Bár a te ereidben is Blackwell vér csörgedezik, a létezésedről mégsem tud senki sem. A világ szemében egyedüli Blackwell gyerek vagyok, és ennek így is kell maradnia: senki sem tudhatja meg, hogy élsz! Sosem jártál iskolába, sosem hagyhattad el a házat; még csak azt sem mondhatjuk, hogy a szobád ablakából epekedtél a külvilág után, hiszen ez is tilos volt számodra (apánk rettegett, hogy meglátnak a szemfüles szomszédok). Persze igyekeztünk mindent megtenni, hogy ne érezd börtönnek az otthont: a legjobb magántanárok jártak hozzád, és mindig akadt egy korodbeli, akinek apa azért fizetett, hogy veled játsszon.
Tudom, ez így kegyetlenül hangzik, de mindent a te érdekedben tettünk, és sokat elárul rólad, hogy te sosem gyűlöltél minket ezért. Habár hosszú évekig nem értetted, miért kell otthon maradnod, míg én a barátnőimmel lógok, vagy miért nem jöhetsz el velünk, ha apa kirándulásra vitt, mégsem vontad kétségbe egyetlen percre sem, hogy téged akarunk megóvni; sosem kérdőjelezted meg a szeretetünket, hiszen féltél megkérdezni, mi az a rettenet, amitől óvni próbálunk.


Tudod, mi a legszörnyűbb az egészben? Hogy mindez az én hibám. Börtönné tettem az életedet, a tiédet, akit a világon a legjobban szeretek, noha soha nem dicsekedhettem el senkinek azzal, milyen okos vagy, hányszor vertél meg sakkban, mennyit olvasol és milyen folyékonyan beszélsz franciául. Egy igazi okostojás vagy, az én bátor, szelíd, kedves kisöcsém, és mégsem lehet életed, sem pedig jövőd - miattam.
Már a születésed előttől kezdve tragédiák sora kíséri végig az életed. Tudod, nem mindig voltam olyan erős, mint most - kifejezetten gyenge kisbabaként születtem, másfél hónappal előbb, mint kellett volna. Amikor anyáék már azt hitték, túlvagyok a nehezén, egy vírus ledöntött a lábamról. Alig néhány hónapos voltam, és az orvosok semmit sem tehettek értem. Már én is hosszú, keserves évek próbálkozása után születtem meg, egyáltalán nem volt biztos, hogy a szüleinknek lehet másik gyermeke (az orvosok az én megfoganásomat is kész csodának tartották), így hát foggal-körömmel ragaszkodtak hozzám, kapaszkodtak belém. Nem álltak készen rá, hogy elengedjenek, és ez végül a természetfelettihez vezette őket. Keserű imáikra a Pokol egyik legszörnyűbb lénye figyelt fel, egy démon, aki felajánlotta, hogy megment engem, ha cserébe a következő gyermeküket neki adják.


Senki sem számított rá, hogy évekkel később anya ismét teherbe esik. A démoni alku az életébe került, és amikor a szörnyeteg jött a fizetségért, apám azt hazudta, te is vele haltál. Attól a naptól kezdve minden erejével téged óv, és erre nevelt engem is. 15 éves voltál, amikor először hallottad ezt a történetet, és ha maradt is benned bármiféle lázadás, ez kiölte mind. Tudtad, hogy engedelmeskedned kell. Tudtad, hogy szót kell fogadnod - és azt is tudtad, mélyen legbelül, hogy a megszületésed, az egész életed teljesen felesleges és hiábavaló; egy tévedés, egy hiba, egy bűn... Talán ezért fogtál fegyvert a kezedbe? Hogy bizonyítsd, a létezésednek igenis van értelme?

Most azonban úgy döntöttél, elég volt a rejtőzködésből, meg akarod mutatni magad a világnak. A démon? Hadd jöjjön! Épp itt az ideje, hogy valaki bosszút álljon anyánkért. Te leszel az a valaki, akár engedjük, akár nem.


Arra kérsz, tanítsalak. A Beavatottam akarsz lenni.
Fogalmad sincs, mire vállalkozol...

//Ha valami kérdésed, észrevételed, javaslatod lenne a történettel kapcsolatban, írj bátran! A PB nagyon szeretném, ha maradna, de meg tudsz győzni - a többivel kapcsolatban rugalmas vagyok, a hiányzó lyukakat pedig (a démon kiléte; mi vette rá, hogy pont most legyen elege a rejtőzködésből; miért akar vadász lenni) bátran töltsd be te! Ha gondolod, szívesen ötletelek veled. Kérlek, írj PM-et, ha megjössz! Nagyon várlak, öcskös! //

Hé, kölyök!

Ha úgy döntenél, hogy felkavarod Blackwell (azaz a nővéred) életét és megjelensz végül a vadászoknál, nos... velem is számolnod kell. Mármint, bizonyosan belém fogsz botlani és ha kell, én örömmel leszek az egyik, azaz másik tanárod. Hiszen Blackwell-t ismerve óvni fog téged, mint egy hímes tojást és esze ágában sem lesz segíteni neked, de... ha már egyszer kinyitottad a kalitkád ajtaját és kirepültél, kénytelen leszel megtanulni megvédeni magad. Nem mintha én olyan jó vadász lennék, de az önvédelemhez konyítok valamennyit és... nos, ki tudja, mi alakulna ki a kettőnk viszonyából.
Azt a démont le kell mindenesetre vadászni, aki téged akar... hm.

Persze nincs kőbe vésve az, hogy nekünk kapcsolatban kell állni, de nyilván adott a lehetőség, szóval gondoltam, felvetem itt, hátha valaki kedvet kap az úriember megalkotásához. Egy biztos: unatkozni nem unatkozna, bárki is veszi az irányítása alá a kölyköt!