Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Fell Templomának romjai

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
Yesterday at 10:02 pm



Konyha

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
Yesterday at 9:50 pm



Folyosók

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
Yesterday at 9:41 pm



Tetõtér

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
Yesterday at 2:22 am



...but it's ecstasy

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
Yesterday at 1:41 am



Bárpult

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
Yesterday at 1:20 am



Old-Blair albérleti lakás

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
Hétf. Aug. 03, 2020 10:22 pm



Konyha

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
Hétf. Aug. 03, 2020 9:59 pm



Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
Hétf. Aug. 03, 2020 7:34 pm



Sebastian

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:59 pm



Alagsor

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:58 pm



Felszólítások, törlések

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
Vas. Aug. 02, 2020 10:47 pm
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

10 Hozzászólások - 28%
6 Hozzászólások - 17%
3 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 8%
3 Hozzászólások - 8%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%

Share
 
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásNéhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh EmptyKedd Május 05, 2020 12:12 pm

Fagyasztott kör
Zárolt játéktér



Standing in the hall of fame


And the world's gonna know your name






Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh TWp3oLI
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh LR2C7YU
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh AavKTjb
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
768

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
TémanyitásNéhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh EmptyVas. Ápr. 19, 2020 5:30 pm



To Raleigh Blair


- Csak szólj és én szívesen emlékeztetlek. – mosolyogtam rá sejtelmesen.
Éreztem, hogy minden porcikám vágyakozik azután, hogy megérintsen, hogy közel kerüljek hozzá és egy kis időre kikapcsolhassam az agyam. Szórakozni akartam, elfelejteni minden rosszat és egy kis időre olyannak lenni, mint a többi korombéli fiatal. Persze annyi különbséggel, hogy engem nem egy-egy ital kerít mámoros állapotba, hanem a lüktető, vöröslő vér, ami ott pulzál az ereikben.
- Nem feltétlenül mondom azt, hogy nem hiszek benne. Csupán azt, hogy a sors ad egy lehetőséget, de mi döntünk, hogy miként élünk vele. – válaszoltam teljesátéléssel, miközben az arcán megbújó mosolyának jeleit figyeltem.
Az érintése még a vékony anyagon keresztül is jóleső bizsergéssel töltötte el a belsőmet. Többet akartam belőle, halmozni akartam azt az élvezetet, amit nyújthat a számomra. Vad, fülledt és szenvedélyes gondolatok és képek cikáztak az elmémben miközben egyre közelebb éreztem őt magamhoz.
- Te és én egy szobában… - suttogtam a fülébe, miközben átadtam magam az irányába táplált vágynak.
Bár tény, hogy ha mi ketten engedünk a vágynak, ami felgyülemlett bennünk, akkor annak nem lesz nyugis a vége, nagyon nem. De most pontosan erre van szükségünk. Felejtésre és szórakozásra, amit a másik pontosan és megfelelően értelmez.
- Erre a meghívásra nem mondhatok nemet. – válaszoltam sokat sejtetően, majd újra közelebb hajoltam hozzá és úgy csókoltam meg, mintha egész életemben csak erre vártam volna.
Vad voltam és követelőző. Olyan, aki bármire hajlandó lett volna abban a pillanatban, csak legyenek már ott a lakásban és ne kelljen visszafognia magát és féken tartani a vágyait.
Miután sietősen véget vetettem a szenvedélytől túlfűtött csóknak, pár pillanatig még pihegve néztem a szemeibe. Akár örökre is képes lettem volna elveszni bennük, de erre az éjszakára mindenképpen. Rabul ejtett és úgy vonzott magához, mint mágnes egy nyavalyás fémdarabot.
- Na és merre van az a lakosztály, Raleigh? – kíváncsiskodtam, miközben szándékosan egy millimétert sem távolodtam tőle.


Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 3808243726  ■ zene ■  Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 165619248
■■






Don’t Call Me Angel
I'm a monster!




Olivia C. Summers
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Y2bqEzV
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Bonyolult!?
Léptek száma :
12

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
TémanyitásNéhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh EmptySzer. Ápr. 15, 2020 5:11 am



To: Liv Summers



Walking down the street meeting strangers






Felvontam a szemöldökömet, de végül úgy döntöttem, nem kérdezek rá, mégis miféle ritka dolgokról tudna mesélni nekem. Nem akartam, hogy esetlegesen visszapasszolja a labdát és nekem is kelljen válaszolnom ebben a témakörben. Nem volt kedvem azt ecsetelni, hogy vámpír vagyok és szülő gyilkos, meg a többi. Egyből kiábrándult volna belőlem, az tuti.
- Még szép, hogy veheted annak – Mosolyogtam rá és figyeltem a játékosan csillogó szemeit. Aranyos volt tőle. Aztán ahogy tovább haladt a beszélgetésünk, elgondolkodtam. Mármint, a kérdését hallva.
- Igen, a szórakozás miatt vagyok itt, tény és való. De néha még emlékeztetnem kell magamat erre – Felnevettem röviden. Talán őrültség volt, de éreztem, hogy legalább annyira vonzódik hozzám Olivia, mint én hozzá. De nem szabadott, hogy így legyen. Legalábbis próbáltam minden idegszálammal arra koncentrálni, hogy kizárjam ezt a vonzalmat, de nem ment.
- Szóval nem hiszel a sorsban. Oh, ez teljesen kiábrándít – Néztem rá komolyan, de nehéz volt elfojtanom a mosolyomat. Valójában semmit nem vont le a nő értékéből az, hogy kevésbé hitt a sorsban, mint én. Vagyis a sorsszerű találkozásokban. Gyengéden simítottam a derekát, majd megnyaltam a kiszáradt számat, ahogy így fürkésztük egymást. Lassan eljutottam arra a pontra, hogy nem nagyon érdekelt, helyes-e vagy sem: vágytam rá. A szórakozásra. Egy kis kikapcsolódásra… ezúttal Vele. Aztán feltette a kérdést és ezzel megválaszolta az én általam fel nem tett kérdést. Mégpedig azt, hogy ő is legalább annyira akar-e engem, mint én őt?
- Ez egy remek ötlet, de mi számít nyugisnak? – Nem hagytam egyébként, hogy túlságosan eltávolodjon tőlem. Csókot leheltem az arcára, majd a nyakára, amíg még ennyire közel volt hozzám. A hátára csúsztattam a kezemet, végig a gerincén, majd a tarkóján álltam meg. Ekkor engedtem némileg elhajolni tőlem, hogy újra egymásra nézhessünk. – Feljöhetsz hozzám. Ha szeretnél… - Tettem hozzá kissé talán rekedtesebb hanggal, mintsem szerettem volna.

297 words ❖ rise up ❖ note: Liv Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 2566525366   ❖ kredit







If a man doesn't remember
his past, he has no future.





Raleigh Blair
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh NgRj
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh QQRt85u
Rapunzel
in future
Léptek száma :
53

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
TémanyitásNéhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh EmptySzomb. Feb. 22, 2020 3:36 pm



To Raleigh Blair


- Ezzel teljes mértékig egyet kell értenem, főleg, hogy így megismerhetted csodás személyemet is. – kuncogtam miközben hátra dobtam egy szőke tincsemet és úgy pillogtam rá.
Persze csak viccnek szántam az egészet. Soha életemben nem voltam az a fajta ember ki ennyire beképzelt és öntelt legyen. Sokkal inkább vagyok az a valaki aki képes megtalálni a közös hangot bárkivel, de ezenfelül tisztában van azzal is mire vágyik igazán és azt, hogyan is szerezze meg.
- Hidd el a ritka dolgokról én is tudnék neked egyet s mást mutatni és mesélni. – gondolkodtam el egy pillanatra, de nem többre és onnantól ugyanolyan vidáman és jókedvűen társalogtam, mintha mi sem történt volna.
Legszívesebben elnevettem volna magam amikor azt mondta, hogy messze állok még a nagymama kortól. Ha tudná, hogy ebben mennyire igaza van főleg, hogy én sosem leszek nagymama, pláne nem ráncos külsejű öregasszony, akit mindenki Olivia néninek hívhatna. De ehelyett csak mosolyogtam és mosolyogtam, mint a vadalma.
- Ezt akkor vehetem bóknak is? – néztem kérdőn a szemeibe, miközben az enyémekben játékos fény csillant.
Végig gondolva kis mondandóját van benne igazság, hiszen én sem szívesen lennék összezárva megannyi idegennel, akik a tönkrement boldogságuk miatt siránkoznak napestig. Még úgy sem, hogy valamilyen szinten azért én is közéjük tartozom.
- Van abban valami amit mondasz. De jelenleg én a saját bajaimat otthon hagytam. Ma csak a szórakozásról szól, végtéreis New Orleans-ban vagyunk, nem? – mosolygok jókedvűen, miközben próbálom magam is meggyőzni arról, hogy amit az imént mondtam az igaz.
Akármennyire is próbálkozom a múltam velem marad és soha nem fogom tudni letenni és felakasztani a fogasra, hogy ott várakozzon az örökkévalóságig. Pedig az élet annyival könnyebb és boldogabb lehetne. Viszont ehelyett nem marad csak a lopott pillanatok és a kellemes társaságok akik ha egy pillanatra is, de feledtetik velem a múlt árnyait.
- Ebben talán nem értünk egyet, de az tény, hogy minden szál az életünkben egy irányba fut és a végén felfedi a miérteket. Hogy ki miért találkozik a másikkal és ki miért teszi azt, amit. – mosolyogtam sejtelmesen rá, miközben jóleső bizsergéssel töltött el ahogy a kezével végig simított a derekamon.
Fürkésztük egymás arcát, tekintetét és én végig éreztem azt a vágyakozással teli érzést ami hangtalanul ugyan de végig ott lebegett kettőnk között. Akartam őt és Ő is vágyott rám, nem volt ebben semmi több mint testi vonzalom. Vágyakozás és érzéki vonzalom ami az őrületbe kergeti az embert hosszútávon.
- Nem keresünk egy kicsit „nyugisabb” helyet? – hajoltam egész közel hozzá és súgtam a fülébe, majd ahogy ismét eltávolodtam tőle, úgy mélyedtem el újra a tekintetének feneketlen mélységébe.


Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 3808243726  ■ zene ■  Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 165619248
■■






Don’t Call Me Angel
I'm a monster!




Olivia C. Summers
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Y2bqEzV
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Bonyolult!?
Léptek száma :
12

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
TémanyitásNéhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh EmptySzomb. Jan. 11, 2020 8:47 pm



To: Liv Summers



Walking down the street meeting strangers






Nem bírtam levenni róla a tekintetemet, de úgy tűnt, ez nem zavarja. Legalábbis láttam, hogy felfedezte, mennyire vizslatom őt, mégsem szólt egy árva szót sem érte. A szavakra felnevettem röviden, majd bólintottam egy aprót.
- Akkor már megérte eljönnöm ide – Azért vetettem egy pillantást arra a társaságra, de tényleg nem tűntek valami „értelmesnek”. Sőt, szerintem már le is itták magukat és a cigaretta füst is tapintható volt körülöttük. Elgondolkodtam, majd a lányra pillantottam újra.
- Ritka, de nem pont olyan értelemben, mint azt elsőre bárki is gondolná – Számtalan dolgot fel tudtam volna sorolni, miért vagyok úgymond egyedi és különleges; példának okáért a szülő gyilkosság, vagy a fajom… bár, a mai világban talán nem is számított ez furcsának, vagy különc dolognak.
- Jajj már, az Olivia sem annyira vészes, mint gondolod! – Nevettem, de csak magán az elképzelésen… hogy nagymama. Azért attól a kortól még messze volt, nem igaz? – Amúgy is… még a közelében sem vagy a nagymama kornak. Ráérsz még ilyeneken gondolkodni, de hidd el, szép neved van – Motyogtam, majd vállat vontam. Nem akartam túlgondolni a helyzetet.
Kicsit meglepődtem a szavaira. Felvontam a szemöldökömet is, majd megköszörültem a torkomat.
- Inkább „Kupidó szalon”t kéne nyitnunk, hogy összehozzunk embereket… - Nevettem fel halkan, majd meg is ráztam a fejemet. – Csak viccelek. De amúgy… nem szívesen lennék összezárva sok depis egyénnel, akik a tönkrement kapcsolatuk miatt sírnak. Elég a magunk baja, nem? – Kérdőn fürkésztem a lányt, majd sóhajtottam. Másrészt úgy gondoltam, egy magamfajta nem érdemel megértést, vagy támaszt másoktól. Arra nincs bocsánat, nincs mentség, amit tettem a párommal. Vele akartam leélni az életemet, de… de minden ellenünk játszott és végül én… megöltem őt.
El kellett gondolkodnom ezen a sorsszerű dolgon; és végül megráztam a fejemet.
- Nem tudom. Nem pont sorsszerűnek hívnám, hanem… szimplán csak úgy gondolom, minden okkal történik. Még akkor is, ha csak utólag rakja össze az ember a miérteket… akkor is van értelme mindennek. Bár már nagyon szeretnék ott tartani, hogy én magam lássam az összefüggéseket az életemben – Sóhajtottam egy grimasz kíséretében. – Egyszóval: bonyolult. – Fürkésztem Liv arcát, miközben a derekára csúsztattam a kezemet, így simítva végig rajta. A szemeit figyeltem, s le sem tudtam venni róla a szemem. Gyönyörű volt és szinte megbabonázott.

363 words ❖ Rise up ❖ note: Liv Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 3816853304  ❖ kredit







If a man doesn't remember
his past, he has no future.





Raleigh Blair
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh NgRj
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh QQRt85u
Rapunzel
in future
Léptek száma :
53

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
TémanyitásNéhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh EmptyCsüt. Nov. 28, 2019 11:52 pm



To Raleigh Blair


Nem mondanám, hogy könnyen zavarba lehet hozni, hiszen aki már élt egyszer is nagyvárosban az pontosan tudja, hogy ott mi minden megtörténhet. Viszont ahogy Raleigh fürkészte mindne mozdulatomat az igazán bizsergető érzéssel töltött el. Amolyan borzongatóan kellemes előjele volt ez a mai estének, ami csak méginkább arra ösztönzött, hogy izgatottan várjam a folytatást.
- Ugyan, azoknál ott a sarokban már két perc elteltével is tudtam, hogy értelmesebb vagy. - böktem a sarokban megbújva bulizó kisebb társaság felé.
Garantálom, hogy bármelyikük véréből egy csepp is elég lenne ahhoz, hogy totálisan beálljak tóle. Ez persze nem akkora vétség, hisze fiatalok és szórakozzanak, de a stílusuk és az amit megengednek maguknak az már sok. 
- Ritka egy alak vagy te, mint a fehér holló. - mutattam rá a lényegre, hiszen kevés olyan srác van aki egy szórakozóhelyen mindenféle ellenszolgáltatás nélkül tesz valamit egy lányért akit még csak nem is ismer.
- Hát, mindenesetre legalább nem hangzik úgy, mintha valaki nagymamája lennék. - kuncogtam ismételten.
Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva jóleső érzéssel tölt el az, hogy ennyire rövid idő alatt ennyire egy hullámhosszra tudtam kerülni vele. Talán így sokkal könnyebb lesz kikapcsolni az agyam egy pillanatnyinak tűnő időre. Már csak azért is, hogy megfeledkezzem a múltamról, a szerelmemről és mindenről ami nem engedi, hogy az legyek aki valójában lehetnék és akinek lennem is kellene. Egy felszabadult, vidám és kiegyensújozott, vagány vámpírcsajszinak aki bármire képes, ha igazán akarja.
- Ohh hát persze... - nevettem el magam jókedvűen.
Viszont amikor előhozakodott a múltjával akkor rá kellett döbbenenm, hogy sokkal több bennünk a közös mint ami így első pillantásra látszódott.Vajon mi lehet az Ő története? Biztos nem olyasmi, hogy "Azt hazudtam mindenkinek, hogy meghaltam, miközben valójában vámpírrá változtam és így nem mehetek a volt vőlegényem közelébe." Ettől azért kevés rosszabb forgatókönyvet tudok elképzelni, ami mondjuk nem azt jelenti, hogy nem is létezhet rosszabb. Mert igenis létezhet.
- Ezt sajnálom. Viszont ezek után nyithatnánk egy saját klubbot "csúnya véget ért viszonyok" jelszóval. - próbáltam meg elviccvelni egy kicsit a dolgok komolyságát, hiszen nem azért vagyunk itt, hogy szomorkodjunk a múlton, hanem azért, hogy kiélvezzük a jelenünk minden pillanatát.
- Legalább annyira, mint abban, hogy a föld kerek és hold kering a föld körül, nem pedig fordítva. - néztem rá komolyan, majd egy kedves mosoly kíséretében visszadobtam neki a labdát.
- Miért, te nem? - vontam fel kérdőn a szépen ívelt szemöldököm, miközben átkaroltam mind a két karommal a nyakát, majd ezt a pózt fenttartva mélyedtem el a tekintetében.


Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 3808243726  ■ zene ■  Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 165619248
■■






Don’t Call Me Angel
I'm a monster!




Olivia C. Summers
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Y2bqEzV
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Bonyolult!?
Léptek száma :
12

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
TémanyitásNéhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh EmptyPént. Nov. 01, 2019 7:23 pm



To: Liv Summers



Walking down the street meeting strangers






Aranyosnak találtam őt, azt is, ahogyan a saját szavain kuncogott. Fürkésztem néhány pillanatig, majd belemerültem egy kicsit a mosolyába is.
- Értelmes? Ezt majd akkor mondd, ha több időt töltöttél velem, mint 5 perc – Nevettem fel ezúttal én. Minden voltam, szerintem, csak épp nem „értelmes”, vagyis az talán voltam, de normális semmiképpen sem. A „lény” megnevezés viszont határozottan passzolt rám, hisz nem voltam ember. Vajon ő micsoda?
- Nem tartom magamat úriembernek, de szerintem ez a minimum – Meghívni kárpótlásul a lányt. Mi ebben olyan különleges?
- Oh, értem. Nos, a Liv nagyon aranyos becenév, ha érdekel a véleményem – Mosolyogtam. Komolyan gondoltam, az Olivia túl komoly volt a lányhoz képest.
Kíváncsi voltam, mennyire avat be a dolgokba, de nem kellett sokat várnom, hogy megkapjam a választ. A végére viszont felnevettem.
- Ugyan már. Jó, nem titkolom, hogy nem zavar, ha sikerül összeszednem valami jó csajt vagy… khm… – Köhintettem egy aprót, zavartan, majd folytattam sietősen. - …de… inkább csak szórakozni jöttem. – Ez volt az igazság. – Abban amúgy egyetértünk, hogy a komoly kapcsolatok elkerülhetnek. A legutóbbi viszonyom csúnya véget ért, és nem vagyok még túl rajta. – Tettem hozzá gondolkodva, majd ezt követően húztam le az italomat.
Liv szavaira kérdő tekintetet küldtem felé, majd felvontam az egyik szemöldökömet. Közelebb hajoltam hozzá, megtörve az így sem olyan nagy távolságot kettőnk közt.
- Hiszel a sorsszerű találkozásokban, kedves? – Ezután apró puszit nyomtam az arcára, aztán elhúzódtam tőle, így nézve rá. Talán tényleg nem volt véletlen a találkozásunk, de arra még nem tudtam rájönni, a sorsnak mi a terve velünk. Vagy minek. A felsőbb hatalomnak, aki írja a sztorijainkat…
Amúgy nem, sosem voltam hívő és most sem vagyok az. Ha nem lennék vámpír, akkor sem hinnék Istenben meg az ilyesféle baromságokban.

284 words ❖ Rise up ❖ note: Liv Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 3816853304  ❖ kredit







If a man doesn't remember
his past, he has no future.





Raleigh Blair
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh NgRj
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh QQRt85u
Rapunzel
in future
Léptek száma :
53

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
TémanyitásNéhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh EmptySzomb. Okt. 05, 2019 11:04 pm



To Raleigh Blair


Igazából nem zavartattam magam a történtek miatt, hiszen az itala nem hagyott foltot a ruhámon, és egyébkéntis, ha azt vesszük egy penimbe sem került ez a kis csinos darab. Persze nem kellemes nedves ruhában ácsorogni egy szórakozóhely kellős közepén, így amikor felajánlotta a szalvétákat, örömmel fogadtam el őket és itattam fel a nedvességet.
- Az italod elvesztése nagyobb csapás, hidd el. - kuncogtam a saját kis kijelentésemen, mikor végre már elég száraznak éreztem a ruhámat ahhoz, hogy abbahagyhassam a törölgetését.
- Én is örülök. Legalább úgy fest más értelmes lény is megfordul itt ma. - mosolyogtam rá még mindig, miközben azt próbáltam kitalálni, hogy vajon van e már partnere az este hátralévő részére.
Persze nem mintha bármilyen hátsó szándékom lenne, csupán az örökös kíváncsiság hajtott most is. Pedig ezzel a kíváncsisággal már ráfizettem egy párszor, de úgy tűnik én is az a fajta vagyok aki sosem tanul.
- Nem hittem, hogy manapság adnak az ilyen illemre a férfiak. - jelentettem ki, miközben odaléptem a pulthoz.
- Egy Manhattan-t kérek. - adtam le a rendelésem és miután Ő is kikérte az italát, válaszoltam a kérdésére.
- Igen, de mindenki csak Liv-nek hív, szóval csak hivatalos helyeken szoktam Olivia lenni. - kezdtem bele a mesélésbe.
Pontosan emlékszem amikor Cas és én először kezdtünk el intézni valami hivatalos ügyet az esküvővel kapcsolatban akkor is majdnem azt írtam a papírra, hogy Liv Summers, mert ott is mindenki azt szajkózta, hogy Liv így, Liv úgy. Nekem meg már annyira természetes, hogy nem Oliviának hívnak, hogy elsőre fel sem tűnt, viszont az már egy másik történet. Azóta sok minden történt már és jelenleg a legkevésbé vágyom arra, hogy Ő is belekeveredjen az első szabad New Orleans-i estémbe. Úgyhogy inkább az új ismeretségemre irányítottam minden figyelmem és megpróbáltam önfeledten és nyíltan társalogni.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. De hogy eleget tegyek a kíváncsiságodnak, jelenleg szingli vagyok. De jelenleg többre nem is vágyom, mint egy-egy futó kapcsolat. Viszont Te, úgy festesz, mint aki vadászni jött ma ide. - jegyeztem meg kacéran, habár fogalmam sem volt arról, hogy mi is a valódi ok, de ilyesmiben általában nem szoktam tévedni. Kitudja, lehet ma ez is megesik.
Miután megérkeztek az italaink, közelebb léptem Raleigh-hez és csupán a szórakozás kedvéért bevettem a számba a koktélcseresznyét és úgy húztam ki a koktél dísztűt, amire feltűzték, hogy végig húztam a nyelvemen.
Cinkos mosoly jelent mag az ajkaimon amikor Raleigh olyan sebesen húzta le az italát, de én sem szégyenlősködtem, fogtam a poharat és miután én is elmondtam a rövid kis tósztomat, belekortyoltam egyet az italomba. Jóleső meleg bizsergéssel haladt végig az alkohol a torkomon, enyhe perzselő utóérzetet hagyva maga után.
- Azon gondolkodom, hogy talán nem is véletlen, hogy egymásba botlottunk. Lehet, hogy ennek így kellett lennie. - súgtam a füleibe, miután teljesen ott álltam mellette és már csak egy aprócska hajszál választott el minket egymástól.


Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 3808243726  ■ zene ■  Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 165619248
■■






Don’t Call Me Angel
I'm a monster!




Olivia C. Summers
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Y2bqEzV
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Bonyolult!?
Léptek száma :
12

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
TémanyitásNéhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh EmptyHétf. Szept. 30, 2019 10:16 pm



To: Liv Summers



Walking down the street meeting strangers






Lehet, hogy azt mondta, ne törődjek vele, de azért volt némi bűntudatom. A számat húzva adtam ezt a tudtára és egy gyenge fejrázással, miközben kértem néhány szalvétát a pincértől és azt nyújtottam végül a lánynak. Nem akartam én magam elkezdeni törölgetni, mert félő volt, félreérti a helyzetet; nem akartam megfogdosni vagy ilyesmi.
- Lehet, nem az én hibám volt, de ettől még összekentem a ruhádat és a piám is odalett – Vontam vállat egy apró mosollyal, majd a bemutatkozásra bólintottam.
- Én Raleigh. Örülök a találkozásnak – Fürkésztem, majd elszakítottam róla a tekintetem és kissé körülnéztem, azt latolgatva, mennyi az esélye annak, hogy egy ilyen szemrevaló lány egyedül tölti az estéjét. Azonban az ötletre egyből eldőlt a fejemben a válasz; száz százalékosan egyedül van. Legalábbis gyanítottam, hogy nem hív oda a fiújához, miszerint hármasban szórakozzunk. Visszapillantottam rá.
- Nem inkább nekem kéne téged meghívni? Úgy illik. Szóval hagyd, én állom – Léptem utána és a pultig meg sem álltam vele. – Mit kérsz? – Mosolyogtam Livre. – Amúgy… a Liv, az Olivia becézése? – Érdeklődtem még mindig mosolyogva, majd amint megmondta, mit szeretne, leadtam a rendelést a pincérnek. Magamnak vodkát kértem, de egyből duplát, mert tudtam, hogy annyi bőven lecsúszik a torkomon az este folyamán, ha nem több. Livet kezdtem figyelni, majd leültem az egyik bárszékre.
- Hogyhogy egyedül jöttél? Csak nem összevesztél a fiúddal? – Érdeklődtem, bár inkább humornak szántam a dolgot, mintsem komoly kérdésnek. Inkább csak utalni akartam arra, hogy gyönyörű és érdekes, hogy egymaga van itt.
Ezer meg egy éve nem volt kapcsolatom nőkkel, így akaratlanul is beindította a fantáziámat, szóval amint megkaptuk a kért italokat, már nyúltam is a poharamhoz. Az ital majd eltereli a figyelmem; naivan ebbe kapaszkodtam.
- Egészségünkre, Liv! – Azzal a lendülettel pedig lehúztam az egyik pohár vodkát, az ital pedig végigmarta jólesőn a torkomat. Egyébként sem volt rossz ötlet az alkohol, így felmelegítette valamelyest a jéghideg testem; hiszen már rég nem éltem. A testem halott volt. Meg én is, belül. Egy részem.

322 words ❖ Rise up ❖ note: Liv Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 3816853304  ❖ kredit







If a man doesn't remember
his past, he has no future.





Raleigh Blair
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh NgRj
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh QQRt85u
Rapunzel
in future
Léptek száma :
53

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
TémanyitásNéhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh EmptyCsüt. Szept. 19, 2019 9:46 pm



To Raleigh Blair


Az életem kudarcok folyamatos sorozatából áll már évek óta és talán már soha nem is lesz ennek vége. De mindezektől eltekintve nem mondom azt, hogy nem örülök annak, hogy mégiscsak élek. Q és én az évek alatt rengeteg helyen megfordultunk már és egy tucatnyi hozzánk hasonlóval is összefutottunk, de valamiért New Orleans mégis sokkal jobban a szívemhez nőtt, mint bármelyik nagyváros ahol eddig jártam. Imádom a folyamatos nyüzsgést, a felvillanyozó Jazz zenét ami úgy lüktet minden bárban, mint egy vérrel teli ütőér. Azokról az emberekről akik itt élik a mindennapjaikat, pedig már nem is beszélek, hiszen Ők azok akik csak még vonzzóbbá teszik a várost. A folyamatos fesztiválok, valamilyen ünnepek, a Jazz temetések és akkor még ott van a hírhedt Mardi Gra is amire szinte a világ minden tájáról érkeznek túristák. Utoljára mi is egy ilyen alkalommal jártunk itt és azóta is bánom, hogy akkor elmentem innen. De muszáj volt, mert nem teljesen úgy alakultak a dolgok ahogyan az Quentin eltervezte. Most viszont, hogy egy kis időre úgy döntöttünk, hogy külön utakon folytatjuk, így semmi és senki nem állta az utamat, hogy végre vissza térhessek és belevethessem magam az itteni nyüzsgő életbe. Erre pedig a francia negyed szívében található Maison Bourbon Jazz Club tökéletes alapot biztosított.  Mindenki önfeledten iszogatott, táncolt és szórakozott. Ahogy az ajtón beléptem máris lehetett érezni az emberek testéből áradó fülledt melegséget és az éltető energiát. Nem feltétlenül azzal a szándékkal érkeztem, hogy valakiből falatozzam úhogy ezt elkerülendő úgy döntöttemszert teszek az este első alkohol tartalmú italára. A bárpulthoz lépve az egész helységre kitünő rálátásom nyílt így azt sem volt nehéz kiszúrni ha egy-egy vámpír titokban levadázta az áldozatát és alkohol helyett éppen egy-egy ízletes vér adaggal csillapítja a szomját. Rövid időn belül megérkezett a kiszolgáló pultos akinek a lelkesedését egy kedves mosoyllyal jutalmaztam, miközben leadtam a rendelésem.
- Egy Manhattan-t kérek. Köszi! - kértem ki az egyik kedvenc koktélomat. 
Pár pillanattal később már a koktélospohárral a kezemben táncikáltam a körülöttem tomboló emberek gyűrűjében. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy az estém milyen fordulatotvog venni amikor egy ügyetlen és már határozottan "nem" szomjas srác kishíján felborít és így kishíján egy másik karjaiban kötök ki. A plusz ráadás pedig a felsőmre került vodkája volt.
- Ugyan, ne is törődj vele. Nem  a te hibád volt. - mosolyogtam rá kedvesen, miközben próbáltam kedvesnek tűnni és nem kiakadniazon, hogy úgy méregetett, mint ha egy szép darab stek volnék.
Tény ami tény a velem szemben álló srác is igazán megnyerő külsővel rendelkezett. Sötét haj, karakteres arcvonások és azok a sötét szemek, egyszerűen nem lehetett nem felfigyelni rájuk és ha igaza amit a szemekről mondanak akkor meglepő dolgokra lehet képes. Ez pedig csak méginkább felkorbácsolta iránta az érdeklődésemet.
- Egyébként Liv vagyok. - mosolyogtam mint a vadalma, majd miután Ő is bemutatkozott megittam a koktélom utolsó csepjét is és felmerült bennem egy kósza ötlet.
- Ha már ennyire pórul jártál miattam, akkor az a minimum, hogy meghívlak egy italra. Mit szólsz? - ajánlottam fel segítőkészen, miközben elindultam a bárpult felé.


Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 3808243726  ■ zene ■  Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 165619248
■■






Don’t Call Me Angel
I'm a monster!




Olivia C. Summers
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Y2bqEzV
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Bonyolult!?
Léptek száma :
12

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
TémanyitásNéhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh EmptyCsüt. Szept. 19, 2019 12:44 am



To: Liv Summers



Walking down the street meeting strangers






Néha igyekeztem kikapcsolni. Noha nem a szó legszorosabb értelmében, de úgy éreztem, nekem is kijár a szórakozás. Talán még a nők is olykor, habár a szerelmet nem igazán hajkurásztam, mióta Oriont a saját kezemmel öltem meg. Nem szívesen emlékeztem vissza azokra az időkre, egyszerűen minden összejátszott ellenünk, s mire feleszméltem, már… már halott volt. Az, amikor elhagyják az embert, az mély nyomot tud hagyni a szíven és a lelken egyaránt. S én utólag döbbentem rá, hogy engem akart óvni, ezért mondta ki a szakítást. Én viszont… én viszont kikapcsoltam az érzéseimet, tombolni kezdtem, majd megöltem őt. Később tudtam meg az igazságot, egy levélből, amit ő maga írt nekem. Mindig is átkoztam magam a történtekért és pont ezért tartottam távolságot is bizonyos téren másoktól. A szerelem tabu. De a testi élvezetek más tészta.
New Orleans varázslatos hely volt a maga módján és bár úgy tudtam, sokkal csendesebb, mióta néhányan eltűntek a környékről, még ennek ellenére is megleltem benne a szépséget. Egy este anélkül indultam útnak, hogy önkényes igazságszolgáltató szerepébe akartam volna bújni. Hisz általában ezt tettem: ha gonosz vámpírral találkoztam, akkor végeztem vele, annak ellenére, hogy ugyanazt a fajt képviseltem én is. A vadász ösztöneim sosem csitultak el igazán és nem is bántam. Bár ez csak kapaszkodás volt a múltba, azt hiszem, de… nem tudtam elengedni.
Addig-addig sétáltam a zsúfolt utcákon, míg rá nem bukkantam a Maison Bourbon Jazz Clubra. Tetszetősnek bizonyult, hangosan szólt bentről a zene és úgy tűnt, mindenki bőszen szórakozik, táncol, bulizik. Körbenéztem még az utcán, mielőtt betértem volna abba a clubba. A zene tényleg fülsüketítő volt, főleg egy vámpír számára, de nem volt ellenemre. A pulthoz lépve rácsúsztattam a kezemet és intettem a csinos pultos lánynak.
- Szia, egy vodkát kérnék – Adtam le a rendelésemet, majd ahogy a lány távozott, egyből körbefuttattam a tekintetem a helyen. Pillanatokkal később kaptam meg a kért italomat, majd azt a kezembe véve indultam el, hogy helyet kereshessek magamnak.
Arra azonban nem számítottam, hogy néhány lépés után belefutok valakibe és a vodkám az illető blúzán landol. Oh, egy szőke szépség.
- Jézusom, ne haragudj – Kezdtem bele, habár nem is tudtam volna megállapítani, ki jött kinek valójában. Végigmértem akaratlanul is, amitől talán bunkónak tűnhettem, így félrekaptam a tekintetemet. Kínos az első este New Orleansban, huh?

372 words ❖ Rise up ❖ note: szia Liv Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh 3816853304  ❖ kredit







If a man doesn't remember
his past, he has no future.





Raleigh Blair
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh NgRj
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh QQRt85u
Rapunzel
in future
Léptek száma :
53

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
TémanyitásNéhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh EmptySzer. Szept. 18, 2019 11:22 pm

***



Raleigh Blair
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh NgRj
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh QQRt85u
Rapunzel
in future
Léptek száma :
53

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
TémanyitásNéhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty


Ajánlott tartalom


Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh Empty
 

Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal