Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Cheesman Park

Sikátor - Page 3 Empty
Yesterday at 9:16 pm



Szökõkút

Sikátor - Page 3 Empty
Yesterday at 9:07 pm



Fell Templomának romjai

Sikátor - Page 3 Empty
Yesterday at 5:38 pm



Charlotte Grey

Sikátor - Page 3 Empty
Yesterday at 2:31 pm



Kívánságkosár

Sikátor - Page 3 Empty
Yesterday at 9:30 am



...but it's ecstasy

Sikátor - Page 3 Empty
Yesterday at 12:52 am



Larissa Blackwell szobája

Sikátor - Page 3 Empty
Szomb. Aug. 08, 2020 11:56 pm



Folyosók és márványlépcsõk

Sikátor - Page 3 Empty
Szomb. Aug. 08, 2020 10:45 pm



Kai & Sera - Walking on wire

Sikátor - Page 3 Empty
Szomb. Aug. 08, 2020 4:33 pm



Folyosók

Sikátor - Page 3 Empty
Szomb. Aug. 08, 2020 3:32 pm



Trevor Gillies

Sikátor - Page 3 Empty
Szomb. Aug. 08, 2020 2:42 pm



Cameron Gillies

Sikátor - Page 3 Empty
Szomb. Aug. 08, 2020 2:31 pm
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

18 Hozzászólások - 32%
9 Hozzászólások - 16%
5 Hozzászólások - 9%
4 Hozzászólások - 7%
4 Hozzászólások - 7%
4 Hozzászólások - 7%
4 Hozzászólások - 7%
3 Hozzászólások - 5%
3 Hozzászólások - 5%
3 Hozzászólások - 5%

Share
 
Sikátor
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
ÜzenetSzerző
TémanyitásSikátor - Page 3 EmptySzer. Jan. 09, 2019 7:04 pm


To: Ambrosia Thorne




Hónapok teltek el az eset óta, s ennyi épp' elég volt ahhoz, miként még több rajongót szerezzek. Persze, azt hiszem, ez nem volt nehéz, tekintve a kis képességemet, avagy csak azt, hogy néhány démon eltett láb alól. Bár a legnagyobb visszhangot a feltámadásom keltette a havaimból, amelyet nem mellesleg az utazói mivoltomnak, s annak az átkozott Ötök szekciónak köszönhetek. Egyrészről nyilván csábító lehetőség, ha örökké élhet az ember, míg másrészről meg... mondjuk úgy kérlek, miként szívás. Egy akkora nagy... kicseszettül pokoli átok, amelyet a legrosszabb ellenségeimnek sem kívánok. Na persze, ellenségek. A kis utam... a hőn szeretett cigarettát szívó ballonkabátos alak.. az imádni valóan elegáns kinézetben.. s ez inkább hatott ironikusnak, mintsem valós szövegnek. Tehát... ott tartottam, hogy ellenségek. Pitiáner alakok, néhány komisz kis utálattal teli szívecske felém.. s máris meghatottak... de a legnagyobb döbbenetem Arcadius halálának bekövetkezése. Ő volt az, aki még annak idején azt gondolta, miként csatlakozom a tábla modulhoz, magyarán: a kis ördögi tervéhez. Démonok... pff. S most itt vagyunk... vagyok, egy sikátor kellős közepén.
Az éjszakai órák, a letűnt kis játékuk... a sötét vonulat.. vonzotta a természetfeletti lényeket, a figyelmet és a valódi gonoszt. A tekintet, egy ösztön... vagy csak egy villanásnyi gondolat, de mindig is kereste bennem a veszély faktort. A kihívásokban volt valami különleges, valami magával ragadóan egyedi.. Aztán most az, hogy konkrétan végig szenvedtem a hónapjaim nagy részét, s erre itt vagyok... itt Mystic Falls-ban. Nem is tudom... talán, lehetne meglepő. De nem. Csak keresem azokat a kis dögöket, akik voltak szívesek elválasztani az előző testemtől, s ezzel együtt a valódi... Nem sokáig élvezni a vadászlétet nem móka, s ez a test... boszorkány... undorodom magamtól.
A léptek kitöltik az egyébként hangtalan terepet, ekként verve zajt a környéken. S míg egyre beljebb haladok, addig a doboz belsejéből egy újabb cigaretta kerül az ajkaim közé. A már megszerzett öngyújtóm pedig kattan, lángja játszi könnyedséggel gyújtja meg az éltetőm. Mélyen tüdőzöm le a nikotint, s mihelyst odaértem a kitűzött célállomásra, megállok. Tekintettemmel végigpásztázom a csodás téglafalakat, a szürkén komor hangulat adta épületeket, s azt, ahova bemegyek.
- A fenébe már! - Mély brit akcentussal formálom a szavakat, szitkozódásom közepette, majd egy újabbat szívok a dohányból. Remek, pedig azt az információt nyújtotta az a balfék, miként a keresett kis démonka itt tanyázik. Erre meg... tessék, a nagy semmi! Idegesen fújom ki a füstöt, majd egyetlen mozdulattal kijelenek a zárt falak közül -, ismét a sikátor és én. Csodálatos. Miért is ne?!
Csupán alig néhány perc telhet el, mire én már vagy a hatodik szállal szívom, helyesbítek: szívtam el. A kőfalon nyomva el aztán a csikket, s eközben pedig a sikátor apró zugait vizsgálom, mintha várhatóan felbukkanhatna az a kis dög.. Persze, oké, én se gondolhattam komolyan azt, hogy.. majd pont itt lesz és karba tett kézzel, egy széken ülve vár engem. Mindegy is... most már időm, mint a tenger, tekintve, hogy a kis kínzó estém kimarad. Helyette... mehetnék a helyi kocsmába lerészegedni, cigaretták kellegével áldva, avagy tarthatnék egy zártkörű bulit, valami újabb csajok társaságában. Hm, nem is rossz ötlet.
Bár érdekes módon meg sem moccanok, csak a kőfalnak vetem a hátam és magam elé bámulok. Hosszú pillantok telhetnek el, vagy a fene se tudja... de csak állok így... pont egy kőfal menténél és elmélkedem az élet nagy dolgain; a sorsom szánalmas kis vonulatain. Mit mivel és mikor rontottam el. Bár valljuk be -, én sodortam ebbe önmagam. S míg a felismerés ténye keserűen marja a bensőmet, addig az utolsó szál cigarettámat rakom a számba.



Outfit || 578 || The Wolf || Elnézést kérek a csúszás miatt - || kredit








Zack Reed
Boszorkány
mágia birtokosa
Sikátor - Page 3 HfnSYD3
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Why don't I feel anything? ₪
Keresem :
My Lo... Luck' ₪
Léptek száma :
36

Sikátor - Page 3 Empty
TémanyitásSikátor - Page 3 EmptyCsüt. Jún. 14, 2018 10:44 pm

Szabad játéktér.



Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Sikátor - Page 3 TWp3oLI
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Sikátor - Page 3 LR2C7YU
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Sikátor - Page 3 AavKTjb
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
771

Sikátor - Page 3 Empty
TémanyitásSikátor - Page 3 EmptyVas. Dec. 03, 2017 1:04 am




To: Sil'


Ma nem New Orleans utcáit róttam, mint általában máskor, hanem Mystic Falls-ét. Kicsit meg is lepett ez a hirtelen helyszínváltás, mármint az utóbbi napokhoz képest, de mivel Silas visszatért ide - még nem hivatalosan -, nos nem hívhattam át Klaus-hoz, miszerint gyere fedd fel magad. Túl korainak gondolta még, de mindenképpen szerette volna valóra váltani a tervét, én pedig, mint szövetségese, nos a rám eső részt óhajtottam. Tudom, tudom, önzőség, de Klaus-on bosszút állni felemelő érzés lesz. Minden vágyam valóra válhat annyi évszázadot követően. Kissé lassabban haladtam a kelleténél -, suhanással már rég ott lennék. Ehelyett pedig sétáltam, lassan, mint egy halandó. Amúgy is az időpontból nem csúsztam ki, hisz' még volt bőven időm, akár tenger. Ebben a tudatban sétáltam át az utcán, megannyi embert magam mögött hagyva, hogy aztán a sikátoros övezetek területén köthessek ki. A lebukás lehetőségét minimálisra kellett csökkentenünk, s a találkozónk színterének ez tűnt a legalkalmasabbnak, mégis elgondolkoztató volt, hogy miért nem egy külterületen futunk össze. Talán csak kiakartuk zárni a felesleges kis turistákat, s természetfeletti fajokat.
Már érkeztem is a távolból, ahogy megpillantottam őt, büszkén ott állva. De, ahogy közelebb érek, sűrűn pislogok. Mégis mi a fenéért öltötte magára ennek a.... képét? Vissza kell magam fogni, hogy ne essek rögtön neki, így lenyelem, miként Klaus alakjában tetszeleg nekem. Kapja be, Silas... Még beljebb érkezve, nos a gyűrűvel kecsegtet, s ahogy odaérnék megfogni, már el is húzza onnét. Ezért is... A szemeimet forgatva meredek rá, ahogy keresztbe fonom a mellkasom előtt a karjaim, némileg felvonva a szemöldököm. Ő maga beszédbe kezd, míg én pár lépésnyire állok tőle. Klaust, vagyis Silast méregettem, ahogy beszél, és jár a szája... Nem tudok elvonatkoztatni a teremtőmtől. Direkt szívat, mert azt hiszem, akkor remek úton halad. Minden idegszálamat igyekszem elnyomni, ahogy vállat vonok. Semlegessé teszem magam, s nem szólok egyelőre. Várom a másik részét a mondandójának, s csak aztán veszem fontolóra az egészet. Az égre tekintek eleinte, majd ezt követően rá, aki... Felsóhajtok feszülten, ahogy magam mellé ejtem a kezeimet. A jobb még ökölbe is szorul, ahogy megragad a vállamnál, haverkának nevezve.
- Szóval... - Szólalok meg hosszas percek múltán végül. - ...csak azért néztem úgy rád, ahogy, mert felvetted Klaus alakját, aki nyilván nincs az ínyemre, de ezt te magad is tudod... - Pillantok rá kedvesebben. - ...mégis ő vagy. - Teszem hozzá szúrósabban, majd elmosolyodom. - Mindenesetre remek álca, azt kell mondjam, így nem bukhatsz le. Amúgy is, ha ide jönne... annak visszhangja keletkezne. - Folytatom mérlegelve. - De, ha meg is látnak, sem bukhatsz meg... van olyan hülye, akinél beválna a maszkod, vagy minek is nevezzem ezt. Amúgy meg, ha nem mutatod a gyűrűt, akkor elhiszem, hogy Niklaus-sal vagyok szemközt. - Pillantok félre, ahogy befejezem a mondandóm. Készen állnék a gyors átvételre, de még játszani óhajt. Általában, sőt eddig mindig ilyen volt. Élvezte, ha az idegeimre mehet, csak tudnám miért...
- S mi az az apró momentum? - Vonom fel érdekesen a szemöldököm, majd elgondolkozok egy percre. - Az lenne, amire gondolok? - Emelem meg az ujjam, mármint az átmeneti napfényvédő gyűrű a lényeg. - Most komolyan?! - Kerekednek el a szemeim, ugyanis napfelkelte lesz nem sokára, ez meg azt várja, hogy vegyem le.. Megőrült? S ha megöl? Mondjuk ez bizalmi játék is, szóval... meg kéne tennem. - Rendben. - Bólintok kényelmetlenül, ahogy lekapom magamról az ékszert, s a kitartott tenyérébe helyezem. - Remélem örülsz, s viccesnek véled a helyzetet, mert én kevésbé. - Gúnnyal telten jegyzem meg, ahogy feszültebben lélegzek, míg ő mosolyog az esendőségemen. Milyen kis kedves... egyem meg! Remélem legközelebb arra kér, hogy ugorjak bele a kútba... na még mit nem!
- Megtettem, ami azt illeti.. - Fordulok felé kérdőn. - ..tehát mit kell még csinálnom érte? Piros szőnyeg? Talpnyalás Őfelségének? - Ironizálok egy sort, ahogy fürkészni kezdem a vonásait, fejtegetvén.


622 || Radioactive || - ||  kredit


Vendég

avatar
Vendég

Sikátor - Page 3 Empty
TémanyitásSikátor - Page 3 EmptySzer. Nov. 29, 2017 6:32 pm


To: Victor Dorian




A visszatérésem bejelentésének, nos mindenképpen megakartam adni a módját, így nem hiába dolgoztam rajta hónapokon keresztül. Éjszakákat, s nappalokat is egyaránt beleértve, s míg ügyködtem a tökéletes cél elérésén, addig sikerült végig gondolnom a kivitelezések mértékét. A rengeteg idő, remélhetőleg a várt eredményt nyújtja, nem okozva számomra a lehető legapróbb csalódást sem. Szinte a zsigereimben éreztem a győzelmem zálogát, miként elnyerem végső jutalomként a bosszút magát. Filozofikus gondolataim közepette, pedig rá kellett ébrednem, miszerint az elmém által nem igazán jutok előre. Mégis... minden érzékemmel fókuszáltam a tökéletes végrehajtás gondolatára, mintha bármiféle módon is, de elteleportálódhatnék az adott helyszínre. Viszont tudtam azt, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű... némileg pihenésre volt szükségem. Ez a munka jelentősen megterhelte a kapacitásom, a tudásom, és a fáradtság teljes mértékig rám volt festve, mint egy tökéletes szimbólum.
Magamhoz véve némi levegőt indultam meg, egyértelmű módon a sikátorok egyféle övezetébe. Egész éjszaka fent lenni... Elnyomtam egy kisebb ásítást, s ha akartam volna, akkor se tagadhatnám le, miként ember vagyok. Ugyanolyan egyszerű kis halandó, mintsem régen, de attól valamilyen szinten mégis több -, warlock. Szórakozgattam az elmémben egy sort, amire megérkeztem, konkrétabban, tíz perccel előbb a várt időpontnál. Egy hatalmas sóhajjal döntöttem a hátamat a téglafalnak, míg Klaus tükörmásaként tetszelegtem. Kénytelen voltam más valakire váltani, ha csak nem akartam megkockáztatni a lebukás lehetőségét, s akármennyire is gyűlölte őt, most mégis néznie kellesz. Tudom, tudom, ezért menten leszedhetné a fejemet, de várjunk már... Én adom az alapot a bosszújához, szóval... azt hiszem, kvittek vagyunk. Meg amúgy is... egy kétezer éves boszival szórakozni, nos nem éppen kifizetődő mulatság, ha csak nincs nálam idősebb a tarsolyában, és... oh, igen, az maga a lehetetlenség.
- Ecc pecc... - Szólalok meg mély, mégis türelmetlen hangon, miközben keresztbe fonom a mellkasom előtt a karjaim. - ...hol lehetsz? - Tekintetem az égre szökken, miként mély sóhajt hallatok. Oké, persze, minek is érkezem korábban, de az izgatottság tetőfokán, ezt nem lehet nekem megmagyarázni. Hónapok, éjszakák, órák... Rengeteg megszámolhatatlan másodperc, amelyet ezzel töltöttem el. Egyszerre téve bele a saját kis korlátaimat, s létrehozva azt, amit ő akart. Vicces dolog maga a játék, s hogy miként is érhetünk végső célt.
- Ma még ide... - Folytatom az őrült eszmei gondolatom, ahogy ellököm magam az épülettől. - ...megjöhetsz! - Micsoda költői hajlam veszett el bennem, s mindezt röpke nem tudom hány perc alatt írtam meg. Mégis úgy érzem, mintha már évek óta dolgoznék vele. Na jó, nyilván csak szórakozom. Mindenesetre Victor nem megjelenése egyre aggasztóbbá vált, s már épp megindultam volna, amikor is felsejlett a távolból az alakja. Oh, minő' meglepő! Ravasz mosolyra húzom az ajkaim, ahogy a zakóm belső zsebébe nyúlva, előveszem a gyűrűt. Felé tartom kecsegtető érték gyanánt, majd mikor megérkezett, hátrébb húzom tőle a kezem.
- Á-á-á... - Incselkedek kötekedő stílussal. - ...s tudom, ezt a tekintetet ismerem. Kapásból láttam mindenkin, akivel csak összefutottam. Tudod, nos nem vagyok népszerű, és közkedvelt... de ettől függetlenül túl korai lenne szétkürtölni, hogy íme itt vagyok, nem gondolod? - Vonom fel a szemöldökömet, kissé elkomolyodva. - Persze, tudom, Klaus ebbe a városba, akkor se jönne vissza, ha éppen haldokolna, de... elég, ha ezzel csak én vagyok tisztában, s netán szerencsénk lévén nem vesz észre senki sem, ami eredményezhetné, miszerint nem bukok le. Mit gondolsz? Bár... a tervek megbukására is felkészültem, senki... ismétlem senki sem húzhat velem ujjat, sem pedig veled, drága haverkám... - Ragadom meg a vállánál, előadva a teljes nyájasságot a számára. Persze, vannak benne szimpatikus vonások, de én és a barátok.. ezer meg egy fogalom. Amolyan szövetségesféle lenne, de jobban hangzik a haveri megnevezés, így kár lenne nem emlegetni, ugye?
- Szóval, még mielőtt megkapnád... - Vonom közelebb magamhoz. - ...hiányzik egy apró momentum. - Engedem el, egy ördögi tekintet kíséretében, ahogy kíváncsian várom a reakcióját. Lássuk csak... milyen is lesz ez a nagyszerű ötlet.



623 || unstoppable || - || kredit




Vendég

avatar
Vendég

Sikátor - Page 3 Empty
TémanyitásSikátor - Page 3 EmptyHétf. Szept. 11, 2017 1:24 pm

***



Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Sikátor - Page 3 TWp3oLI
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Sikátor - Page 3 LR2C7YU
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Sikátor - Page 3 AavKTjb
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
771

Sikátor - Page 3 Empty
TémanyitásSikátor - Page 3 Empty


Ajánlott tartalom


Sikátor - Page 3 Empty
 

Sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3