To: Ambrosia Thorne

Hónapok teltek el az eset óta, s ennyi épp' elég volt ahhoz, miként még több rajongót szerezzek. Persze, azt hiszem, ez nem volt nehéz, tekintve a kis képességemet, avagy csak azt, hogy néhány démon eltett láb alól. Bár a legnagyobb visszhangot a feltámadásom keltette a havaimból, amelyet nem mellesleg az utazói mivoltomnak, s annak az átkozott Ötök szekciónak köszönhetek. Egyrészről nyilván csábító lehetőség, ha örökké élhet az ember, míg másrészről meg... mondjuk úgy kérlek, miként szívás. Egy akkora nagy... kicseszettül pokoli átok, amelyet a legrosszabb ellenségeimnek sem kívánok. Na persze, ellenségek. A kis utam... a hőn szeretett cigarettát szívó ballonkabátos alak.. az imádni valóan elegáns kinézetben.. s ez inkább hatott ironikusnak, mintsem valós szövegnek. Tehát... ott tartottam, hogy ellenségek. Pitiáner alakok, néhány komisz kis utálattal teli szívecske felém.. s máris meghatottak... de a legnagyobb döbbenetem Arcadius halálának bekövetkezése. Ő volt az, aki még annak idején azt gondolta, miként csatlakozom a tábla modulhoz, magyarán: a kis ördögi tervéhez. Démonok... pff. S most itt vagyunk... vagyok, egy sikátor kellős közepén.
Az éjszakai órák, a letűnt kis játékuk... a sötét vonulat.. vonzotta a természetfeletti lényeket, a figyelmet és a valódi gonoszt. A tekintet, egy ösztön... vagy csak egy villanásnyi gondolat, de mindig is kereste bennem a veszély faktort. A kihívásokban volt valami különleges, valami magával ragadóan egyedi.. Aztán most az, hogy konkrétan végig szenvedtem a hónapjaim nagy részét, s erre itt vagyok... itt Mystic Falls-ban. Nem is tudom... talán, lehetne meglepő. De nem. Csak keresem azokat a kis dögöket, akik voltak szívesek elválasztani az előző testemtől, s ezzel együtt a valódi... Nem sokáig élvezni a vadászlétet nem móka, s ez a test... boszorkány... undorodom magamtól.
A léptek kitöltik az egyébként hangtalan terepet, ekként verve zajt a környéken. S míg egyre beljebb haladok, addig a doboz belsejéből egy újabb cigaretta kerül az ajkaim közé. A már megszerzett öngyújtóm pedig kattan, lángja játszi könnyedséggel gyújtja meg az éltetőm. Mélyen tüdőzöm le a nikotint, s mihelyst odaértem a kitűzött célállomásra, megállok. Tekintettemmel végigpásztázom a csodás téglafalakat, a szürkén komor hangulat adta épületeket, s azt, ahova bemegyek.
- A fenébe már! - Mély brit akcentussal formálom a szavakat, szitkozódásom közepette, majd egy újabbat szívok a dohányból. Remek, pedig azt az információt nyújtotta az a balfék, miként a keresett kis démonka itt tanyázik. Erre meg... tessék, a nagy semmi! Idegesen fújom ki a füstöt, majd egyetlen mozdulattal kijelenek a zárt falak közül -, ismét a sikátor és én. Csodálatos. Miért is ne?!
Csupán alig néhány perc telhet el, mire én már vagy a hatodik szállal szívom, helyesbítek: szívtam el. A kőfalon nyomva el aztán a csikket, s eközben pedig a sikátor apró zugait vizsgálom, mintha várhatóan felbukkanhatna az a kis dög.. Persze, oké, én se gondolhattam komolyan azt, hogy.. majd pont itt lesz és karba tett kézzel, egy széken ülve vár engem. Mindegy is... most már időm, mint a tenger, tekintve, hogy a kis kínzó estém kimarad. Helyette... mehetnék a helyi kocsmába lerészegedni, cigaretták kellegével áldva, avagy tarthatnék egy zártkörű bulit, valami újabb csajok társaságában. Hm, nem is rossz ötlet.
Bár érdekes módon meg sem moccanok, csak a kőfalnak vetem a hátam és magam elé bámulok. Hosszú pillantok telhetnek el, vagy a fene se tudja... de csak állok így... pont egy kőfal menténél és elmélkedem az élet nagy dolgain; a sorsom szánalmas kis vonulatain. Mit mivel és mikor rontottam el. Bár valljuk be -, én sodortam ebbe önmagam. S míg a felismerés ténye keserűen marja a bensőmet, addig az utolsó szál cigarettámat rakom a számba.

Outfit || 578 || The Wolf || Elnézést kérek a csúszás miatt - || kredit

To: Victor Dorian

A visszatérésem bejelentésének, nos mindenképpen megakartam adni a módját, így nem hiába dolgoztam rajta hónapokon keresztül. Éjszakákat, s nappalokat is egyaránt beleértve, s míg ügyködtem a tökéletes cél elérésén, addig sikerült végig gondolnom a kivitelezések mértékét. A rengeteg idő, remélhetőleg a várt eredményt nyújtja, nem okozva számomra a lehető legapróbb csalódást sem. Szinte a zsigereimben éreztem a győzelmem zálogát, miként elnyerem végső jutalomként a bosszút magát. Filozofikus gondolataim közepette, pedig rá kellett ébrednem, miszerint az elmém által nem igazán jutok előre. Mégis... minden érzékemmel fókuszáltam a tökéletes végrehajtás gondolatára, mintha bármiféle módon is, de elteleportálódhatnék az adott helyszínre. Viszont tudtam azt, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű... némileg pihenésre volt szükségem. Ez a munka jelentősen megterhelte a kapacitásom, a tudásom, és a fáradtság teljes mértékig rám volt festve, mint egy tökéletes szimbólum.
Magamhoz véve némi levegőt indultam meg, egyértelmű módon a sikátorok egyféle övezetébe. Egész éjszaka fent lenni... Elnyomtam egy kisebb ásítást, s ha akartam volna, akkor se tagadhatnám le, miként ember vagyok. Ugyanolyan egyszerű kis halandó, mintsem régen, de attól valamilyen szinten mégis több -, warlock. Szórakozgattam az elmémben egy sort, amire megérkeztem, konkrétabban, tíz perccel előbb a várt időpontnál. Egy hatalmas sóhajjal döntöttem a hátamat a téglafalnak, míg Klaus tükörmásaként tetszelegtem. Kénytelen voltam más valakire váltani, ha csak nem akartam megkockáztatni a lebukás lehetőségét, s akármennyire is gyűlölte őt, most mégis néznie kellesz. Tudom, tudom, ezért menten leszedhetné a fejemet, de várjunk már... Én adom az alapot a bosszújához, szóval... azt hiszem, kvittek vagyunk. Meg amúgy is... egy kétezer éves boszival szórakozni, nos nem éppen kifizetődő mulatság, ha csak nincs nálam idősebb a tarsolyában, és... oh, igen, az maga a lehetetlenség.
- Ecc pecc... - Szólalok meg mély, mégis türelmetlen hangon, miközben keresztbe fonom a mellkasom előtt a karjaim. - ...hol lehetsz? - Tekintetem az égre szökken, miként mély sóhajt hallatok. Oké, persze, minek is érkezem korábban, de az izgatottság tetőfokán, ezt nem lehet nekem megmagyarázni. Hónapok, éjszakák, órák... Rengeteg megszámolhatatlan másodperc, amelyet ezzel töltöttem el. Egyszerre téve bele a saját kis korlátaimat, s létrehozva azt, amit ő akart. Vicces dolog maga a játék, s hogy miként is érhetünk végső célt.
- Ma még ide... - Folytatom az őrült eszmei gondolatom, ahogy ellököm magam az épülettől. - ...megjöhetsz! - Micsoda költői hajlam veszett el bennem, s mindezt röpke nem tudom hány perc alatt írtam meg. Mégis úgy érzem, mintha már évek óta dolgoznék vele. Na jó, nyilván csak szórakozom. Mindenesetre Victor nem megjelenése egyre aggasztóbbá vált, s már épp megindultam volna, amikor is felsejlett a távolból az alakja. Oh, minő' meglepő! Ravasz mosolyra húzom az ajkaim, ahogy a zakóm belső zsebébe nyúlva, előveszem a gyűrűt. Felé tartom kecsegtető érték gyanánt, majd mikor megérkezett, hátrébb húzom tőle a kezem.
- Á-á-á... - Incselkedek kötekedő stílussal. - ...s tudom, ezt a tekintetet ismerem. Kapásból láttam mindenkin, akivel csak összefutottam. Tudod, nos nem vagyok népszerű, és közkedvelt... de ettől függetlenül túl korai lenne szétkürtölni, hogy íme itt vagyok, nem gondolod? - Vonom fel a szemöldökömet, kissé elkomolyodva. - Persze, tudom, Klaus ebbe a városba, akkor se jönne vissza, ha éppen haldokolna, de... elég, ha ezzel csak én vagyok tisztában, s netán szerencsénk lévén nem vesz észre senki sem, ami eredményezhetné, miszerint nem bukok le. Mit gondolsz? Bár... a tervek megbukására is felkészültem, senki... ismétlem senki sem húzhat velem ujjat, sem pedig veled, drága haverkám... - Ragadom meg a vállánál, előadva a teljes nyájasságot a számára. Persze, vannak benne szimpatikus vonások, de én és a barátok.. ezer meg egy fogalom. Amolyan szövetségesféle lenne, de jobban hangzik a haveri megnevezés, így kár lenne nem emlegetni, ugye?
- Szóval, még mielőtt megkapnád... - Vonom közelebb magamhoz. - ...hiányzik egy apró momentum. - Engedem el, egy ördögi tekintet kíséretében, ahogy kíváncsian várom a reakcióját. Lássuk csak... milyen is lesz ez a nagyszerű ötlet.

623 || unstoppable || - || kredit