A hűvös lakás csendjébe burkolózik, és csak bámulja a képernyőn villogó kurzort, ahogy a megnyitott email fiókban tétovázik. Nem tudja mit írjon, és mit akar írni egyáltalán. Azt tudja hogy az email címnél Venus nickje figyel. Hátradől, és egy kevés gondolkozás után beletúr a hajába, de végül csak az ölébe húzza a masinát, azt a kicsi notebookot amit úgy szeret, mert könnyű és bárhol elférhet. Nem kapcsolja be a laptopját most, nincs rá szüksége.

Kedves Venus!

Fogalmad sincs, milyen régóta meg akarom már neked írni ezt a levelet, de egyszerűen nincs hozzá elég bátorságom hogy mindent leírjak, és mint látod, ahhoz sem hogy eléd állva meséljem el mindezt. Nevezz gyávának, vagy óvatosnak, nekem mindegy. Fogalmam sem volt róla ki vagy, amikor megismertelek. Emlékszel? Csak kerestem egy lányt, akivel semmi érzelem, semmi kötődés, semmi kötelesség nincs, és erre tökéletesen meg is feleltél nekem, amíg… amig el nem mesélted hogy mi történt a szüleiddel. Meghaltak igaz? Régen, amikor te még kicsi voltál, de már emlékeztél dolgokra. A helyzet az hogy… ronda baleset történt aznap….

Itt kicsit elakad, mert ronda balesetnek titulálni azt, hogy meghalt, nem éppen finom kifejezés, de hát ez történt. Akkor éjjel valaki, akit kedvelt, kitörte a nyakát és hagyta meghalni, amivel vége is lenne a történetnek, ha nem ébred fel újra, vámpírként. Lepergett előtte az élete, családja szeretete, és az hogy
az apja mennyire nem ilyennek akarta őt. Az a keserűség amit érzett, hirtelen szakadt rá, fullasztó hullámokba, felerősödött és azzal fenyegette hogy megfullad. Kibotorkált egy útra, és az első kocsi ami szembejött vele megpecsételte a sorsát.  Nem ő ölte meg őket, de ahogy kilépett a kocsi elé, a sofőr elvesztette az uralmát a jármű felett és balesetet szenvedtek. Akkor még nem tudta hogy vámpírságával gyógyítani is tud.

Ott voltam aznap, és láttam a balesetet. Kiszaladtam az erdőből, mert eltévedtem, és megijesztettem a szüleidet szóval… átvitt értelemben az én hibám is hogy meghaltak. Mert megláttak, és eleinte ezért is akartam veled ismerkedni. Nem, ne értsd félre, nem szánalomból tettem volna akkor sem, csak amikor megismertelek… jó volt veled és tudni akartam ki vagy így hát utánanéztem, és kiderült hogy szerencsétlen dolog, pont beléd futni. Nem akartam hogy azt hidd, jóvá akarom tenni, egyszerűen csak azért voltam veled, mert élveztem a társaságodat, a bulizást, a közös éjszakákat és azt hogy nem tudok betelni a testeddel, még akkor sem ha vámpír vagyok, és intenzívebben érzek mindent.

Tudod, én sosem kértem hogy ez lehessek, hogy véren élve éljek örökké, amíg át nem döfnek rajtam egy karót, vagy nem húzom ki a vadászoknál a gyufát. Én egyszerűen csak főiskolára akartam járni, szinkronszínésznek tanulni és média szakon remekelni. Én sosem akartam olyan lenni mint Damon. Mert  ő volt az, aki megölt engem. Amikor vámpírrá változol, utána… visszatér minden emléked, amit valaha is kiszuggeráltak belőled. Érdekes, de emlékeztem és tudom hogy kihasznált és azt remélte, meghalok mert már nem vagyok hasznára. Csak egy eszközzé váltam a kezében, és ostoba módon azt hittem menő arc és kedvel engem. Hát, azt hiszem mindenki eshet pofára és nekem elég rondán sikerült.  

Itt megint szünetet tart, és feláll. Leteszi a kis masinát, és a konyhában készít egy nagy bögre kávét. Mint a lakásában minden, ez is letisztult, egyszerű fekete fehér és nem hivalkodó. Egyszerű, és rendezett, bár nem mintha sok embernek mutogatná, szinte sosem hív meg ide senkit. Nincsen kit igazából szólva. Visszafelé elhalad egy egész alakos tükör előtt, és csak egy fél pillantást vet a megjelenésére. Nem olyan magas, 175 körüli magassága tök átlagos, és a testalkata is karcsú. Általában egyszerűen ruházkodik, most egy fekete farmer és egy nyitott ing van rajta, és mezítlábas. Belekortyol a bögrébe és  halovány fény megcsillan az egyszerű ezüstszínű acél gyűrűn, ami a napfénytől hivatott megóvni.  Haja hosszabb tincsekben keretezi finom metszésű, de mégis férfias arcát.  Mozgása határozott, de könnyed ahogy visszatelepszik a kényelmes kanapéra, és folytatja a levelét.

Nem örültem neki amikor megtudtam hogy kivel bújsz ágyba ha éppen nem velem, de végül is igazad van, mi közöm van hozzá ha nem járunk, és nem vagyunk együtt? Mi jogon követehetnék tőled hűséget és mást? Mégis bántott a dolog, leginkább azért, mert Jude vadász, olyan vadász akitől tartani kell, és ez rám nézve nem éppen egy életbiztosítás. Vámpír vagyok, és Jude családjának is megvan a maga híre, főleg  családfőnek, aki mániákusan gyűlöl mindent, ami nem emberi. Szóval megértheted hogy nekem nem épp egy jó kapcsolat, már az sem ha te vagy vele jóban. Igen, azt is tudom, hogy szinte alig tudsz valamit rólam, mert nem meséltem, és sosem mutattam meg a lakásomat, de eddig szinte senkinek. Védem magam amennyire lehet, és a túlélés miatt enyhe paranoid vonásokkal is rendelkezek. Őszintén sajnálom hogy ennyire lehetetlen alak vagyok, de nem akarok eltűnni az életedből, és én… én azt akarom hogy megpróbáljunk egy rendes kapcsolatként élni, de ehhez… kell a türelmed, és hogy megértsd nekem ez nem egy könnyű dolog de azt hiszem érted… talán képes lennék engedni, már ha ez neked ér valamit.

Szóval én… csak reménykedek egy válaszban és hívj fel hogy ha szeretnél még tőlem valamit. Ha nem hívsz fel huszonnégy órán belül, én mindent érteni fogok, és nem kerülök az utadba még egyszer. Talán visszamegyek az egyetemre, és levizsgázom végre. Nem tudom még. Hívj, vagy ne.

CAG

Nem írja alá, és végül… mégsem nyom rá a küldés gombra, piszkozatba menti el, és az orrát dörzsölgetve  dől hátra. Nem, erre még nincs felkészülve. Egyszerűen csak lecsukja a notebook tetejét, és csendes magányába merülve fogyasztja el a kévét. Sms-t küld Venusnak hogy mikor érne rá találkozni.
~Talán egyszer majd elküldöm neked ezt a levelet. Egyenlőre viszont…~

Kiegészítés, avagy az apróbetűs részek:

• Külsőre nem mutat semmi különlegeset a tükör, nincs két feje, vagy négy keze, esetleg szarvai, teljesen átlagos. Vékony és nem túl kigyúrt. Barna haját most egész hosszúra hagyta nőni, és kiemeli a szürkéskék szemeit. A vonásai lágyak nem túlságosan férfiasak, és van is belőle elég baja, gondolható. Gyakorlatilag mindenféle stílusú ruhát szívesen felvesz, de többnyire kényelmesben és lezser eleganciában látható. Farmer, valami póló, esetleg ing, és kopott tornacipő.
  
• Szereti viszont a kiegészítőket, és szívesen hord nyakláncot, gyűrűt, karkötőket.
  
• Jellemét tekintve sok mindent mondanak rá. Arrogánsnak tartják, mert keveset beszél, és szinte sosem magáról, de mellette remek színész is, hiszen messze nem arrogáns ő, ez csak egyfajta védelmi mechanizmus nála.
  
• Azt mondják gátlástalan, mert bárkivel jó kapcsolatba tud kerülni, szinte semmi idő alatt, és mindenkinek az életébe az lesz, amire szüksége van az illetőnek. Egy barát, egy szerető, egy tanácsadó...
  
• Szereti a nyelveket, és tanulni sem rest őket. Beszéli a németet, és a spanyolt. Jelenleg francia leckéket vesz.
  
• Romlottnak tartják, mert szinte bármire kész a túlélés érdekében, mint olyan mások is. Nem egy szent, és tett már dolgokat amiket ha nem feltétlen megbánt, ma már máshogy tenne.
  
• Szereti a könyveket, és a filmeket és egy ideig táncolt is, amíg nem vált feltűnővé hogy nem öregszik egy napot sem. Karaokezni is szeret, és nincs hozzá rossz hangja.
  
• Szereti: Az állatokat, a fagyit, a viharos időjárást, az esőt, a gyorsulási versenyeket(nézni inkább), a kocsikat, a napszemüveget, a kedvenc whiskeyét (Chivast)
  
• Nem szereti: A túl tökéletes Barbie-s lányokat, a mexikói konyhát, a vígjátékokat és nyáltól csepegő romantikus vackokat, az idegesítő embereket, a rosszindulatú pletykákat, és Supermant.