A róka is tud valamit, de a szerelmes leány többet tud.
Becenév:
Asa, Amy
Titulus:
The Fox Lady
Születési hely, dátum:
A pokollal együtt születtem
Faj:
Kitsune
Rang:
Kitsune
Beállítottság:
Heteroszexuális
Play by:
Anya Chalotra
Átváltozás:
Furcsa egy tény, de bundában jöttem a világra. Rókaként. És ami még furább, hogy 100 teljes évig így is éltem! Érdekes, nem? De nem ez a legérdekesebb. Rókaként is volt tudatom, gondolkodtam, éreztem... tapasztaltam. Csak épp beszélni nem voltam képes. Még mindig jól emlékszem Akanera. Ő nevezett el engem és... és a többi rókát. Szeretett minket, ami valahogy furcsa volt, végtére is a pokolban születtünk. Valahogy irreális volt az egész. Száz év után pedig emberi alakot öltöttünk. Akane még ekkor is látogatott minket, gondoskodott rólunk... mikor pedig meglátott minket új mivoltunkban, nem hitt a szemének. Ám többek voltunk egyszerű rókadémonoknál. Már rókaként is érzékeltük, miként működik a pokol. Szinte egyek voltunk a pokollal. Különös volt és még most is az.
Család:
Akane és a rókák. Habár teljesen mások vagyunk, mégis összetartozunk. Egyesekre mégsem testvérként tekintek. Jobban mondva egy valakire nem.
Ez az én történetem
It's only been a lifetime
Hunyorogva bámultam el a barlang bejárata felé. Szinte vakított. Felálltam, kinyújtóztattam a végtagjaimat, majd pár szökkenés után Akanehoz bújtam. Mindig itt volt nekem. Nekünk. Próbáltam beszélni hozzá, de mindig csak értetlenül bámult rám, majd megsimogatta a fejemet, a bundámat. Hozott nekünk enni. Gondoskodott rólunk. Különös démon volt, ez már az első években lejött. Ahogy haladt az idő, ő semmit nem változott. Csak mi. Nyolcan voltunk rókák. Rókaszellemek, vagy rókadémonok, ki minek hív minket. Bár azt hiszem, a legendákban nem volt meghatározva, mennyien létezünk. A valóságban azonban nem lehettünk többen. Ennyien születtünk. Mikor emberi alakot ölthettünk magunkra, először nagyon idegen volt a számomra. Egy valaminek örültem. Képes voltam végre beszélni Akanéval. Az ember gyerekeknek az első szava az „anya” vagy az „apa”, esetleg a „mama”, de nekem az volt, hogy „köszönöm”. Biztos voltam benne, hogy a démon nélkül is átvészeltük volna a róka éveinket, de megkönnyítette a számunkra. Rengeteget tanultunk az idő alatt, míg gondoskodott rólunk.
A szél felerősödött, a hajamba kapott és az arcom elé fújta azokat. Én pedig élveztem, hogy ezt teszi. Megnyugtató volt az udvaron állni, miközben a szél táncot járt a tincseimmel. Lehunytam a szemem. Éreztem, hogy valaki a pokolba lép. Egy ismeretlen alak, nem démon. De természetfeletti. Talán egy vámpír. Vagy boszorkány. Felpillantottam, majd elindultam kifelé az udvarból. A kaput mágiával nyitottam ki magam előtt. Olyan volt, mint egy önműködő ajtó az emberek világából. Vicces volt végigélni ennyi évet. Láttam, hogyan változik a világ. Egykor még barlangok falaira irkálták az üzeneteiket, ráadásul képek formájában, most pedig elég egy kisebb méretű tégla a kommunikációhoz. Én is tudom, hogy mobilnak hívják! De maga az, hogy mennyit változott a világ. Varázslatos. A mi világunk, az alvilág valahogy mindig ugyanolyan volt. Még az uralkodó sem változott, csak most, néhány évvel ezelőtt érkezett meg Katherine. Nem voltam oda érte, de Arcadius sem lopta be magát a szívembe. Mindig semmibe nézett minket, mintha egyáltalán nem érdekelnénk őt. Talán nem volt tisztában azzal, hogy mi valóban a pokolhoz tartozunk. Ő csak létrehozta azt. Miközben a gondolataim záporoztak a fejemben, az utam egyenesen a betolakodóhoz vezetett. Már épp elkaptam volna egy varázslattal, mikor a szemem sarkából megpillantottam Arikát. ~ Te is érezted, igaz? ~ Költői kérdés volt, mégis feltettem neki. Bólintott, nem válaszolt másképp, telepatikus úton. A kapcsolatom vele különös volt. Míg a többi rókadémon szinte a testvérem, ő sosem tartozott ebbe a kategóriába. Egyszerre vonzott a jelenléte és taszított. Jól éreztem magam vele és menekültem volna tőle. Menekülnöm kellett volna, de az univerzum, mintha ezt mindig megakadályozta volna. A jelen példája is ezt támasztotta alá. Mégis mennyi az esélye annak, hogy az esetek 99%-ban mindig ugyanott vagyunk?
Nagyon örülök, hogy te is hamar elkészültél, Akira miatt téged vártalak a legjobban! S nem hiába, tökéletesen ráéreztél a leányzóra, pedig nem sok minden volt megadva a canon leírásban - igaz, ezen a korábbi írásaid alapján meg sem kéne lepődnöm. Maga a faj is igazán érdekes, azt hiszem már most a kedvenceim közé tatozik, alig várom, hogy játéktéren is kipróbálhassam, annak pedig még inkább, hogy a te oldaladon. Külön örülök neki, hogy Akanét ilyen szuperül beleírtad a lapodba, már csak bíznunk kell benne, őt is hamar elviszik, s akkor a játékainkba is belevonhatjuk majd őt. Tetszett a felállás, hogyan mutattad be milyen voltál rókaként, majd emberi formádból is kaptunk némi ízelítőt. Akirát is beleírtad, ez még egy plusz pont, ráadásul a jellemét is jól megragadtad ebben a pár sorban is, csak ahogy elképzeltem őt, őket. A játéktéren találkozunk drága, s egész biztos vagyok benne, hogy pont annyira összhangban leszünk, mint a vöröskémmel és a te szőke hercegeddel!
Foglald le a lefoglalni valót, s érezd jól magad nálunk!