"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Grimaszoltam egyet az ötletre, miszerint a szekrényben is gubbaszthatok… ha szeretnék. De csak a fejemet ráztam meg végül. - Dehogy, maximum veled zárkózom be oda – Nevettem fel röviden, aztán a viszonzott bókra elmosolyodtam. Scarlettel lenni mindig is bizalomnövelő volt, habár az egóm így is akkora volt, mint egy ház. - Vedd úgy, hogy itt sem vagyok – Figyeltem, hogyan száll le az ölemből és néhány hosszabb pillanatig még elidőzött rajta a tekintetem, majd sietősen elkezdtem magamra kapkodni a ruhákat. – Azért ez meleg helyzet volt… vagyis még mindig az – Nevettem halkan, miközben az övemet csatoltam be épp, majd magamra kaptam minden mást is. – Drukkolj, hogy ép bőrrel megússzam… - Magamhoz húztam egy búcsúcsókra, amit némileg elnyújtottam, akkor is, ha ő nem akarta, aztán kimásztam az ablakon. Valahol izgalmas volt ez a szitu, miszerint ki kellett szöknöm… gondolni sem akartam mondjuk arra, hogy mi van, ha az apja ránk talál. Biztos, hogy nem lettem volna hálás az öregnek. Sőt. Ahogy sikerült lemásznom, már el is tűntem a ház oldalánál. Bár onnan még visszapillantottam a lányra és egy mosolyt küldtem felé, aztán hazasiettem.
Röviden összemosolyogtam Lucasszal, mintha újabb csínyt írhattunk volna a közös számlánkra ezzel. Előbb a fogadás, aztán a titkos hancúr az emeleten, a lebukás szélére sodródva... Tényleg féltettem őt is és magamat is attól, hogy kiderüljön apám előtt, mi van köztünk, mégsem tudtam ellenállni a csábításnak. Éreztem, hogy neki is tetszik, ahogy pedig rásegített a mozgásra, már igazán csak sóhajok választottak el a gyönyörtől. Elöntött az ismerős forróság és egyből át is lökött a határon, a csípőjének feszülve élveztem el, reszketve, belé kapaszkodva, finoman karmolva és egészen a csillagok közé szédülve. Jól esett volna rádőlni és együtt pihegni vele, de ahogy a tudtomra adta, hogy mennie kell, kelletlenül, mégis helyeslőn bólintottam. Halk sóhajjal hajoltam le hozzá, előbb a tenyerébe puszilva, aztán az arcára. - Hacsak nem szeretnél a szekrényben gubbasztani egész este... - kuncogtam, mert ezt azért nem vártam el tőle. Ahogy felült és egy szintre kerültük, elnyújtottam kicsit azt a csókot azáltal, hogy átkaroltam a nyakát és nem hagytam egykönnyen szabadulni. - Te is, Lucas. Nagyszerű volt veled. - Annyira, hogy néha komolyan elgondolkodtam, miért nem működik több köztünk. Jó a kémiánk és jól is éreztem magam vele, mégsem tudtam elképzelni, hogy járjunk... - Na, tűnés - leszálltam az öléből és elterültem az ágyon, a takaróba burkolózva figyeltem, hogyan öltözködik és szedelődzködik. Sajnáltam, hogy elmegy, viszont marasztalni sem marasztalhattam. Túl veszélyes lett volna, meg aztán már így is az egész délutánt együtt töltöttük. Lassan rávettem magam, hogy belebújjak a hálóingembe, és az ágyról felkelve odaperdültem hozzá. - Majd beszélünk. Vigyázz hazafelé! - búcsúztam el tőle egy röpke csókkal, az ablakhoz kísérve. Segítettem neki kimászni és leskelődtem utána, amíg el nem tűnt odalent, aztán meghallottam apu kiabálását lentről, úgyhogy a hajam igazgatva visszahúzódtam és elindultam megtudakolni, mit szeretne tőlem.
Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg izgatott. Nem mondom, hogy nem esett jól, hogy nem hevült fel a testem a mozdulataiból, az ajkaitól… mert igen. Minden így volt. Jól éreztem magam vele és imádtam, hogy vele minden annyira egyszerű volt. Összepasszoltunk az ágyban, ismertük egymás igényeit és egyszerűen… nem tudtam volna más partnert elképzelni magamhoz. Legalábbis, amíg ilyen kötetlen módon élvezzük egymás társaságát. A komolyabb kapcsolat sosem volt a terepem. Ahogy elszakadt a tagomtól, egy hangosabb sóhaj szakadt fel a tüdőmből. Megkönnyebbülés? Nem. Nem igazán. Még nagyobb vággyal pillantottam fel rá. Tudtam, hogy most már ő sem bírja ki nélkülem tovább: és hamar a testébe csusszantam. Könnyű volt, pontosan azért, mert ő is kellőképpen vágyott már rám. Egy hangosabb, öblösebb sóhaj hagyta el a számat, ahogy teljesen elmerültem benne. Lehunyt szemekkel csókoltam vissza, majd ezután felnéztem rá. Néztem, hogyan mozog fölöttem és élveztem minden egyes rezdülését. Őrjítő volt maga a látvány is, hát még a plusz ingerek, amik értek közben. Igyekeztem visszafogni a férfias nyögéseimet, de egy-egy kicsúszott a számon akaratlanul. - Imádlak, Scarlett… csodálatos vagy – Suttogtam, aztán én is lefagytam abban a pillanatban, amikor a bejárati ajtó becsukódott odalent. Bassza meg a… Sosem buktunk még le a szülei előtt és talán arra kellett volna gondolnom, hogy mennyire izgalmas így szexelni, a lebukás veszéllyel egyetemben, de nem akartam, hogy Scarlett bajba kerüljön miattam. Nyitottam hát a számat, hogy megszólaljak, de a lány csendre intett és nem úgy tűnt, mint aki le akar állni. És nem is állt le. A saját számra csúsztattam a kezemet, hogy én magam se adjak ki egy hangot se. Hangos szuszogásom jelezte, hogy továbbra is élvezem. Sőt, amennyire tudtam, rásegítettem némi csípőmozgással az élvezetünkre. A szavakra bólintottam egyet és végül a derekára csúsztattam a kezemet és így ért el a gyönyör. Ritka volt, mikor megengedte, hogy benne érjek a csúcsra. Egyiken sem terveztünk ugyanis szülőkké válni hirtelen… sőt, talán én soha. - Akkor most… most ideje eltűnnöm… - Levegőkapkodás közepette sikerült kipréselnem magamból a szavakat. De aztán a lányra mosolyogtam és az arcára simítottam. Ezután viszont felültem és egy gyors, rövid csókot loptam az ajkairól. – Csodás voltál, mint mindig – Bókoltam és aztán, ha engedte, akkor felkeltem az ágyról, hogy aztán sietősen öltözni kezdhessek.
Elnevettem magam a kérdésére, mert le sem esett igazán, hogy tényleg mit fogtam. Nos igen, bizonyos értelemben hatalom, hiszen ő is kínozhatna úgy engem, ahogy én kínzom most őt... Csak hát kettőnk közül valahogy az én fejemre került előbb a korona. Lucasszal lenni amúgy is arról szólt, hogy kölcsönösen jól éreztük magunkat, így nem aggódtam amiatt, hogy túlságosan az egyikünk dominálna. - Ennyitől még nem szabad kikészülnöd. - lemosolyogtam rá, de láttam rajta, hogy tényleg a türelmével játszom és nagyon a határain van már. Pont ez volt a célom, addig húzni, hogy a végén sokkal nagyobb legyen mindkettőnk gyönyöre. Közben kár lett volna letagadnom, hogy nekem is elég nehezemre esett visszafogni magam, szívem szerint ugyanis már rég rávetettem volna magam. Visszafogtam azonban a vágyaimat és inkább az övéire koncentráltam, izgattam és kényeztettem, játszottam vele, igyekeztem irányítani őt, míg arra nem kért, hogy lépjek tovább. A hangjából és a teste rezdüléseiből éreztem, hogy nem bírja már tovább, és őszintén? Én sem bírtam. Úgyhogy felmásztam hozzá és elhelyezkedtem felette, aztán lassan, aprót nyögve magamba fogadtam. Könnyedén belém csusszanhatott a korábbi játékaink miatt, mégis jól esett, ahogy feszített kissé. - Én is akarlak... - lehajoltam hozzá egy röpke csókra. Néhány pillanatig csak ültem rajta, élveztem, hogy teljesen kitölt, aztán mozogni kezdtem. Lucast figyeltem, gyönyörködtetett a látvány. Többet akartam belőle, vágytam az érintése, a csókjai után, úgyhogy odanyúltam és kioldoztam a kezét, hagytam, hogy kedvére használja, a tempót azonban egyelőre én diktáltam. Gyorsan, szenvedélyesen lovagoltam rajta, halkan sóhajtozva, nyöszörögve. Végigsimítottam a mellkasán, körmeimmel halvány csíkokat karcolva a bőrére. Egy pillanatra megfagytam, ahogy hallottam a bejárati ajtó csukódását odalent, de nem akartam és nem is tudtam volna már megállni. A mutatóujjamat az ajkaimhoz emeltem, így intve csendességre Lucast, miközben egy mély, dörmögő hang felköszönt a lépcső aljáról. Imádkoztam, hogy ne jöjjön fel az emeletre, és úgy tűnt, egyelőre nem is állt szándékában, úgyhogy a számra tapasztottam a tenyerem, hogy minél jobban tompítsam a nyögéseim és folytattam a hullámzást, rugózást Lucason. Olyan közel voltam a gyönyörhöz, és éreztem, hogy ő is. - Gyere belém... - Nagyon halkan suttogtam csak, abban sem voltam biztos, hogy meghallja a kérésem, de önző voltam és így akartam befejezni, együtt, vele. Ezt a fajta beteljesülést szerettem a legeslegjobban, és efelé űztem mindkettőnket.
Egy öblösebb sóhaj szaladt ki a számon, ahogy alsónadrágon keresztül hozzámért. Túlságosan is égett bennem a vágy, már nagyon is benne akartam lenni, de mégsem siettettem őt. Nem akartam elveszíteni egy ilyen jó szex partnert, mint ő volt… ugyanis vele valahogy egyszerűen, könnyedén hangolódtunk egymásra. Élveztem, mikor vele voltam, mikor elmerülhettem benne újra és újra… Néha elég volt rágondolnom és azt vettem észre, hogy… Khm. - Most hagy ne mondjam, mi van a kezedben… az volna a hatalom, bébi? – Vigyorogtam rá, miközben kibújtam végül az alsóból és félredobtam. Ennyi erővel felöltöznöm sem kellett volna, nem igaz? Hozzásimultam újra, ezúttal teljesen meztelenül. Érezhette, mennyire merev vagyok és mennyire akarom őt. Megcsókoltam, nem kellett kétszer kérnie, hisz már alig bírtam magammal. Azonban a továbbiakra meglepődtem. - Mi jár a fejedben? – Úgy tűnt, van valami világmegváltó ötlete… nos, eleget tettem a kérésének és ledőltem, így ő került fölém. Ahogy ingerelni kezdte a farkam, berahaptam az alsó ajkam, így figyeltem a lányt. Kínzott, mert ez… ez tényleg az volt. A nyakcsókra és a fülemre adott csókra felsóhajtottam végül. A derekára simítottam és irányítani akartam, közelebb vonni, de a szavaira morrantam kedvetlenül. - Na már… vágyom rád, ne készíts ki – A szavak ellenére eleget tettem a kérésének. Csak azért, mert érdekelt, mivel akarja feldobni a gyors kis kalandunkat. Szerettem a fantáziáját, hogy nem félt kimondani, mire vágyik, hogy mit akar… Szóval hagytam, hogy a szeszélyei vezessék. A kezemet a fejem fölé húztam, így figyeltem, mit is szed elő. Egy fél pillanatra talán megijedtem, ahogy kikötözött az ágy háttámlájához, de aztán megpróbáltam elhessegetni a gondolatot. Nagyot nyeltem. - Úrnőm…? Miket ki nem találsz… - Motyogtam egy halvány mosollyal, még fel is nevettem röviden, majd ahogy visszakérdezett, bólintottam. – Rendben van, édes drága egyetlen úrnőm… - Elvigyorodtam, majd viszonoztam a csókját. Benne volt minden vágyam, és azt akartam, hogy érezze, tudja, mindezt ő váltotta ki belőlem. Kiélveztem minden egyes csókját, amivel behintette a testemet. Szinte minden csókja kiváltott belőlem valamit; libabőrös lettem tőle, vagy csak épp a vágyamat fokozta még inkább. Halk sóhajokat hallattam, majd ahogy a farkamat kezdte szopni, meg-megfeszültem és felnyögtem olykor. Hátravetettem a fejemet a párnába az egyik ilyennél és a csípőmet is némileg megemeltem. Úgy éreztem, tényleg képes lennék azonnal elélvezni. - Akarlak, Scarlett… gyere… benned akarok lenni… beléd akarok… … - Elhalt a hangom, hisz közben is még tovább kényeztetett. Nem így akartam elmenni, hanem benne, de már képtelen voltam szavakkal kifejezni ezt.
Teljesen ellazultam Lucas mellett, egyre kevesebb jelentőséget fordítottam a megkötött alkunak. Egy részem talán nem is vette komolyan, nem hittem, hogy Lucas tényleg képes lenne rá, így nem foglalkoztam többet vele. Ahogy diktátornak hívott, elnevettem magam; meg is sértődhettem volna, de nekem inkább imponáló volt. Szerettem és élveztem a hatalmat, és ahogy a combjaim közé fúrta a fejét, már egyáltalán nem gondolkodtam szőke hercegnőkön vagy fogadásokon, teljesen kiürült a fejem és átadtam magam Lucas kényeztetésének. Közel jártam a gyönyörhöz, de nem így akartam elmenni, úgyhogy leállítottam és felkérettem őt magamhoz. Kuncogva viszonoztam a csókját, ami sóhajba fúlt, ahogy megéreztem a farkát a hasamnak nyomódni. Lenyúltam kettőnk közé és megcirógattam alsónadrágon keresztül, elégedetten könyvelve el, hogy ismét merev. - Csak meg ne bánd, hogy ekkora hatalmat adsz a kezembe... - ugrattam, és az alsó ajkam beharapva, vágyakozva figyeltem, hogyan bújik ki az alsójából. Istenem, micsoda pasi... Bárki is töri be magának és láncolja le a szívét, piszkosul szerencsés lány lesz. Kinyújtottam felé a kezem és a mutatóujjammal magam felé kezdtem édesgetni. - Gyere ide... - Megvártam, hogy ismét fölém magasodjon, de ha meg akart csókolni, azt nem engedtem. Ő maga mondta, most én irányítottam. Átkaroltam a nyakát és a hajába túrtam. - Fordulj meg. Feküdj a hátadra. - Ha eleget tett az utasításomnak, akkor vele fordultam én is, így az ölében kötöttem ki. Halkan sóhaj szakadt fel belőlem, ahogy az ölünk egymáshoz ért. Lassan, ingerlőn elkezdtem ringatni a csípőm, fel-le csúszkáltam a kettőnk közé szorult férfiasságán, miközben fölé hajolva a nyakába, a fülébe csókoltam. - Kezeket a fejed fölé! - adtam ki az újabb parancsot és leszálltam róla, hogy az éjjeliszekrényemről levegyek valamit. Egy selyemsál volt, amit Lucas csuklói köré tekertem, majd az ágy fejtámlájához rögzítettem, kikötve mindkét kezét. Egyáltalán nem volt erős kötél, de azért trükköznie kellett kicsit, ha ki akart belőle bújni - de miért akart volna? A java csak most jött. - Mostantól csak "úrnőm"-nek szólíthatsz. Kivéve, ha furán hangzik, akkor inkább ne. - nevettem bele az új szabályba, de igyekeztem hamar megkomolyodni. Végigsimítottam Lucas mellkasán, hasfalán, majd a férfiasságára markolva izgatni kezdtem. - Rendben? Nem hallak jól. - Futó csókot nyomtam a szájára, az arcélére, a nyakára, majd egyre lejjebb haladtam a mellkasán. Belepusziltam a köldökébe, közben ujjaim végigzongoráztak a V-vonalán, le egészen az ágyékáig. Az ajkaimmal értem el először a farkát, néhány üdvözlő puszi után körbenyaltam, a számba vettem; meg akartam kicsit gyötörni Lucast, újra és újra élvezés közeli állapotig szopni, aztán az utolsó pillanatban megállni, nem hagyni, hogy elélvezzen. Ezt kétszer-háromszor biztos eljátszottam vele, hol intenzívebben, hol gyengédebben izgattam, míg meg nem győzött valahogy vagy ki nem könyörögte, hogy továbblépjek.
Felnevettem. Jó volt vele évődni, habár tudtam, hogy a beszélgetésünk, avagy maga a fogadás igenis valóságos. Hogy szörnyűnek tartottam-e magunkat miatta? A legkevésbé sem. Magam sem volna megmondani, miért, de egyáltalán nem éreztem a súlyát annak, amit tenni készültünk. Kihasználni, sőt, megrontani egy ártatlan lány lelkét és testét egyaránt. Biztos voltam benne, hogy emiatt a pokolra jutok, de nem számított. Nem érdekelt az egész, csak az, hogy játsszunk és bebizonyítsam Scarlettnek: képes vagyok bármire, ha kellőképpen motiválnak. - Még szép. Semmi sincs ingyen, drága királynőm – Búgtam neki kedveskedő hangszínnel. Aztán megcsókoltam, mert erre vágytam és tudtam, hogy ő is. - Nem kell ahhoz neked korona, édes… már most diktátor vagy, de hogy lásd, kivel van dolgod: én fejet hajtok előtted – Szó szerint is, ha azt nézzük. A lábai közt helyezkedtem el a fejemmel, így kényeztetve őt a lehető legtöbbféle módon, mindent bevetve: a számat, a nyelvemet, az ujjaimat. Fel akartam tüzelni és a hangokból, a nyögéseiből ítélve sikerült is. Ez pedig engem is újra vágyba hozott. Bár ez nem volt csoda, az én koromban a tinédzserek túlságosan is vágytól fűtöttek voltak. Elég volt nagyon minimális külső inger, akár egy nő látványa is, hogy máris szűkössé váljon az a bizonyos nadrág. Nos, ahogy fel akart húzni magához, engedtem a kérésnek. Megtámaszkodtam a feje mellett az egyik kezemmel, míg másikkal az egyik mellére markoltam rá, így hajoltam az ajkaihoz egy gyors csókra. - Mondd, hogy akarsz… és mondd, mit tegyek… parancsolj, királynőm – Vigyorogtam, s közben a szemeit figyeltem. Aztán teljesen hozzásimultam, így a farkammal teljesen a hasának feszültem, hogy érezze, bármire kész vagyok: csak mondja ki. Nem vártam viszont sokáig, mert az alsónadrág még rajtam volt, hisz magamra kapkodtam, miután elküldött. Elszakadtam hát tőle, hogy levegyem, de figyeltem minden szavára, s ugrásra készen álltam, bármit is óhajtott.
Nem akartam sajnálni, csak a helyébe képzeltem magam egy pillanatra. Nekem jól esett volna, ha néha valaki ilyet mond. Szerettem a kapcsolatunkat Lucasszal, beavattam őt rengeteg magánéleti dolgomba, problémámba, de valahogy sem igazán szerelemnek, sem igazán barátnak nem nevezhettem. A kettő között lebegett valahol, és néha hiányzott, hogy legyen egy barátom, vagy egy párom, akire teljes mértékben számíthatok. Néha, bár ezt utáltam bevallani, még mellette is magányosnak éreztem magam. A csípésre durcásan felfújtam az arcom, de nem bírtam sokáig haragudni, hamar elmosolyodtam. Tetszett a gondolat, hogy a személyi sofőröm legyen, és ha neki adom az autóm, sajnos élnem is kell majd a lehetőséggel, máskülönben tényleg gyalogolhattam... - Nana, neked adom a kocsit és még fizessek is? Telhetetlen vagy! - Úgy képzeltem, hogy ha tényleg megnyeri a fogadást, már csak dacból és büszkeségből sem szállok be többé abba az autóba. Azzal tényleg elismertem volna a teljes és totális vereségemet. Valahogy furcsa volt, hogy ez az egész verseny egy Callaway szüzességétől függ... Nevetnem kellett rajta, és közben mégis azon töprengtem újra és újra, nem lépünk-e át ezzel valamiféle morális határt. Nem voltunk túlságosan szemetek? El akartam neki magyarázni, hogy lehetne több önbecsülése és többre is tarthatná magát annál, hogy csak így odaveti magát nekem, meg lassan megfontolhatná, hogy szerez egy állandó jellegű barátnőt, de megcsókolt és ezzel elvette a kedvem a beszélgetéstől. Már csak arra vágytam, hogy törődjön velem úgy, ahogy más srác eddig még nem nagyon tudott. Elég ügyes, na. - Nem tudod még, milyen, ha koronát tesznek a fejemre. Igazi diktátor tudok lenni... - motyogtam, viszont nehezemre esett már szavakat formálni a csókjai alatt, megjegyzésem vége is jóleső sóhajba fúlt, ahogy egyre lejjebb indult, amint pedig végre elérte az ajkaival a célját, megfeszültem és kieresztettem egy halkabb nyögést alatta. Nagyon élveztem, amit a nyelvével és az ujjaival művelt, hullámzott a csípőm a kényeztetése alatt. Vörös fürtjeibe túrva, hangosan nyöszörögve élvezkedtem, kedve szerint egyre közelebb és közelebb sodorhatott a gyönyörhöz, csakis rajta múlt, hogy engedi-e, hogy átszakítsam, vagy sem. Rábíztam az irányítást, de elég hamar sikerült feltüzelnie annyira, hogy valami többre vágyjak: rá, amit jeleztem is felé azzal, hogy fel akartam húzni magamhoz.
A szavaira egy picit ledermedtem, ahogyan az érintésére is. Fürkésztem, majd szusszantam. - Hé, semmi szükség rá, hogy sajnálj. – Valamiért úgy éreztem, sajnálatból mondta azt, amit. S nem volt szükségem erre. Azért lógtam vele, mert más volt, mint a többi lány, nem azért, mert a sajnálatára vágytam. Nem akartam, hogy változzon az irányomba. - Jaj, ne duzzogj már – Belecsíptem játékosan az arcába, de aztán el is engedtem, mielőtt még ezért is kaptam volna a fejemre. Felvont szemöldökkel hallgattam. Tetszett a magabiztossága, de elfelejtette, kivel köt éppen fogadást. Velem. S nekem is legalább annyi önbizalmam volt és magabiztosságom, mint neki. - Nyugi, majd leszek a személyi sofőröd – Nevetni kezdtem, ahogy ezt az egész jelenetet elképzeltem. Bár nem is lett volna rossz… - De a helyzet az, hogy jó fizut kérek érte. Készítsd a pénztárcád, csajszi – Vigyorogtam tovább, majd a továbbiakra nagyot nyeltem. Le sem tagadhattam volna, hogy pasiból vagyok és egy bizonyos testrészem nagyban befolyásolja a fejemet. Scarlett képes volt kizökkenteni teljesen, hogy újból lila köd boruljon az elmémre. - Én? Félni? Nem ismerem ezt a szót – Suttogtam, aztán az ajkaihoz hajoltam, de még nem csókoltam meg. – Miért szomorú? – Kérdeztem vissza, de aztán megcsókoltam. Viszonozta és ez megadta nekem ténylegesen a zöld utat. Már nem akartam törődni a fogadással sem, csak arra, hogy nemsokára újra élvezhetjük egymást, úgy igazán. Az ujjaimmal izgattam, miközben hallgattam a szavait, bár már nehezemre esett koncentrálni. - Hmm. Miért hiszed, hogy utálnálak ezért? De komolyan. Jó csaj vagy, passzolunk az ágyban, s azon kívül is. Mi lehetne gond? – Kérdeztem, majd a nyakához hajolva belecsókoltam. Végigcsókoltam a mellkasát és egyre lejjebb haladtam, beborítva az egész testét az ajkaim lenyomatával. Aztán elértem a lábai közé és gondolkodás nélkül, először az ajkaimmal, majd a nyelvemmel kezdtem kényeztetni. Ugyanakkor az ujjaimmal sem álltam le. Kellően lázba akartam hozni, hogy igazán élvezze a szexet velem.
- Hé, ha tudok valamiben segíteni, bármikor szólhatsz nekem. Remélem, tudod. - Ellágyuló hanggal néztem rá, megsimogatva vöröses tincseit. Talán elég felszínes kapcsolatot ápoltunk látszólag, de ettől még barátként fontos volt nekem. Tudtam, milyen nehéz körülmények között él és éreztetni akartam vele, hogy számíthat rám. - Te meg ne hívj így. - duzzogtam. Nem szerettem a Letty-t, bár használtam néha, de ettől még távol állt tőlem, Lucas szájából meg egyenesen borzasztó volt hallani. - Ne vedd sértésnek, de bátran fel merem ajánlani a kocsim. Nem hiszem, hogy sikerül. De ha mégis, akkor legalább megtanulom a leckét és így jártam... Majd sétálok. - Meg apa valószínűleg kinyír és az összes spórolt pénzem rámegy majd egy új kocsira... De hé, ha tényleg sikerül megfektetnie a csajt, akkor borzasztóan alábecsültem a képességeit és meg is érdemlem, hogy elvegye az autóm. Igen, tartottam magam az alkuhoz. - Ki mondta, hogy nem az a célom, édes? - búgtam az ajkaira huncut mosollyal, miközben a kezem önálló életet élt a takaró alatt. Annyira férfiból volt ő is, olyan könnyen manipulálhattam volna... Eszemben sem volt, persze, csak valahogy mindig elcsodálkoztam a férfiak egyszerűségén. Felsőbbrendűnek hitték magukat, pedig elég volt jó helyen és jó módon megérinteni őket, hogy teljesen lekapcsoljon az agyuk. Jólesőn felsóhajtottam, ahogy hozzám bújt. A hátára simítva átkaroltam, elmosolyodva a szavain. - Tudod mit? Maradj éjszakára, ha nem félsz egy kis izgalomtól. Gondoskodom róla, hogy ne bánd meg... - Sokat sejtetőn mosolyogtam rá, hogy kettőt se kelljen tippelnie azt illetően, mit csinálnánk egész éjjel. A döntést ráhagytam, nem csak azért, mert apa tényleg kinyírta volna, ha itt találja, hanem mert nem tudtam, szabad-e az estéje és ráér-e hazamenni. Nehezemre esett válaszolni az ötletére, ugyanis csókjai, érintései teljesen elbódítottak, és ahogy ujjaival az ölemhez ért, halk, apró nyögéssel kezdtem el hullámzani alatta. Talán nem gondoltam át eléggé és mi nők is pontosan ugyanolyan ösztönlények vagyunk, mint a férfiak. - Csak így tárgyiasítanád magad? Ez szomorú. - A hajába túrtam, mohón viszonoztam a csókját, egészen hozzásimulva közben. Vágytam rá, ezt ő is érezhette rajtam. - Ha én nyerek, egy hónapig csak az enyém leszel, mintha járnánk. Bármit meg kell tenned, amit csak kérek, és minden idődet nekem kell szentelned, még ha utálni is fogsz a végére. - vetettem fel, kérdőn lesve rá, jóváhagyja-e. Ha nem tetszett neki, kitalálhattam mást is, bár Lucast nem úgy ismertem, mint aki csak úgy megfutamodik. - Kezdhetnél gyakorolni, édes... - suttogtam a szájára, majd célzón megtoltam lefelé a fejét, jelezve, hogy az ujjai helyett az ajkait akarom érezni odalent.
Ingattam némileg a fejemet, de igazat adtam neki. Sóhajtottam azonban egy nagyobbat. - Na igen, én mondjuk dolgozni nem dolgozok, mert általában a húgomra vigyázok, de értelek és igazad van. Én is szívesebben dolgoznék, hogy segítsek otthon, de nem megoldható. – Sajnos nem mindenki van olyan kiváltságos helyzetben, mint egy Callaway leszármazott, hogy dolgoznia se kelljen egyáltalán… talán egész életében. - Jaj már, az előbb még máglyára dobtad volna – Nevettem. – Ne legyél már szívbajos, Letty – Nem szoktam így hívni, csak ritka alkalmakkor, mikor az agyát akarom húzni. - Nem lehetetlen. Majd meglátod, hogy sikerülni fog. – Bólogattam, majd hallgatni kezdtem a szavait. Hiú ábrándok, hm? Szerintem nem volt az. Én bíztam magamban és abban, hogy mindenki csaj odáig volt értem. Csak idő kellett, hogy Carmen is teljesen belém essen. - Wáó, a kocsid? Biztos vagy te ebben? Mi van, ha tényleg sikerül lefeküdnöm vele? De oké, én nem tiltakozom. A kocsid kurva jó, már elnézést… és hasznát venném. Meg anyáék is – Gondolkodtam el, habár azt nem tudtam, anyámnak hogy adom be, ha hirtelen lesz egy kocsim a… semmiből. Visszacsókoltam, majd végigsimítottam az arcán. – Menni fo-- - Kisebb nyögésbe fulladt a mondatom, mikor rámarkolt a férfiasságomra. – Scarlett… ha így folytatod, megint letámadlak, szívem – Az ajkaira pillantottam, majd nagyot nyeltem. - Néhány pillanat, maximum – Hagytam, hogy visszahúzza a kezét, de aztán már másztam is rá. Nekifeszültem teljesen az ölemmel, a férfiasságomat teljesen nekinyomva. – Ne húzzuk az időt… van még egy kis időnk, amíg hazaérnek a szüleid, nem? – Széjjelebb tártam a lábait, persze, ha túlságosan tiltakozott, akkor leálltam. De nem úgy tűnt, mint aki ágálna ellene. - Mire vágysz? Megkaphatsz engem. Mit szólsz hozzá? – Odahajoltam és a nyakába csókoltam, miközben kezeimmel elkezdtem újra feltérképezni a testét. Végigcirógattam a mellkasát, melleit, rájuk markoltam, majd lejjebb haladtam és egyik kezemmel a lábai közé csúsztam. A lényegre térve izgatni kezdtem céltudatosan az ujjaimmal, intenzíven és mohón. Ajkaimmal a nyakáról az arcára, állára, végül az ajkaira tértem rá. Hevesen csókoltam meg, ha nem állított le időközben. Vágytam rá, újból össze akartam vele forrni.
Kezdőlap
