Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (133 fő) Pént. Feb. 02, 2024 5:51 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
ÜzenetSzerző
TémanyitásLarissa Emilia Blackwell EmptyPént. Jún. 29, 2018 8:04 pm

Larissa Emilia Blackwell
Miért nem élsz? Hisz az álmod más: ott fényt remélsz. Miért kell harc, ha a könnyében félsz? Csak bánat vár rád, ha az örvénybe lépsz...


Becenév:
Lara, Lyss
Titulus:
az Ötök egyike
Születési hely, dátum:
Fort Collins, Colorado, USA, 1989. augusztus 8.
Faj:
ember (vadász)
Rang:
Ötök testvérisége vezető
Beállítottság:
biszexuális
Play by:
Alicia Vikander

Átváltozás:
Emlékszem, hogy napok óta esett az eső; úgy ömlött, mintha nem is Coloradóban lennénk. Alig találtam meg azt a barlangot, ahonnét apa vészhívását kaptam, és az ujjaim egészen elfehéredtek, annyira szorítottam idegességemben a kormányt. Egyik kezem folyamatosan a mobilomat ellenőrizte, mindhiába: 7 teljes órája nem érkezett semmiféle hír apa felől.
Bőrig áztam, mire megtaláltam a barlangot, és kihordtam két lábon vagy egy tucat infarktust, mire apára is ráleltem. Szerencsére egy darabban volt, kisebb zúzódásokkal és annál tartósabb halálfélelemmel, de tudtam, bármilyen kalandba is keveredett ezúttal, nem fogja hosszú távon kiölni belőle a kalandort. Apa mindig is ilyen volt...
Mielőtt azonban kitessékelhettem volna az autóhoz, valami megszólított. Nem szavakkal, nem is hallhatóan, inkább mintha finom kis tollpihe cirógatná meg a lelkem. Éreztem. Az a valami engem hívott. Miután apát takarókba bugyoláltam, megetettem és megitattam az autó melegében, visszamentem a barlangba. Mondhatni elég könnyen megtaláltam azt a bizonyos kardot.
Később megkérdeztem apát, ő hogyhogy nem vette észre a kardot, de csak motyogott valamit az orra alatt. Ő már akkor tudta, mi történt velem. Én egyelőre csak annyit, hogy nem mehetek haza. Bármit is jelentett az erő, amely átjárt - az Ötök ereje, mint kiderült -, attól kezdve már Denverhez kötött.
Család:
Kislány voltam még, amikor édesanyám meghalt. Olyan pici, hogy alig emlékszem rá. Fényképek alapján bizonyos szinten kötődöm hozzá, de akár egy teljesen idegen nő is lehetne... Az, akit sokkal inkább anyámnak tekintettem, a nevelőnőm volt. Sosem próbálta meg betölteni anya helyét, mégis sikerült neki, mert már a kezdetektől megszerettem és elfogadtam. Ő nevelt fel, ő segített nővé válnom, vele beszélhettem meg mindent, amire apával képtelen voltam. Apa... Nos, ő igazi kalandor volt. Anyám halála után utazgatni kezdett. Mindig is felnéztem rá, mintha egy modern kincsvadász lenne, az én személyes Indiana Jones-om, ahogy idősebb lettem azonban, kezdtem hiányolni az apafigurát az életemből. Vele mindig jókat beszélgethettem, ez igaz, de sokszor nem volt mellettem, amikor szükségem lett volna rá - viszont minden kemény és fiús tulajdonságomat tőle örököltem, és ezekre határtalanul büszke vagyok.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Az ösztönöm azt súgta, öljem meg, úgyhogy elvágtam a torkát. Nem tudtam, megérdemli-e. Nem ellenőriztem a hátterét. Nem kérdeztem a nevét. Nem volt tárgyalás. A kardom vezetett és öltem. Bár éreztem, hogy a helyes dolgot cselekedtem, mégsem voltam aznap este önmagam. Nehezen bírtam el a saját gondolataimmal, csak lézengtem a városban és a jégkockák is elolvadtak már az italomban, mire Reagan oldalba bökött, hogy megtudakolja, mi bajom van.
- Érezted már úgy, hogy mióta... Te jó ég, mióta is csináljuk ezt? - Kettőnk közé böktem, az együtt töltött évekre célozva. A hosszú hetekkel, gyakran hónapokkal töltött vadászatok összefolytak egy idő után, az arcok elkoptak. A szemek soha. Sosem felejtem el egyetlen áldozatom tekintetét sem, azt az utolsó szikrát, ami szép lassan kifakul a szembogarakból; mintha lámpát kapcsolnának le, egyszer csak kihuny a fény. Két tucat öldöklés után az ember megleli benne a múlandóság szépségét. - Érezted már úgy, hogy az élet, amit élsz, nem a tiéd? Mintha e különös erő bábjai lennénk... Nincs jogunk megítélni, hogy amit teszünk, helyes-e. Nincs jogunk eldönteni, kit akarunk levadászni. Nincs jogunk a kegyelemre. Az ösztöneink diktálnak, és mi csak eszközök vagyunk a kardunk kezében. - magyaráztam, és éreztem, hogy Reagan kitartóan, türelmesen figyel. Nem tudtam, hogyan vélekedik a szavaimról, de azt igen, hogy bármikor kiönthetem neki a szívem, ha úgy érzem, nem bírom tovább cipelni egymagam a vadászlét súlyát. Az életemet is rábíznám, és a legszebb az volt az egészben, hogy tudtam, ez kölcsönös kettőnk közt.
- Felejtsd el. Nem tudom, mi van ma velem - legyintettem, és végre felkaptam a poharam a pultról. A whiskey tüze végigmarta a torkom, és a gondolataim súlya máris enyhülni látszott. - Biztos előtört a lázadó apuci kicsi lányából - kuncogtam, s az önállóságról, a szabad akaratunkról folytatott eszmecsere már el is illant a fejemből. Helyette nőkről és férfiakról beszélgettünk, munkáról és áldozatokról, célkitűzésekről és partikról, focimeccsekről, nem kívánt terhességről és a globális felmelegedésről.
Reagenről volt szó. Köztünk sosem voltak tabuk.

- Igen, apa, jól vagyok. Igen. Persze, hogy áll még. Szombaton, a szokott étteremben. Már foglaltam asztalt. - A vállamhoz szorítottam a telefont, hogy le tudjam fogni a bábu mindkét farúdját, megállítva a sebes forgásban, aztán hátrébb léptem és a kijelölt cél közepébe rúgtam egy jó nagyot. Az állvány megremegett ugyan, de talpon maradt.
- Igen, apa, már meséltél róla. Igen. Doktornő. Igen. És a mosolya... akár a Nap. - Arcon csaptam ököllel a bábut, lófarkam vadul hullámzott mögöttem minden mozdulatra. Fáradt sóhajjal letöröltem a homlokomról a verítéket, és elkezdtem lebontogatni a kötést a kezemről. Úgy ítéltem, másfél óra edzés elég volt egyelőre. Különben is, nehéz koncentrálni, ha az ember apja ott duruzsol a fülébe állandóan.
Ám apám következő szavaira megdermedtem a mozdulatban és a kezembe fogtam a mobilt, hogy rendesen a fülemhez emelhessem.
- Tessék? Ennyire komoly?
Mármint persze, apa rengeteget mesélt mostanság az új barátnőjéről, de sosem hittem volna, hogy eljutnak arra a szintre, hogy be akarja mutatni nekem. Eddig egyetlen egy kapcsolata sem végződött ennyire komolyan, így hát értetlenül, mondhatni gondterhelten álltam a hír előtt. Csak akkor tűnt fel, hogy elég hosszú ideje szótlan vagyok, amikor ezt apa is szóvá tette.
Sietve megráztam a fejem.
- Nem, persze, dehogy gond. Hozd nyugodtan. Akkor szombaton! Puszi! - kinyomtam a mobilt és egy darabig némán bámultam a kijelzőre. Nem tudtam, hogyan érezzek a család bővülésével kapcsolatban, hisz bár mindig is anyámként tekintettem a nevelőnőmre, ez sosem jelentette azt, hogy neki és apámnak együtt kéne lenniük... A gondolat viszont, hogy akkor egy új nőnek kell helyet szorítanom a családfa anya-sorában, valahogy kényelmetlenül érintett. Az a sor már épp elég problémás volt még egy plusz szereplő nélkül is.
Vettem egy mély levegőt, aztán megpördültem a tengelyem körül és egy keresztrúgással lesújtottam a bábura. A talapzat kiszakadt a földből, és a két méteres tákolmány elrepült a terem másik végébe. Elégedett félmosollyal szemléltem meg a művemet, majd sarkon fordulva magam mögött hagytam az edzőtermet, átvetve a törölközőt a nyakamon.
Máris új számot tárcsáztam.
- Szia, én vagyok. Nincs kedved vadászni menni?

but tonight you're a stranger or some silhouette

Larissa Blackwell
Leadott karakter
Egy árny vagyok a múltból
Larissa Blackwell



163
C szint:
Kalmithil
Larissa Emilia Blackwell 1RFOY0K
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
121
Titulus :
[ az Ötök egyike ]
Másik felem :
Ennyi éve vagyok a világon :
34
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
[ Alicia Vikander ]
Tartózkodási helyem :
[ Denver, Colorado, USA ]
Az álarc mögött :

Larissa Emilia Blackwell Empty
TémanyitásLarissa Emilia Blackwell EmptyPént. Jún. 29, 2018 10:53 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Lara Blackwell

Kedves Lara! Larissa Emilia Blackwell 3119678052

Öröm ezen a csodálatos napon, avagy estén, hogy a második karaktert üdvözölhetjük a köreinkben. Még ha ez a második karakter voltaképpen egy vadász is, s van okom arra, hogy féljek tőled. Bár, nem mintha olyan állapotban lennék, hogy bármi érdekeljen - na, ne vedd magadra. Épp kikapcsolt állapotban létezem ezen a kis világon. Larissa Emilia Blackwell 3739568389
De most rólad van szó. Lara. Larissa Blackwell, a modern Indiana Jones leánya, aki az ötök közé emelkedett - mondhatjuk úgy, hogy kiválasztott vagy. A Wallace kard egyik kiválasztottja, mely arra hivatott, hogy megtisztítsd a világot az olyanoktól, mint példának okáért, én vagyok. Emlékszem, mikor annak idején Jeremy tartozott olyasféle társaságba, mint te vagy.  Larissa Emilia Blackwell 153812636 Az ösztöneit képtelen volt uralni, s engem, a saját nővérét is képes lett volna megölni. Az ösztön nem válogat. Az ösztön diktál. Gyilkosságot, áldozatokat követel, méghozzá bármi áron. Még ha te nem is akarnál ölni, az erő nem hagyja, hogy elsétálj. Küzdesz, életre és halálra. Egy szebb holnapért, s azért, hogy a múltaddól egy lépéssel távolabb kerülj. :roll:
Az édesanyád halott, s apád most, nos, új nőt hozna az életetekbe. Hagyd, hogy boldog legyen. Lehet, nehéz elfogadni egy új embert a családban, de talán, pont ezzel a szóban forgó nővel lesz teljes minden. Még akkor is, ha ritkán vagy otthon. Hiszen, téged a hűséged, a kötelességek... Denverhez kötnek. S ez nem fog változni, hacsak, le nem mondasz mindarról, ami most a tiéd. De lemondanál-e róla, hogy újra egy normális, teljesen átlagos életet élj apáddal, s az új nővel, akit "anyának" kellene szólítanod?  :o.o: Én nem hiszem. Még ha néha nehéz is az, amit csinálsz, úgy látom, túlontúl élvezed is ahhoz, hogy lemondj róla. Larissa Emilia Blackwell 564837130  Larissa Emilia Blackwell 165619248
Habár egy canon karakter arcát öltötted magadra, nem lehet okom semmiféle panaszra. Mindent úgy alkottál meg, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, s nagyszerű lett - már kettő társad, kettő vezető a színen van, kérlek, ne felejtsd el felkeresni őket! Hiszen rajtatok múlik minden. Hogy ki él, s ki hal meg. Larissa Emilia Blackwell 2908646552



Foglalj le mindent és hess a játéktérre, hódítsd meg Denvert, avagy tisztísd meg, hiszen, hiába mondanék mást, úgyis ezt tennéd... nem igaz? Minek is beszélek? Üdv itt! Larissa Emilia Blackwell 2143335336


Elena Gilbert
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Elena Gilbert



163
C szint:
Kalmithil
Larissa Emilia Blackwell Tumblr_n5qnnyED451qgbcj3o2_250
C szint:
Molar

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
129
Titulus :
.•° Warrior Princess
Másik felem :
A lelkem zárt ajtói mögött :
.•° Kedves naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy "jól vagyok, köszönöm", de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, "Hogy vagy?", igazából nem is kíváncsi a válaszra.
Ennyi éve vagyok a világon :
31
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
.•° Nina Dobrev
Tartózkodási helyem :
.•° Mystic Falls
℘ ℘ ℘ :
Larissa Emilia Blackwell Tumblr_nf0brkmp9h1qik2bvo8_r1_250
Az álarc mögött :
.•° Eliffe

Larissa Emilia Blackwell Empty
 

Larissa Emilia Blackwell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Larissa Blackwell
» Larissa Blackwell
» Shawn Blackwell
» Winston W. Blackwell
» Larissa Langford