Az én történetem egészen 23 éves koromig nem túl izgalmas. Egy erdő mélyén, egy kuckóban éltem a szüleimmel. 23 évesen kiraktak otthonról, mert apámat az elszívó erőmmel bántottam. Ekkor egy éjszaka, (mint később kiderült) Klaus Mikaelson vámpírrá változtatott. Így lettem eretnek. A szüleimet azon a reggelen, amikor felébredtem, meggyilkoltam, a vérsóvárgásomnak köszönhetően. Miután ráeszméltem arra, amit tettem, be kellett látnom, hogy az érzéseim a vámpírrá válásom miatt felerősödtek. Éreztem a vérüknek a szagát, és végig anyám arca volt a szemem előtt, amint az esti  meséket, történeteket mesélte nekem boldogan. Fájt az, hogy ő sosem szólhatott bele semmibe, mert apám elhallgattatta. Anyám félt tőle, ezért amikor apám elküldött a háztól nem mert ellenkezni. Akkor, abban a pillanatban, vissza akartam csinálni az egészet, de már nem bírtam. A fájdalom, az éhség, a magány, minden felerősödött bennem.  Úgy hagytam mindent, ahogy volt, és kiviharoztam a kuckóból. Addig mentem, amíg csak láttam. Ekkor találtam rá Mystic Falls-ra, de mivel az emberekben nem bíztam, így nem mertem beköltözni a városba. A város melletti erdőben éltem tovább, hogy  senki se tudja meg hogy hol vagyok. De ennyi év bujkálás után, úgy döntöttem, hogy visszatérek. Betérek a faluba, és megpróbálok viszonylag ,,emberi" életet élni. Azon az éjszakán, valami megerősített, és megmutatta azt, hogy soha, senkiben sem bízhatok meg. Az átváltoztatásom éjszakáján egy lány jelent meg, pontosabban Stephanie Stafford, és ő mentette meg az életemet. Ha ő akkor, nem jelenik meg, akkor a vámpír darabokra szed engem. Stephie azóta a legjobb barátnőm, és az egyetlen ember akiben a világon megbízom.
Remélem, hogy sikerül beilleszkednem az emberek közé, és hogy megtanulok együtt élni velük, kompromisszumokat kötni, és újra bízni.
Sajnos rossz tulajdonságom, hogy tudok nagyon bunkó is lenni.
Kettő véglet van, mert nagyon szélsőséges eretnek vagyok. Valakit vagy nagyon szeretek, vagy pedig nagyon gyűlölök. De ha gyűlöllek, akkor azt ajánlom kerülj el, amennyire csak tudsz, mert én nem hátulról támadok. Szemből jövök.