindent Theoért tett, de hát egy kisgyereknek nehéz megmagyarázni ezt. Remélem, a játéktéren majd rendeződik minden, aminek kell.  Nathaniel Storm 3808243726

Jó játékot, és ne felejts el foglalózni!


Theodore Storm
Omega
éjjeli vonyító
Theodore Storm



163
C szint:
Kalmithil
Nathaniel Storm Original
A szint:
Child of the Dragon Moon

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
228
Titulus :
☾ Little Wolf
Másik felem :
Waiting for you, Celian
Nathaniel Storm Original
until i die
A lelkem zárt ajtói mögött :
Ennyi éve vagyok a világon :
31
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
☾ Chace Crawford
Tartózkodási helyem :
☾ In the Darkness
℘ ℘ ℘ :
I’m tired. Lonely.
Nathaniel Storm Tumblr_n55spjRvJa1rg7ylio5_r1_250
I don’t feel like getting up in the morning. Everything that used to make me happy anymore doesn’t. I don’t know what happened, either people in my life just left me or I started to push everyone away...
Az álarc mögött :
Eliffe

Nathaniel Storm Empty
 

Nathaniel Storm

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nathaniel Storm
» Scarlett Storm
» Raleigh & Nathaniel
» Theodore Storm
» Scarlett Storm