Esther, az anyánk, minden idők leghatalmasabb és talán legönzőbb boszorkánya volt, így annak érdekében, hogy megvédje a családját, mindannyiunkat vámpírrá változtatott a varázserejével. Az apánkat, engem és a testvéreimet is, hogy aztán boldog családként élhessünk örökkön örökké.
Család
A fél életemet azzal töltöttem, hogy testvéreimmel az apánk, Mikael elől menekültünk, a másik felét pedig egy koporsóban töltöttem, ahová szeretett bányám, Nik mindig nagy előszeretettel zárt, valahányszor nem úgy viselkedtem, ahogyan Ő akarta. Szeretem a családom minden egyes tagját külön külön, mindegyiket a maga módján. Hiszen a család az mégis csak szent.
Play by
Claire Holt
Ez az én történetem...
1000-es évek eleje, Mystic Falls Riadtan ülök fel az ágyban és fehér hálóingemet a térdemre engedem, összehúzva azt, majd fejemet a lábamra hajtom, kezemmel pedig eltakarom a fülemet, hogy ne halljam az óriási vihart, ami odakintről jön. Sötét van a szobában, csak annyi fény van mindössze, amit a villám hagy maga után, kivilágítva az egész szobát. A testvéreim alszanak, csak én vagyok, aki képtelen álomra hajtani a fejét. Nem tehetek róla, félek. Lépteket hallok, ami még jobban megrémiszt. Ha Kol bátyám most látna, biztosan kinevetne. Valaki a vállamhoz ér, mire ijedten kapom fel a fejemet, majd megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, amikor észreveszem az egyik bátyám arcát. Nik mosolyogva néz, én pedig szomorúan hajtom le a fejemet. Nem akarom, hogy kicsinek tartson, csak azért, mert félek a vihartól. - Nagyon félek. - szólalok meg végül halkan, még mindig próbálom elkerülni a tekintetét. Ő azonban nem nevet. A kezembe ad egy apró fából készült katonát, ami a lován ül, és amit Ő maga faragott. Kíváncsian nézek rá a testvéremre, aki még mindig mosolyog, így végül rámosolygok én is. - Most már nincs mitől félned, Bekah. - suttogja, majd amint vissza fekszem, ad egy puszit, és betakar. Én pedig magamhoz ölelem a kis fa játékot és becsukom a szememet.
1923. Chicagó Az emberek fejvesztve menekülnek, néhányan az asztalok mögé bújnak, mások pedig idétlenül futkároznak és visítoznak. Fogalmuk sincs arról, hogy valójában csak mi vagyunk a célpont. Mikael ránk talált, így menekülnünk kell. Megint. Az egész vámpíréletünk erről szólt. Menekülünk az apánk elől, aki megszállótan akarja a bátyám életét venni. Így amint találok egy kis boldogságot magamnak az amúgy is nyomorúságos életemben, újra és újra máshová kell mennünk. Nik megfogja a kezemet, de én képtelen vagyok ismét magam mögött hagyni a megszokott életemet. Csak most ismertem meg Stefan Salvatoret, nem akarom elveszíteni ilyen hamar. - Gyerünk már, Bekah. Mennünk kell. - szólal meg a testvérem, de én csak az értetlen vámpírfiút nézem, akivel csak most feledtette el a bátyám az összes emléket, ami csak hozzánk fűzi. A szemeim könnybe lábadnak és megrázom a fejemet. Szeretem a bátyámat, de Stefant is. Nem vagyok képes csak így elhagyni Őt. - Nem akarok többé menekülni, Nik. Kérlek, had legyek végre szabad.- nézek rá könyörögve a testvéremre, aki elengedi a karomat és közelebb lép hozzám. Kifejezéstelen arccal néz rám, én pedig egy pillanatig azt hiszem, hogy megért, és nélkülem megy tovább. - Szánalmas vagy! - suttogja végül a fülembe, én meg meredten bámulok rá. Könnyes szemeimmel pislogok, mire Ő ismét megragad, ezúttal viszont kirántom szorításából a karomat. Dühösen néz rám, én viszont csak makacsul rázom meg a fejemet. Belefáradtam a boldogtalanságba, végre a saját életemet akarom élni. Az örökkévalóság túl hosszú idő ahhoz, hogy ilyen nyomorúságban éljek. Most először önző akarok lenni. - A szerelmet választod, vagy a testvéredet? - néz rám ismét, engem pedig mintha csak mellbe vágtak volna ezzel a kérdéssel. Ismerem a testvéremet, tudom, hogy nem szereti, ha bárki is ellenszegül neki. Ha pedig választás elé állít valakit, akkor az csakis úgy dönthet, ahogyan Ő jónak látja. Nem szólok, csak némán nézek először a bátyámra, majd az értetlen szerelmemre. Nik arcára vigyor ül ki és ismét megragadja a karomat. - Sejtettem. - mondja olyan büszkén, mint aki elérte, amit akar. Egy darabig lépkedek utána, végül aztán ismét megállok. Nem tudom megtenni. - Ég veled, Nik! - suttogom, aztán a mellkasomban éles fájdalmat érzek, a lábaimból kimegy az erő. Mindig ez történik, ha valami nem úgy alakul, ahogyan azt a bátyám szeretné.
Napjainkban: Magabiztosan haladok végig New Orleans utcáin és élvezem a várost betöltő zenéjét. Sok pár éve már annak, hogy elhagytuk az otthonunkat, és soha nem is gondoltam volna, hogy valaha újra visszatérünk majd ide. Egyáltalán nem akartam a bátyáim után jönni, tökéletesen elvoltam Mystic Fallsban, végre szabad voltam, ha csak egy rövid ideig is. Most viszont mégis úgy érzem, hogy itt van rám szükség, és, hogy itt van a lehetőség, hogy a családunk végre igazi családdá válhasson. Bízok Elijahban, aki szentül hiszi, hogy az a gyerek lesz a megváltás Nik számára. Talán még egy kicsit féltékeny is vagyok, mert Nik - aki valljuk be, hogy meg sem érdemli -, megkapta azt az egyet, amiről én mindig is álmodoztam. Apa lesz. Az ember azt gondolhatná, hogy ezer év után beletörődtem a halhatatlanságba, de ez nem így van. Mindennap újra és újra szembe kell néznem a tudattal, hogy sosem lesz vége. Nem álmodozhatok igaz szerelemről, sem házasságról, főleg nem egy gyerekről. Helyette viszont megpróbálhatok jó nagynéni lenni. Örökkön örökké.
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Pént. Okt. 20, 2017 11:52 pm
Gratulálunk, elfogadva
My sweet Bekah
Végre elkelt ez a karakter is, látom érdemes volt panaszkodni, hiszen Elenának épp a napokban említettem, mennyire érthetetlen számomra, hogy a karakter még szabad. Ha nem lenne Klaus az enyém, bizonyára már rég lecsaptam volna rá, de nem birtokolhatom az összes jó karaktert, szerencsére te viszont birtokolhatsz egyet közülük, méghozzá az egyik nagy kedvencem No, de a tárgyra térve: Üdvözöllek a családban, drága húgom, látom végre megjött az eszed, és csatlakozol hozzánk! Az előtörténetedet imádtam, pedig ismersz, tudod, hogy én ilyet nem sűrűn mondok, s ezután sem fogok, jegyezd hát meg a szavaim, vésd az eszedbe örök életedre. A leírások megállták a helyüket, a kishúgom naiv, hűséges, heves természete teljes egészében átjött, s ezzel az egész staff egyetért. A dolgod innentől csupán annyi, hogy lefoglald a lefoglalni valót, valamint az, hogy kövesd drága és kedvenc bátyádat