Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Fell Templomának romjai

Blackwell ház Empty
Yesterday at 10:02 pm



Konyha

Blackwell ház Empty
Yesterday at 9:50 pm



Folyosók

Blackwell ház Empty
Yesterday at 9:41 pm



Tetõtér

Blackwell ház Empty
Yesterday at 2:22 am



...but it's ecstasy

Blackwell ház Empty
Yesterday at 1:41 am



Bárpult

Blackwell ház Empty
Yesterday at 1:20 am



Old-Blair albérleti lakás

Blackwell ház Empty
Hétf. Aug. 03, 2020 10:22 pm



Konyha

Blackwell ház Empty
Hétf. Aug. 03, 2020 9:59 pm



Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin

Blackwell ház Empty
Hétf. Aug. 03, 2020 7:34 pm



Sebastian

Blackwell ház Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:59 pm



Alagsor

Blackwell ház Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:58 pm



Felszólítások, törlések

Blackwell ház Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:47 pm
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

10 Hozzászólások - 28%
6 Hozzászólások - 17%
3 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 8%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%

Share
 
Blackwell ház
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásBlackwell ház EmptySzer. Jún. 17, 2020 3:18 pm

Véget ért a kör
Szabad játéktér



Standing in the hall of fame


And the world's gonna know your name






Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Blackwell ház TWp3oLI
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Blackwell ház LR2C7YU
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Blackwell ház AavKTjb
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
768

Blackwell ház Empty
TémanyitásBlackwell ház EmptySzomb. Május 23, 2020 1:06 pm




John & Winston

"You should do something stupid. I'm stupid. Do me."

Pedig a mártírkodás az élete, néha még a színészkedésnél is jobban élvezi, mivel előbbivel mások idegeire mehet, míg utóbbit általában csak egyezményesen szeretik és élvezik tőle. A folyamatos rajongás és áhítat idővel unalmassá válik, a túljátszott hattyú halálába ellenben, ironikus módon, sosem lehet beleunni. A hajára vonatkozó megjegyzésre meg csak büszkén elmosolyodik.
- Pont ez az. Az Úr művébe még te sem nyúlhatsz bele, halandó - elmélyíti a hangját, hátha humorral enyhíthet kicsit a kettejük közti feszültségen. A számításai sajnos nem válnak be, így inkább nézelődni kezd, felméri a lakás különböző pontjait, bármit, csak ne kelljen a férfira néznie. Nem viseli jól a szemrehányást, újra gyereknek érzi magát tőle, és a legrosszabb az egészben, hogy John felháborodása mögött még lát is rációt.
- Ha nem akarsz hazamenni, akkor meg mit csináljak? - tárja szét végül a karját, mert nincs több ötlete, mivel engesztelhetné ki. Úgy érzi, ha hozzávágna egy kis fizetésemelést, azzal is csak túlfeszítené jelenleg a húrt, így inkább meg sem mukkan a békítést illetően, hanem más útról közelíti meg a dolgot. A legtöbb férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út, talán egy bögre kávéval Johnnál is csodát érhet el... De hol a francban tartja a kávét?
- Jól van, jól van. Délután bemutatok egy véráldozatot is, ha szeretnéd. - sandít rá hátra a szokott félmosollyal az arcán. Utolsó mentsvára volt a kávé, ha ez sem jön be a menedzserének, akkor tényleg kifogyott az ötletekből. Persze az eszébe sem jut, hogy esetleg egy bocsánatkéréssel miféle csodákat érhetne el...
Már épp feladná a keresgélést és felvetné, hogy legyen az engesztelő békeital egy pohár csapvíz, mikor a férfi kisegíti a kávé bűvös hollétét illetően. Megkönnyebbülten felsóhajt, mikor a megfelelő szekrénybe belesve megpillantja a sárga tartókát.
- Tudtam ám, csak... Kösz. - motyogja, elvetve inkább az arcoskodást, és csendben leveszi a polcról a dobozt. Kézbe veszi helyette a kotyogóst, kíváncsian forgatja, szétszedi két részre, majd némi tanakodás után, John reakcióját végig lesve kisakkozza, melyik részbe kerül a kávé és melyikbe a víz. Utána már igazán nincs nehéz dolga feltenni a tűzhelyre és begyújtani alatta. Kimerült sóhajjal, mint aki dolgát jól végezte dől neki a pultnak, onnan villant lehengerlő mosolyt John felé. - Gyerekjáték. Látod? Sínen van ez a nap is. Lazíts. - Hirtelen és nagyon nem átgondolt ötlettől vezérelve ellöki magát a pulttól és John mögé lép. Két keze a férfi két vállán köt ki, gyúrni, masszírozni kezdi.
- Totál merev vagy. Hé, te vagy a legjobb munkaerőm, nehogy elvitesd magad egy agyvérzéssel miattam. A munkahelyet kiengesztelem, te pedig elmehetsz egy napra... Nem, egy egész hétvégére legközelebb. Na? - A tőle telhető legártatlanabbul mosolyog menedzsere mögött, reménykedve annak oldódásában, pozitív válaszában. Közben pedig kitartóan gyúrja a merev vállakat, különös gonddal a nyaki izmokra és a lapockái közötti területre, igyekezvén figyelmen kívül hagyni az ellenállhatatlan illatot...


szeretettel  Blackwell ház 3887785939
©



Winston Blackwell
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Blackwell ház QsO8Q0U
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Blackwell ház VDeCzuk
- teach me a lesson -
that i'll never forget
Keresem :
Léptek száma :
20

Blackwell ház Empty
TémanyitásBlackwell ház EmptyCsüt. Márc. 19, 2020 2:16 am



John & Winnie


- Jajj csak ezzel ne gyere! Kivagyok a mártírkodásodtól! - dühöngi még mindig, és nem, egyáltalán nem tud napirendre térni a dolgok fölött. Volt idő, mikor még elengedte ezeket a dolgokat, de akkor még Win is fiatalabb volt, kevésbé sikeres, és hát nem ugrott a torkának három nagyobbacska bokor alján...
- Mintha bármi is lenne a hajaddal! Göndör, úgy áll, ahogy a Jóisten teremtette... összevissza. - nyugtázza egyetlen mondattal a Winnie hajával kapcsolatos dolgokat, és nem is akar több időt erre pazarolni, bár tisztában van vele, hogy barátja ha valamire allergiás, az a haja. Minden tincsét gondosan beállíttat a fodrásszal, és ha szerencsétlen véletlenül nem oda rak egy hajszálat, ahová kellene, nos... akkor gondok vannak!
- Igen, ma volt munkád. Pedig azt gondoltam, hogy ezzel a halhatatlansággal, meg plusz képességekkel, az agy-térfogatod is növekedett... Kár, hogy nem! - vágja hozzá az alsónadrágot a fiúhoz, majd látványosan megforgatja a szemeit, lehetőleg úgy, hogy a másik is jól lássa.
- Egyrészt nem volt randi. Másrészt, ha lett volna sem vagyok olyan pletykás mint Te, így nyilván nem beszélném ki. Három, szerettem volna egyet aludni végre a saját ágyamban, mert nem tudom feltűnt-e, de a kanapédon alszok, ami kurva kényelmetlen. Fáj a hátam, fáj a fejem, pihenni akarok! Nem mindig, csak néha, egy kicsit! És talán ha kevésbé lennék fáradt, ha nem csak egy kanapé jutna, ha nem kéne mindig istápolnom, ha nem lennél életképtelen, akkor lehet kedvesebb is tudnék lenni! - sorolja megállíthatatlanul, majd a monológ végén belefáradva felsóhajt. Hiszen úgysem fog semmi sem változni, úgysem lesz Winnieből kezesbárány, úgyis minden rá marad, de az biztos, hogy holnap lesz a napja, hogy kibassza a kanapét az utcára, hogy vigyék el a csövesek, és kialakíttat egy saját szobát magának ebben a bazi nagy házban!
Természetesen Win számlájára.
Őt ugyanis nem fizeti meg a főnöke kellőképpen, hogy erre is teljen!


- Hidd el, hogy már kurva mindegy! Minek menjek haza? A stáb már felbaszott egy órával ezelőtt. Percenként hívogattak, száguld bennem az ideg! Szerinted tudnék pihenni? Aludni? Ez az egész reggel már el van cseszve! - mondja egy lemondó sóhajjal, és kissé csalódottan. Tényleg várta ezt a napot! Tényleg pihenni akart, csak egy nap aludni délig, hátha valamennyi alváshiányt be tud pótolni ezalatt a pár óra alatt! De nyilván nem hagyják.
Igazából már nem is haragszik, hiszen hiú ábrándokat kergetett azzal kapcsolatban, hogy talán valami együttérzést vél majd felfedezni barátja viselkedésében, mondjuk tény, hogy a bocsánatkérésre aztán egyáltalán nem számított! Hiszen mindenki tudja, hogy a "sajnálom, bocsáss meg" szavak nem szerepelnek Winston Blackwell szótárában.

- Azért jobb ha tudod, hogy egy kávéval nem vagyunk még jóban! Ez nem elegendő kiengesztelés! És duplát kérek! - mondja, majd elhúzza a száját és mint egy hisztis gyerek, aki nem akar aludni menni, úgy kezdi el vonszolni magát a konyha felé. Miért van ilyen világos? És miért nem aludhatott még vagy három órát? És vajon mikor fogja Winnie felrobbantani a konyhát, ha nem segít neki a kávéfőzésben?
Költői kérdések tömkelege cikázik az agyában, és próbál nem beleszólni a másik igyekvésébe. Igaz, nehéz megállni, de úgy van vele, megérdemli, hogy kínlódjon segítség nélkül. Bár abban nem biztos, hogy iható valamit fog elé rakni, szóval lehet hogy mégis inkább kellene segítenie.
- A bal kezednél lévő szekrényben van a sárga tartókában. - mondja, majd megunván az ácsorgást, egy határozott mozdulattal a konyhapult mellett elhelyezett bárszékre vetődik.
Innen fog dirigálni, erről a királyi helyről!



John Everly
Ember
ártatlansága nem biztos
Blackwell ház EVWxto4
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Léptek száma :
5

Blackwell ház Empty
TémanyitásBlackwell ház EmptySzer. Márc. 18, 2020 10:29 pm




John & Winston

"You should do something stupid. I'm stupid. Do me."

Mentségére szóljon, nem így tervezte az alsógatyás hadműveletet, csak megunta már az állandó parádézást. Miért nem lehet neki nyugtot hagyni? Ha tönkre akarja tenni az életét, már amit a halál után annak nevezhet, az az ő felelőssége, és bármennyire is szerette, hogy voltak még emberek, akiket nem tudott elmarni maga mellől, közben valahogy mégis bosszantotta, hogy a túlzott elvárásaiknak kell megfelelnie. Mint például Johnénak. Konkrétan wc-re sem tudna menni a menedzsere nélkül, nem azért, mert annyira életképtelen volna, hanem mert megszokta, hogy mindenben számíthat a férfira, a türelme véges, az ingerküszöbe pedig meglepően magas, szemben Winnel, aki a legkisebb dolgok miatt is képes kiverni a hisztit. Így hát amikor a másik üvöltve ront rá, rögtön a magasba szalad az egyik szemöldöke.
- Woah. Azért nem kell leüvölteni a hajam. - félreejti az alsót maga mellé a kanapéra, de kissé gondterhelten fürkészi Johnt. Nem igazán érti, mit vétett, már azon túl, hogy hozzávágta az alsóját... A szavak valódi jelentése csak meglehetősen lassan esik le neki. - Ó. Volt ma munkám? - Zavarodottan átdörzsöli az állát. Abban sem egészen biztos, milyen nap van. Általában John szokta észben tartani a munkáit, magától teljesen elveszne a forgatási időpontokban. Amikor menedzsere szabadnapot kért hát tőle, vakon rábólintott, arra azonban nem készült fel, hogy helyette boldoguljon. Ha úgy veszi, igazából John hibája. Számolhatott volna azzal, hogy Win életképtelen lesz, ha egy délelőttre kiesik.
- Egek, de feszült vagy ma! Nem sikerült jól a tegnapi randi, vagy mi? - Nem érzi úgy, hogy hibázott, ezért arra sem gondol, hogy bocsánatot kéne kérnie. Ha nincs reggeli, hát akkor nincs reggeli, majd megy és vadászik magának valamit később, neki igazán mindegy. Egyedül az nehezíti el a lelkiismeretét, hogy tényleg megígérte a szabad reggelt Johnnak, és ha így veszekszik vele, akkor valószínűleg ezúttal komoly fát tehetett a tűzre, vagy tényleg fontos lehetett volna a szabadidő, amibe közvetettül belerondított. Amúgy meg nem is ő hívta Johnt, miért nem a stábbal veszekszik?
- Jó, jó, vettem a lapot... Menj haza és vedd ki a mai napot, egyedül is boldogulok. A stábot meg majd kiengesztelem holnap. - Az orra alatt morogja az ötletét, duzzogva, sérti ugyanis a büszkeségét a férfi hevessége. Mégis csak filmsztár, nem szokott hozzá, hogy így beszéljenek vele. Kiengesztelésben meg amúgy is bajnok már, néhány szép szó, drága csoki, szép virág, aztán, ha minden kötél szakad, megigézi őket az erejével... Gyerekjáték. Arra viszont halvány ötlete sincs, hogyan kéne Johnt kiengesztelnie. Bocsánatot tutira nem kér.
- Hé, ne morogj már! Gyere, főzök neked egy kávét. - Mosolya engesztelő, tartása kissé feszült, de láthatóan békülni próbál. A konyha felé tereli a férfit, még a vizet is felteszi forrni, bár halvány gőze sincs, hogyan kell kávét készíteni. Ha nem az automatából iszik, akkor általában John készíti neki... De a kedvéért próbálkozik. A saját reggelijével egyelőre nem foglalkozik, bár érzi a gyomrából felkúszó éhséget, ahogy a konyha csendjében John szívdobogása is jobban kihallatszik. Win igyekszik figyelmen kívül hagyni a csábító zörejt, arra koncentrál inkább, hogy mégis hol tarthatja a kávét magát. Elkezdi áttúrni a szekrényeket, de nem találja sehol. Minek tart bejárónőt, ha csak eldug előle mindent...?


szeretettel  Blackwell ház 3887785939
©



Winston Blackwell
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Blackwell ház QsO8Q0U
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Blackwell ház VDeCzuk
- teach me a lesson -
that i'll never forget
Keresem :
Léptek száma :
20

Blackwell ház Empty
TémanyitásBlackwell ház EmptySzer. Márc. 18, 2020 1:07 pm



John & Winnie


Ez is csak egy átlagos napnak indult...
Egészen addig, míg a hajnali órákban egy sikítozó és dühöngő férfihang fel nem verte, hogy az üdvöskéje elfelejtett megjelenni a forgatáson.
Lényegében ezen a dolgon nem is csodálkozott, sőt, mondhatni, már megszokta az ilyen jellegű történéseket, azonban mivel ma sikerült végül otthon aludnia, a saját pihe-puha ágyában, és legalább nyolcvanszor megeskette Winniet, hogy ma kivételesen nyugtot hagy neki, legalább délelőtt tizenegyig... nos, berágott.
Csapkodva ugrott ki az ágyból, húzta magára a ruháját, ami most épp az volt, ami a keze ügyébe akadt, majd pattant be a kocsijába és robogott át abba a kurva nagy kéglibe, ami maga volt a fertő és minden rossz melegágya.
Idegesen betolt egy cigit a szájába és bár amúgy nem szokott dohányozni, most mégis úgy gondolta, a helyzet megérett arra, hogy a mai napot ne átlagos napnak minősítse.
Kibaszottul utálta ilyenkor!
Herótja volt az egésztől, és akkora feszültség szorult belé, és akkora indulatok feszítették a porcikáit, hogy muszáj volt valamin levezetnie ezt a felgyülemlett idegbajt, mert félő volt, hogy Winnie látja máskülönben kárát. És jelenleg az sem érdekelte, hogy barátja nem élő, hogy nem ember, isten bizony hozott volna valahonnan egy karót, vagy egy nagy adag fokhagymát, vagy csak egy kis szentelt vizet... valami majd csak segít alapon.

Hangos fékcsikorgással érkezett meg a ház elé, lazán elpöccintette a megmaradt cigaretta csonkját, majd összeborzolt hajjal, szinte már berobbant a bejárati ajtón. Eközben szembe találkozott a takarító nővel, aki nyilván nem beszélt egyáltalán érthető nyelven, de mivel sikerült ráhoznia a frászt, előtört belőle spanyol származása, és már jól megszokott spanyol dallammal fosta magából a szót, amit nyilván egyáltalán nem értett.
A reakciója erre csak egy fejcsóválás volt, meg az, hogy ujját a halántékához tette, és lágy nyomással próbálta a kezdődő migrénjét a minimális szintre csökkenteni.... kevés sikerrel.
Közben gyorsan felszaladt az emeletre, annak a jómadárnak a szobájába. Az ajtót kinyitotta, majd....
Nos igen, szeretett volna belépni, azonban egy alsónadrág azonnal arcon is csapta.
Egy pillanatig nem kapott szikrát.
Lefagyott, ledermedt, majd az indulatai egy perc alatt változtatták az arcát vörösre... majd kirobbant!
- Mi a faszt képzelsz magadról? - üvöltötte hangosan, majd sietősen lehajolt azért a bizonyos nadrágért, majd ujjai közé gyűrve, azzal mutogatva indult meg Winnie felé.
- Nem a kupi miatt jöttem, hanem mert egy dolgot kértem, de azt milliószor! Hagyd meg nekem ezt a napot! Hagy pihenjek! Erre mit csinálsz? Na mit? Baszol bemenni dolgozni! Miért nem lehetett ezt mondjuk holnap eljátszani? Miért pont ma, mikor megeskettelek milliószor? Mondd Winnie, mi a geci bajod van neked??????? - üvölti már a végén artikulálatlanul, majd a kezében szorongatott alsógatyát barátjához vágja, kicsit az öklével együtt egészen közelről.
- Faszom kivan! A kupival is! Hogy egy igénytelenség vagy, és pont szarsz rám, holott én mindent megteszek azért, hogy neked jó legyen...  - mondja csalódottan, mert hát tényleg csalódott. Mindent megtesz azért a kis szerencsétlenségért, egyengeti az útját, segíti mindenben, erre hol a hála? Egy szabad délelőttöt kért, és azt sem kaphatta meg. Mintha egy igás ló lenne, amit állandóan ütnek. De ő nem lesz az, hamarabb fog felmondani a picsába, és hagyja magára ezt a jómadarat, és hiába a legjobb barátja, ő nem fog idegösszeroppanásban megdögleni harminc évesen! Mert hát valószínűleg ez vár rá, ha a helyzet nem változik.

- Nem tudom mi van a hűtőben. Nem az én hűtőm, és mivel ma ilyen kurva jófej voltál velem, így elfelejtheted, hogy rendelgessek neked vér tasakokat. Oldd meg magad! Legyél nagyfiú, mutasd meg, hogy úrrá tudsz lenni az életeden, és nem kellek minden területre én! Aztán ha majd összeomlik a csodás kis kártyavárad, és rájössz, hogy egyedül képtelen vagy létezni, na akkor majd megerőltetheted magad és bocsánatot kérhetsz. El fogom fogadni....
- húzódik gonoszkás félvigyorra a szája, amolyan "John most kibaszik veled" vigyorra, és igen, el is döntötte hogy bármilyen fenyegetés, bármilyen ráhatás fogja érni az elkövetkezendő napokban, nem fog segíteni túl sokat Winnie-nek.
- Mehetünk is reggelizni.... majd eszel amit találsz - mosolyodik el, majd csúszik ki Win karmai közül, mert bár furán hat rá néha a közelsége, néha olyan megborzongató és érzéki, jelenleg erre baromira nincs szüksége.
Csak egy kávéra...
Lehetőleg duplára...



John Everly
Ember
ártatlansága nem biztos
Blackwell ház EVWxto4
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Léptek száma :
5

Blackwell ház Empty
TémanyitásBlackwell ház EmptySzer. Május 15, 2019 7:38 pm




John & Winston

"You should do something stupid. I'm stupid. Do me."

Mindenki életében eljön az a pont, amikor felismeri, hogy valami helyrehozhatatlant tett. Winstonnál ez abban a szent pillanatban következik be, amikor ujjai közül kisiklik a puha anyag, onnantól pedig tehetetlen nézőjévé válik a jelenetnek: a John felé repülő, s annak arcába csapódó alsónadrágjának. Már akkor megbánta, mikor útjára engedte. Érezte ő is, hogy ezzel valószínűleg behúzta magának béketűrő barátja legutolsó striguláját a róla elnevezett listán. Majdhogynem megkönnyebbüléssel jut eszébe, hogy már meghalt, így aztán John legalább az életével nem fenyegetheti; igaz, saját bőrén tapasztalta, mi szörnyűbb létezik a halálnál... Azt gondolnánk, ballépése tudatában elkezd majd szabadkozni, megpróbál legalább valamely részletben győztesként kijönni a menthetetlen helyzetből, vagy legalább meghunyászkodik annyira, hogy levegőt venni se merjen. Nem, az nem ő lenne, neki kötelessége ugyanis a lehető legrosszabb reakciót választania mind közül, hogy megőrizhesse romokban heverő hírnevét: az arroganciát.
- Ha annyira zavar a rendetlenség, moss ki te magad! - Még az állát is felszegi közben, még lenézőbb, bicskanyitogatóbb stílusba bújtatva pökhendiségét. Bokáját másik térdére fekteti, merőlegest zárva be a lábával, karját pedig a kanapé támlájára veti, elterpeszkedve rajta. Minden porcikájával azt sugallja, ő van fölényben - hazai terepen, szó szerint -, és igenis a menedzsere lesz az, akinek ismét meg kell hunyászkodnia ebben a helyzetben. Winston aztán nem fog takarítani. Rengeteg pénzt fizet azért, hogy olyan életet élhessen ebben az őrületes mocsokban, amilyet csak szeretne.
Talán emiatt még nem kellett volna rögtön hozzávágnia az alsóját Johnhoz, de eldurrant az agya a folyamatos nyaggatás miatt, és ennyivel el is oltja fel-felparázsló bűntudata szikráit. Johnnak is sokat fizet, ráadásul barátok, úgyhogy egyáltalán nem panaszkodhat a másik.
- Éhes vagyok, van valami a hűtőben? Egy kis nulla negatív? - terelni óhajtja a témát, lezártnak tekintve a szétdobált szennyesekből kikerekedő vitát. Jó színész lévén még csak eljátszania sem kell, hogy éhes, ahogy körkörösen meggyűri a felsőt a gyomra felett, jelezve kívánalmát. Felpattan a kanapéról, hogy maga induljon kinyomozni az itthon tárolt, tasakos vérkészlet meglétét azt gondolván, menedzsere eléggé pikkel rá ahhoz, hogy ezek után még ágyba is hozza a reggelit. Ha Johnnak nem volt első reakciója megszabadulni a hozzávágott ruhadarabtól, úgy Winston azt azért elveszi tőle önelégült, sejtelmesen komisz mosollyal az arcán, mintha olyan jelentésére jött volna rá a gesztusnak, amit barátja még nem sejthet.
Így vagy úgy, de becserkészi Johnt, hacsak nem sértette vérig olyan szinten a másikat, hogy az a közelébe se akarjon kerülni. Winston taktikája ugyanaz, mint amit a nőknél is alkalmaz: magabiztos, lefegyverző mosoly, macskás, ringó léptek, óvatos mozdulatok. A könyökhajlata felett érintené meg a férfit, szemből simítva felkarja belső oldalára, mintegy békejobbot kínálva, némán hívva, hagyja a szennyes-témát és tartson vele enni.


szeretettel, csak neked  Blackwell ház 3887785939
©



Winston Blackwell
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Blackwell ház QsO8Q0U
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Blackwell ház VDeCzuk
- teach me a lesson -
that i'll never forget
Keresem :
Léptek száma :
20

Blackwell ház Empty
TémanyitásBlackwell ház EmptySzer. Május 15, 2019 7:12 pm

Jól felszerelt, modern, két szintes ház Mystic Falls külvárosában. Nyugodt, békés szomszédság fogja körbe, főként idősebb, nyugdíjas párok, akiket nem igazán zavar Winston életvitele.



Doppelgängers
Hasonmás
egy tükör; örökké
Blackwell ház TWp3oLI
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Blackwell ház HVFNmyD
"Azt hittem, a legszörnyűbb dolog a világon, ha elveszítjük szeretteinket, de tévedtem. Az a legszörnyűbb dolog a világon, amikor az ember rájön arra, hogy saját magát vesztette el."
Blackwell ház PLNOXQ3
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
6

Blackwell ház Empty
TémanyitásBlackwell ház Empty


Ajánlott tartalom


Blackwell ház Empty
 

Blackwell ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal