A családom nem készített fel az átokkal kapcsolatban, amíg saját apám miatt át nem változtam. Nem értettem miért támadt a húgomra, annyira dühös és gyilkos szándékkal. Egyszerűen megvadult, ami arra késztetett, hogy mindenképpen meggátoljam bármire is készül. Nekirontottam, hogy semmiképp se kerüljön a közelébe. Megragadtam a két vállát és próbáltam visszatartani. Anyám pont akkor jött haza a munkából, a jelenet láttán mindent eldobott a kezéből és Riley felé futott. Átkarolta és felrohant vele az emeletre. Apámat nem lehetett lenyugtatni, viszont tudtam, ha csak egy kicsit is lankad a figyelmem, utánuk megy. Egyfajta harc vette kezdetét kettőnk között, nyomtam, ahogy csak bírtam, de óriási ereje volt. Már majdnem kiszabadult a kezeim közül, mikor éreztem a lábam sarkával, hogy a falig tolt. Ekkor az adrenalintól olyan erőre tettem szert, hogy a szoba túlsó felébe vittem egyenesen neki az ablaknak. Ez a csattanás józanította ki. Édesapám amint felpillantott ellökött magától, én azonnal a padlóra estem és az üveg azzal a lendülettel levágta a fejét. A holtteste a földön hevert, én pedig csak ültem ott és tátott szájjal néztem, egy hang sem jött ki a torkomon.
Család
Tökéletes család nem létezik, ránk ez különösen igaz, mivel vérfarkasok vagyunk. Mivel szinte minden rokonunkat lemészárolták a vámpírok így csak mi hárman maradtunk Anya, Riley meg én. Anyám azt szerette volna, ha nem úgy tudom meg, ahogy. Amikor elérem a felnőtt kort, akkor mondták volna el. Így alakult, viszont mindent megteszek, hogy a testvéremnek ne kelljen ezen átmennie. Ezt teszi egy bátyó, bárhogyan, de megvédeni a fiatalabb testvért.
Ez az én történetem... hallgasd hát meg!
Július 3-a, 10 éve, hogy megöltem az apámat. Szerettem Őt, jó szülő volt, voltak hibái, de kinek nincsenek. Mindent megtett a családjáért a maga módján. Ezért nem tudom, hogy haragudnom kellene rá vagy ilyesmi, mert megbocsáthatatlan, amit tenni akart a húgommal, de mégis képtelen vagyok neheztelni rá, a gyilkos ösztön bennünk van, uralkodnunk kell magunkon. Neki ez nem ment, mindig is forrófejű volt. Ha bárhol belékötöttek, egy percet sem gondolkozott azon, hogy meghátráljon. Mindig balhéba keveredett, viszont ő jött ki győztesen. Sokszor volt, hogy majdnem otthagyta a fogát, de ez sosem tántorította el.
Riley rátette a kezét a vállamra megszakítva a gondolataimat – Ideje menni Bátyus! – Nézett rám mosolyogva. Ránéztem kissé zavarodott arccal – Csak egy perc!- Válaszoltam, majd visszamosolyogtam rá és a kocsi felé vette az irányt.
Ahogy elsétált eszembe juttatta, azt a bizonyos napot. A nappali padlóján ültem és nem akartam elhinni, ami történt. Ekkor aktiválódott az átok. Édesanyám lejött hátha tud nekem segíteni, de elkésett. A tetem láttán felsikított és egyszerűen elájult. A puffanásra magamhoz tértem és láttam, ahogy Riley a segítségére sietett. Odaugrottam én is és felvittük a hálószobába. A húgom vele maradt és ápolta, amíg én apám testét eltemettem a ház mögött. Ahogy ástam, megfogadtam, hogy mindentől megvédem a testvéremet. Ez volt a legrosszabb nap az életemben.
Dudaszóra lettem figyelmes. Riley figyelmeztetett, hogy igyekezzek, mert el fogunk késni. Biztosan lejárt az az egy perc, amit kértem tőle. Elmorzsoltam egy könnycseppet, majd a saját kezűleg készített keresztre tettem a kezemet. – Szeretlek édesapám! – mondtam és elindultam a jármű irányába. Mikor odaértem kinyitottam az ajtót és mielőtt beszálltam volna az autóba, még utoljára visszanéztem a régi házunkra. Ekkor láttam meg Theo-t a távolból. Ott állt és biccentett a fejével üdvözlően. A főiskola óta nem láttam, de gondoltam ez egy jel, hogy nem szabad elhagynunk a várost. Visszabiccentettem rá, becsuktam az ajtót és elindultam felé.
Mindaz, amire képes vagyok...
℘ Képesség ℘D szint℘ Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból.
Nem is tudom, hol kezdjem. Mondjuk ott, hogy örülök, miként idetévedtél! Hiszen tudom, hogy nehéz út vezetett idáig... és volt némi felsőbb hatalom, ami befolyásolt téged. De hidd el, nem fogod megbánni. Ez a világ olyasvalami, ami magával ragad még Téged is. Vagyis... már meg is tette, ugye? Kíméletlenül váltál azzá, amivé talán sosem akartál. Nyilván örök nyomot hagy benned, miként megölted a saját apádat. De tudod, mit? Nem gondolom, hogy ettől rossz ember lennél. A húgodat védted. Igen, ezt tetted, s ez emlékeztet arra, hogy én mekkora barom voltam. Én nem segítettem a saját húgomnak, tudod? Habár nekem szó szerint egy szörnyetegtől kellett volna megvédenem, de képtelen voltam rá. Kevés voltam. De Te elég voltál ahhoz, hogy megvédd, akit szeretsz. Az én szememben mindenképpen egy hős vagy, s remélem, te sem gondolsz magadra másként! A lapodban minden benne volt, ami csak kellett - s tudom, hogy idővel még több mindent megtudunk majd rólad. Hiszen a játéktéren minden egyes titkodat elárulhatod majd nekünk...
Kezdőlap
De hidd el, nem fogod megbánni. Ez a világ olyasvalami, ami magával ragad még Téged is. Vagyis... már meg is tette, ugye?
