Milyen volt Róma a 15-ik század elején? Még a Mediciek előtt? Megmondom neked, egy nagy kupac f*s.
Te és én nem is lehettünk volna különbözőbbek. Nekem se szüleim, se pénzem, se egzisztenciám, még egy átkozott vezetéknevem se volt. Neked ezek közül megvolt mindened, meg még annyival több is.
Én baromira nem akartalak szeretni,amúgy is megtestesítettél mindent amit utáltam Rómában. Nem mintha ilyen kérdésekben lenne választási lehetősége az embernek.
Szóval, hogy is mondjam? Eladtam a lelkem érted. Kettőnkért. Baromi jófej dolog volt tőled, hogy két hónapra rá meghaltál. Köszi.
Megérte? Nem, átkozottul nem, mert az a két hónap is csak a bujkálásról szólt, utána több évszázad és igazából a mai napig bujkálok, csak már nem veled, hanem előled, az emléked elől...

//Hogy hogyan éltél túl jópár évszázadot rád bízom, azt is, hogy miért nem kerestél. Azt is, hogy ki legyen a pofid. Tényleg, ilyen jó ajánlatot nem igazán találsz, és neked még a lelked sem kell eladnod érte. hehehehe. Hogy ez a két szerencsétlen újra egymásra talál és minden hepi lesz? Kétlem... Atlas nem hiszem, hogy tárt karokkal várna téged, ha megtudja, hogy eddig végig éltél. Sőt, lehet, hogy a torkodat is kitépné a helyéről. De ha már túléltél pár évszázadot nem ez fog sírba tenni. Hogy még lehetünk-e többek mint ex szeretők akik közül az egyik határozottan ki akarja nyírni a másikat? Szerintem igen, de én elfogult vagyok....