Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

20 Hozzászólások - 22%
14 Hozzászólások - 16%
9 Hozzászólások - 10%
9 Hozzászólások - 10%
8 Hozzászólások - 9%
8 Hozzászólások - 9%
7 Hozzászólások - 8%
5 Hozzászólások - 6%
5 Hozzászólások - 6%
4 Hozzászólások - 4%

Share
 
Fray lakás
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásFray lakás EmptyCsüt. Aug. 06, 2020 4:28 pm



To: Astrid Fray

Én a szakadék széléről álmodtam nagyot...

335 words •• minden tévedésem


Sosem mászkált még senki az emlékem fiókjai közt. Nem nyitogatta ki őket senki, legalábbis rajtam kívül nem. Szinte láttam magam előtt, hogy Astrid sorra nyitogatja a fiókokat és szembesül a valóság egy-egy szegletével. Én egyre inkább megadtam neki magamat, pedig furcsa és némileg fájó érzés is volt, ahogy az elmém falait kapargatta.
Az megdöbbentett, hogy még gyerekkori emlékeimre is kíváncsi volt. Féltem, hogy mit fog szólni… hisz nem így akartam tudatni vele, mit érzek. Még akkor sem, ha az imént utaltam rá.
A lánnyal együtt néztem a régi önmagát. Újraéltem minden pillanatot, minden érzést, amit iránta tápláltam, és ami a mai napig bennem volt, még ha sokkal halványabban is, mint egykor. A legutolsó találkozásunk nagyon mélyen érintett. Már nem tudtam, hányadán állok a lánnyal. Szeretni akartam őt, de nem tudtam, ő képes-e szeretni, vagy egyáltalán elfogadja, amit én nyújthatnék.
Összeszorítottam a szemeimet és még a karjaimat is összefontam magam előtt. Nem tudtam, mire lehet még kíváncsi… aztán hirtelen szakadt el tőlem. Felkaptam a fejem és úgy néztem rá. A látvány ledöbbentett. Értetlenül bámultam rá. Kiborult, összeomlott… ezek a szavak ugrottak be először, ahogyan őt néztem. Tettem felé egy lépést, miközben leengedtem magam mellé a karjaimat. Leguggoltam hozzá és nyúltam felé, hogy megérintsem, hogy szóljak hozzá; pontosan ekkor törtek fel belőle a könnyek. A szívembe maró érzés nyílalt ennek hatására. Figyeltem, hogyan rogy le teljesen a földre. Gyengén ráztam meg a fejemet; fájt így látni őt. Inkább láttam erősnek és vakmerőnek, inkább viseltem el, hogy gyűlöl, de ez… én nem akartam így látni őt soha.
- Hé… Astrid… - Nagyot nyeltem, majd letérdeltem végül a földre, közvetlenül elé. A hangom megremegett, pont ezért nem is mondtam többet, csak gyengéden megsimítottam a haját. Nem akartam bántani őt, semmivel, soha.
Legalább most már ő is tudta ezt. Még ha ezt nem is láttam most akkora előnynek. A hajáról a nyakára, onnan a kezére csúsztattam a kezemet.
- Sajnálom, Astrid – Végül, ha hagyta, akkor a vállára simítottam, aztán magamhoz húztam gyengéden. – Nem akartalak felkavarni… - Suttogtam a hajába szinte.





Can't let time keep passing me by
Run down what I've always been chasing
Black out every fear I've been facing



Darren Fray
Ember
ártatlansága nem biztos
Fray lakás HtzdcSx
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Body aches, I'm bound in chains
Fray lakás Tumblr_inline_ouv4r6DOtM1srwll0_400
Well there's a fire in my veins and
Can you hear the drumming?
Kapcsolatban :
I been waitin' all my life
Fray lakás Tumblr_oyr4staXLy1v4pwuno6_400
Run down what I've
always been chasing
Léptek száma :
16

Fray lakás Empty
TémanyitásFray lakás EmptyHétf. Júl. 27, 2020 7:46 pm



Darren & Astrid


here we go again






Az egész annyira hihetetlenül hangzott, hogy képtelen voltam hinni neki. Túl sokszor csalódtam már az emberekben és túl sokszor árultak el ahhoz, hogy a mézesmadzag után kapjak, bármennyire is tűnt csábítónak. Egyszerűen nem tehettem meg, mert ha újra átadtam volna magam neki, ha megengedtem volna, hogy higgyek még egyszer, és a végén kiderült volna, hogy tényleg hazudott és át akart verni... Azt nem éltem volna túl. Az elmúlt években sikerült annyira körbebástyáznom a szívem, hogy meg tudjam védeni mindentől, ám ettől sem begyógyítani, sem összeforrasztani nem sikerült. Elrejtettem egy kőfalakból épített kastély mélyén és magára hagytam darabokra szaggatva, félig holtan. Ha hagytam volna, hogy Darren lássa, elég lett volna egyetlen rúgás, hogy végezzen vele. Még egy árulás tőle, még egy ütés valakitől, akit szeretek... Nem éltem volna túl. Ezért nem hihettem neki. Bármennyire is hangzottak tökéletesen a szavai, eldöntöttem, hogy nem hagyom többször becsapni magam általa.
Felkészültem a hazugságokra, amikkel teletömték a fejét, a mágia nyomaira, mellyel az Ötök át akartak verni, hiszen az én mágiám erősebb volt, a leghalványabb, legkisebb trükköt is felismertem volna. Ami Darren elméjében fogadott, az azonban felülmúlta minden várakozásomat. A képek egyre hevesebben lepték el az elmém, a végén már képtelen voltam megállítani őket, elvesztettem az érzelmeim felett a kontrollt és hagytam, hogy a fiú elméje magába szippantson. Egy voltam vele, a múltjával, az érzéseivel. A húgom hangja csengett a fülemben, ahogy azokat a dolgokat ecseteli, amiket szeretek - igazán kevés volt. Magamat láttam, kívülről, úgy, mint még soha; Darren szemén keresztül teljesen idegennek hatottam. A gondolatai, ahogyan utánam epekedett, felkavartak. A fájdalma, a félelme, a kétségbeesése, a szerelme mind az enyém volt, és amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, túlcsordulnak bennem és összeomlok, eltéptem a kezem a homlokától és megtántorodtam. Olyan messzire akartam tőle hátrálni, hogy ne érhessen el, de néhány lépés után feladták a térdeim és a földre rogytam. Megkapaszkodtam a kanapé karfájában, az volt hozzám a legközelebb, és csak levegőért kapkodva próbáltam feldolgozni, amit láttam. Nem ment. Szaggatott zihálással borítottam be tenyeremmel az arcom. Hogy történhetett? Hogy lehet tele a feje ilyen dolgokkal? Hogy lehet, hogy ezekről én nem tudtam semmit sem?
Tévedésem felismerése áttört a falaimon és megadta az utolsó döfést, amitől annyira próbáltam megóvni a szívem. A fájdalom elviselhetetlennek tűnt. Halkan felnyögtem, ahogy feltörtek belőlem a könnyek. Hiába próbáltam visszafogni őket, többé már nem volt befolyásom saját magam felett. Fogalmam sem volt, mit mondhatnék Darrennek, így nem mondtam semmit, levegőért kapkodva nyeltem a könnyeim, tenyeremmel leárnyékolva, eltakarva az arcom, ahogy lassan a sarkaim közé csúszva lerogytam teljesen a földre. Darren mindvégig... És én majdnem... Bocsáss meg. Úgy sajnálom!


i'm falling ••• broken truth ••• kredit





Astrid Fray
Az Ellenállás vezetõje
az ötök ellen mesterkedõ
Fray lakás 2kAPTep
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Fray lakás 0aefecd090d899c053be74ace6f4ee91
...there's an east wind coming...
Kapcsolatban :
...my heart can't possibly break
when it wasn't even whole to start with
...
Keresem :
Léptek száma :
27

Fray lakás Empty
TémanyitásFray lakás EmptyHétf. Jún. 29, 2020 11:29 pm



To: Astrid Fray

Én a szakadék széléről álmodtam nagyot...

387 words •• minden tévedésem


Nem ismertem rá erre a lányra. Mintha… mintha egy idegen állt volna velem szemben. Nyilvánvalóan az érzés kölcsönös volt, ugyanis egy szavamat se hitte el. De akkor mégis mi a fenének jött ide? Veszekedni? A fejemet csóváltam, ahogy azt kérte, ne hazudjak. Nem hazudtam. De fel sem fogta, amit mondtam. Mintha meg se hallotta volna a szavaimat.
- Igen, Astrid… ennyire nehéz elhinni? – Értetlenül bámultam rá. Aztán ahogy kifejtette, miért érzi úgy, hogy baromság, amit mondtam, nagyot nyeltem. – Azért kerültelek, mert nem tudtam, hogyan közeledhetnék feléd. Tökéletes akartam neked lenni, oké? – Széttártam a karjaimat, a hangomat is megemeltem. – A testvéredet faggattam állandóan, és tőle kértem tanácsokat, hogy mit szeretsz, mivel tudok örömet szerezni neked… ő volt az, aki noszogatott, hogy ne hezitáljak, hanem lépjek végre feléd – Tudtam, hogy ezt sem fogja elhinni, így végül befogtam a számat. Hiába minden szó, ugye, Astrid?
Nem tudtam más megoldást, csak azt, hogy egyszerűen nézzen bele a fejembe, az emlékeimbe. Boszorkány révén képesnek kellett lennie rá és bármennyire is tartottam a mágiájától, vagy attól, hogy akarva-akaratlanul árt nekem, nem láttam más megoldást. Bár abban nem voltam biztos, hogy valaha rendezhetjük-e a kapcsolatunkat, vagy hogy minden helyrehozható-e. Most nagyon úgy tűnt, hogy nem. És nem csak azért, mert legutóbb meg akart ölni. Astrid maga nem az volt, aki régen és fogalmam sem volt, helyünk van-e egymás életében. Hisz hiába küzdöttem egész életemben azért, hogy megtaláljam, nem láttam már értelmét ennek. Sokszor mondják, hogy sokáig akarni valamit rossz, mert ha megkapja az ember, már nem tartja olyan értékesnek, mint mikor küszködött érte. Tény, hogy ez esetben az érzéseim még mindig megvoltak, de Astrid viselkedése arra késztetett, hogy hátráljak.
Ahogy megragadott, összerezzentem. Nem akartam menekülni, hisz tényleg azt akartam, hogy meglássa az igazat. A valóságot. Azonban érződött a feszültség, sőt, áradt belőle. Az éles, hasító fájdalom kicsalt belőlem egy halk nyögést, de aztán összeszorítottam a fogaimat. Tűrtem, bármeddig is tartott a sajátos kínzása… beengedtem az emlékeimbe és ahogy lehunyta a szemeit, úgy hunytam le én is, ellazítva teljesen magamat.
Láthatott mindent, amit csak akart. Azt, hogy csakis őt kerestem, őt akartam megtalálni, azt, hogy Heatherrel mennyit találkoztam és azt is láthatta, hallhatta, hogy miért voltam vele. Az öccse miatt. S persze azt is láthatta, hogy Skylerrel nem találkoztam – már évek óta. Ha az emlékeimnek sem hitt, akkor viszont tényleg nem tudtam mit kezdeni vele.





Can't let time keep passing me by
Run down what I've always been chasing
Black out every fear I've been facing



Darren Fray
Ember
ártatlansága nem biztos
Fray lakás HtzdcSx
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Body aches, I'm bound in chains
Fray lakás Tumblr_inline_ouv4r6DOtM1srwll0_400
Well there's a fire in my veins and
Can you hear the drumming?
Kapcsolatban :
I been waitin' all my life
Fray lakás Tumblr_oyr4staXLy1v4pwuno6_400
Run down what I've
always been chasing
Léptek száma :
16

Fray lakás Empty
TémanyitásFray lakás EmptySzer. Jún. 24, 2020 10:24 pm



Darren & Astrid


here we go again






Csak cinikusan szusszantam a megjegyzésére. Szerintem kifejezetten jól állt a kegyetlenség nekem. Már rég nem éreztem magam sebezhetőnek, amikor a tükörbe néztem. Teljesen meg voltam elégedve magammal, a düh és a gyűlölet ugyanis rengeteg erővel és önbizalommal ruháztak fel. Aztán jött Darren és újra annak a bizonytalan kislánynak éreztem magam, mint régen... A tekintetem már nem tűnt olyan sötétnek, visszatért belé az a tompa, áruló fény, amit azt hittem, sikerült végleg kiirtanom magamból. Ezért kellett véget vetnem ennek az egésznek, mielőtt az Ellenállásban mások is rájöttek volna.
- Ahj, hagyjuk már! - sóhajtottam türelmetlenül, mikor azt kezdte magyarázni, hogy évek óta nem látta a húgomat. Tényleg ennyire hülyének nézett? - Ne hazudj! - Hát nem látta be, mennyire felesleges volt tovább etetnie? Átláttam mindenen. Nyílt lapokkal játszottam előtte, és csalódást okozott azzal, hogy ő mégis tovább titkolózott. Azt hittem, ha őszinte leszek, ő is megnyílik majd előttem, de hát ez is csak az igazamban erősített. Csak egy gúnyos mosollyal reagáltam le, mikor azt a bizonyos vadászt említette. "Na, vajon kivel?", futott át a fejemen és cinikusan megcsóváltam a fejem. Igen, mindenről tudtam, ezért dühített annyira, hogy még mindig ragaszkodott a szerepéhez és ahhoz, hogy az ártatlant adja. Ahogy közelebb jött hozzám, nem hátráltam el, ezúttal felvettem vele a szemkontaktust és a kezét sem ráztam le a karomról.
- Kötődtél? Hozzám? - Hitetlenkedve felnevettem, majd lesajnáló grimasszal megcsóváltam a fejem. Tényleg ennyire ostobának gondolt... Alig akartam elhinni. - Azért kerültél úgy te is, mintha leprás lennék. Azért lógtál állandóan Skylerrel. Mert hozzám kötődtél. - Gúnyosan horkantam egyet, majd megjátszott mosollyal, értőn bólogatni kezdtem. - Hát persze... - Ő sem várhatta, hogy ezt elhiszem majd. Ennyire nem őrültem meg. Lehet, hogy bizalmatlan voltam és paranoiás bizonyos dolgokat illetően, de hogy valaha is kedvelt volna... Volt idő, mikor ezt elhittem volna, ám az még azelőtt volt, hogy láttam az árulását. Túl sok minden történt ahhoz, hogy hinni tudjak neki. Elhúztam tőle a karomat, az ötletére pedig csak rosszallón csóváltam a fejemet.
- Mondtam már: nem dőlök be a trükkjeidnek. Mi a fenének nem akadsz le végre a témáról? - morrantam türelmetlenül, a gondolat mégsem hagyott nyugodni, hogy talán rejtőzhet valami az emlékeiben, amiről tudnom kellett. Mindenesetre bátor volt tőle, hogy a fejébe akart engedni azok után, amit Skyler emlékeivel tettem. A faggatózására azonban ismét elvesztettem a türelmem, újból szembefordultam vele. - Jól van! Tudod, mit? Legyen! - Azzal meg sem vártam, hogy beleegyezzen vagy felkészüljön, két kezem a halántékára borítottam két oldalt és mélyen a szemébe néztem. Éles, hasító szúrást érezhetett, ahogy behatoltam a gondolatai közé. Meg sem próbáltam finomkodni, mérges voltam és erőből cselekedtem, ám ahogy áttörtem az agya védelmi mechanizmusán, lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt. Igyekeztem megnyugtatni magam és koncentrálni, mert a dühömmel ellentétben nem akartam kárt okozni a fejében. Hagytam, hogy a gondolatai és az emlékei magukkal sodorjanak.


i'm falling ••• szia ismét ••• kredit





Astrid Fray
Az Ellenállás vezetõje
az ötök ellen mesterkedõ
Fray lakás 2kAPTep
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Fray lakás 0aefecd090d899c053be74ace6f4ee91
...there's an east wind coming...
Kapcsolatban :
...my heart can't possibly break
when it wasn't even whole to start with
...
Keresem :
Léptek száma :
27

Fray lakás Empty
TémanyitásFray lakás EmptyKedd Május 26, 2020 11:30 pm



To: Astrid Fray

Én a szakadék széléről álmodtam nagyot...

455 words •• minden tévedésem


Örülnöm? Komolyan kiejtette ezt a száján? Nem hittem a fülemnek. Cinikus mosollyal az arcomon figyeltem őt és a fejemet csóváltam gyengén.
- Tudod mit, Astrid? Nem örülök… mert az, amit csinálsz… ahogyan előadod magad, a Jégkirálynőt… ez nem áll jól – Sóhajtottam. Egészen máshová akartam kilyukadni, de végül magamba fojtottam a szavakat. Mondhattam volna, hogy kedves tőle az aggódás, de egyelőre nem is igazán tudtam hova tenni ezt az egészet. Minek keresett fel tulajdonképpen? Astrid egy logikátlan dolgokkal teli halmaz volt a számomra.
A válaszra elképedtem. Nem akartam, hogy a megérzéseim igazak legyenek; nem állhatott ő minden mögött. Megráztam gyengén a fejemet, de a kérdést végül nem voltam elég bátor feltenni. Azzal… összetört volna talán végleg az Astridról alkotott képem. Nem válhatott tényleg egy… nem, gondolatban sem voltam képes kimondani. Nem akartam. – Hihetetlen vagy… - Sziszegtem magam elé, csendes kommentként csupán, majd feszülten figyeltem őt tovább.
- Nem leszek egy dróton függő báb, vagy egy póráz végén levő kutya, akit kedved szerint rángathatsz bármerre, Astrid… én nem ezért akartalak megtalálni téged – Tettem hozzá keserű éllel a hangomban. Nem számít, miért jött? Neki lehet, nem fontos, de nekem igenis az volt.
Ahogy kiejtette a szavakat a száján, a vádló kérdéseket, kezdett összeállni a kép. Féltékeny volt? Várjunk, Skyler itt van? Értetlenül vontam össze a szemöldökömet, majd feszülten a hajamba túrtam és felnevettem.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz. Senkivel nem játszottam össze soha, főleg nem Skylerrel. Ugyanis akkor láttam utoljára, amikor Téged… hány éve is? – Kérdeztem egy sóhaj után, majd megráztam a fejemet. – Bár az Ötökkel valóban kapcsolatban állok. Egy tagjukkal. – Tettem hozzá, de nem úgy tűnt, hogy a lányt bármi is érdekelné abból, amit mondok. Hazugság? Kezdtem idegessé válni. A feltételezések, a bizalmatlansága, a stílusa… kikészített. – Mikor hazudtam neked, Astrid? Felelj már erre az egyszerű kérdésre – Felálltam és odaléptem hozzá. Már nem féltem tőle, az sem érdekelt volna, ha újra kezet, vagy épp mágiát emel rám; nem számított. Elkaptam a karját és némileg megszorítottam. – Egyáltalán miért lett volna okom valaha is hazudni neked, mikor menthetetlenül kötődtem hozzád?! – Fel sem tűnt, hogy múlt időt használtam. Nem volt szándékos és jelentése sem volt nagyon; most is fontos volt. Most is kötődtem hozzá, csak épp igyekeztem magamat elvágni tőle, mert úgy véltem, sosem érhetem el őt és hogy ő már tényleg nem az, akibe egykor beleszerettem. Egy részem pedig esélyt akart adni magamnak arra, hogy valaki mellett végre boldog legyek. Még akkor is, ha az a valaki nem Astrid. – Ha nem hiszel nekem, csak… nézz bele a fejembe. A boszi erőddel képes vagy rá, nem? Kutasd át az emlékeimet és rájössz, hogy minden, amit hiszel, hazugság. Te magad kreálod a hazugságokat, Astrid. Ennyire félsz hinni, bízni? Mi a fene történt veled? – Értetlenül figyeltem a szemeit, majd lassan elengedtem a karját.





Can't let time keep passing me by
Run down what I've always been chasing
Black out every fear I've been facing



Darren Fray
Ember
ártatlansága nem biztos
Fray lakás HtzdcSx
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Body aches, I'm bound in chains
Fray lakás Tumblr_inline_ouv4r6DOtM1srwll0_400
Well there's a fire in my veins and
Can you hear the drumming?
Kapcsolatban :
I been waitin' all my life
Fray lakás Tumblr_oyr4staXLy1v4pwuno6_400
Run down what I've
always been chasing
Léptek száma :
16

Fray lakás Empty
TémanyitásFray lakás EmptyPént. Május 22, 2020 11:20 pm



Darren & Astrid


here we go again






Reméltem, hogy nem emlegeti fel a múltkori találkozást, de természetesen megtette, amitől egy pillanatra megfeszültem. Tudtam, hogy nincs ebben ráció, a viselkedésem túlságosan átlátszó ahhoz, hogy ne tűnjön fel neki a trükk. Nem akartam beismerni, hogy a téren történtek színjáték volt a részemről, és hogy akkor is puszta féltésből viselkedtem vele olyan kegyetlenül; de azt sem akartam, hogy tovább erősödjön benne ez a hit, hiába cáfoltam rá azzal, hogy most eljöttem hozzá.
- Sok mindent gondolhatsz rólam, de ártatlanokat nem szokásom belekeverni egy háborúba. Örülnöd kéne annak, hogy eljöttem figyelmeztetni. - Habár még jóval régebben, egy másik életemben ártatlanul bántottam őt, igaz, nem szándékosan, de a történtek mély nyomot hagytak bennem; elég mélyet ahhoz, hogy felvegyem a családnevét. Most már ezt a fajta bűntudatot nem éreztem, hiszen közel sem volt ártatlan. Az ellenségeimmel szövetkezett ellenem, pontosan olyan volt, mint a testvérem. Megérdemelte volna, hogy belekeverjem a bosszúhadjáratomba, ám képtelen voltam rá. Mintha valami ősi varázslat gátolt volna meg abban, hogy fájdalmat okozzak Darrennek; olyan volt, mintha magamat bántottam volna közben. Sőt, annál is rosszabb.
- Már egy ideje próbálkozom. Legutóbb majdnem sikerült... - elhúztam a szám, ahogy eszembe jutottak a történtek. Még mindig fortyogtam a dühtől, ha azokra a démonokra gondoltam. Ártalmatlaníthattam volna a kardok erejét, mind az ötöt! Olyan közel jártam, erre megszegték az esküjüket... És most újra nullán álltam. De tanultam a hibámból és nem hagytam, hogy ez a kudarc visszaszorítsa a lelkesedésem. - Nos, semmit sem ad könnyen az élet. - vontam végül vállat, mintha a vereségem csak egy fejezet vége lenne, ezáltal semmit sem jelentett. Messze még az utolsó fejezet... Ahogy kijelentette, hogy marad, egyből szembepördültem vele. Számítottam rá, mégis láthatta rajtam, milyen bosszússá tett vele. Még hogy a nők makacskodnak! Darrennél konokabb embert nem hordott a hátán még ez a bolygó.
- Miért kell mindig mindent feszegetned? Miért nem tudod elfogadni a kapott információkat és tenni, amit mondok? - Ujjaim hegyét a homlokomnak támasztottam. Igyekeztem megőrizni a hidegvérem, de nehezen ment, amikor állandóan olyan témákról akart vallomásra bírni, melyekről egyáltalán nem akartam beszélgetni vele.
- Nem számít, miért jöttem. - feleltem végül, leengedve a kezem. - Az számít, te melyik oldalon állsz. Már akkor ellenségek lettünk, amikor az Ötök mellé álltál. A húgom mellé. Azt hiszed, nem tudom, hogy ő küldött? Nem tudom, hogy összejátszol vele, mint régen? Mindig is ő volt neked a fontos, és ezek után még van képed előadni, hogy törődsz velem? - megugrott a hangom és kisebb huzat támadt körülöttem, ahogy a dühömet észlelve a varázserőm is erősödni kezdett. Lehunytam a szemem néhány hosszabb pillanatra, ellazítottam ökölbe gyűrt ujjaimat és igyekeztem uralni az erőmet; sikerült is lecsitítanom.
- Nem érdekel a magyarázatod, a hazugságaid, sem azok a trükkök, amikkel próbáltok beetetni. A lelkiismeretemnek tartoztam annyival, hogy figyelmeztesselek és adjak neked egy esélyt, hogy kiszállj ebből az egészből. Ha nem vagy hajlandó, akkor magadra vess, bármi is történik veled. Nem fogok leállni, miattad nem. - Bár okos húzás volt Skyler részéről, hogy megpróbálta, volt ugyanis több pillanat, amikor tényleg azt hittem, Darren megváltoztathat mindent. De hát a végén nekem lett igazam és a fegyvert, amivel rám akartak támadni, ellenük fordíthattam, Darren megjelenése ugyanis ahelyett, hogy lebeszélt volna az Ötök elleni mesterkedésről, még inkább felfűtötte az irántuk táplált gyűlöletemet. Készen álltam a háborúra.

i'm falling ••• szia ismét ••• kredit





Astrid Fray
Az Ellenállás vezetõje
az ötök ellen mesterkedõ
Fray lakás 2kAPTep
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Fray lakás 0aefecd090d899c053be74ace6f4ee91
...there's an east wind coming...
Kapcsolatban :
...my heart can't possibly break
when it wasn't even whole to start with
...
Keresem :
Léptek száma :
27

Fray lakás Empty
TémanyitásFray lakás EmptySzer. Május 13, 2020 12:53 am



To: Astrid Fray

Én a szakadék széléről álmodtam nagyot...

442 words •• minden tévedésem


Aggasztott, hogy itt van, hisz mi másra gondolhattam volna, ha nem arra, hogy ártani akar nekem? Próbáltam teljességgel tudatosítani magamban azt, hogy ő nem az, akire emlékeztem. Vagyis talán pontosan az, hiszen a legutolsó emlékem róla az volt, mikor bántotta a tulajdon családját és én próbáltam megállítani ebben. Talán semmit sem változott és mindig ilyen volt? Nehezen tudtam eldönteni, mert én mindig csak a jót láttam benne. A tökéletest.
- A női logika nem ismer határokat, nem igaz? – Kérdeztem vissza egy sóhajjal, miközben le sem vettem róla a tekintetemet. Féltem, ha csak egy pillanatra is félrenézek, abból baj lehet.
Aztán felvontam a szemöldökömet. A legkevésbé sem érdekelt volna, ha elvesz valamit, mert már rég nem voltak értékeim, sem pedig féltve őrzött emlékeim. Maximum néhány fénykép, vagy egy-két apróság, de azok a Second Chance-ben voltak, nem pedig itt. Ide csak aludni jártam. Vettem egy mély levegőt.
Összefontam a karjaimat magam előtt és próbáltam lehiggadni, elhitetni magammal, hogy minden rendben lesz. De nem ment. Nem tudtam megállapítani, hogy mit akar tőlem. Felállt és az asztalhoz lépve leült rá; ekkor emeltem rá a tekintetemet. A szavakra felvontam a szemöldökömet, de eszem ágában sem volt visszakérdezni. Legalábbis nem rögtön. Hallgatni kezdtem az érveit, vagy sokkal inkább a meséjét. Háború? Mégis miről beszél? A tekintetem nem sokat árult el rólam. Csak figyeltem őt, értetlenül, válaszokat kutatva, aztán ahogy felállt, figyelni kezdtem, ahogy sétálgat. Mielőtt folytathatta volna, megszólaltam.
- Hát ez elég érdekes. A legutolsó találkozásunkkor majdnem megölsz, most meg aggódva elküldesz a városból? Nem tudok rajtad kiigazodni, Astrid – Sóhajtottam, a fejemet csóválva. Nem értettem az egészből semmit. Aztán hagytam, hogy újra szóhoz jusson. Tudtam a természetfelettiekről, szóval nem mondott újdonságot a létezésükkel kapcsolatban. De az új infó volt, hogy egy kisebb csapata volt a lánynak. Miért? Minek? Ha lehetséges, még értetlenebbül figyeltem őt, majd felálltam, de nem léptem végül semerre. Visszafordult. Kérdeztem volna valamit, de ekkor ejtette ki a száján az ötöket. Heather. Egyből az ő neve ugrott be. Aztán ahogy tovább beszélt… kezdett összeállni valami olyan, amiről inkább tudni sem akartam.
- Hogy mi…? Nem, várj, Astrid! – A fejemet ráztam gyengén. – Mégis mi ez az egész? Most először… akarod megtámadni őket? – Tudnom kellett. Az már nem is túlzottan érdekelt, honnan tudja, hogy jóban vagyok velük. Habár tévedett. Csak Heathert ismertem közülük és csak vele voltam jóban; a többi taggal még futólag sem találkoztam, vagy csak nem tudtam róla. – Nem megyek el. S sejtem, mivel jár, ha maradok… én is az ellenségeddé válok, ugye? – Fürkésztem néhány pillanatig, majd közelebb léptem hozzá. – De nem vagyunk már most is azok? A múltkori esetből okulva… nem is értem, miért jöttél ide – A szemeit figyeltem, majd tettem felé még egy lépést.




Darren Fray
Ember
ártatlansága nem biztos
Fray lakás HtzdcSx
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Body aches, I'm bound in chains
Fray lakás Tumblr_inline_ouv4r6DOtM1srwll0_400
Well there's a fire in my veins and
Can you hear the drumming?
Kapcsolatban :
I been waitin' all my life
Fray lakás Tumblr_oyr4staXLy1v4pwuno6_400
Run down what I've
always been chasing
Léptek száma :
16

Fray lakás Empty
TémanyitásFray lakás EmptySzer. Május 13, 2020 12:00 am



Darren & Astrid


here we are again






- Miért jöttem volna el hozzád csak azért, hogy elmondjam, hagyj békén? - ráncoltam össze a homlokomat, mintha nem egészen láttam volna a logikát ebben. Nem is volt, bár tény, a női lélek van elég komplikált ahhoz, hogy hasonló megforduljon a fejében. Én viszont nem szerettem az értelmetlen cselekvéseket, sem az időpazarlást, és ez pontosan annak tűnt volna. Annyi erővel üzenhettem is volna, meg aztán amióta elváltunk a téren, tényleg nem keresett. Ennek örülnöm kellett volna, de nem igazán éreztem boldogságnak még csak a morzsáját sem; ahogy elégedettséget vagy megkönnyebbülést sem annyit, mint vártam. Komolyan vette a fenyegetésem, ez egyrészt elszomorított, másrészt viszont jól tette. Ha abban meg tudtam győzni, hogy ne keressen, akkor arra sem lehetett nehezebb rávenni, hogy elhagyja a várost.
- Nem nyúltam a cuccaidhoz. - vágtam oda sértetten, mert ez a feltételezése viszont már bosszantott, de aztán eszembe jutott valami és az asztali lámpájára böktem. - Csak ehhez. Aranyos ez a kis lógóka rajta. - Meg nem akartam megijeszteni őt azzal, hogy a sötétben ücsörgök, mint valami pszichopata egy horrorfilmben. Nos, felkapcsolt lámpánál, mosolyogva várni sem biztos, hogy sokat enyhített a körülményeken...
Így vagy úgy, de sikerült rávennem, hogy helyet foglaljon. Nem tetszett, hogy ellenkezett. Úgy éreztem, már nincs annyi hatalmam felette, és a gondolatát is gyűlöltem annak, mit kellett volna tennem vele, hogy újból hallgasson rám. Nem akartam bántani, sem annak a látszatát erősíteni benne, miféle szörnyeteg vagyok. Ez az egész színjáték sokkal jobban megviselt, mint a jókislányt adni Skyler előtt. Vajon miért esett nehezemre gonoszat játszanom, és miért volt olyan könnyű jót?
Nem akartam ezen gondolkodni.
Elé léptem és leültem a kanapé előtt lévő dohányzóasztalra, ügyelve rá, hogy elbírja a súlyom. Nem mintha varázslattal ne lehetett volna bármit helyrehozni, de mint mondtam, vigyáztam a cuccaira. A térdeimre könyökölve összefűztem az ujjaimat magam előtt, így néztem végül Darrenre.
- Azt akarom, hogy hagyd el a várost. - gyűlöltem köntörfalazni, ezért most sem tettem, hanem egyből a lényegre tértem. - Háború készülődik. Nem várom el, hogy emberként megértsd, de ha itt maradsz, könnyen belekeveredhetsz és megsérülhetsz. Menj el Denverből, amíg még béke van. - Érdeklődve fürkésztem, próbáltam kitalálni, hogyan fogja értelmezni a szavaimat. Nem bírtam túl sokáig ilyen közel maradni hozzá, úgyhogy felkeltem az asztalról és tettem egy lassú kört a nappaliban.
- Összegyűjtöttem egy tucat természetfelettit: boszorkányokat, vámpírokat, vérfarkasokat. Egy jobb jövőt akarunk teremteni magunknak, amit nem szab meg néhány önkényeskedő vadász. Szabadok és függetlenek akarunk lenni. - Legutóbb még mindent megtettem volna, hogy elkerüljem, Darren tudomást szerezzen ezekről, de miután láttam, hogy kivel barátkozik... Valószínűleg már nyakig benne volt. Felesleges bármit is titkolnom. Megálltam a nappali közepén és visszafordultam hozzá.
- Meg fogom támadni az Ötök Testvériségét. Tudom, hogy jóban vagy velük, ezért esélyt adok rá, hogy elmenj a városból. Nem kell belekeveredned olyasmibe, ami nem a te ügyed. - Ennyit terveztem mondani neki, és ezt jelezve összefontam magam előtt a karjaimat, kíváncsian várva, mit szól. Úgy sejtettem, nem fogja egykönnyen megadni magát nekem.


i'm falling ••• szia ismét ••• kredit





Astrid Fray
Az Ellenállás vezetõje
az ötök ellen mesterkedõ
Fray lakás 2kAPTep
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Fray lakás 0aefecd090d899c053be74ace6f4ee91
...there's an east wind coming...
Kapcsolatban :
...my heart can't possibly break
when it wasn't even whole to start with
...
Keresem :
Léptek száma :
27

Fray lakás Empty
TémanyitásFray lakás EmptyKedd Május 12, 2020 6:31 pm



To: Astrid Fray

Én a szakadék széléről álmodtam nagyot...

436 words •• minden tévedésem


Hosszú, fárasztó napom volt és már gondolkodni is nehezemre esett. Nem vágytam másra, csak egy zuhanyra és az ágyamra. Hogy aztán a gondolatok mégis csak elkezdhessenek cikázni a fejemben és mindig ugyanannál a személynél lyukadjanak ki. Astridnál. Amióta megpróbált bántani, nem láttam. Szinte már el is fogadtam, hogy ő nem az a lány, akit egykor szerettem. De hiányzott az a lány… mindennél jobban. Viszont éreztem magam is, hogy sosem érhetem el őt; ha még valahol mélyen az a régi Astrid is, aki volt… nem tudom őt előhívni. Olyan falakat emelt, amiken maximum varázserővel lehetett volna átjutni. Én viszont csak egy ember voltam, a legtörékenyebb teremtmény; halandó.
Sóhajtottam egy nagyot, majd igazítottam a táska pántján a vállamon, mielőtt a zsebembe nyúltam volna, hogy előkotorjam a lakáskulcsot. Amint megvolt, már léptem is az ajtóhoz, de meglepetésemre nem volt szükség a kulcsra… Benyitottam. Gyanús volt, hisz biztos voltam benne, hogy bezártam, mielőtt eljöttem. Gyanakodva léptem be, de nem hallottam semmiféle zajt. Már kezdtem volna megkönnyebbülni, mikor kiszúrtam azt a hűvös mosolyt. A táskám a földön landolt, ahogy lecsúszott a vállamról.
- Astrid? – Értetlenül ráncoltam össze a homlokomat, semmit sem értve a helyzettel kapcsolatban. Nem tetszett a mosolya, sem az, hogy csak úgy betört a lakásomba. Ám volt egy sejtésem, miért jött ide… szinte biztos voltam benne, hogy be akarja fejezni azt, amit múltkor elkezdett. – Ha azért jöttél, hogy újból a fejemhez vágd, miszerint hagyjalak békén… hidd el, megértettem – A hangom megremegett a végén, de nem azért, mert féltem tőle, hanem csak nehéz volt kimondanom. Nem akartam elengedni őt, de nehéz küzdeni olyasvalakiért, aki csak azon dolgozik, hogy ellökjön, nem? Én pedig éveken át küzdöttem, kutattam, s mikor megtaláltam… olyan kegyetlenül lökött el magától, hogy fogalmam sem volt, ebben a helyzetben mit kellene tennem. Olyan volt, mintha az egész életem egy hazugság lett volna. A tetteimnek, a céljaimnak pedig nem lett volna semmi értelme.
- Örülök, hogy ennyire otthon érzed magad. Remélem, ki is szolgáltad magad – Jegyeztem meg kissé nyersen, majd a félfának dőltem és összefontam magam előtt a karjaimat. – Jól hallak így is – Nem terveztem úgy ugrálni, ahogyan fütyül; azt múltkor eléggé elrontotta. Pedig tényleg bármit megtettem volna érte. Neki. Talán még most is, de… nem, jelenleg mégsem. A viselkedése, a vérszomjas tekintete, az érzéketlen mosolya nem sejtetett semmi jót. Nem volt kedvem ott hagyni a fogam. Szóra nyitottam volna újra a számat, de ekkor emelte fel a kezét és az erejét használva a kanapéra lökött. Felmorrantam, de végül egy szót sem szóltam.
Magamban elkönyveltem, hogy perceken belül megöl… hisz miért is hagyna életben? A földet kezdtem figyelni, rá sem nézve.
- Mit akarsz, Astrid? – Suttogtam csak a kérdést.




Darren Fray
Ember
ártatlansága nem biztos
Fray lakás HtzdcSx
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Body aches, I'm bound in chains
Fray lakás Tumblr_inline_ouv4r6DOtM1srwll0_400
Well there's a fire in my veins and
Can you hear the drumming?
Kapcsolatban :
I been waitin' all my life
Fray lakás Tumblr_oyr4staXLy1v4pwuno6_400
Run down what I've
always been chasing
Léptek száma :
16

Fray lakás Empty
TémanyitásFray lakás EmptyKedd Május 05, 2020 5:29 pm



Darren & Astrid


here we are again






Mintha kezdett volna minden kicsúszni a kezem közül. Az Ötök ellen szőtt tervem kudarcba fulladt, Skyler előtt lelepleződött a kilétem egy része, az Ellenálláson belül sem volt minden rendben, aztán jött Darren, akit halottnak hittem... Bármennyire is próbáltam kiverni őt a fejemből, képtelen voltam rá. Szemmel kellett tartanom, hiszen féltem tőle, hogy a kirobbanó háborúba keveredve ismét megsérül, és ahogy láttam, hogyan ölelkezik azzal a vadásszal, már minden világossá vált előttem. Én hülye tényleg hittem neki? Tényleg elhittem, hogy nem fordítják majd ellenem a saját fegyverem? Bár az meglepett, hogy Skyler ilyen gyorsan elvezette őket hozzám, de az egyáltalán nem, hogy szövetkeztek ellenem. El akartak pusztítani Darrenen keresztül, és én majdnem hagytam nekik. Ez a gyengeségem nem szűnt meg az évek alatt; akkor is ez okozta a vesztem, és már világosan láttam, hogy semmit sem változtam. Mindegy, kikkel vettem magam körül és milyen ördögi terveket eszeltem ki a város megszerzéséért, a lelkem mélyén ugyanúgy bedőltem Darren hazugságainak. És Skylerének. Tökéletesen kitervelték, de tényleg, ha nem fájt volna ennyire, valószínűleg a kalapomat emelem a tervük előtt.
A nappaliban lévő asztali lámpával játszottam, ki-be kapcsolgattam a húzókájánál fogva. Olcsó játék volt, de annyira megszoktam, hogy mindent a varázslatommal oldjak meg, hogy szórakoztatott Darren emberi létének egyszerűsége. Már alaposan körbejártam a lakását, megfigyeltem ezt-azt, kézbe vettem ezt-azt, hogy elüssem az időt, míg hazaér. Volt abban valami nosztalgikus, ahogy az élete lenyomatait fürkésztem és megpróbáltam összevetni azzal az énjével, akit én ismertem régen - akit szerettem azelőtt, hogy elárult volna.
Mindig elárulnak.
Ekkor nyílt ki a bejárati ajtó, mire arrafelé kaptam a fejem. Szembefordultam az érkezővel, karjaimat lazán összefonva vártam, hogy észrevegyen, és ha ez megtörtént, rávillantottam egy hűvös, érzéketlen mosolyt.
- Szia. Gyere csak be. - Ha még nem tette volna meg, egy intéssel becsuktam mögötte az ajtót, ha igen, akkor csak álltam a nappali közepén, továbbra is várakozón. Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy a mellkasom köré növesztett, vastag jégrétegen keresztül nem érzek semmit, csak bosszúvágyat és haragot. Nem akartam bántani, arra, úgy éreztem, még mindig képtelen lettem volna, de elhatároztam, hogy ezúttal nyíltabb leszek vele és elérem, amit akarok. Kerüljön bármibe.
- Foglalj helyet. Beszélnünk kell. - A kanapé felé böktem az állammal és türelmesen vártam, hogy szót fogadjon nekem. Ha nem tette valamiért, akkor ráirányítottam a kezem és varázslattal kényszerítettem, löktem oda a kanapéra.


i'm falling ••• szia ismét ••• kredit





Astrid Fray
Az Ellenállás vezetõje
az ötök ellen mesterkedõ
Fray lakás 2kAPTep
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Fray lakás 0aefecd090d899c053be74ace6f4ee91
...there's an east wind coming...
Kapcsolatban :
...my heart can't possibly break
when it wasn't even whole to start with
...
Keresem :
Léptek száma :
27

Fray lakás Empty
TémanyitásFray lakás EmptyHétf. Május 04, 2020 10:47 am


Darren Fray lakása.



Let's go out in flames


so everyone knows who we are






Doppelgängers
Hasonmás
egy tükör; örökké
Fray lakás TWp3oLI
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Fray lakás HVFNmyD
"Azt hittem, a legszörnyűbb dolog a világon, ha elveszítjük szeretteinket, de tévedtem. Az a legszörnyűbb dolog a világon, amikor az ember rájön arra, hogy saját magát vesztette el."
Fray lakás PLNOXQ3
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
6

Fray lakás Empty
TémanyitásFray lakás Empty


Ajánlott tartalom


Fray lakás Empty
 

Fray lakás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal