Gyámság alá helyezés. Ez csak kevesek életében következik be, és valóban olyan fekete betűs, fekete zászlós nap, ünnepnek semmiképp sem nevezném. Ezeket az időket egy kedves évfolyamtársam igyekezett átvészelni velem. Szó volt arról, hogy a nagykorúvá válásomig, az állam veszi át a húgom felügyeletét. Én nem akartam, tudtam ,hogy a kis tizenkét éves lány mennyire más mint a többi. Annyira, hogy ha ne adj isten , véletlenül megölne valakit, annak beláthatatlan következményei lennének. Jobban örülnék neki, ha ő nem is élné át ezt az egész herce -hurcát az átváltozással. Csak célponttá válna az olyanok szemében, mint maga Klaus. Az ügyvédem, aki anyáék jó barátja volt, és sejthetett valamit a családunk körüli természetfeletti dolgokból, addig húzta halasztotta az egészet, hogy tavaly decemberben felfüggesztették a tárgyalást, arra hivatkozva, hogy szenteste a családnak együtt kell töltenie az ünnepeket. Azóta megjött a bírósági végzés, hogy én nevelem, nevelhetem. A szüleim vagyonának köszönhető, hogy nem kell plusz munkát vállalnom azért,hogy egyetemre is járhassak, és a húgomat is iskoláztassam.
Egyébként egyetemre járok, még tavaly szakirányt váltottam, Ő miatta, aki segített átvészelni a tavalyi kálváriámat, egyrészt azért, mert jót tett a közelsége, másrészt, mert igaza volt, a szinkron színészetet pont nekem találták ki. Az osztálytársaim, akik rendezéssel foglalkoznak, rengetegszer kérnek fel, hogy a hangomat adjam kisebb-nagyobb projektjeikhez. Nem szeretek különösebben a középpontban lenni, mert amiatt, hogy nem öregszem, előbb utóbb szemet szúrhatok bárkinek. De úgy gondoltam, hogy első körben, miért ne élhetnék ennek a hóbortnak, aztán kipróbálom magam valami másban is akár?
Amióta nincs itt Melissa kicsit szétszórt vagyok, éjjelente őt kutatom, utána járok, hátha megtalálom, de hiába a farkas szimat, van egy pont ahol elvesztem az illatát, és egyre távolabbi, egyre messzebbről érzem. De nekem itt kell maradnom a húgom miatt is. Emellett tagja vagyok pár sport klubnak is, hiszen buzog bennem az energia, valahol le kell vezetnem a felgyülemlett feszültségemet.
Melissa tudta, hogy mivé váltam, kérdés nélkül hívott be a házába, hiszen amikor visszatértem, és nem voltam már Kalus befolyása alatt, hozzá mentem, hogy segítsen rajtam. Mondja el, hogy hol a húgom és mi történ vele. Mi a legrosszabb egy farkas számára? Ha magányos, ha falka nélküli és én most úgy érzem ,hogy elvesztettem a saját falkámat, a húgom, Melissát és kicsit magamat is.
Mellesleg a családom elvesztése miatt az iskola pszichológushoz is kell járnom, órákig csak csendben ülök vele szemben, hiszen ki értené meg, hogy átokkal sújtották a családom, aminek következtében a balesetem után, farkassá váltam, majd később hibriddé Klausnak hála. A bíróság írta elő a pszichológusi viziteket, arra az esetre, ha alkalmatlan volnék a húgomra vigyázni, de erre mindig igyekszem ügyelni, hogy ne történjen baj.
Egy pillanat... ha jobban belegondolok, Melissa a balesetem óta velem van, és egészen természetesnek vette, hogy dühkitöréseim lettek, hogy kicsit elviselhetetlenebbé váltam, de valahogy mindig képes volt megnyugtatni, magam sem értem ,hogy hogyan. Szóval az elejétől kezdve velem volt, aztán egyre szorosabb barátság kezdett kialakulni köztünk, ám egy napon tényleg magamra hagyott, ahogy a többiek is. Időnként Caine az aki jókor kerül elő , jó időben, vámpír, érzem rajta, de valahogy mindig megérzi, ha épp ki akarnám tépni valaki szívét, akkor megjelenik és inkább elirányítja a gondolataimat más felé.
Hogy ismerkedtem meg vele? Mivel a csapatunkban én vagyok az irányító, (ugye nem szeretek központi figura lenni, de a csapat játékot viszont élvezem, mert nem rajtam múlik az egész) a csapatunkba kellett egy beugrós és épp arra járt. A vámpír erejére és ügyességére apelláltam, és nem kellett csalódnom benne, képes volt csapatban dolgozni, velünk együtt, és megnyertük a meccset. Ráadásul, ahhoz képest, hogy először lacrosseozott, ahhoz képest hamar belejött a játékba.
Caine egy osztállyal feljebb jár felettem, korábban nem igazán foglalkoztam vele, én az élni és élni hagyni elvét tartottam eddig is szem előtt, ha nem bántanak, én sem bántok senkit.