Nem emlékszem már rád olyan élénken, mint egykoron. Már vagy 15 éve lassan annak, hogy egy baleset során az életemet vesztettem. Még mindig idegen számomra az új életem, amit démonként töltök el és még csak nem is sejtem, hogy az elmém és a saját akaratom sem igazán a saját tulajdonomban van.  
Az arcod néha-néha bevillan a számomra, de már kevésbé tudok hozzá érzelmeket kötni, olyan távolinak tűnik az emberi életem, amelyből leginkább csak a rengeteg keserűség és fájdalom maradt meg. Mintha egy örökkévalóságig tartó szenvedésre ítéltek volna már a születésemtől kezdve, minden egyes napom maga a pokol - hah, a pokol kellős közepén -, de most végre egy kis fénysugár bukkant fel Kai képében, akinek köszönhetően kiszabadultam a rabságomból és talán majd idővel újra a föld felszínére kúszhatok, ahol veled is találkozhatok, ahol megtudhatom, amit emberként még csak nem is sejtettem.. Hogy te magad is természetfeletti vagy.

Értelemszerűen vámpírként esélyesebb, hogy a halálom után változtál át, de lehet arról is szó, hogy előtte is boszorkány voltál így voltál részese a világnak, de lehetsz mindvégig boszorkány, aki lassítja az öregedési folyamatát.
Amennyiben megérkeztél mindenképpen keress meg üzenetben, hogy tudjam te vagy az! Nagyon-nagyon várlak!