Scott a hátamat támasztva tolt előre és fennhangon kajabált, mintha a normális, beszédhangerőt nem hallottam volna. (Az mellékes, hogy így Scotton kívül semmi és senki mást nem hallottam, még a saját gondolataimat is nehéz volt megérteni.) - Muszáj jönnöd Bratyó! Hidd el, ez az ééééééééééévezred bulija. Ha nem az évszázadé. - szem forgatva morogtam, miközben millimétereket haladtunk előre a tömegben. Nem akartam felvilágosítani arról, hogy az évezred magába foglalja az évszázadot is. Valószínűleg a fejemhez vágná, hogy 'Ne okoskodj Barrow. Kapd össze magad, a pancsereknek nem jár punci!' és talán még azt is hozzáfűzné, hogy 'És neked puncira van szükséged Barrow!', bár az is lehet, hogy ezt csak bemesélem magamnak. Hosszan fújtam ki a levegőt.
Őszintén? Nem volt sok kedvem egy évzáróbulihoz, ahol mindenki gáz napszemcsikben, trikóból kivillanó pillangó és koponyatetoválásokkal díszítve vinnyog valamit Miss Spearstől.
Scott átnyúlt a karom alatt. - Igyál! Gyerünk! - azzal egy piros műanyagpohár landolt a kezemben és tovább taszigált, az Úr sem tudja hova. - Igazán nézhetnék az NFL-t. Túl sok pénzem múlik a mai meccsen. -Nem azért járok egyetemre, hogy bőrszerkós csajokra csorgassam a nyálam Scott. Ez gyerekes. - sóhajtva odébb léptem, mert már megelégeltem a toporgást. Nagyot kortyoltam a sörömbe és Scottra meredtem,mint akinek sürgősen magyarázatra van szüksége... Kezdve azzal,hogy mit keresek itt és ez miért jó nekem.
-Ne legyél már ilyen savanyúpofájú Barrow. És a bőrszerkó igenis szexi. Főleg azon a Riannon nőn... tudod abban az esernyős klippben. - igen. Emberek. Ő a legjobb barátom, és most... legszívesebben nyakon önteném a sörömmel, de pazarlás lenne a sörömre nézve. A könyökével megszúrta a vállamat és az állával egy irányba mutatott. - Lilian biztos benne lenne egy partiban ma este.
A szőkeség azonban sikertelenül próbálta magára vonni a figyelmemet. A többséggel viszont lehet, hogy sikerrel járt. Mert, ahogy Scott, a legtöbben nem láttak tovább a dekoltázsnál, annál, hogy melltartót elfelejtett felvenni és égbekiáltóan szűk és rövid szoknyát viselt.
Aminek undorító színe volt.
És ha nem lennék ennyire hisztis kedvemben és kettővel több sört ittam volna, valószínűleg én is Lilian melleivel és a felsőjén átütő piercinggel lennék elfoglalva, de még túl józan vagyok és a mellette álló lány jobban leköti a figyelmem. - Ki a másik lány? - fordultam Scott felé, aki már-már eltátott szájjal figyelte, ahogy Lilian ajkaival bűvölt egy hülye szívószálat.  - A barna. - csettintgettem az emberem füle mellett. - Mi? Nem tudom. Most jött... -azzal elindult Lil irányába. És akkor tudatosult bennem, hogy nem fogom megúszni. Kétségbeesetten simítottam végig a kopaszra nyírt fejemen – egy hülye fogadás végeredménye , a magasságomból adódó előnyömet kihasználva körbekémleltem a helységben. Menekülő utat kerestem.
- Barrow! – csattant fel Scott hangja a tömegben. Már Lilian mellett csorgatta a nyálát, és nekem kalimpált. – Nem vesztem el. – Bármennyire is szerettem volna… egy kényszeredett mosollyal üdvözöltem Liliant, majd a mellette álló lányra pislantottam. – Jajj Barrow, ne legyél már ilyen fatökű – kontrázott mellettem Scott, és azt hitte, nagyon férfias lesz attól ha a felkaromba bokszol. Nyomorék. . – Akármilyen hihetetlennek tűnik, keresztnevem is van. - mondtam a lánynak aztán belekortyoltam a sörömbe.  Talán tényleg fatökű voltam. Nem mertem a nyakánál lejjebb nézni, már az arca is izgalomba hozott. A tekintete tiszta volt, a vonásai rendkívül finomak, nem erőszakolta meg a bőrét sminkkel. – Azt hiszem szerelmes vagyok – motyogtam magam elé miközben már-már piruló arccal figyeltem a Lil mellett álló hölgyet.